HamPLÓ

Közismert, hogy az embernél levő esernyő elriasztja az esőt (legalábbis mindig akkor esik, amikor otthon hagyjuk), körülbelül ilyen hatással lehet a BKV kilenc (ha jól számoltam) még üzemben levő hóseprő villamosa a hóra. Ennek ellenére egyszer azért sikerült ilyen gépet látnom a csillagászati tél során - nem is egyet, hanem rögtön nyolcat:

A tél miatt amúgy is üzemkész járgányokkal azt mérték le, hogy mind elférnek-e az 1-es villamos hosszabbításának emelt peronjai mellett - hiába néznek ugyanis egy kivételével egyformán ki, igazából az egyik ilyen, a másik olyan, lévén nem egy időben készült át- és új építésekről van szó. Kicsit a videón is látni, hogy egyiknek ilyen a teteje, a másiknak olyan, az egyiknek kicsik az ablakai, a másiknak nagyobbak - állítólag az alvázak építésekor is hasonló a.s. szabvány működött :)

Ma - tegnappal és tegnapelőttel ellentétben - nem is akarok mentegetőzni: egyszerűen jobb ötletnek tűnt videót szerkeszteni, mint komoly bejegyzésbe kezdeni :)

2015. március 20-án végre átadták az 1-es villamos hosszabbítását, a Közvágóhídtól a Fehérvári útig. Az utasforgalom csak délben indult; délelőtt a very fontos emberek méltatták egy kicsit magukat, aztán különjárattal átmentek - az első "rendes" szerelvények csak eztán jöttek. A Vörösvári úttól pár perccel 12 után ért a Közvágóhídhoz az első végigmenő tuja (a korábbiak, és pár utána jövő is még visszafordult ott, hogy ne maradjon üresen a vonal), azzal átmentem az Infoparkig, ahol megvártam a Fehérvári (ez a sok vár!) úttól 12:09 körül induló első szerelvényt, és visszamentem Pestre. "2015-ben ez van a vidámparki Kanyargó helyett", mondhatnánk cinikusan, de igazából én pont majd' minden nap használom a hosszabbítást azóta is :)

Mivel aznap még végig járt a hosszú (Népligetig elmenő, csuklós) 103-as, kicsit azt is megörökítettem - nagyon utáltam ezt a járatot, aligha fog hiányozni :-/ Sajnos a FUTÁR vacakolt, így a járművek és megállók kijelzői néha semmit, néha meg zöldségeket mutattak, emiatt a szélvédők mögött papírtáblák egyfajta analóg mellékízt adtak a tényleg jeles alkalomnak. Az este folyamán persze még kaotikusabb kiírások (és ki nem írások) voltak, aztán másnapra beállt a dolog.

Folyt.köv... remélhetőleg :)

Töredelmesen bevallom, tegnap este is inkább lustálkodtam, és nem blogot írtam :) Engesztelésképpen tegnaphoz hasonlóan itt egy videó; a tematikája hasonló a múltkorihoz - csak a látnivalók érdekességét fokoztam:

A tegnapiban volt HÉV, ebben nosztalgia festésű HÉV van - már hogy egy fél, mert a másik három nosztalga festéses kocsi vagy épp másutt járt, vagy már vissza is festették. Aztán még: tegnap egy Szilis vonat robogott fel a Déli összekötő vasúti hídra, most egy M44-es által vontatott sárga daruszerelvényt láthatunk ugyanott! És a címben is szereplő clickbait: ha már elhúzott felettem, levideóztam egy cargós Jumbót is. Persze kicsit remeg a kép, de megnézem, ki az, aki kézből jobbat csinál, pláne hídról :)

Eredetileg úgy terveztem, hogy holnapra lesz új bejegyzés, de heveny átfutó dögrovás miatt szabadidőmet tegnap és tegnapelőtt is - bloggolás helyett - az adott pillanatban jóval perspektivikusabbnak tűnő pihenéssel töltöttem, úgyhogy most itt egy videó, hogy addig is legyen valami, amíg utólérem magam ;)

Érdekes, hogy sose szerettem a Lágymányosi hidat, de amióta átépítették a világítását, plusz villamos is került rá, kibékültem vele...

