HamPLÓ

Az egykor Budaörsig járó 41-es villamos - a törökbálinti HÉV maradványa - mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Tudom, hogy a régi 51-es villamos még "pusztaibb" hangulatot sugározhatott, de ott sose jártam; nekem - XI. kerületiként - ennek a vonalnak a külső vége volt a tömegközlekedési egzotikum. Különösen a Péterhegyi úttól kifele eső szakasz tetszett: volt ott erdő, pampa, Roger Roger a rekettyés... és az egész jó időre "úgy maradt", csak 2000 után kezdett megváltozni. Először az említett Péterhegyi úti lankát építették be, aztán valamivel később Kőérberek is kapott egy (fél) lakóparkot. A dolgok ilyetén alakulása egyébként nem feltétlenül volt rossz, sőt: új utasokat hozott, megtöltve a korábban többnyire üres villamosokat!

A Kőérberek előtti rész próbadzsungel mivoltát már régebben levetkőzte, mostanában azonban egy komolyabb csatornázási (?) kampány kapcsán még tovább alakították. Az elplanírozott rész szélességét látva felmerült bennem, hogy vajon út is épül ide?

A térség közelmúltbeli átalakulásának egyébként egy minifarm a legelképesztőbb "terméke", itt mindig meg kell kicsit állni - egyszerűen nem lehet nem imádni a kisebb és nagyobb lovakat, kecskéket, és "Töpörtyűt", a csüngőhasú malacot :)

Múlt vasárnap hajnali fél ötkor úgy döntöttem, az álmatlanságomat úgy fogom hasznossá tenni, hogy kimegyek a Nyugatiba, az onnan hatkor Kassára induló különvonat indulását megnézni. Aztán kiderült, hogy Ícé is ott lesz, de ő utána - pontosabban elé - is menne a vonatnak még két helyen, úgyhogy a hajnali nézelődésből délelőtti kirándulás lett...

Tizenöt éve még jó pár gőzmozdony működött itthon, mára viszont alig egy-kettő maradt üzemképes. Ráadásul ami megvan, az is gyakran meghibásodik, mérsékelt teherbírásuk okán pedig leggyakrabban úgy közlekednek, hogy elöl a gőzös húzza, hátul pedig valami modernebb dízel tolja a vonatot. Ehhez képest ez a vonat viszonylag kisméretű volt, nem volt szükség tológépre.

Maga a konkrét vontatójármű is érdekes - a nem vasútmániások talán nem is tudják, hogy ilyen is volt Magyarországon: a MÁV 242,001-es pályaszámú áramvonalas burkolatú gőzöse. A "Koporsó" becenévre hallgató masinából összesen négy épült a harmincas évek második felében; kevés kocsit húztak, de azokat gyorsan: engedélyezett maximális sebességük 150 km/h körül volt, de egy rekordkísérlet során 161-re is felgyorsították az egyik példányt.

A 001-est a kilencvenes évek végén lezajlott felújításkor nem eredeti állapotára állították helyre: szén- helyett gázolajtüzelésű lett, ami akkor jó ötletnek tűnhetett, de kicsit később már valószínűleg bánták, mert emiatt drága lett az üzemeltetése. Már hosszú évek óta nem lehetett sehol se látni, úgyhogy duplán meg kellett becsülni a fotólehetőséget!

A tegnapi hagyományőrző építészetes bejegyzéssel véget ért hónapok óta tartó kölni sorozatom. Azt hiszem, ahhoz képest, hogy alig 44 és fél órát töltöttem tavaly augusztusban a városban, eléggé kimaxoltam a témát :) Persze még mindig nem fogyott el az összes anyagom, de most már tényleg csak a tömegközlekedés maradt. De hogy ne legyen túl erős a váltás, a kölni villamosokat környezetükbe helyezve hoznám be - ez a videó például az első snitt ellenére nem bitang erős motorcsónakokkal a folyón száguldozó vidám emberekről szól:

Egyfajta visszanézése ez a sorozatnak: az első jelenetben a be nem mutatott (viszonylag új gerendahíd, mit mutassak rajta:) Deutzer Brücke mögött ott sötétlik a hatvágányos Hohenzollern-híd, amiről viszont nagyon is írtam. Kisvártatva fut be balról egy alacsonypadlós villamos, és ahogy jobbra svenkelünk, a háttérben megjelenik a Lanxess Tower. Utána viszont rögtön a Severin-hidat látjuk egy magaspadlós szerelvénnyel - majd még egyet, a másik irányból, az irigylésre méltó új életre kelt Rheinauhafenből fotózva. Aztán leszáll az este, és jól látható, hogy Budapesthez hasonlóan az itteni hidak is ki vannak világítva. Egyébként nem tudom, hogy csak én nem emlékszem erre (már hogy a kivilágításra) gyerekkoromból, vagy ez tényleg újabb szokás lenne?

