A múltkor írtam a Margit híd középső pillérjének tövében talált háború előtti sínmaradványról. Angyal Tibi barátom, aki annak idején a leletmentés szükségességét felvetette, küldött pár saját fotót a sín kiemeléséről (kikockázva az arcokat, kéretik túllépni ezen):
A dolog 2003. augusztus 27. első órájában történt; itt a BKV "különítményét" látjuk: a platós IFA mögött kedvenc Tatra/Lokomo darum és az egyik Csepel nagysegély.
A közlekedési jegyek elrakása gyerekkoromban még csak az utazás emlékének megőrzését jelentette, aztán elkezdtem olyan korok emlékeit is begyűjteni, amikben még nem éltem - és legalább ugyanannyira élveztem. Olyan ez, mind egy időutazás: az ember kezébe veszi a jegyet, elolvassa a feliratokat, megpróbálja kitalálni, mi mit jelenthetett a fecnin, honnan hova tudna eljutni vele. A gyűjteményemben különleges csoportot alkotnak az olyan jegyek, melyeken az igénybe vehető hálózat is ábrázolva van - mint például ezen a Beszkárt átszállójegyen:
Általában magyarázni szoktam itt a blogban, most mégis tele vagyok kérdőjelekkel, például hogy mit jelentenek a vékony és a vastag vonalak, illetve a pöttyök - ha valaki tudja a megoldást, kérem, írja meg kommentben!
Az ilyen jegy egy adott korszak városát, közlekedési hálózatát ábrázolja, amit képzeletben be lehet utazni. Ez a jegy háború előtti, mert rajta van az Erzsébet híd, amin a pusztítás után sok évvel, '64-ben ment át először újra villamos, amikor már rég nem létezett BSzKRt. Vagy mert MÉG rajta van a mai Tétényi úti kórház helyén állt Erzsébet Sósfürdőig járó egyvágányos szárnyvonal. Viszont '32 utáni, mert MÁR rajta van a nagyvásártelepi vonal, és nincs rajta se az Október 6. utcai, se a Rákóczi úttal a Blaha és a Keleti közt párhuzamos versenyvonal. És tovább is lehet találgatni: '38 utáni, mert már rajta van az akkor a kispesti Vas Gereben utcáig járó 51-es. '41 előtti, mert még rajta van a Karácsony Sándor utcai kerülő, illetve a belső-erzsébetvárosi 2-es. Sőt: '40 előtti, mert a pesterzsébeti hurokvágányt még nem vágták ketté. Ki folytatja a rajz elemzését?
De ez persze csak az egyik vetülete a dolognak, mert ott van a grafika, ami a ma megszokott 45/90 fokos szögek helyett ívekkel operál. És az a rengeteg szabály és megkötés - nem véletlenül lett Örkénynél egyperces novella egy jegy hátoldalán olvasható szöveg... Persze azt is vegyük észre, hogy milyen klassz, hogy egyátalán volt olyan, hogy átszállójegy egyórás használati idővel: az órát is rályukasztotta a kalauz, nem kellett se chip, se mágnescsík!
Budapest valószínűleg túl nagy volt ahhoz, hogy minden fontosabb megállót egyenként feltüntessenek a jegyen, de voltak helyek, ahol megtették ezt. Ez itt például egy majna-frankfurti (igen, ez a hivatalos magyar változata a Frankfurt am Mainnak:) jegy, fogalmam-sincs-mikorból. Na jó, a "Rpf" (Reichspfennig) árazás azért elárulja, hogy 1924 és 48 közötti lehet. Aki pontosabbat akar tudni, kikövetkeztetheti ennek a térképnek a segítségével, el lehet vele szórakozni egy ideig :) Érdekesek a helymegnevezések rövidítései, illetve az, hogy a Pálmakertet és az Állatkertet milyen látványosan jelölték. Talán fizettek is ezért a közlekedési vállalatnak?
