HamPLÓ

Nem állítanám, hogy túl sok vasúti parádén jártam volna eddig, de az biztos, hogy az idén áprilisban Kassán megrendezett "Rušňoparáda" az egyik legszórakoztatóbb volt közülük. Nem azért, mert olyan hatalmas ritkaságokat lehetett látni, és nem is azért, mert a helyszín annyival különbözött egy átlagos magyar fűtőháztól, hanem mert mindig mozgott valami, mindig történt valami, és szinte mindenre fel lehetett mászni. Nem voltak kordonok mindenütt: a méteres nyomtávú kis gőzös a kürtszóra félreálló nézelődők közt csühögött el, és ha akartál, a kiszerelt dízelmotor tárolására szolgáló pőrekocsira is felmászhattál a körfűtőházban.

Nem tudom, milyen idegekkel rendelkeztek a rendezők, de nem voltak félősek! Az is igaz, hogy nem láttam az itthon szokásos extrémsportolókat, akiknek mindig valami teljesen lehetetlen és életveszélyes helyről kell fotóznia, mert ez jelzi, hogy ők profibbak azoknál, akik lentről fényképeznek :) Persze lehet, hogy csak azért, mert be lehetett fizetni arra, hogy egy kis kalitkával földaruzzanak a telep fölé, és ez jobb volt, mintha a tetőre vagy a térvilágító oszlopokra kapaszkodtak volna fel...

Lehet, hogy más másfajta programra vágyik, de én a Füsti megnyitója óta nem másztam fel ennyi gépre! Talán az idő lehetett volna jobb... illetve hát biztosan lehetett volna, lásd a mellékelt képet. Másrészt viszont akkor lehetett jókat fotózni, amikor mindenki elbújt az eső elől! Ja, és még egy pozitívum: nem léptek fel az aktuális Megasztár/X-Faktor nyertesei, sem pedig országszerte világhírű fitnessguruk - már önmagában ezért megérte átmenni egy másik országba, mert itthon nem tudok semmilyen repnapra vagy ilyesmire elmenni úgy, hogy ne őket kelljen hallgatnom :)

Gyerekkoromban (ez leginkább a nyolcvanas éveket jelenti) imádtam a csatornafedeleket, szerelvénydobozokat nézegetni: a rozzant bérházakkal szegélyezett öreg utcákban csak úgy hemzsegtek a "Magyar Királyi", illetve "Székesfővárosi" feliratok, vicces ellentétben állva az akkoriban amúgy uralkodó vörös csillagokkal és állami vállalatokkal. Valahol a neten olvastam, hogy az ötvenes években "mindenütt lecsiszolták az ilyen feliratokat" - ez vagy nem igaz ebben a formában, legalábbis Budapestre, vagy a hatvanas években visszavésték-domborították őket, mert nem kevés ilyennel találkozni még most is :)

A múlt ilyen emlékeivel azóta nem nagyon foglalkoztam, aztán egyszer mégiscsak meg kellett állnom, amikor ismerős aknafedőt pillantottam meg - ez ugyanis Pozsonyban történt:

Itt tényleg nem volt felirat (lecsiszolták? eleve nem is volt rajta?), viszont nagyon úgy nézett ki, mintha a Budapesten is még számos helyen látható fedőnek lenne a rokona:

Miután megszívtuk a felhőkkel és a Nohabbal - de még a balatonfenyvesi oldtimerezés előtt - véletlenül elkaptuk, ahogy az aznap a kisvasúti állomásra kiállított járműbemutató anyagát visszatolják a vontatási telepre. Pontosabban azt láttuk, ahogy egy Mk48-as előbb két személykocsit lerak az egyik vágányra, majd a szomszéd sínpáron pihenő dolgokat az állomást körbevevő deltavágány másik ágán betolja a kocsiszínbe. Hogy utána visszament a másik két kocsiért, esetleg ment még egy kört Somogyszentpálra, már nem figyeltük...

