HamPLÓ

Sokan hajlamosak a Dunára pusztán díszítő, esetleg térelválasztó elemként gondolni, pedig azon túl, hogy nehezen megzabolázható természeti erő, még fontos közlekedési útvonal is, ahol annak ellenére, hogy messze nem használjuk ki a műfajban rejlő lehetőségeket, csúcsban torlódások alakulnak ki - ahogy azt az alábbi videó első jelenetében láthatjuk:

A viccet félretéve, valamit kezdeni kellene a szűkös kikötési lehetőségekkel! A hajósokon nem múlik, ők olyan fürgén és ügyesen rundóznak oda a pontonok mellé, hogy hagyományos eszközökkel sokkal gyorsabban aligha lehetne. A Moszkva típusú hajókon annak idején az elektromágneses rögzítést is kipróbálták kötelek helyett, a jelek szerint nem vált be (vagy itthon nem is próbálták, csak mágnessel jöttek, és fennmaradt rajtuk?). Ez nem tengeröböl vagy csatorna, mint egy csomó példa esetében, amit külföldről felhoznak ("bezzeg itt meg ott"), vajon min lehetne akkor változtatni?

A múltkor mutattam pár régi gépsárkányt a fenyvesi kikötőből - most folytatnám a sort, mert bár nem mindent fotóztam le, azért nagyon vissza se fogtam magam.

Őket már láttunk - pontosabban a jobb szélen levő amerikai monstrum kimaradt, mert olyan szinten csillogott, hogy a keresőn keresztül is káprázott tőle a szemem :)

Számomra kicsit átláthatatlan, hogy a modellcsaládot "Strich-Achtnak" nevezik, a fenekére mondjuk (elfelejtettem megnézni, úgyhogy csak netes képek alapján tippelek) az van írva, hogy "280 CE", míg a beavatottak W114-esnek hívják, úgyhogy inkább csak annyit írok, hogy ez egy állólámpás Merci kupé.

A Merci után a másik véglet: egy VW 181-es "Kübelwagen". Nem a második világháborús, hanem a hatvanas-hetvenes évekbeli, de valahol ez is csak egy kockásított Bogár :)

Az egyik legkülönlegesebb autó, amit valaha is építettek: egy Citroën DS. Persze lehet, hogy ID, én ezeket nem tudom megkülönböztetni.

Elöl még tele van krómozott részletekkel, de a háta már mintha csak az utódé, az Š100-asé lenne ebből a szögből a régebbi évekjáratok szép beömlője helyett: Škoda 1000 MB. Valaki megtippeli a gyártási évet?

Nem állítanám, hogy túl sok vasúti parádén jártam volna eddig, de az biztos, hogy az idén áprilisban Kassán megrendezett "Rušňoparáda" az egyik legszórakoztatóbb volt közülük. Nem azért, mert olyan hatalmas ritkaságokat lehetett látni, és nem is azért, mert a helyszín annyival különbözött egy átlagos magyar fűtőháztól, hanem mert mindig mozgott valami, mindig történt valami, és szinte mindenre fel lehetett mászni. Nem voltak kordonok mindenütt: a méteres nyomtávú kis gőzös a kürtszóra félreálló nézelődők közt csühögött el, és ha akartál, a kiszerelt dízelmotor tárolására szolgáló pőrekocsira is felmászhattál a körfűtőházban.

Nem tudom, milyen idegekkel rendelkeztek a rendezők, de nem voltak félősek! Az is igaz, hogy nem láttam az itthon szokásos extrémsportolókat, akiknek mindig valami teljesen lehetetlen és életveszélyes helyről kell fotóznia, mert ez jelzi, hogy ők profibbak azoknál, akik lentről fényképeznek :) Persze lehet, hogy csak azért, mert be lehetett fizetni arra, hogy egy kis kalitkával földaruzzanak a telep fölé, és ez jobb volt, mintha a tetőre vagy a térvilágító oszlopokra kapaszkodtak volna fel...

