Kecskemét volt az első katonai repülőtér, ahol életemben jártam, az 1990. augusztus 18-19-i nyílt napon, ahol meg lehetett nézni egy-egy MiG-29-est és F-16-ost egymás mellett. Meg persze a hazai repülés színe-javát is, de azért az igazi sztárok a külföldi masinák voltak! Emlékszem, annyira meg voltam illetődve, hogy még fényképezőgépet se vittem magammal. Na de most..!
A magyarországi repülőnapok klasszikus színhelye, ismét
A minap láttuk, hogy néz ki Debrecen új villamosvonala kívülről, most megnézzük, körülbelül mit lát a járművezető. A CAF-ok vezetőfülkéjének hátoldala ugyanis teljesen üvegezett, mondhatni közlekedésbarátok és kisgyerekek álma (Budapestre sajnos én se mernék ilyet rendelni, de sokkal barátságosabb a jármű úgy, hogy gyakorlatilag végiglátni rajta), úgyhogy utazás közben csak kapaszkodtam, tartottam a kamerát és néztem a valós idejű mozit:
Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine '76 februári, és Ab van Donselaar '76 augusztusi felvételein. Geoffről és Abról már írtam korábban, most Petert szeretném bemutatni, részben saját szavaival.
Közepesen régimódi állapotú ezres az 59-esen, körülötte a keleti blokk jellemző gumikerekű csodáival
A bejegyzés címe Peter bemutatkozásából származik: 1976-ban épp 27 éves volt, és rettentően élvezte. Jól keresett, így hobbijával - a villamosokkal és trolikkal - is sokat tudott foglalkozni. Huszas éveinek közepére bejárta Nyugat-Európát, és úgy érezte, ideje megismerni a szovjet blokk országait is. Kicsit nehézkes volt ugyan utazást szervezni oda, hiszen nem lehetett csak úgy, a vonatról tetszőleges helyen leszállva az első szállodában megszállni, de '74-ben így is eljutott Lengyelországba, '75-ben Jugoszláviába és Romániába, '76 februárjában pedig hozzánk.
Favázas motorkocsi fordul két póttal a Visegrádiból a Kádár utcába
Malévval érkeztek, az Astoriában szálltak meg, és hamar jelezték a csoport idegenvezetőjének, hogy őket nem nagyon fogja látni a továbbiakban, hiszen a fővároson kívül Debrecenbe, Miskolcra és Szegedre is el akartak jutni. És pont ezt tették. Nagy megkönnyebbülésükre nem volt semmi gondjuk a fotózás miatt, ellentétben Jugoszláviával és Romániával, ahol ha épp nem a rendőrséggel gyűlt meg a bajuk, akkor az éber civilekkel. Sok külföldi villamosfotós ismerősömmel ellentétben Peter nem lett visszajáró vendég, neki a magyar villamosok és trolik csak egy pontot jelentettek egy hosszú listán, de kellemes emlékekkel távozott - és rengeteg fotóval. Talán pont azért, mert nem tervezte, hogy visszatér, hasonló érdeklődésű ismerősével nagyon aprólékosan bejárták a budapest hálózatot (is), és rengeteget fotóztak.
Egykor ilyen helyeken is villamos járt Pesten: nagyjából klasszikus kasztnijú 1500-as a 64-es Vezér utcai, egyvágányos szakaszán, nagyjából itt. Ahogy említettem, Peter nem egyedül járt nálunk, így majdnem ugyanez a pillanat megvan néhány méterrel arrébbról is, Alan Murray-Rust fényképén. Valakinek nincs kedve olyan szoftvert fejleszteni, ami két vagy több kép alapján valósághű 3D-ben rekonstruál jeleneteket? :)
'76 késő telén a Szent Korona útjának sarában csörömpöl a 65-ös villamos - igaz, akkor még Lenin útjának hívták. Ma kicsit kevésbé bukolikus a hangulat, de így se egyszerű elképzelni, hogy itt egykor vágány húzódott. Sőt: vágányok, mert ez a szakasz eredetileg a Keleti és a Nyugati pályaudvar közötti külvárosi HÉV vonal részeként épült, két vágánnyal. A másik sínpárt a második világháború után szedték fel, így jött létre a legemlékezetesebb egyvágányos külvárosi vonal, ami egészen 1980 januárjáig működött. A vágány néhány évig még megmaradt, különleges attrakcióként jó ideig keresztezte az M3-as autópálya bevezető szakaszát.