A múltkori modern épületek után szükségét éreztem, hogy levezetésként pár régebbit is mutassak. Már úgy értem, azoknak, akiknek nem volt elég a Dóm, vagy a rengeteg római emlék ;)

Kezdjük egy olyan épülettel, melyben rendeztek német-római birodalmi gyűlést és G7/G8 tanácskozást, helyszíne volt számtalan karneváli bálnak és táncmulatságnak: ez a Gürzenich.

„Haus Gürzenich 1850“ von Poppel nach Lange - http://www.antiquariat-franziska-bierl.de/media/bild/4821BG.jpg. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A gótikus bálházat 1441-től '47-ig építették, majd 1850-ben kibővítették a környező házak rovására; ugyanekkor a nagytermet is átépítették. A második világháborúban jelentős sérüléseket szenvedett, ezért az ötvenes években a régi homlokzattal, de modern belsővel építették újjá.

Ezt a külső liftet már a kilencvenes években toldották a tömb oldalához, egy nagyobb felújítás során. Rendhagyó látvány, bár a rendezvényhelyszín használhatóságához biztos sokkal hozzájárul.

„Erdgeschossfoyer01“ von KölnKongress GmbH. Original uploader was KWege at de.wikipedia - Transferred from de.wikipedia; transferred to Commons by User:Ireas using CommonsHelper. (Original text : KölnKongress GmbH). Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Az 1850-es bővítésnek köszönhetően a tömb "körbefolyja" a Szent Albán templom korábban már bemutatott romjait: a fentebbi képen az apszis betüremkedését láthatjuk a lépcsőházba. Pontosabban igazából a templom falait építették körbe...

A Haus Neuerburgot az azonos nevű cigarettagyár igazgatóságaként építették az 1920-as években. Homlokzata az általam kedvelt téglaépítészetre emlékeztet, nyolcszögletű tornya pedig a kölni patríciusházak hasonló díszeire - akárcsak a korábban bemutatott Richmodisturm. Ma a városháza különböző hivatalai működnek benne, bár van valami megmagyarázhatatlan bohém kisugárzása, ami miatt mindig azt hittem rá, hogy sörház :)

Nem tudom, másban is annyira megragadt-e, mint bennem, hogy gyerekkorunkban a tudományos ismeretterjesztő dolgokat általában szintetizátor-zenékkel festették alá (kivéve valami barlangos sorozatot, mert abban állandóan a Time eleje ment a Pink Floydtól). Különösen a "Delta" maradt meg úgy, hogy a képen mondjuk mélytengeri szörnyetegeket kutatnak tengeralattjáróval, vagy épp azt részletezik, hogy milyen hideg, milyen üres, és milyen veszélyes a Naprendszer széle, ahová a Voyager űrszonda tart, közben meg fura hangszínek, repetatív motívumok szóltak, fura váltásokkal, sok visszhanggal és természetellenesnek tűnő csingilingivel... néha eléggé para volt az összhatás :O Most valami hasonlót próbáltam összehozni életem első nem modul számítógépes zenéjeként:

Nem tudom, hogy reggel hogy fog tetszeni, de most így az éjszaka közepén, egyedül a szobában, fejhallgatóval eléggé hozza azt a hangulatot, amit el akartam érni ;)

Ha pici koromban az 58-as villamos zugligeti maradványainak látványa volt az "elveszett sínes" kulcsélményem, akkor az 1-es villamos a másik véglet, az épülő, modern budapesti villamosvonal. Halványan emlékszem még a keskeny Árpád hídon az autók közt csoszogó öreg tujákra, majd a 33V-vel (V, mint villamospótló) történő utazások "mikor érünk már át végre?" hangulatára: a hidat 1981 és 84 közt kiszélesítették, felüljárókat építettek a Flórián téren, minden fel volt ásva a Vörösvári úton, szóval épült a szép új világ, és közben azt emlegették, hogy nem hogy villamos, de gyorsvillamos fog majd járni Budáról Pestre. Akkoriban jelentek meg az "Újtátrák", melyek gyorsabbnak, és mindenképpen korszerűbbnek tűntek az akkori felhozatalnál, úgyhogy logikusnak tűnt, hogy ezek lehetnek azok a "gyorsvillamosok", amik majd az 1-esen fognak járni - nagyon vártam!