Lehet, hogy más másfajta programra vágyik, de én a Füsti megnyitója óta nem másztam fel ennyi gépre! Talán az idő lehetett volna jobb... illetve hát biztosan lehetett volna, lásd a mellékelt képet. Másrészt viszont akkor lehetett jókat fotózni, amikor mindenki elbújt az eső elől! Ja, és még egy pozitívum: nem léptek fel az aktuális Megasztár/X-Faktor nyertesei, sem pedig országszerte világhírű fitnessguruk - már önmagában ezért megérte átmenni egy másik országba, mert itthon nem tudok semmilyen repnapra vagy ilyesmire elmenni úgy, hogy ne őket kelljen hallgatnom :)

Gyerekkoromban (ez leginkább a nyolcvanas éveket jelenti) imádtam a csatornafedeleket, szerelvénydobozokat nézegetni: a rozzant bérházakkal szegélyezett öreg utcákban csak úgy hemzsegtek a "Magyar Királyi", illetve "Székesfővárosi" feliratok, vicces ellentétben állva az akkoriban amúgy uralkodó vörös csillagokkal és állami vállalatokkal. Valahol a neten olvastam, hogy az ötvenes években "mindenütt lecsiszolták az ilyen feliratokat" - ez vagy nem igaz ebben a formában, legalábbis Budapestre, vagy a hatvanas években visszavésték-domborították őket, mert nem kevés ilyennel találkozni még most is :)

A múlt ilyen emlékeivel azóta nem nagyon foglalkoztam, aztán egyszer mégiscsak meg kellett állnom, amikor ismerős aknafedőt pillantottam meg - ez ugyanis Pozsonyban történt:

Itt tényleg nem volt felirat (lecsiszolták? eleve nem is volt rajta?), viszont nagyon úgy nézett ki, mintha a Budapesten is még számos helyen látható fedőnek lenne a rokona:

Miután megszívtuk a felhőkkel és a Nohabbal - de még a balatonfenyvesi oldtimerezés előtt - véletlenül elkaptuk, ahogy az aznap a kisvasúti állomásra kiállított járműbemutató anyagát visszatolják a vontatási telepre. Pontosabban azt láttuk, ahogy egy Mk48-as előbb két személykocsit lerak az egyik vágányra, majd a szomszéd sínpáron pihenő dolgokat az állomást körbevevő deltavágány másik ágán betolja a kocsiszínbe. Hogy utána visszament a másik két kocsiért, esetleg ment még egy kört Somogyszentpálra, már nem figyeltük...

Abban se vagyok biztos, hogy ez az elég tarka vonat aznap közlekedett, vagy csak az oldtimer nap alkalmából lett kiállítva, netán máskor is ott szokott állni, hogy akkor is legyen mit nézni, ha épp nincs bent a menetrend szerinti járat... mindenesetre nagyon tetszett. Egyrészt mert volt benne két C50-es, másrészt meg mert Mk48-as vontatta, amit még nem fotóztam ezen a vasúton.

Igazából csak kérdéseim vannak a jelenettel kapcsolatban, annyira semmit nem tudok a fenyvesi kisvasútról. Mindig ilyen lassan tolatnak, vagy csak a "nagy" mozdonnyal? Ha valaki ismeri ezt az üzemet, ne tartsa magában a válaszokat!

Említettem, hogy nemrég Wachauban jártam - nem is akárhogy: Nohab-vontatással! Igaz, élményvonattal mentünk, ami azt jelenti, hogy nem a szerelvény összeállítása vagy a vontatójármű számított, hanem az úticél, ez pedig azzal járt, hogy nem nagyon lehetett fotózni.

Mindössze két megállásnál, a verőfényben úszó Dürnsteinben és az alkonyati árnyékba búvó Spitz an der Donauban vettem elő a videókamerát, amíg a mozdony körbejárt, fényképet pedig még kevesebbet készítettem (már hogy a vonatról, mert a tájat és a településeket azért körbekattintottam).

A helyiérdekű jelleggel épített Wachauer Bahnt egyébként 2010-ben bezárták, egy évvel később azonban Alsó-Ausztria saját közlekedési cége, a NÖVOG részlegesen újraindította a forgalmat: április és október közt turisztikai jelleggel közlekednek vonatok Krems és Emmersdorf közt. A sziklaomlások által gyakran érintett vonal magyar fogalmak szerint nincs rossz állapotban, de a mi vonatunk egy kicsit nagynak tűnt ide, csak úgy recsegett-ropogott az ívekben :)

Oké, akiknek az a-ha sok volt, azoknak itt a másik véglet... sort of. Alapvetően az ilyen punk jellegű dolgokat nem szeretem, de ha Craig Ferguson csinálja, Jonesy bohóckodik mellette egy szép Les Paul Custommal, a végén pedig a TARDIS is felbukkan, akkor csak megnézem annyiszor, hogy a végén már azt kívánom, adják ki lemezen :)

A szám eredetileg szelídebben szólt, így a fentebbi videó azt bizonyítja, hogy egy kis torzított gitár mindennek jót tesz. Amúgy pedig hihetetlen, hogy lassan három éve nincs már az egyetlen nézhető talkshow!

