Közlekedésmániás pályafutásom és a villamosos weboldalam egyszerre indult 2000-ben. Akkor úgy éreztem, hogy túl későn kezdtem. Amikor az első fényképezőgépemet megkaptam, még fotózhattam volna régi villamosokat az 56-oson vagy a külső Váci úton, de eszembe se jutott, hogy a tujákkal nem csak utazni lehet. Pedig mi mindent megörökíthettem volna! Aztán 2000-ben kiderült, hogy az idő nem állt meg: ugyanúgy tűntek el vonalak és járművek, mint régen, úgyhogy még mindig volt mit megörökíteni. Itthon még elkaptam az UV-k utolsó éveit és a Haller utcai útszéli vágányokat, külföldön pedig ott lehettem több klasszikus magaspadlós villamostípus búcsúján. Most ezekről szeretnék mesélni:
Németországban számos méteres nyomtávú villamosüzem működik. Bár a gyártók le tudják szállítani méteres kivitelben is ugyanazokat a járműveket, mint normálban, a fejlődés útja 1000 felől az 1435 mm felé vezet. Stuttgartban a hatvanas években még valódi nehézmetró hálózatot akartak létrehozni, de a hetvenes évek közepén rájöttek, hogy az igényeket nem tudnák rendesen kielégíteni egy olyannal, viszont a világ minden pénze elmenne rá, úgyhogy az egyszerűbb kiépítésű, emiatt olcsóbb, így nagyobb mértékben kiterjeszthető Stadtbahn mellett döntöttek. Ekkorra már elkezdték a villamosokat a föld alá tenni, hogy ne zavarják a felszínt, de a továbbiakban az alagutakat olyan paraméterekkel építették, hogy a fentebbi képen láthatóhoz hasonló méteres nyomtávú villamosok mellett a nagyobb, normál nyomtávú, magaspadlós Stadbahn kocsik is elférjenek bennük. Ahogy a fotón látható, a kétnyomtávú vágányzat mellett azt is megoldották, hogy metrószerű magasperon épüljön a Stadtbahnokhoz, miközben a villamosokra egy alacsonyabb peronról lehet felszállni.
A már többször emlegetett Stadtbahn járművek a nyolcvanas évek elejétől kezdve érkeztek, a villamosvonalakat ezzel párhuzamosan kezdték normál nyomtávra átépíteni. Az első "stadtbahnosított" vonalat '83-ban adták át, a folyamat pedig 2007 végén zárult le, amikor az utolsónak maradt 15-ös vonalon is elment az utolsó hagyományos villamos. Ez egyben a képeken látható, Esslingenben épített GT4-esek búcsúja is volt.
Ezek a járművek speciális helyi igények kielégítésére épültek: jól bírták a szűk íveket, és hegyet mászni is tudtak. Leváltásukkor még nem voltak igazán öregek, úgyhogy egy részüket továbbadták Augsburgnak, Ulmnak, néhány ex-NDK-s városnak (Halle, Halberstadt, Nordhausen), később pedig Aradnak és Iasinak. Én viszont 2003-ban és 2007-ben még eredeti otthonukban csíptem el őket - mi több, az utolsó menetet is lefotóztam!
Kölnhöz családi emlékek kötnek: '89 és '94 közt elég sokat vendégeskedtem a Dóm városában. Már az első látogatáskor feltűntek a villamosok, melyekből kétféle volt: a szögletesek, melyekről később megtudtam, hogy Stadtbahn járművek, és a gömbölyűek, melyek hagyományos villamosok voltak. Már amennyire hagyományos egy 2,5 méter széles, 30 méter hosszú batár. A fentebbi képen is milyen picinek tűnik hozzá képest a Volkswagen Transporter :)
Különösen durva volt, amikor kettesével jártak: ezek a szerelvények jóval nagyobbak voltak, mint a nagykörúti csatolt Ganzok! A gömbölyű kölnieket - már villamosmániásként - 2002-ben, 2004-ben és 2006-ban is elcsíptem, utóbbi a búcsújuk volt, egész napos ünnepléssel. A kocsik egy részét nem vágták szét, hanem továbbmentek a törökországi Konyába, majd onnan Szarajevóba.
Az iménti batárok a Düsseldorfban alapított DÜWAG gyár termékei voltak. Természetesen szülőhelyükön is jártak hasonlók, csak kicsit kisebbek - viszont ők hozzájuk passzoló pótkocsikat is húztak maguk után. A kétezres években már kicsit anakronisztikusan néztek ki ebben a gazdag német metropoliszban, főleg eredeti festésben! Az utolsók 2011-ben mentek el, bár természetesen nosztalgia céllal elraktak belőlük jó párat.
Amszterdamban a kilencvenes években jártam először. Akkor nem tömegközlekedtünk, de a fentebbi képen látható villamosok látványa mégis megragadt bennem. 2002-ben már villamosmániásként visszatérve az utolsó néhány példányt még el tudtam csípni az általam "Gömböc" névre keresztelt csuklósokból. Ezek egyébként bár hasonlítanak az előző képeken látott DÜWAG-okra, holland gyártmányok voltak: '57 és '68 közt épültek; az utolsók 2004-ben mentek nyugdíjba.
Igazi régimódi jószágok voltak! Különösen tetszett, hogy a csuklóalagútban, azaz a "forgóban" is voltak ülések, ami ezen a képen mondjuk pont nem látszik...
