HamPLÓ

A Thüringerwaldbahn név nem csak úgy általában egy tetszőleges türingiai erdei vasutat jelöl, hanem konkrétan a Türingiai-erdőben járó, 22 kilométer hosszú vonalat - ami történetesen egy Gothából induló, méteres nyomtávú villamos. Gotha villamoshálózatát nem is nagyon lehet önmagában értelmezni, üzemeltetését ugyanaz a cég végzi, amely a Tabarzig tartó erdei fővonalért, és annak waltershauseni szárnyvonaláért is felelős. Érdekes elképzelni, hogy az eredetileg különálló "erdei" cég az első világháború előtt még kilenc vonalat tervezett, amiből csak ez a másfél épült meg...

A vonalon alapvetően Tatra KT4-esek jártak, sajnos túl ritkán ahhoz, hogy érdemes legyen az erdőben bevárni őket (hiszen én aznap még Erfurtba is el akartam jutni). Azért egy ex-mannheimi DÜWAG-gal is találkoztam, és azon filozofáltam, hogy vicces, hogy az NDK villamosgyártásának központjában, Gothában az NSZK konkurenciával lehet csak találkozni... Maga a vonal elég változatos: a városból kifelé menet kicsit rurális jellegű, aztán hatalmas nyílt földeken robogunk át (bár a videó feliratában panaszkodom a sebességre, azért tulajdonképpen rendesen haladtunk), végül a felső rész tényleg erdőben fut. Igaz, hogy most, ahogy leírtam ezt, rájöttem, hogy a videón pont fordítva fogjuk mindezt látni, mert a Tabarz-Gotha utazás közben videóztam :)

November óta folyamatosan a hátizsákban volt az állvány, aztán a hét elején kipakoltam - naná, hogy ekkor lett hirtelen esti fotóznivaló: a két hete elvégzett terhelési próba eredményének ismeretében az 1-es villamos hosszabbításán megkezdődött a járművezetők (sz)oktatása!

Azért írom így, mert a járművezetők nyilván eddig is tudták, hogyan kell viselkedni egy zebra vagy derékszögű kanyar hirtelen felbukkanása esetén, de a hírek szerint a hatóság bizonyos számú kör megtételéhez kötötte a vonalismeret meglétét. Ilyenkor viszont a jármű típusa nem számít, úgyhogy az aznap felbukkanó tanulójáratok közt a Tatrák mellett volt ipari csuklós, illetve délelőtt egy Banán is.

A Fehérvári úti végállomás (ami remélhetőleg csak ideiglenes lesz, mert kerítenek pénzt az Etele térig hosszabbításra, amit nem fog senki a - helyi lakosként ki merem jelenteni, hogy minőségileg nem rettentő értékes, fizikailag viszont áthelyezhető - fákra hivatkozva elgáncsolni) tesztelése már korábban megtörtént, Közvágóhídnál is csak azért kellett sorbaállni, mert az 1-es a peron egyik oldalát használta (bár a néhány héttel ezelőttig a másik vágányon álló konténert már elvitték). Mivel elég sok járművezetőt le kell oktatni, állítólag az utasforgalom indulásáig minden nap számítani lehet a tanulókra.

Biztos sokan emlékeznek a váras csokikra a nyolcvanas évekből*. Míg kisebb koromban a Kukori-Kotkodással is elvoltam, később rákattantam az erődítményeket ábrázoló sorozatra, és szépen szortíroztam magamban, hogy melyiket láttam már élőben, és melyiket nem. Sokáig elég rosszul álltam, aztán (ha jól emlékszem) '91 tavaszán jártunk Sárospatakon, meglátogattuk Boldogkő romjait (szerintem annak akkor még nem volt csokija, de lehet, hogy tévedek), és átmentünk Diósgyőrön is, tehát egyre többet kihúzhattam a képzeletbeli listáról. Míg az előbb említettek közül az első kettő tetszett, a diósgyőrit valahogy kiábrándítónak találtam: a lakótelep melletti házak közül alig látszódott valami belőle - és amit kilátszott, az is inkább egy felrobbant gyárnak tűnt.

A XIII. században építeni kezdett, majd folyamatosan korszerűsített, bővített vár fénykora a XIV-XVI. században volt, száz évvel később komolyabb célokra már alkalmatlanná vált, így kőanyagát részben széthordták. Az 1950/60-as években kezdtek vele a régészek foglalkozni, de igazi felújítása csak 2014-ben történt meg. A fentebbi kép 11 évvel korábban készült - ezt a fotót ma már nem lehetne elkészíteni, mert a villamos mögötti üres területet azóta beépítették.

A sors úgy hozta, hogy azóta csak egy gyors esti vizitet tudtam megejteni; mivel (nyilván) zárva volt, a kerítésen kívülről kattintottam rá párat. Meglehetősen jól néz ki, díszvilágítása miatt már messziről látszik.