Aztán kiderült, hogy a gyorsvillamos csak gyors villamos, aztán már gyors se volt, majd a végén villamos is alig. Tavaly végre felújították, de akkor én már csak a déli hosszabbítást vártam:

Ismét Budán: az 1-es délen is átment a Dunán!
I-II. rész: az előzmények, és az építkezés képei a Fehérvári úttól a Közvágóhídig

Láttunk már hétszázvalahány éven át épülő székesegyházat, római sportpálya helyén álló templomot, régi, vagy annak tűnő házakat - most pedig pár deklaráltan modern épületet szeretnék mutatni (természetesen nem művészettörténeti értelemben, mert azok a közízlés szerint már réginek számítanak:).

„MaxCologne-4772“ von Raimond Spekking - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Van olyan, hogy egy épületnek csak a homlokzata marad, a belseje kicserélődik, itt viszont ennek az ellenkezője történt: a Bayer AG-ből kivált Lanxess nevét másutt még nem nagyon hallottam, de a kölni Rajna-jobbpart látványának eléggé hangsúlyos része a vállalat, az igazgatósági épületnek köszönhetően. Ugyanez az épület néhány éve még így nézett ki:

„Former Lufthansa headquarters in Cologne, Germany PNr°0155“ von D-Kuru - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 at über Wikimedia Commons

Az 1970-ben elkészült másfél tornyot 2007-ig a Lufthansa használta, és szerintem az az kinézet jó volt - a gazdasági csodát produkáló NSZK egyik jellegzetes produktuma: egyszerű, de jó. Ez a mostani viszont csak egy szokásos üvegkalicka. Igaz, egy negyven éves épületre már ráfér a modernizálás, de elgondolkoztató, hogy ha a száz meg ezer éves látványokat védjük, akkor miért nem tesszük ugyanezt az újabbal is? Hisz ha az már negyven év után eltűnik, az ugyanoda vezet, mintha sok száz évesen tűnne el: hogy egy korszaknak nem marad nyoma. És ki az, aki meg tudja mondani, hogy ez a hetvenes évekbeli homlokzat nem lett volna egyszer ugyanolyan fontos emlék, mint egy lépcsős oromozatú középkori sörfőzde? :)

„Lanxess Arena Flight over Cologne“ von Neuwieser - Flickr: Flight over Cologne. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 über Wikimedia Commons

2008 óta szintén a Lanxess nevét viseli az addig Kölnarena néven ismert, a kilencvenes évek második felében épült sport- és rendezvénycsarnok. Érdekes, hogy egy ekkora - ráadásul meglehetősen jómódú - városnak is milyen sok időbe telt, mire tudott építtetni egy ilyet; és így is csak a körülötte működő irodaházkomplexummal együtt érte meg felhúzni (de lehet, hogy úgy se). A helyszín megközelíthetősége impozáns: a közel 2500 parkolóhely (ebből több mint 2000 mélygarázsként/parkolóházban) mellett több irányból hord rá a Stadtbahn, plusz ott van a deutzi vasútállomás is.

Kíváncsi vagyok, hogy nálunk mikor jönnek el azok az idők, amikor a tömegrendezvények helyszínéhez kötelezően hozzá fog tartozni az ilyesmi. Pontosabban amikor _megint_ hozzá fog tartozni, hiszen régen Pesten is természetes volt, hogy a lóversenypályához/vásárterülethez villamos visz. Igaz, az autók akkor is ott parkoltak, ahol tudtak, csak jóval kevesebb volt belőlük...

Az előbb dicsértem az 1969/70-ben épített Lufthansa-székházat, most bemutatnám a hetvenes éveknek azt az oldalát, ami kevésbé tetszik: a Ringturm '71 és 73 közt épült, és szerintem sokkal rosszabbul öregedett (bár a megfelelő helyen állva tulajdonképpen nem néz ki rosszul). 109 méteres magasságával Kölnben viszonylag magasnak számít, de igazából azért találom érdekesnek, mert nem sima "kockafelhőkarcoló": az alaprajza hétszög alapú. Hogy miért pont annyi, az nem tudom - pedig érdekelne!

