... konkrétan az, hogy levezetésként most egy kicsit zenét fogunk hallgatni (és nézni). A kilencvenes évek elején a thrash második vonalában elég jó neve volt az Annihilator nevű kanadai együttesnek. Konkrétan az első lemezük rettentő nagyot ütött... volna, ha mondjuk 3-4 évvel korábban jön ki. Így is klassz volt, utána viszont mintha elvesztették volna a fonalat. Ettől még a jó számok jó számok maradnak, különösen az említett első lemez indítása egy akusztikus instrumentálissal, majd az Alison Hell (nem elírás!) című dallal. Kellemesen hasonlít a Megadeth Peace Sells/So far korszakára, de mégis más!

Namármost voltak utána további lemezeik, de valahogy egyik se durrant nagyot (bár voltak vicces darabjaik, ezt szerintem érdemes meghallgatni!). Gyakorlatilag azt se tudtam, mi lett a banda agyának és lelkének mondható (gyakorlatilag mindent maga játszana fel, ha engednék neki) Jeff Watersszel. Nemrég aztán feldobta ezt a videót a youtube: egy zenei vásáron reklámozza a signature (ezt hogy mondják magyarul?) hangszerét. Na de hogy! Vigyorog, bohóckodik, kommunikál a közönséggel, és úgy néz ki, mintha a thrash metál Ryan Reynoldsa lenne :) Mondjuk kanadai ő is. És rám hatott a reklám: kell(ene) egy ilyen piros Flying V!

PS: Aki nem ismeri, itt a szám eredeti klipje, teljes 1989-es dicsőségében. A piros Flying V itt is felbukkan, bár a feje (már hogy a gitáré) miatt az az érzésem, hogy nem Gibson vagy Epiphone, hanem Vantage.