Ezen a stuttgarti jegyen is felbukkannak a budapestin látott vastag és vékony vonalak, lehet találgatni, hogy mit jelentenek. Kicsit más rendszerű a papír, délelőttöt ("V", mint vend...Vormittag) és délutánt (N, mint Nachmittag) jelöltek rajta, húsz perces felbontásban. Nem lehetett egyszerű egy látásra felfogni a kalauznak egy ilyen fecnin, hogy valaki még benne van-e az érvényes távolságban (3 szakasz), illetve időben!
Persze egyből azt kezdtem nézni, hogy hol jártam, melyik vonal van még meg, mi jár ott. Akinek játszani van kedve, keresse meg azokat a szakaszokat a rajzon, amikről mostanában írtam: ahol a villamos a döbbenetes lejtőn rohant fel, és ahol az utolsó méteres nyomtávú tuját búcsúztattuk!
Függetlenül attól, hogy kinek hogy tetszett a múltkori Amiga-zenés mutatvány, én élveztem szöszmötölni vele, úgyhogy nekivágtam a következő MOD-nak is. Kerek hat órát elszórakoztam azzal, hogy ezúttal jobban illeszkedjenek a vágások a zenéhez, mint a múltkor, és szerintem egész jó lett. A fájl adatai szerint ezt modult 1994. augusztus 28-án csináltam, vélhetően kora hajnalban - eklektikus egy darab, kicsit tán túl sok is az üresjárat benne, de a 00:38 és 00:46 közti részre mindig rácsodálkozom, hogy ezt tényleg én csináltam? Az egész "dal" csak azért készült, hogy megismerkedjek a visszhangot utánzó ismétlésekkel, illetve kipróbáljam azt, hogy két sáv hol azonos dolgot játszik, hol különbözőt, az összehangot azért megtartva. Ilyenkor nagyon kevésnek tűnt a négy sáv, amiből kettőben melodizálhattam - egyet-egyet ugyanis elfoglaltak a dobok és a basszus. Aki nem tudja elképzelni a négy sávot és a szerkesztést, valahogy így nézett ki. Tiszta kőkorszak, nem? De imádtam :)
A múltkori, 1941/42-es budai életképek után ismét BSzKRt korabeli képek landoltak a postafiókomban, ezúttal Adorján Pétertől, aki Nagy Antalné jóvoltából oszthatta meg velünk Vida Ferenc hagyatékát. Túl sok információt nem kaptam hozzájuk, úgyhogy ha valakinek eszébe jut valami: felismer valakit, tud valami plusz részletet, nyugodtan írja le kommentben!
Valószínűsíthetően a régi hűvösvölgyi végállomáson várakozik indulásra ez az S típusú villamos 1931. július 6-án - vélhetően egy tanfolyam végének örülnek a résztvevők. Az öltözet, főleg az oktatótisztek egyenruhája elsőre is feltűnő, ezen felül érdekes még a kocsi oldalfalának alsó, fehérre festett részében a reklám, illetve az ablakok elé leengedhető árnyékoló vászon. Előbbi azt mutatja, hogy a bevétel már akkor is fontosabb volt, mint az egységes kinézet, utóbbi pedig ma is elkéne nyaranta, nem?
Aki ilyen villamossal akar utazni, ma is megteheti, a BKV 611-es számú nosztalgiakocsija ugyanis ilyen típus - bár értelemszerűen nem BSzKRt, hanem korábbi állapotra felújítva.
Másik tanfolyam, néhány évvel később: Q típusú kocsi várakozik 1934. június 7-én a kelenföldi kocsiszín akkor még szinte új csarnoka előtt. A korabeli utcakép jellegzetes része volt az alsó fehér sávban csak félig látható fejfájás-csillapító pasztilla reklámja, ami Beretvás Tamás kőbányai gyógyszerészmester találmányát hirdette. De vajon ki lehet a kalapos, óraláncos úr a csoportosulás közepén? Esetleg a vizsga hatósági biztosa?