Az egyvágányú vonal kötelező "attrakciója" volt a Szerencs utcai kitérő, ahol a két irány kocsijai kikerülték egymást, jelzőbotot cserélve. Az ötvenes évek második felétől az ország régebbi villamosaira oly jellemző Füzesi acélvázas kocsiszekrény két eltérő kivitelét látjuk azonos sorozatú ikerkocsikon, már csak ezért is klassz ez a kép. Meg azért, mert emberek is látszanak rajta - vajon a helybeliek felismerik őket? Az elbeszéléseik szerint elég családias vonal volt a 65-ös mindenki ismert mindenkit: utas a vezetőt, vezető az utast.
Mint írtam, Peter a vidéki üzemeket is végigjárta, itt épp a diósgyőri Táncsics Mihály téren járunk. A képen látható motorkocsi is Füzesi jellegű kocsiszekrénnyel rendelkezik, ráadásul különleges története van. Eredetileg a Budapest-Budafoki HÉV favázas kocsija volt 35-ös, majd M2035 jelzéssel. A HÉV kocsit '51-ben acélvázasították, pontosabban még használható berendezéseit átpakolták egy ehhez hasonló, új gyártású kasztniba. De a lekopaszított favázas járgányt se dobták ki: ismét motorkocsivá alakították, és Miskolcra küldték, 78-as pályaszámmal. '59-ben acélvázasították ezt a kocsit is, akkor kapta a képen látható 41-es pályaszámot. És még mindig nincs vége! '77-ben ugyanis selejtezték, de nem vágták szét, hanem eladták Szegedre, ahol '87-ig SZ IV jelzéssel szolgálati járműként használták. Igazából persze abban a járműben már nem sok lehetett az 1912-ben gyártott HÉV kocsiból, de azért érdekes pályafutás, nem?
Legutóbbi berlini falas bejegyzésem megírásakor már tudtam, hogy a következő téma is hajmeresztő lesz. Összeszedtem pár képet róla, aztán egyszercsak azt láttam, hogy egy másik blog feldolgozta. Érdemes elolvasni, mert tényleg jó! Mivel ennél jobbat nem tudnék írni, ismételni meg nem akarok, kivételesen teljesen könnyed irányból közelítjük meg Nyugat-Berlint: egy rágógumi jellegű popszámhoz készített - eléggé bugyuta - videóklip által:
Erre a csapatra jól emlékszem, Ballet Dancer című opuszuk örökké a '85-ös balatoni nyaralásunkra fog emlékeztetni - de most a Not the Loving Kind című számról van szó. A zene itt is hasonló, a vélhetően a tagok haverjai által - remélhetőleg ingyen - készített klip viszont fénykorában mutatja be Nyugat-Berlin csillogó hétköznapjait. Látható benne néhány jellegzetes építmény: a '79-ben elkészült, de ma is döbbenetesen futurisztikusnak ható Internationales Conference Centrum, a Postbank Tower a fura kúttal - meg egy kis magasvasúti U-Bahn is :)
Tavaly novemberben megnéztük a 2-es villamos építésének állását, világos volt, hogy el kell menni az első napra is. Még az időjárás is mellénk állt: sütött a nap, és múltkorral ellentétben a szél se volt túl erős!
Ugyanez a nap volt a CAF alacsonypadlósok utasforgalmi premierje is. A dupla bemutató miatt a menetrend felborult, a fenti kép készítése körül például hat kocsi elment az egyik irányba, mire a másikból is jött egy. Ennek ellenére az emberek megvárták a tujákat: eszméletlen tömeg volt rajtuk, miközben a vonallal aznap még párhuzamosan futó csuklós buszokon bőven volt hely!
