Életem első kilenc évét a Sas-hegy tövében töltöttem, a környék egyetlen tízemeletes lakóházában. Az erkély félig a hegy felé nézett, melynek oldalán egy függőleges sziklahasadékon áthaladó hídszerűség is látható volt. Azt hittem, hogy az valami belső használatú szolgálati útvonal (mindenféle pletykák voltak arról, hogy mi minden van a hegy belsejében), ...
... erre októberben kiderült számomra, hogy egy bárki által látogatható tanösvény megy át rajta, lásd a kép bal szélét. És az az érdekes, hogy egyátalán nincs alatta szédületes mélység, sokkal szelídebb, mint lentről tünt. A kilátás viszont klassz!
Mindenki megnyugodhat, nem csak villamosokat fotóztam, viszont nehéz lett volna nem lekapnom a BAH-csomóponton áthaladó 17-est, ...
... vagy a Vigadó téren megálló (talán) 2-est. Sajnos a levegő elég koszos volt, látni lehetett, ahogy sárgás-szürkés-nemtudommilyenes (színtévesztő vagyok) páraréteg ül a városon:
Emiatt aztán nem nagyon lehetett a távolba fotózni. Pontosabban lehetni lehetett, csak az eredmény nem lett olyan, mint egy nagyobb eső vagy hidegfront után lehet, amikor a Mátráig ellátni.
Ezzel együtt jó ötlet volt meglátogatni az arborétumot, mert a hegy és a növényzet szép színekben tündökölt, és a túravezető is érdekeseket mesélt. Csak negyvenvalahány év kellett ahhoz, hogy a hegy tövéből feljussak a tetejére :)
Ez megy most