Ugyanott, ugyanakkor. A balról negyedik ablakban a fiatalember esetleg a sikeres vizsgát bizonyító oklevelet mutatja a fényképezőgépnek?
Ilyen villamos is van (ugyancsak korábbi állapotban), a szentendrei múzeumban. Működőképes, de nem szokták használni, mert régi, viszonylag gyenge, érzékeny szerkezet, vigyázni kell rá.
Egy másik tanfolyam csapata, 1934. szeptember 15-én, ezúttal egy középbejáratú kocsi előtt pózolva. A képeket nézegetve jöttem rá, milyen keveset tudok a villamosüzem személyzeti oldaláról, jelesül arról, hogy mit jelentett pontosan a különböző színű egyenruha, a rangjelzések a galléron. Aki ismeri ezek jelentését, ne fogja vissza magát, meséljen a kommentek közt!
A "Piros Spenót" édesapámnak az Úttörővasúton rövid ideig szolgáló zöld Mk48-asokat jelentette, amik később többnyire pirosan bukkantak fel mindenfelé, nekem viszont az M40-eseket, melyek egy része gyerekkoromban még eredeti festésében tündökölt - aztán bepirosult mind. És ami még rosszabb, gyorsan elkezdtek fogyatkozni. 2013 nyarán azonban, a nyári szezonban megint menetrend szerint személyvonatozott az egyik:
Ilyen duplalámpás Karosát asszem még Csehszlovákiában se láttam: egészen a Kossuth Lajos utcáig el kellett jutnom, hogy lefényképezhessek egyet. Figyelmesebbek egy úttisztító Unimogot is láthatnak a képen, de hol van az érdekességben a kockabuszhoz képest... :)
Egy másik keleti klasszikus: jópár éve ezzel a "kétéltű" MTZ traktorral rendezték össze szezonzárás után a szentendrei múzeum exponátumait úgy, hogy minél több beférjen a csarnokba télre. Nem értek hozzá, de létezik, hogy ezek a belorusz traktorok nem is rosszak? Csak mert a legtöbb KGST "márkával" ellentétben az MTZ nem tűnt el, sőt, egyre újabb és újabb modelleket látok belőle.
2002-ben fotóztam ezt a szurkos (?) izét a Fehérvári úti SZTK előtt. Szerintem már a város második világháború utáni újjáépítésénél ott lehetett, de az is lehet, hogy még régebbi, csak akkor még faküllős kerekei voltak :) Persze, ha jól gondolom, a kockakövek réseit kitöltő anyagot melegítették benne, úgyhogy tényleg nem az a hi-tech cucc, amit ötévente cserélni kell, de iszonyú vénnek tűnt. Mi a rendes neve ennek a szerkentyűnek? Azt megtanultam a múltkor, hogy az aszfaltot melegen kavargató szerkezetet "masztikátornak" hívják, de ez egyszerűbb annál, nem?
A múltkor mutattam pár kedvenc Amiga zenét - ezek többsége (talán az összes?) modul volt, ami egy négycsatornás, mintavételezett hangok modulálásával operáló formátum volt. Az ember fogott 15 hangmintát - ami lehetett szintetizátor hangmintája, valódi hangszer, vagy akármilyen felvett zaj -, ezeket játszotta le különböző sebességgel - azaz hangmagasságon -, pár effektet rádobva. Megvoltak a maga hiányosságai, például a nem teljesen pontosan felvett hang egyre hamisabb lett más-más hangmagasságban, de rettentő izgalmas játék volt, amikor '93 körül valaki hozzámvágott egy ehhez való szerkesztőt, ún. trackert. Hangkártya ugyan nem volt a PC-mben, de egy ismerős forrasztott egy ellenálláslétrából álló D/A átalakítót, amit a párhuzamos portra dugva rá lehetett csatlakoztatni a kazettás magnót. Monóban ugyan, de hirtelen megszólalt a PC - aki a Commodore 64 (pláne Amiga) felől érkezett, vélhetően emlékszik, mekkora dolog volt, hogy hirtelen nem csak a speaker csipogását lehetett hallgatni! Kicsivel korábban még irigyeltük azt, akinek volt Sound Blastere (akkor még a 2.0 volt a leggyakoribb, talán az igazán menőknek volt 16-os, esetleg AWE - a nagyon királyoknak meg GUS), most meg mi is zenélhettünk, egy filléres kütyü jóvoltából..!