Nem szeretem azt a szót, hogy "menő", mert a magyar internetes médiában jóideje minden, ami megtetszik az újságírónak, rögtön "hihetetlenül" és "elképesztően" menő lesz, de amit a kölni Rheinauhafennel csináltak, abban valóban van valami, amit akár menőnek is nevezhetünk:

A folyóparti ipari területek "civillé" átlényegítésében Budapest tulajdonképpen előrébb jár, mint Köln, hiszen a belvárosi vízművek helyén már 111 éve az Országház áll, és malomépületet is csak mutatóba látni, pedig régen elég sok volt belőlük, ezért annak idején meglepett, hogy a büszke Severinsbrücke alatt olyan komor kikötőkomplexum áll, mint nálunk a Közraktárak. 2014 nyarán aztán véletlenül olvastam arról valahol, hogy lakó- és ipari park lett a területből, úgyhogy úgy döntöttem, augusztusban a Südbrücke felé menet megnézem magamnak, hogy' sikerült.

Nem is igazán értem, hogy működik az, hogy a rakpart mellett most is ugyanúgy ott áll néhány önjáró bárka, mint régen, de közben olyan korzózás zajlik mellettük, mint nálunk a belvárosban - de valamiért működik! A kikötői látképet megdobták némi újjal (dizájnos épületek a haladás rajongóinak), és régivel (felújított, estére kivilágított daruk, lakóházzá konvertált magtárak, alattuk a világ második leghosszabb mélygarázsával), és valahogy megtalálták a keresletet. Végül több időt töltöttem itt, mint terveztem, mert átragadt rám a helyiek ráérős jókedve; nem bírtam ki, hogy ne várjam meg a díszkivilágítás bekapcsolását az egyik pontonon ücsörögve...

„Köln - Rheinau Richtung Norden 1898, RBA“ von Anselm Schmitz († 1903) - Rheinisches Bildarchiv. Lizenziert unter Bild-PD-alt über Wikimedia Commons

Így nézett ki 1898-ban az első kép helyszíne. Ekkor még szinte bejáratós volt; bár régebben is volt itt kikötő, annak öblét a XIX. század végén feltöltötték, hogy megnöveljék a rakodásra használt száraz terület méretét - a mai móló értelemszerűen az akkori folyómeder helyén feküdt.

„Cologne Harbour c1921“ von Panora, Ltd., photographer - Dieses Bild ist unter der digitalen ID pan.6a22933 in der Abteilung für Drucke und Fotografien der US-amerikanischen Library of Congress abrufbar. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Az 510 méter hosszú rakodóparthoz 18 kilométernyi vasúti sín tartozott, 1909/10-ben pedig felépült a hét tetőcsúcsáról Siebengebirgének elnevezett magtár:

„Köln - Rheinau Siebengebirge mit Gleisanlagen (um 1910), RBA“ von unbekannt - Rheinisches Bildarchiv. Lizenziert unter Schutzdauer für das von dieser Datei gezeigte Werk ist vermutlich nach den Maßstäben des deutschen Urheberrechts abgelaufen. Es ist daher vermutlich gemeinfrei

A kikötő a hetvenes évekre nagyrészt elvesztette funkcióját (a rajnai hajózás ugyan továbbra is fontos maradt, de rendelkezésre álltak jobb kikötők is a környéken), emiatt törölték ilyen célú hasznosítását a távlati tervekből, és inkább átminősítették szabadidős helyszínné. A tényleges építkezések '98-ban kezdődtek, bár a félsziget északi csúcsán már '93-ban megnyílt az Imhoff csokoládémúzeuma - amit persze most se sikerült megnéznem :(

A volt üzemi és raktárépületekből, illetve az üres területekre többnyire iroda- és lakóházakat építettek, a "10-es vámraktárból" pedig Olimpiai Múzeumot csináltak. A neten látott képeken ugyan nem tetszettek, de élőben jópofának találtam az ún. Daruházakat is:

A Budaörsi út vonzáskörzetében (de azért szerencsére nem teljesen mellette) nőttem fel, és szüleim a tanúk arra, hogy gyerekkorom egyik legkedvencebb programja a daruk, markolók, bulldózerek, betonkeverők és légkalapácsok nézegetése volt. Volt belőlük dögivel arrafelé akkoriban!

Már csak a régi emlékek miatt se bírtam kihagyni a helyiek által még mindig Osztyapenkónak hívott (persze mi másnak hívnák: a "Sasadi út" jó név a buszmegállónak, de nem definiálja magát a csomópontot) közlekedés-topológiai képződménynél levő gyalogos felüljáró pár méterrel arrébb mozgatását!

A híd az új csomópont kialakításának volt útban, de mivel annak elkészültéig is át kell kelniük a gyalogosoknak a kétszer négy sávon, nem megszüntették, csak új helyre tették - egyetlen éjszaka folyamán, két igen combosnak kinéző autódaru segítségével.

Elnézést kérek az esetleges pongyola megfogalmazásokért, tévedésekért, de full laikus vagyok!

