A minap céltalan bolyongás közben érintettem a Váci utcát, és nosztalgikus hangulatom támadt a Fontana üzletház helyén tátongó foghíj látványától:

Az üzletházat magába foglaló tömböt valamikor 2020-ban kezdték bontani, és őszintén szólva meglep, hogy még nincs kész az új épület. De igazából az az érdekes, hogy gyerekkoromból kb. ugyanígy emlékszem erre a telekre, bekerített építési területként:

Ezen a '78-as képen már rakják össze a toronydarut, mégis, az (erdeti nevén) Aranypók-Konsumex Divatház a hozzá tartozó irodaépülettel csak '83-ban nyílt meg. És előtte sem volt jobb sorsa a teleknek - a korábban ott álló bérház a második világháborúban úgy megsérült, hogy csak a földszintjét tartották meg:

Az elég szörnyű csonkot 1971-ben bontották le... aztán a helyét egészen '77-ig üresen hagyták, mert valahogy nem bírt elkezdődni a beépítése. '77-ben végre nekiálltak, de a '83-as megnyitás miatt meg merném kockáztatni, hogy nehéz szülés volt:

Az új épület alapvetően egész jól sikerült, legalábbis kinézetre nem volt rosszabb egy "nyugati" irodaháznál (bár feltételezem, hogy belülről már nem volt annyira tökéletes, megannyi háború utáni modern épülethez hasonlóan). Arra mindenesetre emlékszem, hogy mennyire utáltam az egy idő után már Fontana néven futó áruházat, ahová rendszeresen el kellett mennünk családilag, ruhát vadászni.

Kis kitérő: furának tűnik mai szemmel, hogy a XI. kerületből a belvárosba jártunk ruházkodni, de sajnos szükség volt rá, mert a Skála Budapest Nagyáruház nem mindig volt nyerő, a Körtér körüli kis üzletek pedig egyszerűen borzasztóak voltak, nem nagyon emlékszem, hogy valaha is sikerült-e bennük bármit venni. Alapjában véve a legtöbb dolgot meg lehetett kapni a városban, de a jóért, szépért, tartósért meg kellett dolgozni, szóval maradt az üzletről-üzletre mászkálás, hogy nem találunk-e valahol egy pont jó méretű ÉS szép cipőt, nadrágot, kabátot, jó-ég-tudja-mit. Az Úttörő Áruházon kívül a Szervita (akkor még Martinelli - soha nem fogom megérteni, hogy egy XVIII. századi olasz építész miért esett ki annyira a pikszisből, hogy nem maradhatott meg a neve a hely neveként:) téren volt egy ruhaüzlet, volt egy cipőbolt valahol a Régi posta (ma ezt is különírják, pedig régen egyben volt) és a Petőfi Sándor utca sarkán, volt egy gyerekruhás a Deák Ferenc utcában, és a szülői igények miatt néha a Vörösmarty téri Luxus Áruházba is benéztünk. Rettentően uuuuuutáltam ezeket a soha véget nem érőnek tűnő túrákat!

De vissza a Fontanához: szerintem szűk volt és sötét, nem túl meggyőző kínálattal. Ezt nagyjából mindenki így érezhette, mert 'a rendszerváltás idején már erősen haldoklott az áruház. Őszintén szólva nem lepődtem meg, hogy bezárt, és az se rázott meg, hogy lebontásra ítélték az épületet.

És ha már szubjektív benyomások: sajnos a két épülettel arrébb álló, '85 körül megnyitott (akkori nevén) Taverna szálló marad, pedig a Fontanával ellentétben ezt mindig igénytelen kinézetűnek találtam, főleg a Petőfi Sándor utca felől. Egy jó dolog volt benne, hogy a passzázsa össze volt kötve a szomszéd ház passzázsával; gyerekként szerettünk ebben a mini labirintusban rohangálni. És nem, a szálló földszintjén működő City Grill nem volt jó - mindenki téved, aki másként emlékszik :) A fentebbi képen a szálló leendő helyét látjuk '63-ban, ekkor még busz is járt az utcában.

Ezen a '78-as képen a Páris(z)i utcától (ez vajon mikor lett a felvágottról elnevezve? régen csak s-sel írták:) nézünk a Vörösmarty tér felé. Jól láthatók a foghíjak: jobboldalt az áruház és a szálló helye, balra pedig a Zászlós Irodaházé, mely (szintén csak szerintem) nem annyira borzasztó, mint az előbbi, és aminél az elkészületekor poénnak találtam, hogy homorú homlokzata passzol a majdnem (de sajnos tényleg csak majdnem) szemközt álló szálló domború homlokzatához.

A "Zászlós" helye egyébként így nézett ki '82-ben. És ez volt a város, sőt, az ország leghíresebb bevásárlóutcája! Érdemes egyébként megfigyelni, hogy rendes úttestet látunk, kétoldalt járdákkal. Ekkor már nem volt benne normál forgalom (maximum áruszállítókra és rendőrautókra emlékszem), de a sétálóutcás térkövezés csak valamikor a nyolcvanas évek közepén készült el. Mekkora dolog volt az akkor, szerintem magát a "térkövezés" szót is akkor hallotta először az ország :)