Diósgyőr sajnos nem kifejezett turistacsalogató környék, pedig fekvése, Lillafüred, Massa, a pisztrángtelep, a kisvasút, és persze a Bükk közelsége miatt lehetne akár az is. A vár ebben a formájában hozzátehetne ehhez, de mint írtam, nem tesz jót neki, hogy körbenőtte a település, és a főút közelsége ellenére is valahogy kiesik a forgalomból.

Amikor Óbudán laktam, mindig felvidított, hogy a Flórián téri aluljáróban római romok szomszédságában vásárolhatom meg reggeli pogácsámat: más pénzt ad ki, hogy ilyesmit lásson, én meg munkába menet és munkából jövet is egy légiós tábor padlófűtéses fürdőjének és folyóvizes vécéjének maradványai mellett mentem el... Ez most persze gúnyolódásnak tűnhet, de nem az: a némiképp méltatlan helyen levő Fürdőmúzeum szerintem tényleg érdekes betekintést ad a múltba.

Láttuk, hogy a már nevében is római eredetű Köln számos hasonló emlékét őrzi a helyi civilizáció megalapozóinak: a városháza a római helytartó palotája fölé épült, a város (talán) második leglátványosabb temploma pedig egy ókori raktár alapjaira, ezen túl néhány száz méteren ma is bejárható az egykori Colonia Claudia Ara Agrippinensium egyik kanálisa.

„Roman Cologne, reconstruction“ von Nicolas von Kospoth (Triggerhappy) - Eigenes Werk. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A rómaiak először egy szövetséges nyugat-germán törzset, az ubiusokat (ubik? ubii? ubírok? van rájuk bevett szó?) telepítettek ide i.e. 19 körül, amikor azok - többek közt Róma-barát viselkedésük miatt - összetűzésbe kerültek más germán törzsekkel. Ez a település volt Oppidum Ubiorum, amiból később - szakrális hellyé emelkedve - Ara Ubiorum lett. Ekkor két légió is állomásozott itt (Apud Aram Ubiorum), de később széttelepítették őket (a mai Bonn, illetve Neuss területére). A jókora tábor - ami valószínűsíthetően valahol a mai főpályaudvar környékén volt - ekkor megszűnt, de megmaradt maga a település, melynek III-IV. századi rekonstrukcióját a fentebbi képen láthatjuk.

„Köln-Nordtor-CCAA-002“ von Unbekannt - Scan / Cutout and optimized from illustration by HOWI. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Néró édesanyja, ifjabb Agrippina i.sz. 50 körül érte el férjénél, Claudiusnál, hogy az colonia rangra emelje szülővárosát, innen származik "az Agrippinák Claudius által colonia rangra emelt kegyhelye", azaz Colonia Claudia Ara Agrippinensium név, ami végül Kölnné rövidülve kitartott a középkoron át. A város közben meglehetősen megváltozott, a rómaiak biztosan nem ismernének rá.

Azért persze van legalább kettő a középkorra jellemző girbe-gurba utcák közt, ami még mindig őriz valamit a rómaiak négyzetrács alapú városépítészetéből, és ez a kettő történetesen a város két legforgalmasabb sétáló- és bevásárlóutcája! Az ókoriak gromával kimért egyeneseit persze már elmosták az ide-oda csúszkáló telekhatárok, a be- és túlépítések, de a Hohe Strasse máig megfeleltethető az észak-déli főútvonalnak, a cardo maximusnak...

... a Schildergasse pedig a kelet-nyugatinak, a decumanus maximusnak. Sajnos a kettő kereszteződésénél egykor álló forumból semmi tapintható nem maradt - bár tulajdonképpen a forum funkcióit terjesztették ki magukra az utcákra, tehát ez a környék már lassan kétezer éve az, ami :)

És ha már forgalom, zsibongás: furcsa kettősség él a világháború után a nullánál alig többől visszaépített belvárosban. Ez itt például az Alter Markt, az óváros főtere, ahol időnként nagyon tud zajlani az élet...

... ez pedig a képen látható házsor másik oldalán található tér. Biztos van néha itt is ricsaj, de amikor én itt jártam, mindig visszafogott, nyugodt hangulat volt, mintha valami tér-idő kapun mentem volna át.

Van valami mazochizmus abban, hogy az esti képes túráimat (ködben, várfalon, Várbazárban) állandóan télen csinálom, nem nyári éjeken... Vagy csak arról van szó, hogy a Fényvillamosra és Fénytrolira várakozás közben megfázás elleni pótcselekvésként folyamatosan a felvétel gombot nyomom? :)

Az egészben az az irónikus, hogy az új kamerával pont alig sikerült normális felvételt készítenem a fénytujáról, miközben a "sima" 2-esekről tizenhat tonnányi összejött. De jó ez így, szerintem ennek a videónak is megvan a maga hangulata - remélem, másnak is tetszik!