Március hetedike délutánján már állt a felüljáró két új pillérje, a tetejükre vezető lépcsőkarokkal együtt. A híd teljes áthelyezése lassú lett volna, ezért ezekből újat építettek, és csak a hídtestet emelték át rájuk. Persze spóroltak, ahol tudtak: korlátokból nem gyártottak újat, hanem az este folyamán levágták a meglevőket a régi lépcsőkről, és áttették az újakra. Ahogy az látható, a régi és új közti távolság nem óriási.

Az éjszakai daruzásnézésre egy ismerősömet se bírtam rábeszélni, így először azt gondoltam, inkább kihagyom - aztán fél éjfélkor mégis inkább felültem az éjszakai buszra :)

A múltkori, személyes emlékekről szóló bejegyzéshez némileg kapcsolódik, hogy az egyik első helyi utca, aminek megtanultam a nevét, a Severinstrasse volt. Ez ugyan még a belvároshoz tartozik, de már nem a turisztikailag értett óvároshoz: úgy tűnt, hogy amíg utóbbiban főleg a vendégek járnak-kelnek, ez az utca - pontosabban az egész környező negyed - a helyieké. És így kicsit a miénk is, például a kedvenc kínai éttermünk (ahol több év kihagyás után is emlékeztek ránk) is itt volt. Kellemes kis utca, bár a második világháború óta sajnos csak mutatóba akadnak régi vagy réginek látszó épületek benne - viszont a végén (igazából elején) egy középkori városkapu áll, azt mutatva, hogy itt nem tegnap óta van város.

A Severin-negyed a Szent Szeverin templomról kapta nevét, mely egyike a város tizenkét román stílusú bazilikájának. Ahogy a többi hasonló építmény esetében, ez se az első templom azon a helyen, és a mai épület története is több száz évre tekint vissza. Szent Szeverin egyébként kölni püspök volt a IV. században, akiről meglepően keveset sikerült megtudnom - mindenesetre nem azonos egy másik Szent Szeverinnel.

A második világháború után - mint egész Nyugat-Európában - a kölni várostervezést is a motorizált közúti forgalomnak rendelték alá. Ez többek közt azt jelentette, hogy az észak-déli kötöttpályás tengely megszűnt: a szűk utcákból már korábban eltűntek a villamosok, a rakparton futó köln-bonni gyorsvasút helyére pedig park került. A mi fogalmaink szerint egyfajta villamos-metró-HÉV keveréknek mondható Stadtbahn azóta jókora kerülővel, a Ringen, és alagutakon át éri el dél felől a főpályaudvart, ami nem bizonyult elégséges megoldásnak.

1910-ben még villamos járt a Severinstrasséban, mely meglehetősen más képet mutatott, mint manapság

A helyzet javítására találták ki a kilencvenes években, hogy a belváros alatt vezetik át a városi vasutat. Míg a legtöbb kölni Stadtbahn-alagút a kéreg alatt fut, ezúttal fúrt alagutakról volt szó, melyek építése viszonylag kevéssé érinti a felszínt - viszont bizonyos kiszolgáló létesítményeket ezesetben is a felszínről kell megépíteni. A Severinstrasse Waidmarkt nevű kiszélesedése ma nem annyira tér-szerű, mint régen volt - lásd a fentebbi képet -, de arra alkalmasnak tűnt, hogy a felszínről mélyítve (nagyjából úgy, mint a budapesti négyes metró állomásait) egy nagyobb föld alatti teret építsenek ki alatta, hogy vágánykapcsolat épülhessen a két vonali alagút közt. Ennek az lett volna a funkciója, hogy vissza lehessen fordítani a szerelvényeket, végállomásként használva a közeli Severinstrasse nevű állomást (ahol átszállási lehetőség van a kelet-nyugati irányú Stadtbahn felszíni vonalára). Ha már állandóan a budapesti négyes metrót emlegetem: ott a Szent Gellért térnél épült hasonló vágánykapcsolat, bányászati módszerekkel.

Így nézett ki a Waidmarkt 2014 augusztusában: érezhető, hogy valami hiányzik - nyugat-német belvárosokban nem szoktak ilyen üres telkek tátongani! És valóban - így nézett ki a terecske 2005-ben, az építkezés kezdete után:

„Köln Waidmarkt Vorbereitung Baustelle Nord-Süd-Stadtbahn, Eusebius Wirdeier“ von Eusebius Wirdeier, DGPh, Köln, www.eusebius-wirdeier.de - Eusebius Wirdeier   Beschreibung deutscher Fotograf und Bildhauer Geburtsdatum 1950 Geburtsort Dormagen Wirkungsstätte Köln Normdaten GND: 119069822 Wikipedia-Personensuche. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

A 2014-es kép jobb széléről tehát hiányzik egy furcsa, lőrés jellegű lyukakkal tagolt homlokzatú épület, plusz két lakóház (ezen felül, ha teljesen ugyanonnan készítettem volna a fotómat, látható lenne, hogy az itt középen a távolban látható egykori rendőrkapitányság sem áll, de ez történetünk szempontjából persze irreleváns).

