HamPLÓ

Tudom, hogy a legutóbbi bejegyzés is Berlinről szólt, de most már tényleg csak egy rövid szösszenet maradt a múltkori látogatásomból, és túl szeretnék lenni rajta :)

A Potsdamer Platzról annyiszor írtam már, hogy nem akarom nagyon túlmagyarázni, mit is látunk itt; elég annyi, hogy ez a kép ihletett a múltkori "a Fal egykori nyomvonala mentén" sorozat elkészítésére.

By Michael M. Dean (Canada. Dept. of National Defence/Ministère de la défense nationale) - This image is available from Library and Archives Canada under the reproduction reference number PA-140126 and under the MIKAN ID number 3191705 This tag does not indicate the copyright status of the attached work. A normal copyright tag is still required. See Commons:Licensing for more information. Library and Archives Canada does not allow free use of its copyrighted works. See Category:Images from Library and Archives Canada. , Public Domain, $3

Eredetileg ugyanis a Fal felhúzása előttről indultam volna, de végül kivettem a fentebbi két képet, pedig érdekes kordokumentumok: a régi kép bal szélén, a Jeep mellett ugyanis ugyanazt az S-Bahn állomáshoz vezető lejáratot látjuk, mint amit a jelenkori képen. Ugyan alig több, mint egy lyuk a földben, de ott van!

Az ostrom után készült képen látható épületek közül sajnos már egy se áll. Érdekes, hogy miközben a fentebbi fotón látható házak a huszas-harmincas évek építészetét idézik, ...

Jól fejlett tériszonyom ellenére imádom a kilátókat: gyakorlatilag mindegy, hogy tévé- vagy templomtoronyról van szó, ha valahova fel lehet menni, már állok is be a pénztárhoz :)

Tavaly viszont nem nagyon nagyon nem volt szerencsém Berlinben. Először is nem tudtam, mikor fogok ráérni, ezért nem foglaltam előre időpontot az interneten, így viszont a sorban álláson túl háromnegyed órát kellett volna várnom az alexanderplatzi tévétoronyba feljutásra. Könnyeket persze nem ejtettem, hisz jártam már fenn, ráadásul...

... a Stadtbahn állomás és a modern építészet remekeivel szegélyezett tér túloldalán egy másik kilátó kellette magát: az egykori Interhotel Stadt Berlin. Itt a bejárattól a recepcióhoz irányítottak, hogy ott lehet jegyet venni (?), de oda épp akkor érkezett egy nagyobb csoport, én meg úgy felhúztam magam az újabb sorbaállás gondolatától, hogy inkább elmentem villamosozni :) Egyébként a szálloda tetején nem csak kilátóterasz működik, hanem le is lehet ereszkedni a képen jobbra látható pallószerűségről közel szabadesés jelleggel majdnem a földszintig... de ez végképp nem nekem lett volna való.

Igazából amúgy se a keleti oldal kilátóinak meglátogatása szerepelt a terveimben, inkább a nyugat-berlini vásárváros jelképére, a Funkturmra (amit nem angolul kell értelmezni, mert nem funky-, hanem rádióantenna-torony) szerettem volna feljutni. Az 1924 és 26 közt épült, 150 méter magas szerkezeten 52 méter magasban étterem, ...

Régen hallottunk már dízelmozdonyröfögést, nem? Ezekben a hideg napokban jól esik visszaemlékezni arra a nyári hétvégére, amikor Interszitivel megpróbáltuk minél többször elcsípni a Szergejjel közlekedő tapolcai vonatot. Nagyon laza volt, hogy a videó első jelenetét majdnem lekéstük: a Velencei-tó környékén múlattuk az időt, amikor rádöbbentünk, hogy pár perc múlva indul Szabadbattyányról a vonat. Meg voltunk győződve arról, hogy soha nem érjük utol, de az egyvágányos vonalak standard nyári viselkedésének megfelelően kicsit még várnunk is kellett rá Almádiban:

Február elején sétáltunk egyet családilag a Palotanegyedben, ahol szerintem már évek óta nem jártam. Az az érzésem, hogy bár még bőven van mit renoválni a jobb sorsra érdemes környéken, a hangulat határozottan javult.

Paloták, paloták mindenütt: balról a Gschwindt-palota lóg be a képbe, középen a valószínűleg a közelmúltban felújított (de legalábbis kifestett) Degenfeld-Odescalchi palota, jobbra pedig a Festetics-palota. Utóbbiban még akkor jártam, amikor az ELTE Szociológia Tanszéke működött benne - akkor nagyon nem így nézett ki.

Valószínűleg szervizbe kellene vinnem a fényképezőgépemet, mert a díszes kapu mögötti épület tükrös üvegéről visszaverődő téli napfény teljesen behülyítette... de azért így is látszik a Festetics-család címere, még ha nem is teljesen színhelyesen. A karmaiban követ tartó daru, és a kardot tartó oroszlán Keszthely címerében is visszaköszön -  egyszer el kellene olvasnom egy heraldikáról szóló könyvet, hogy tulajdonképpen mit is jelentenek ezek az ábrázolások!

A környék sokadik Károlyi-palotája (ugye van még ez, ez és ez - de lehet, hogy kihagytam valamit) borzasztó állapotban van, egyszerűen nincs szívem teljes képet berakni róla. Néhány állatábrázolást ezen a részleten is láthatunk, többnyire oroszlánokat.