„Herkulesbuilding“ von Superbass - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Ugyanennek a kornak a terméke a Herkules-torony. A hatvanas évektől kezdve az NSZK-ban igyekeztek mindent színes csempével borítani. A legnyilvánvalóbb példa a metró/Stadtbahn megállók burkolása, amit én csak medenceépítészetnek hívok; ennél a 31 emeletes lakóháznál is valami hasonló dizájnnal próbálkoztak :) Máig ez a legmagasabb lakóház, amiben jártam; nagyon tetszett, hogy a liftek fele csak a páros, fele pedig a páratlan emeleteken állt meg, azt pedig azóta is sajnálom, hogy a tetőszinten működő szaunát nem mutatták meg...

Újravágtam egy 2007-es partiumi kirándulás pár videós snittjét. Akkoriban még nem volt kamerám, úgyhogy a fényképezőgép képességei határ szabtak a dolgoknak (max. 30 másodperc felvétel, bélyegkép méretben, konzervdoboz hanggal), de azért jó végre egyben látni a snitteket! Gyakorlatilag minden rajta van, amit akkor látni lehetett: még volt Timis 2, de már volt egy esseni M8-as is, a kettő közt pedig minden DÜWAG-ból, GT4-ből és Tatrából állt. Utóbbiak vonali kontaktora jó nagyot csattant, csak úgy visszhangzottak tőlük az utcák! A Gáj városrészi útszéli száguldás se semmi...

A feliratok most angolok "lettek", pontosan én se értem, miért (azaz nem tudnám racionálisan megindokolni a döntésemet), de nekünk ugye van magyar leírás, a weboldal képében :)

Aki utazott a bécsi U2-es metró belvárosi szakaszán, valószínűleg észrevette, milyen közel vannak egymáshoz a megállók, az oldalperonok pedig néha el vannak tolva egymáshoz képest. Ez azért van így, mert ez az alagút eredetileg villamosok számára épült, a metrót csak belebarkácsolták.

Viszonylag rövid ideig élt az osztrák fővárosban a koncepció, miszerint a tujákat el kell dugni a föld alá; gyakorlatilag eleve nyögvenyelősre csinálták meg ezt a vonalat is, majd amikor rájöttek, hogy ez így nem jó, gyorsan átalakították. Majd amikor az se volt jó, tovább gyúrták. Ezt persze lehet úgy nézni, hogy "nem sajnálva a pénzt küzdenek a jóért", de úgy is, hogy "nagy jódolgukban azt se tudják, mire szórják a pénzt" :) Biztos lesz, aki a sztoriból azt olvassa ki, hogy "a négyes metrónkat úgy lehet megmenteni, ha elvisszük mindenhova, kerül, amibe kerül", de a budapesti párhuzam ott véget ér, amikor megpendítjük a finanszírozás kérdését. Egyszerűen nem egy ligában játszunk Béccsel :( Mindenesetre érdekes egy történet, és dr. Ludwig Ekl jóvoltából be is járhatjuk az Ezüstnyilak előtt főleg bumfordi piros villamosok által uralt útvonalat:

A bécsi 2-es földalatti villamos rövid története

Ez az oldal eredetileg 2004/5 fordulóján készült, és csak pár napja fedeztem fel magamnak újra. Mivel 11 év alatt sok minden változott - többek közt az említett metró is (jelentősen) meghosszabbodott -, úgy döntöttem, hogy nem csak a szövegformázást kellene frissítenem, de magát a szöveget is - és ha már erre jártam, néhány új képet, és néhány új linket is elhelyeztem benne.

Köln iránti leplezetlen lelkesedésem ellenére nem kell azt hinni, hogy minden tetszett, amit '89-ben láttam. Ott van például a keresztutca, amire a lakás ablakai nyíltak: kétszer három (néha több) sáv a belvároson át - ha nem is nyílegyenesen, de szemmel láthatóan tekintet nélkül a városszövetre.

Persze vannak látványos részei ennek a Nord-Süd-Fahrt névre hallgató útvonalnak: például, ahol a Nyugatnémet Rádió- és Televízió (WDR) tizenhárom emeletes, műkővel burkolt homlokzatú tömbje alatt, ...

„Nord-Sued-Fahrt Koeln“ von Superbass - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

... vagy ahol előbb egy kelet-nyugati főutca, majd annak római korból származó őse, a Schildergasse alatt bújik át. Ez utóbbi már csak azért is tetszett, mert logikusabbnak tűnt az autókat levinni a gyalogosok elől, mint fordítva - lásd a "régi" Ferenciek terét.

Legjobban talán pont a mi kis utcánkon látszik, hogy mennyire nem vették figyelembe a korábbi utcahálózatot az építésnél: elindul a régimódi utcácska, majd hirtelen jön egy gödör...