Berlinben egész pályaudvarok vesztek el. Némelyiknek a helye sejthető csak, némelyiknél komplett peronokat találni a helyüket átvevő parkban, néha pedig még az épületek is megmaradtak. Az alábbi link mögött található oldalon ilyen is van, olyan is van, a legérdekesebb viszont az, hogy az épségben megmaradt csarnokok nem utasok, hanem postai küldemények számára épültek. Ezen felül láthatunk építkezést, illetve építkezés miatt megváltozott forgalmi rendet, régi és új mozdonyokat. A képek mellett nem kevés mozgókép is található, plusz rengeteg link, melyek végigböngészését csak ajánlani tudom!

"Nagyvasút" Berlinben, 2014 augusztusában
Postapályaudvar, Ostkreuz, és csúcsforgalom a föld alatt

Ugyan majd csak októberben lesz 40 éve, hogy lement az első Saturday Night (Live) adás, a valóban szép évfordulót már múlt szombaton megünnepelték, egy, a szokásosnál hosszabb ünnepi résszel. Mindezzel csak egy nagy bajom van: hogy amit eddig láttam belőle, az nem nagyon ütötte meg a szokásos színvonalat (se). Ez persze csak magánvélemény, de úgy döntöttem, hogy összerakok magamnak egy saját "40th Anniversary Special"-t :)

Kezdjük mondjuk egy kis Sheldon Coo...Jim Parsons-szal, azok számára, akik egyből elklikkelnének, ha nem valami aktuális sztár lenne az első videón. Egyébként a jelenet tényleg jó, és benne Parsons is :)

Fura, hogy ez a műsor olyan régóta megy, hogy az első évadban még Gerald Ford és Jimmy Carter választási küzdelmét parodizálhatták... Chevy Chase és Dan Aykroyd is alaposan megöregedett azóta, és szintén megváltozott a tempó: ilyen lassú jelenetet ma már valószínűleg nem raknának adásba.

Most pedig halljunk pár vidám bányásztörténetet... NEM!

Megváltozott a mese, Aladdin és Jázmin már nem olyan boldogok, mint a rajzfilm végén voltak (legalábbis gondolom, hogy azok voltak, sose láttam). Rosario Dawson egyébként meglepően jól énekel, és (nem meglepően) jól néz ki, nem?

És valami komolyabb: az "Anya Új Pasija" című sorozat századik része. Jason Sudeikis arcváltozásain a huszadik megnézés után is csak röhögök :)

Wuppertali látogatásom során először azért kellett sietnem, hogy odaérjek a kohlfurthi villamosmúzeumhoz, délután pedig azért rohantam, mert monszunszerű eső csapott le a városra, úgyhogy a programomat röptében módosítva inkább visszamentem Kölnbe. Azért közben néha az épületeket is nézegettem - mert hát volt mit:

Külvárosi utca? Falu? Dehogy is: a függővasút közvetlen szomszédságában vagyunk Vohwinkelben, két tartópillér közt! Az egész vidékre jellemző az itt látható palazsindelyes burkolat, de ennyire díszes fafaragásokat kevés helyen láttam.

Tényleg csak méterekkel arrébb áll ez az öreg műhelyépület - a saroktornyoktól eltekintve akár Amerikában vagy Angliában is lehetne, az ipari forradalom idején.

Ez a gyárépület már komolyabban néz ki, jól megy hozzá a vastraverz - viszont eredeti funkcióját elvesztette. Érdemes megfigyelni a betonbástyákat, amikkel az oszlopok tövét védik: 1968-ban egy teherautó kidöntött egyet, magával rántva a pálya egy részét, hetekig tartó üzemszünetet okozva - nem szeretnék, ha ez megismétlődne.

Na de ez a házikó már tényleg valami parkban, maximum a város szélén áll? Hát nem: nem hogy közel áll a függővasúthoz, de a kép egyenesen egy állomás mellett készült :)

A városháza kapcsán már írtam arról, hogy Kölnben a második világháború végére csak nagyon kevés kő/tégla maradt a helyén, és azt is láttuk, hogy bizonyos sebeket csak egészen a közelmúltban gyógyítottak be. Azt hiszem, ez a kép elég jól bemutatja a pusztítás mértékét, hogy helyenként egész háztömbök tűntek el:

"Koeln 1945" by U.S. Department of Defense. Department of the Army. Office of the Chief Signal Officer. [2] - http://www.archives.gov/research/arc/ ARC Identifier: 531287; U.S. Defense Visual Information Center photo HD-SN-99-02996 [1]. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

Amit fentebb látunk, az nem ipari, esetleg katonai, hanem lakóterület volt, és persze a bombák a műemlékeket se kímélték; például az óváros központjából, az Alter Markt (Régi piac) környékéből se sok maradt. Persze aki jobban megnézi ezt a képet, az felfedezhet rajta egy teljesen valószínűtlenül megmaradt saroképületet...