A Mária utca 6. homlokzatán van némi fejetlenség - de azért nem semmi, hogy bár a homlokzat nagy része lehámlott, a szobrok még tartják magukat!

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának épülete eredetileg a Szent István Társulat számára épült 1898-ban.

Az 1848 és 54 közt épített Semmering-vasút a környék talán leglátványosabb vasútvonala - ráadásul autóval kényelmesen el lehet érni Pestről. Párszor már átutaztam rajta vonattal, egyszer pedig a vele párhuzamos útról is megnéztem, de amikor kiálltunk a sínek mellé Interszitivel, soha nem volt szerencsénk: míg egy 2012-es élményvonatozás alkalmával folyamatosan jöttek el mellettünk a tehervonatok, gépmenetek, toló- és előfogatoló gépek, amikor lett volna idő fotózni, egyszerűen alig volt téma. Lassan azt gondolom, hogy ezen a tájon inkább kirándulni kellene, a hegyek ormáról a többi hegy ormát nézegetni, és maximum egyet rákattintani, ha épp jön valami vonat... 2014 júliusában és 2015 augusztusában azonban még reménykedtem, hogy ez nem így van :)

Két kör a Semmeringen
... de legalább a levegő szép tiszta volt ;)

Vigyázat: pózolás! lenge ruhás csajok! plusz a komolyság teljes hiánya, hiszen végre hétvége van! :)

A Facebookon állandóan szembejövő "milyen klassz volt a kilencvenes évek" típusú bejegyzések elől a minap a nyolcvanas évekbe menekültem a youtube-on, mert igenis a kilencvenes évek minden volt, csak jó nem ;) Érdekes, hogy nagyon sokáig én is úgy voltam vele, hogy a nyolcvanas évek borzasztóak voltak, az igazán jó zenék pedig mind az előző évtizedben születtek, 2000 környékére viszont annyira tele lettem a kilencvenes évekkel, hogy elöntött a "nyolcvanas években még a sz*r is jobb volt" érzés.

De komolyan: lehet haragudni egy olyan évtizedre, amikor képesek voltak ilyen videóklipet készíteni? Az Alcatrazz a Rainbow (egyik) volt énekesének, Graham Bonnetnek a zenekara volt, és leginkább arról híres, hogy itt lett szélesebb körben ismert Yngwie J. Malmsteen - akit aztán Steve Vai pótolt, amikor az ifjú viking lelépett. Lehet, hogy a slágerek írása nem ment nekik, de gitárhősök számában rekorderek voltak - és ahogy láttuk, bugyuta klipben se voltak rosszak :)

A Y&T-t is csak egy hasonló klip miatt ismerem. Ez a darab irónikusabb az előzőhöz képest, ami körülbelül csak arról szólt, hogy ha egy rockbanda énekese vagy, akkor még akkor is rádcuppan minden csaj, ha hülyén nézel ki, és börtönben ülsz - na meg itt legalább a többieknek is jut nő a klip végére. Lehet, hogy felületes az életérzés, ami sugárzik a klipből, és a zene se túl eredeti, de a kilencvenes évek folyamatos depizéséhez és/vagy extázisban szeleteléséhez képest nagyon rokonszenves.

Naná, hogy a KISS-nek is volt "csajozós" klipje, hisz ki tudna a legjobban menőzni az apokalipszis utáni pasihiányos időkben, ha nem ők? A fentebbi opusz érdekessége, hogy az elején csak a tagok lábait látjuk, majd hirtelen felsvenkel a kamera, és a maszkos korszak után végre láthatjuk az arcukat is: ez volt a festett arcok nélküli KISS hivatalos premierje. Egy ideje egyébként megint sminket viselnek, de túl magas labda lenne, ha erre bármit is írnék... :)

Mivel szerény nyomott véleményem szerint már vagy tíz éve esedékes volt a feladatra szörnyűségesen alkalmatlan (bónuszként a Vár spontán elsivatagosodását is elindító) Ikarus 405-ösök leváltása, egy hideg hétvégén ki kellett próbálnom a török utódtípust:

Kinézetre az S91-es jobban tetszett, de ha ez tényleg ennyivel olcsóbb, könnyebb, kevesebbet fogyaszt, plusz nem csak ígéretként lebeg a lelki szemek előtt, hanem tényleg ott vár a végállomáson a Széll Kálmán tér szélén, akkor jöjjenek a Karsan ATAK-jai, és szorítsák ki teljesen a 405-ösöket a városból! Tudom, valami másik midi típus is lesz, talán elektromos/hibrid, de bevallom, én már évek óta nem látom át a főváros buszbeszerzéseit, csak azt tudom, hogy nem jó kipufogó helyett bepufogóval felszerelt busszal a Várba meg a Gellért-hegyre menni. A busz neve persze kicsit vicces a helyszín vonatkozásban - pláne, hogy a Kalef átépítése miatt nem a szokásos Várfokon mentünk felfelé, hanem az Ostrom utcában - de az csak egy név :)

Voltaképp nem sokat tudok mondani azon kívül, hogy a hátsó ülésről menet közben kijutni nem volt egyszerű. Kíváncsi vagyok, hogy fogják a remek kockaköves utat, illetve a sok emelkedőn mászást bírni!