Abban se vagyok biztos, hogy ez az elég tarka vonat aznap közlekedett, vagy csak az oldtimer nap alkalmából lett kiállítva, netán máskor is ott szokott állni, hogy akkor is legyen mit nézni, ha épp nincs bent a menetrend szerinti járat... mindenesetre nagyon tetszett. Egyrészt mert volt benne két C50-es, másrészt meg mert Mk48-as vontatta, amit még nem fotóztam ezen a vasúton.

Igazából csak kérdéseim vannak a jelenettel kapcsolatban, annyira semmit nem tudok a fenyvesi kisvasútról. Mindig ilyen lassan tolatnak, vagy csak a "nagy" mozdonnyal? Ha valaki ismeri ezt az üzemet, ne tartsa magában a válaszokat!

Említettem, hogy nemrég Wachauban jártam - nem is akárhogy: Nohab-vontatással! Igaz, élményvonattal mentünk, ami azt jelenti, hogy nem a szerelvény összeállítása vagy a vontatójármű számított, hanem az úticél, ez pedig azzal járt, hogy nem nagyon lehetett fotózni.

Mindössze két megállásnál, a verőfényben úszó Dürnsteinben és az alkonyati árnyékba búvó Spitz an der Donauban vettem elő a videókamerát, amíg a mozdony körbejárt, fényképet pedig még kevesebbet készítettem (már hogy a vonatról, mert a tájat és a településeket azért körbekattintottam).

A helyiérdekű jelleggel épített Wachauer Bahnt egyébként 2010-ben bezárták, egy évvel később azonban Alsó-Ausztria saját közlekedési cége, a NÖVOG részlegesen újraindította a forgalmat: április és október közt turisztikai jelleggel közlekednek vonatok Krems és Emmersdorf közt. A sziklaomlások által gyakran érintett vonal magyar fogalmak szerint nincs rossz állapotban, de a mi vonatunk egy kicsit nagynak tűnt ide, csak úgy recsegett-ropogott az ívekben :)

Oké, akiknek az a-ha sok volt, azoknak itt a másik véglet... sort of. Alapvetően az ilyen punk jellegű dolgokat nem szeretem, de ha Craig Ferguson csinálja, Jonesy bohóckodik mellette egy szép Les Paul Custommal, a végén pedig a TARDIS is felbukkan, akkor csak megnézem annyiszor, hogy a végén már azt kívánom, adják ki lemezen :)

A szám eredetileg szelídebben szólt, így a fentebbi videó azt bizonyítja, hogy egy kis torzított gitár mindennek jót tesz. Amúgy pedig hihetetlen, hogy lassan három éve nincs már az egyetlen nézhető talkshow!

A sötét és furcsa (valójában túlságosan is színes, viszont tényleg furcsa) nyolcvanas években volt egy norvég banda, amelyik azzal lett híres, hogy a BKV tévéreklámjainak háttérzenéjét csinálta:

4:08-nál le lehet állítani a videót - eredetileg azt szerettem volna, ha magától megáll, de a blog.hu szerkesztőfelületének parserén változtattak valamit, és most mindig átkonvertálja az ehhez szükséges "&" karaktert, emiatt nem tudom megadni neki, hol álljon meg :-/

Na jó, azt a "tiririririri-tiriririri" effektet az elején és a végén lehet, hogy nem a norvég banda csinálta, de a többit igen - az ezután kapott jogdíjakból vették meg első magánrepülőgépüket :) Amit eddig leírtam, az persze mind hülyeség, hisz az a-ha természetesen nem a magyar reklámok miatt lett híres, hanem mert tényleg fülbemászó popzenét csinált. A fentebbi reklámban szereplő "Take on Me" a nyolcvanas évek egyik legikonikusabb dala lett, és bár akkoriban nagyon utáltam, ahogy az osztálytársnők elolvadtak az együttes énekesétől, a zene még nekem is tetszett. Azt viszont csak most, hogy felütöttem a wikipediát, tudtam meg, hogy nem elsőre lett ilyen a nóta. Eredetileg más volt, nagyon más:

A későbbi a-ha kétharmada 1981-ben még egy Bridges nevű együttes tagjaként kezdett összerakni egy "Juicy Fruit Song" nevű dalocskát, ennek egy részletét hallhatjuk fent. Bár az első hangok alapján nem gondolná az ember, de aztán tényleg beindul az a bizonyos riff! Ha kicsit feszesebben játszották volna, akár progresszívnak is elment volna ez a muzsika, így inkább csak szinti-punk :)

1982-ben már a-haként, Morten Harket énekessel vették fel a "Lesson One" című demót. Nem csak a cím nem stimmelt a későbbi slágerhez képest, hanem nagyjából semmi se: a szinti hangzása borzasztó, Harket néha beleüvöltözik a dalba, a bridge pedig teljesen semmilyen, csak lassítja az amúgy sodró lendülető dalt.

Wachaunak a felső (nyugati) végébe tavaly kóstoltam bele, most pedig végre egy híresebb kanyart is megnéztem a Dunán - a Szent Iván-éjt ugyanis Spitz an der Donauban töltöttem.

A napfordulót errefelé tűzijátékkal és a hegyeken gyújtott tüzekkel ünneplik. Pechünkre utóbbiakat idén a szárazság miatt betiltották, úgyhogy a látványosság a szokásosnál kisebb volt. Ennek ellenére sokan jöttek: előbb a part lett tele, majd azt vettük észre, hogy egyre több hajó csorog be elénk.

Egy kabinos monstrum ki is kötött közvetlenül előttünk, hangos umca-umcával örvendeztetve meg bennünket, más hajók gázfröccsökkel tartották magukat többé-kevésbé egy helyben.

De nem csak ilyen nagy jószágok érkeztek, hanem motorcsónakok, vízitaxik is, a végén pedig még kajakosokat is láttunk! Ez itt (brought to you by Marine Traffic) még csak nem is a tolongás vége volt, de már ekkor is tizennyolc úszóalkalmatosság készülődött a tűzijáték megfelelő pozícióból figyelésére:

Ezen a videón alaposan meglepődtem: vélhetően egy turné nürnbergi állomásán mentek oda Gary Moore-hoz még 2010-ben, hogy egy Top Gear-jelleggel szakszerű ;) műsor keretében válassza ki, szerinte melyik autó szól szebben a Zeppelinfeld kulisszái közt: egy M3, egy Jag XK vagy egy Corvette Z06. A hülye alapötlet (naná, hogy a legnagyobb motorú, legarcbamászósabb kocsi lesz a legdögösebb hangú) ellenére jó érzés a szokásostól eltérő környezetben, ráadásul vidámnak látni Gary-t. Nem vette túl komolyan a dolgot :)

(Aki nem tud németül, annak van angol alámondásos verzió is!)

Két napja mutattam egy videót, melynek első jelenetén egy Pozsonyból Bécsbe tartó motorvonat látható. A Pándorfaluból (Parndorf) Pozsonyligetújfaluba (Bratislava-Petržalka) vezető vonal szinte az utolsó pillanatig burgenlandi területen fut: a felvétel még csak nem is az utolsó osztrák falu mellett készült a vonal mentén, de a háttérben már jól kivehető a pozsonyi vár és az Új Híd. Lajtakörtvélyes (Pama) mellett áll egy jól kiépített madárles, onnan figyeltük a vonatokat - természetesen nem csak a már említett Desirót:

Egyébként kitalálható, miért léptünk tovább viszonylag hamar: az egy dolog, hogy beremegtette a kamerát, de ezen túl a hangot is élvezhetetlenné tette a kilátó alkatrészei körül süvítő szél :)

A múltkor még csak kívülről néztem meg a GYSEV elsősorban osztrák oldali büszkeségét, a Ventus fantázianevet kapott sárga-zöld Desiro MainLine motorvonatokat, de azóta utaztam is eggyel. Elég kellemes jószágok: míg az itthon ismert "sima" Desirók könnyű mellékvonali járművek, az ML a Flirt kategóriájában játszik. Mondjuk az úton magán nem sok néznivaló volt - még az új bécsi központi állomásra vezető szakasz melletti óriási rendezőpályaudvar volt a legfotogénebb, annak ellenére, hogy épp nem tűnt nagyon kiterheltnek.