A DÜWAG csuklósok licenszét két osztrák járműgyár is megvásárolta: a Lohner és az SGP. Linz számára az előbbi épített több sorozatot, változó hosszban: hat- és nyolctengelyesként. Előbbieket egy idő után nyolc-, utóbbiakat pedig tíztengelyessé hosszabbították. A kétezres években kivonták őket a forgalomból, és bár egy ideig tartalékként megtartottak párat, végül mindegyiket elbontották. Egy se maradt meg az utókornak, úgyhogy a fentebbi látvány sajnos megismételhetetlen...
Hasonló sorsra jutottak a kicsit későbbi, már "kocka" formájú DÜWAG-licensz kocsik. Ezeket a nyolcvanas évek közepén építették, és a 2010-es évek közepén mindet elbontották. Hihetetlen, hogy a linzi közlekedési vállalat mennyire nem vigyáz a tömegközlekedési emlékekre :( Szerencsére még elkaptam őket 2003-ban, 2004-ben és 2006-ban is.
Még mindig Linz: a Pöstlingbergbahn ma is megvan, és ma is járnak régi kinézetű járgányok rajta, de azok igazából speciálisan átalakított modern járművek. 2004-ben viszont még tényleg régi döcögények jártak a vonalon, különleges fékkel alkalmazkodva a mi fogaskerekűnknél is meredekebb (116 ezrelék!), de fogasléc nélküli pályához. Rejtett kincs volt ez a vonal, ami ma a villamoshálózat része
Szörényi Levente szülővárosában (nem vicc!), a festői szépségű Gmundenban szintén 2003-ban jártam először. Az itteni egyetlen villamosvonal is meglehetősen meredek, csak kicsit marad el a mi fogaskerekűnktől. A forgalmat akkor két eredeti DÜWAG négytengelyes és egy osztrák licenszgyártmány látta el. Legalábbis elvileg, mert akkor pont egy Combino vendégeskedett ott, és az rohangászott fel-alá a belváros és a pályaudvar közt.
2018-ban aztán eljött a DÜWAG-ok és DÜWAG-félék búcsúja: a villamost összekötötték egy helyközi vasútvonallal, amin modern alacsonypadlósok járnak. A korszakváltást egy meglehetősen színes parádéval ünnepelték meg.
Ebben a bejegyzésben már többször láttunk DÜWAG csuklósokat, most láthatunk két négytengelyest is, egy korábbi formatervben. Ezek egyébként használtan kerültek ide egy bezárt német villamosüzemből.
Az eddigiekben láttunk rövid DÜWAG-ot, széles DÜWAG-ot, meghosszabbított DÜWAG-ot, most lássuk a típuscsalád csúcsát, a tizenkét(!)tengelyes ET12-est! A Ludwigshafenből induló Rhein-Haardtbahn egy városközi villamos/vasút, melyen 1967 és 2011 közt négy 38 méter hosszú DÜWAG csuklós is közlekedett.
Talán nem meglepő, hogy évtizedekig ezek voltak a világ leghosszabb villamoskocsijai. Elég látványos volt kanyarodás közben! Külön érdekesség, hogy a belső tér ajtókkal szakaszokra volt osztva: eredetileg volt dohányzó és nemdohányzó rész. 2003-ban még csak futó pillantást tudtam vetni egy ilyen óriáskígyóra, amikor elment mellettünk, 2004-ben végre utazni is sikerült eggyel.
Valamiért mindig azt hiszem, hogy még járnak a hattengelyes E1-esek Bécsben, pedig 2022-ben kivonták őket a forgalomból. Sőt, a fotón a kocsi mögött látható Südbahnhof sincs már meg! A bejegyzést végigolvasók valószínűleg felismerték, hogy ez is DÜWAG-licensz: a düsseldorfi gyár termékei az egész német nyelvterület legjobb villamosai voltak, ez az osztrák utángyártás pedig még Miskolcra is eljutott. Sőt, egyszer Budapestre is! Azzal, hogy eltűntek-eltűnnek a német városokból, az európai közúti vasúti (így hívják a villamost szakbarbárul) járműgyártás talán legfényesebb korszaka ért véget.
A bejegyzés végén visszaugrunk Németországba. A képen nem csak a szögletes DÜWAG csuklós a múlté, hanem a vonal is, ahol jár: Dortmundban a belváros villamosmentesítése 2008-ban fejeződött be, azóta ebben az utcában nem járnak tuják - de szerencsére kicsit lejjebb igen, ugyanis a vonalat föld alá tették. Sajnos 2004-es ottlétem alatt nem nagyon fotóztam, mert nem fogott meg a város, de azért pár képet csináltam az itteni villamosokról. Egyébként a villamosok föld alá rakása megszünőben van Németországban. Bár a fentebbi képek készítése óta Bochumban, Kölnben és Düsseldorfban is nyitottak meg ilyet, és még biztos másutt is, ami nem jut eszembe, a megoldás eléggé tarthatatlan gazdaságilag. Egy-két megállónyit persze még Csehországban és Lengyelországban is be tudnak ásni, de teljes belvárosok villamostalanításával szerintem már viszonylag ritkán fogunk találkozni.
Tovább is van, mondjam még?
Ez megy most