A sötét és furcsa (valójában túlságosan is színes, viszont tényleg furcsa) nyolcvanas években volt egy norvég banda, amelyik azzal lett híres, hogy a BKV tévéreklámjainak háttérzenéjét csinálta:

4:08-nál le lehet állítani a videót - eredetileg azt szerettem volna, ha magától megáll, de a blog.hu szerkesztőfelületének parserén változtattak valamit, és most mindig átkonvertálja az ehhez szükséges "&" karaktert, emiatt nem tudom megadni neki, hol álljon meg :-/

Na jó, azt a "tiririririri-tiriririri" effektet az elején és a végén lehet, hogy nem a norvég banda csinálta, de a többit igen - az ezután kapott jogdíjakból vették meg első magánrepülőgépüket :) Amit eddig leírtam, az persze mind hülyeség, hisz az a-ha természetesen nem a magyar reklámok miatt lett híres, hanem mert tényleg fülbemászó popzenét csinált. A fentebbi reklámban szereplő "Take on Me" a nyolcvanas évek egyik legikonikusabb dala lett, és bár akkoriban nagyon utáltam, ahogy az osztálytársnők elolvadtak az együttes énekesétől, a zene még nekem is tetszett. Azt viszont csak most, hogy felütöttem a wikipediát, tudtam meg, hogy nem elsőre lett ilyen a nóta. Eredetileg más volt, nagyon más:

A későbbi a-ha kétharmada 1981-ben még egy Bridges nevű együttes tagjaként kezdett összerakni egy "Juicy Fruit Song" nevű dalocskát, ennek egy részletét hallhatjuk fent. Bár az első hangok alapján nem gondolná az ember, de aztán tényleg beindul az a bizonyos riff! Ha kicsit feszesebben játszották volna, akár progresszívnak is elment volna ez a muzsika, így inkább csak szinti-punk :)

1982-ben már a-haként, Morten Harket énekessel vették fel a "Lesson One" című demót. Nem csak a cím nem stimmelt a későbbi slágerhez képest, hanem nagyjából semmi se: a szinti hangzása borzasztó, Harket néha beleüvöltözik a dalba, a bridge pedig teljesen semmilyen, csak lassítja az amúgy sodró lendülető dalt.

Wachaunak a felső (nyugati) végébe tavaly kóstoltam bele, most pedig végre egy híresebb kanyart is megnéztem a Dunán - a Szent Iván-éjt ugyanis Spitz an der Donauban töltöttem.

A napfordulót errefelé tűzijátékkal és a hegyeken gyújtott tüzekkel ünneplik. Pechünkre utóbbiakat idén a szárazság miatt betiltották, úgyhogy a látványosság a szokásosnál kisebb volt. Ennek ellenére sokan jöttek: előbb a part lett tele, majd azt vettük észre, hogy egyre több hajó csorog be elénk.

Egy kabinos monstrum ki is kötött közvetlenül előttünk, hangos umca-umcával örvendeztetve meg bennünket, más hajók gázfröccsökkel tartották magukat többé-kevésbé egy helyben.

De nem csak ilyen nagy jószágok érkeztek, hanem motorcsónakok, vízitaxik is, a végén pedig még kajakosokat is láttunk! Ez itt (brought to you by Marine Traffic) még csak nem is a tolongás vége volt, de már ekkor is tizennyolc úszóalkalmatosság készülődött a tűzijáték megfelelő pozícióból figyelésére:

Ezen a videón alaposan meglepődtem: vélhetően egy turné nürnbergi állomásán mentek oda Gary Moore-hoz még 2010-ben, hogy egy Top Gear-jelleggel szakszerű ;) műsor keretében válassza ki, szerinte melyik autó szól szebben a Zeppelinfeld kulisszái közt: egy M3, egy Jag XK vagy egy Corvette Z06. A hülye alapötlet (naná, hogy a legnagyobb motorú, legarcbamászósabb kocsi lesz a legdögösebb hangú) ellenére jó érzés a szokásostól eltérő környezetben, ráadásul vidámnak látni Gary-t. Nem vette túl komolyan a dolgot :)

(Aki nem tud németül, annak van angol alámondásos verzió is!)