Namármost, tavaly a téli szünetben marha sok időt töltöttem a városban esténként, annyi esti felvételt készítve, hogy egyszerűen nincs szívem kidobni őket. Ugyanakkor továbbra is fennáll velük a gond, hogy alig van hangjuk, és ami van, az is csak környezeti zaj. Azt találtam hát ki, hogy rájuk keverem a fentebbi konfigurációban '93-94 körül készített zenéimet, egyúttal azokat is átmentve az új idők formátumába. Tudom, nem mindenkinek fog tetszeni, de azért remélem, lesz olyan is :)
A legtöbben nem gondolnak bele abba, hogy gondot jelenthet, ha két vasút keresztezi egymást, abba pedig pláne nem, hogy mi van, ha villamosított vasútvonal keresztez villamosvonalat. Sínen megy egyik, sínen megy a másik, madzag van az egyik fölött, madzag van a másik fölött, mi gond lehetne ezzel? Hát például az, hogy valahogy ki kell védeni azt, hogy a kettő egyszerre legyen ugyanott, mert egy mozdonynak nem nagyon ellenfél egy villamoskocsi. Vagy hogy Magyarországon a nagyvasút 25 kV váltakozó feszültséggel üzemel, a villamos pedig 600 V egyennel. Van tehát egy biztonsági (hogyan zárjuk ki a keresztező meneteket), egy mechanikai (a kerekek hogyan haladjanak át a keresztező síneken), és egy elektromos (nem egészséges, ha az áthaladó jármű nem azt az áramot kapja, amire szüksége van) problémánk. NZA barátom írt erről egy szösszenetet, át is adom neki a szót.
... első ránézésre nincs semmi probléma, vágányátszelést kell beépíteni. Azonban a átszelések idővel elkopnak, ráadásul mindenképpen lassításra kényszerítik a vasúti járműveket, ezért például vasúti fővonalon ritkán építenek be majdnem merőleges kereszteződéseket. Ahol van mégis példa rá, ügyelnek arra, hogy a legjobban kopó részek gyorsan kiépíthetők és cserélhetők legyenek.
Kérdezhetnénk, hogy mi a jelentősége annak, hogy merőleges vagy nem merőleges egy átszelés. Nos, nem merőleges átszelésnél szerepet kap a vasúti járművek keréktalpa, ami mindig szélesebb, mint maga a sínfej. Így akkor is, ha a kereszteződésben nincsenek mozgó elemek, a kerék a hegyesszögű átszelésen történő áthaladásnál folymatosan alá van támasztva. Ez jól megfigyelhető abból, hogy a kereszteződési elemnél milyen széles sávban fényes a sín. Ez nem teljesül a (majdnem) merőleges átszeléseknél: ilyen geometriánál zökkenés tapasztalható, egy pillanatra beesik a kerék a résbe. Ez jókora ütéseket mér a pályaszerkezetre, emiatt ilyen helyeken jelentős sebességkorlátozással közlekedhetnek csak a vonatok.