A szegedi 2-eshez és a miskolci 1-es hosszabbításához/felújításához hasonlóan itt is nyugat-európai kivitelben készült a vonalvezetés: minél kevesebb helyen együtt mozogva az autókkal...
... az utcaképbe lehetőleg beillesztve...
... sok helyütt füvesített vágányzattal. A lámpahangolásokkal viszont érzésem szerint még dolgozni kell: elég lassú volt a haladás, talán még lassabb is, mint az 1-esen, pedig a pesti szokásokhoz képest az is sokat áll. Aki nem ismerős a cívis városban, annak térképen is berajzoltam, merre járunk:
A debreceni állomás tizes-tizenegyes vágányáról leginkább Nagykereki felé indulnak Bz-k és Usgyik, de nem ez a fő látnivaló, hanem a tehervonatok, illetve az őket körbejáró mozdonyok. Miközben a vonatunkra vártunk, jött Floydos ex-angol (Class 86) villanymozdony, Train Hungary-s 060DA (a.k.a. "Sulzer") és klasszik Szergej is. Láttunk Nagyonnagydácsiás tehervonatot (vélhetően azt tovább vinni jött a Class 86-os), és a helyi tologatós Bobót is, de sajnos őket nem tuduk videózni. A végén otthagytam a "csak itt és itt áll meg" bemondást is, mert nincs is annál jobb, amikor azt mondják, hogy "csak", majd elmondanak 15 helyet. Egyébként persze értem, hogy a "csak" szócska azért van ott, hogy egyértelmű legyen, hogy a vonat nem áll meg mindenütt útben, de valahogy szórakoztatóan hangzik. Ugyancsak tipikus, hogy be kell mondani, hogy "állomáson ÉS megállóhelyen", mert az utasnak nem tökmindegy ám, hogy egy szolgálati hely milyen besorolású :)
Éveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni!
Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli csúcsa is szárazra kerül - izgalmas érzés, hogy az ember ilyenkor körbe tudja sétálni a Margit híd normál esetben vízben levő középső pillérjét! Legutóbb két éve csináltam ilyet, de most ennél korábbra, 2003 nyarára megyünk vissza.
Az ember ilyenkor olyan dolgokat is megnézhet közelről, amiket máskor nem. Például a szigeti pillér közepén áthaladó "alagutat" (mely állítólag a "takaréküreg" névre hallgat), ami azért van ott, mert ez igazából két pillér, amit az átlagos vízszint fölött összekötöttek. A parti pilléreken is van ilyen, csak azokat eltakarják a rakpartok.
Újabb téli estés videó - aki úgy gondolja, hogy unalmas, hogy állandóan csak villamosok szerepelnek a videóimban, hát ebben most van busz, troli, taxi, sőt: Tatra is ;)
Egyébként kíváncsi vagyok, hányan nézik végig ezeket a videócskákat, és hányan veszik észre az olyan finomságokat, hogy általában igyekszem ritmust adni a képváltásoknak, vagy hogy ebben például egyszer egy snitt végén jobbról balra megy egy autó a háttérben, és a következő snitt is úgy indul, hogy jobbról balra megy egy autó a háttérben. Vagy hogy az egyik templom "helyén" jelenik meg a másik. Ezek persze elég szimpla kis játékok, de az ilyesmik miatt jó sokáig tart megcsinálni egy ilyen videót - gondoltam kicsit dicsérem magam, ha már más nem teszi ;)
Holnap elindul a debreceni 2-es villamos, 2013 novemberében azonban még csak dolgoztak a pályán, az alacsonypadlós villamosok pedig még nem szállítottak utasokat - Jazzcool barátommal pont ezeket az állapotokat megörökíteni utaztunk oda:
Nemrég levelet kaptam egy kedves olvasómtól, két klassz kép társaságában. Néha landolnak ilyesmik a postaládámban, de ezek a fotók régebbiek voltak a szokásosnál. A feladó, Andrási Balázs a következőket írta:
"Találtam kettő, talán számodra is érdekes képet a régi íróasztal fiókjában. Az egyik egyértelmű, pontos dátum is van a hátuljára írva, szerintem egy 1942-es képnél ebben az esetben a hónap, napnak nincs már jelentősége. Még valaki odaírta. "Ostrom előtt". A másik kép viszont találgatásra ad okot. Megpróbáltam kinagyítani a megállótáblát. A kép - a másiké is - eredeti mérete 8 x 5 cm, ezért élesebben nem tudtam kihozni. Nekem úgy tűnik, a tábla alján, a sötét mezőben világos betűkkel "Széll Kálmán tér" felirat van. Szerintem ez a kép a Fogasnál készült, amit az is alátámasztana, hogy ez a megálló volt akkoriban a legközelebb hozzánk. Annyi az írás a hátulján, hogy "indulás Budapestről", de nincs se pontos dátum, se egyéb támpont. Vélhetőleg ez a kép is a világháború előtt készült."