... konkrétan ezt a reneszánsz jellegű szépséget. A régi fotón a tőle balra álló házaknak már a maradványait is elhordták, a mellette induló utcácska túloldalán állóknak is többnyire csak a falai maradtak, ez a jellegzetes, dupla oromzatú épület viszont - bár a hátsó fertálya szintén összedőlt - 1955 óta ismét régi fényében tündököl. A "Perechez" címzett házat már a XIII. században is említik, "megduplázása" 1580 körül történt. És van még két hihetetlen dolog az imént látottakkal kapcsolatban: az egyik a régi képeken látszik, miszerint az épület előtt dupla villamosvágány húzódott - ez ma a teraszok miatt (is) lehetetlen lenne; a másik az új kép jobb felső sarkában a modern ház homlokzatának tetején gubbasztó figura. A téma kutatói sem biztosak abban, hogy spontán poénról, vagy a városi és/vagy egyházi hatalmasságokkal szembeni kiállásról volt szó, esetleg egy lusta tetőfedő emlékezetéről, de már a középkorban is ismert volt ez a dolgát mások fejére végző groteszk alak. Ez a konkrét szobor persze egy modernkori verzió - és szerintem aki nem tudja, hogy ott van, észre se veszi...

Ez a kocsma 1234-ig vezeti vissza saját történetét. Igaz, egy olyan történetről beszélünk, mely szerint a névadó - Kunibert, a visszataszító - 123 éves korában döntött az alapításról, mivel 1111. november 11-én született :)  Ezen a képen bal szélen láthatjuk a nevét - Kunibert der Fiese - belógni, mellette egy tripla földszinti ablakos másik épületet is megfigyelhetünk. Ez alapján a másik irányból nézve is beazonosíthatjuk a tömböt egy kicsit későbbi képen - a műintézmény teljes neve ekkor Kunibert der Fiese im Hessenland volt - valószínűleg nem volt kedvük leszedni a homlokzatról az előző tulaj által adott nevet, az Im Hessenlandot:

„Bundesarchiv Bild 183-R95679, Köln, Kirche Groß St. Martin“ von Bundesarchiv, Bild 183-R95679 / CC-BY-SA. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

És most lássuk, mennyi maradt meg ebből a komplexumból a második világháború utánra: hát, nem sok! Ebben az utcában annyira kevés dolog maradt épen, hogy nem volt mihez alkalmazkodni - inkább csak jelzés értékkel próbálták megidézni a régi idők Rajna-partjának ábrázolásain egymás mellett sorakozó csúcsos tetőket.

Rheingarten, azaz Rajna-kert. A régies körvonalú házakon túl még egy dologra fel kell hívnom a figyelmet: hogy itt épp egy kétszer három sávos városi főutat látunk. Pontosabban nem látunk, mert 1979 és 84 közt a föld alá helyezték át, a felszíni útvonal helyét pedig bezöldítették (ezen túl a köln-bonni gyorsvasutat is elterelték, ami annyira viszont nem volt nyerő, mostanában pótolják, szintén a föld alatt).

A harmincas-negyvenes évektől kezdve - talán német mintára? - épült néhány, az átlaghoz képest még ma is modernnek nevezhető középperonos megállóhely a magyar vasúton. A leglátványosabb közülük szerintem egyértelműen Kőbánya alsó (1944), ami rendes karbantartás esetén egy az egyben elmehetne berlini S-Bahn állomásnak - de Zugló (1941-47) és Istvántelek (?) perontetője is olyan időket idéz, amikor fontos volt az utasok komfortja.

Amiket eddig írtam, azok persze fővárosi állomások - sokkal meglepőbb egy ilyen jellegű, aluljárón át megközelíthető, tetővel fedett, (eredetileg) váróval is rendelkező középperonos megállót látni Máriabesnyőn. Ezek a képek ugyan másfél évesek, de vélhetően azóta se változott sokat: szebb időket látott, de azért elhagyatottsága és a peron gondozatlansága ellenére is hangulatos. Mintha valami elvarázsolt berlini S-Bahn megállóban járnánk!

A ma Gödöllőhöz tartozó település a zarándokhely miatt eredetileg két megállóhellyel is rendelkezett, az egyik helyett egy ívkorrekció kapcsán építették ezt a létesítményt 1936-ban - és ha már építkeztek, hát korszerűt építettek!