A szegedi 3F villamos és a békéscsabai MÁV vonal kereszteződése
Amennyiben a két vasútvonal között nyilvánvaló rangbéli különbség van, akkor lehetséges egy másik megoldást alkalmazni, az ún. vágánymegszakítás nélküli kereszteződést. Ilyen kereszteződést alkalmaznak hazánkban a Kecskeméti kisvasút kiskőrösi végállomásán, a Lenti - Csömödér kisvasúton két helyen, valamint Szegeden a 3F-es villamosvonal békéscsabai vasúti kereszteződésénél:
Az ilyen átszelések hasonlóan működnek a villamosvasutakon alkalmazott felfutós kitérőkhöz és átszelésekhez: a villamos kereke a nyomkarimán fut. Az átszelés nem tökéletesen 90 fokos, emiatt a vasúti kerékpár az egyik oldalról mindig vezetve van. A nagyvasúti részen emiatt lényegében nincs megszakítása a sínnek, a békéscsabai vonalon ezen a helyszínen például 80 km/h sebességgel mehetnek át a vonatok. Hasonló megoldásra természetesen külföldön is akad példa.
Tőlünk nyugatra több városban van nagyvasút-villamos kereszteződés (pl. Brandenburgban, Halberstadtban, Dortmundban). Közös mindegyikben, hogy a villamost kvázi közútként kezelik, azaz sorompó/fénysorompó védi a vasutat. Ebben eltérnek a szegedi 3F jelzésű villamostól, ahol a vasútvonali biztosítóberendezésbe integrálták a villamosok közlekedését. Ennek kétségtelen előnye a magasabb biztonsági szint, ugyanakkor emiatt a villamos forgalma jóval hamarabb (4-5 perccel a vonat érkezése előtt) leállításra kerül a vele párhuzamos közúti forgalomhoz képest.
Beleakadtam egy kopott filmtekercsbe nemrég: a 2001-es, esetleg 2000-es gárdonyi Bogár-találkozón lőttem el. 200-as, nagyszemcsés filmről van szó, amit vagy a kis automata gépem nem tudott kezelni, vagy a film anyaga romlott le azóta, de alig tudtam valami értékelhetőt lescannelni róla: fakó, alulexponált, színtelen, életlen volt majdnem minden kocka. Viszont ami rajtuk van, az kedves a lelkemnek, úgyhogy most bogarazni fogunk :)
Nem vagyok spíler a témakörben, de azért már gyerekkorom óta figyelem, hogy mennyire nem egyformák ezek a mókás jószágok. Ez itt körülbelül az a verzió, amiből a legtöbbet láttam. Ha nagy hülyeséget mondok, javítsatok ki, de a hátsó lámpa még kicsi, az ablak viszont nagyobb, a motorháztetőn van kiemelkedés és a rendszámtábla-világítás "orra" kicsi, úgyhogy a hatvanas évek első felére tippelem. 1200-as? A találgatást persze nehezíti, hogy simán cserélgették az alkatrészeket a kocsikon, szóval lehet, hogy csak a motorháztető hatvanas évekbeli, a többi későbbi :)
Na, ez itt viszont valószínűleg tényleg egy régebbi modell: kicsi a hátsó ablak (de már nem "perec"), kicsi a hátsó lámpa is. Ötvenes évek közepe? Érdekes, hogy az ajtó mögött látszik az index elődjének mondható intőkar helye...
... de magát a kocsit upgrade-elték valódi indexlámpákkal - ezek azonban nem a később megszokott helyre, a sárvédő tetejére kerültek, hanem a fényszórók alá. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a szélvédő viszonylag kicsi, ...
... ez a későbbi modelleken nagyobb lett. A képen látható kocsi életkoráról, származásáról viszont semmit nem tudok mondani, mert a nagy első- és hátsó ablakok mellé döntött ablakú fényszóró, és a búrába rejtett indexlámpa tartozik. Biztos volt ilyen is, bár első látásra tuningolt kocsinak tűnik, ...
A múltkor megnéztük, mi történt Kelenföldön és Őrmezőn, most folytatjuk a leendő vonal bejárását, föld alatti és felszíni építési területeken át:
Ez megy most