„Schieferturm-koeln01“ von A.Savin. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

A földalatti építése 2004 januárjában kezdődött, és 2004 szeptemberében máris botrányba torkollott: a Severinstrasse mélyállomás építésekor megcsúszott a talaj, és föld alatti üreg keletkezett, ami miatt a Keresztelő Szent János templom tornya elvált a főhajótól, és 77 centit megdőlt. A helyiek azonnal el is nevezték "kölni ferdetoronynak". Bár a mérnökök kiszámolták, hogy így is állva maradna, 2005 októberében végül visszaegyenesítették.

A komolyságot ezennel megszakítjuk, másfél perc előre megfontolt szándékkal elkövetett cukiság kedvéért! Még február elején mentünk ki az állatkertbe, ahol az évszaknak megfelelően halkabban zajlott az élet a szokásosnál - kivéve a kecskék környékét, ők ugyanis elég felháborodottan kérték számon rajtam, hogy miért mentem oda, ha nem viszek nekik ebédet :) Az a kisláma-szerűség, aki szintén odajött, puszta érdeklődésből, viszont nagyon husi volt, ő lett a videó indexképe is:

Érdekes, hogy bár még nincs átépítve, a tavaly előtt bezárt Vidám Park területének egy részén kifutók és kisebb reptetők vannak, amiket meg is lehet nézni, ha valaki átsétál oda. Furcsa volt madarakat látni a Kanyargó teteje alatt, ás lámákat/alpakákat arrafelé, ahol tán az óriáskerék forgott korábban - kíváncsi vagyok, mikor alakítják át a meglehetősen lelakott területet, és hogy mikor lehet majd két cukiságnézés közben hullámvasutazni egyet :)

330 évvel ezelőtt született Johann Sebastian Bach, így a szombat a MüPában ért, ahol 24 órán keresztül játszottak a mester műveiből. Sajnos egy átdolgozott hét után esélye se volt, hogy sokkal többet bírjak, de az első két előadást azért végighallgattam. A rendezvénysorozat során az orgonán volt a hangsúly, én most kicsit másfelől indítanék:

Gyerekkoromban sose értettem, mit jelent az, hogy "opus ennyi meg ennyi" meg "BWV" (Bach-Werke-Verzeichnis), most is csak azért tudom leírni, hogy BWV 140, mert a neten utána lehet keresni, hogy ez az "Ébredjetek! Egy hang hív" katalógusszáma*. Ha a "Ki nyer ma?"-ban nem is mennék sokra ezzel a hamis tudással, azt biztosan tudom, hogy imádom a művet :)

*Megjegyzés: nyugodtan tessék kijavítani, ha egy szakkifejezést rosszul használok, vagy valamiben tévedek, rosszul értelmezek, hisz laikus vagyok!

Ha van olyan, hogy "Best of klasszikus zene", akkor a BWV 1067 hetedik tételének biztos benne kell lennie (szerintem a képzeletbeli lista körülbelül felét Bach töltené meg, de persze elfogult vagyok). A számáról persze biztosan kevesen ismerik, meg úgy se, hogy "h-moll zenekari szvit", de hallani már biztos mindenki hallotta a fentebbi részletet (más stílusú előadók is előszeretettel dolgozzák fel). Akit érdekel, itt a teljes mű:

És most jöjjön egy kantáta 1729-ből:

Különösen a bevezető tételt szeretem benne, valamiért olyan, mintha kicsit az "Air" (legyünk komolyak: BWV 1068, Zenekari Szvit III. D dúrban, oboára, trombitára, üstdobokra, vonósokra és continuóra második tétele) megelőlegezése is benne lenne. Az "Air"-t nagyjából mindenki ismeri, de a teljes darabot kevesebben:

A nevezett "sláger" 10:25-nél kezdődik, de szerintem érdemes végighallgatni az egészet! Érdekes ez a hangszerelés, kicsit más, mint a szokásos, vagy legalábbis az, amit én megszoktam. Nem tudom, ki hogy van vele, de imádom, hogy ugyanazt a darabot ezerféleképpen elő lehet adni, más tempóban, más hangszerelésben, és mindegyik másképp zseniális!