Az első kép egy villamosmániásnak maga a kánaán - bár az ország belesodródott a világháborúba, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság épp felért a csúcsra: eddigre már túl voltak a régebbi társaságok járműveinek egységesítésén, az ugyanezen cégek által indított, szűk utcákban húzódó és/vagy többé-kevésbé párhuzamos "versenyvonalak" (pl. a régi 2-es, a belső-lipótvárosi kerülő, Karácsony Sándor utca, Ajtósi Dürer sor) felszámolásán, a csomópontok (Körtér, Baross tér, Margit híd budai hídfő, Széll Kálmán tér) modernizálásán, elkezdték a vágányok út széléről középre helyezését, és a világszínvonalat képviselő "Stukák" forgalomba állítását. És ennek egy része ezen a képen is látszik:
A helyszín a Széll Kálmán tér, amit 1941 júniusában adtak át. Zseniálisan megtervezett csomópont volt, amit fényesen bizonyít, hogy bár később sokat rontottak rajta, és az elmúlt harminc évben végletesen el is hanyagolták, a mai napig használható maradt. A bal alsó sarokban rögtön egy érdekesség látható: egy 5900-as sorozatú pótkocsi. A Beszkárt ezeket 1927-ben az éjszakai forgalomhoz szerezte be, benzinmotoros sínbuszként. Mivel nem váltak be, félreállították, majd a negyvenes évek elején pótkocsivá alakították őket. A szombathelyiek saját tujáikként emlékezhetnek rájuk, mert a kocsik '51 és '74 között - villamos motorkocsivá alakítva - a vasi megyeszékhelyen közlekedtek. Csak tippelni tudok, hogy a képen látható példány talán a 61-es viszonylaton közlekedik, ami akkor (mai nevekkel) a Széll Kálmán tér - Déli pu. - Alkotás utca - Villányi út - Bartók Béla út - Szabadság híd - Üllői út - Nagyvárad tér útvonalat járta. Vagy a 33-ason. Vagy a 14-esen*. Rögtön mögötte egy Stuka jön, ami akkor a Szépilona kocsiszín és az Állatkert közt közlekedett, a Tabánon, az Erzsébet hídon, a Rákóczi és a Thököly úton át. Mögötte egy ezres az 59-esen: ez a viszonylat már akkor is a Farkasréti temetőhöz járt. Még hátrébb egy további ezrest látunk, de pótkocsival: ez minden bizonnyal az 56-os elődjén, a 83-ason közlekedik; bal oldalon a szóló motorkocsi a 81-esen - a későbbi 58-ason - pedig egy hegyipályás Q típus. A két "hegyvidéki" járat közt valószínűleg egy 6-ost látunk fordulni: egy erős motorokkal modernizált 2800-as motorkocsi vontat kettősfeljárósított 5100-as pótkocsikat. A háttérben, a mai busztároló helyén buszok sorfala áll: gyanúm szerint Rába DST trambuszok.
*Aki találgatni szeretné, milyen viszonylatokról lehet szó a nem azonosított szerelvényeknél, itt láthatja, milyen villamosvonalak üzemeltek 1942-ben Budapesten.
Ez megy most