HamPLÓ

Nemrég a német egység-tolócsuklósok kapcsán említettem az Ikarus 284-est, akkor jöttem rá, hogy a weboldalaimon elszórva van csak pár kép a típusról, úgyhogy most egy helyre pakolom őket, hogy legközelebb könnyen linkelhető legyen :)

Már ránézésre is látható, hogy ez a gép más, mint a sima 280-asok - bár az Etele tér látványához szokott ember könnyen azt hihetné, hogy csak a légrugók eresztettek le :)

Alapvetően a 280-as és 435-ös közti átmenetről van szó: hosszabb, mint előbbi, padlója pedig alacsonyabb. Utóbbi azért volt lehetséges, mert a motor már nem az első rész közepén, hanem a hátsó részben kapott helyett. Mára ez az elterjedtebb megoldás, de a nyolcvanas években meg kellett oldani számos ezzel kapcsolatos problémát, például hogy a hátulról tolás miatt ne bicskázzon be a busz.

A hajtás miatt a hátsó rész hosszabb, de szűkebb is - vélhetően a túlterhelés elkerülése végett pakolták tele székekkel (ha nem lenne ennyi szék, az azonos területen álló utasok nagyobb súlyt jelentenének).

Ilyen kocsi a BKV-nál csak prototípusként jár a nyolcvanas években (BX 55-11), de a kétezres évek közepén egy alvállalkozó révén ismét felbukkant: a Pécsi Tömegközlekedési Társaság egykori BPV-140-ese eleinte Csepel környékén tűnt fel, még eredeti színeiben.

Néha én is rácsodálkozom, mi minden van a weboldalaimon, és attól félek, az internet mai kínálatában más se nagyon talál rájuk. Hogy változtassak a helyzeten, azt találtam ki, hogy néha régi oldalak ajánlóját is be fogom tenni a blogba. Nem azért, mert lusta vagyok - mert előtte kicsit ráncbaszedem az érintett oldalakat, javítom a tévedéseket, lecserélem az esetlegesen már nem működő linkeket, új infókat (és elütéseket:) is beleírok, tehát van vele munka -, hanem mert szerintem ezek is érdekesek. Hátha olyan is rájuk talál így, aki eddig lemaradt róluk! Mivel már régen volt Berlinről szó, a sorozatot Schönefelddel kezdem:

A legtöbb repülőnapra eljutni szervezést igényel, itt viszont még le se szálltunk a menetrend szerinti járatról, máris Junkers 52-esek, DC-3-asok és egyéb érdekességek vettek körül bennünket. Ráadásul közlekedésbarátként is volt mit nézni, arról nem is beszélve, amikor a hobbik összekeveredtek, és egy pótkocsis IFA oldtimer busszal mutatták meg nekünk a reptér eldugott sarkait. Nem tudok szebben fogalmazni: marha jó volt! :)

Berliner Flughafen-Fest
Schönefeld, 2005. május 21.

Múltkor ugyan gyakorlatilag alig érdekeltek valakit a hajós képek, de nem baj, én szeretem őket, úgyhogy most megint jön egy adagnyi belőlük. Ezúttal szárnyashajókat mutogatnék, tíz évvel ezelőttről, amikor a Sopron vontatóval egy szállítás keretében meglátogattuk a Népszigeti-öblöt.

Tél vége volt, sok hajó pihent még itt - köztük a szárnyasok is, szárazon. Ezen a képen két Vöcsköt és két Bíbicet láthatunk; utóbbiakból elől a III-as látszik, a másik nevét nem tudtam leolvasni. Ezek a legkorszerűbb szárnyashajók az országban, egész újak is, de valahogy csúnyácskák, hiányzik belőlük az az áramvonalas elegancia, ami a régebbi típusokban megvolt. Na meg az orrban és a tatban levő szalon: menet közben az utasok csak oldalra látnak ki - igaz, még így is izgalmas velük utazni :) Amit sajnálok, hogy teljesen eltűnt, az az ötvenes évek végén gyártani kezdett Sirály (alias Raketa) osztály. Volt valami - már 1980 körül is - retrónak tűnő bennük, bár hajós ismerős mondta, hogy nautikailag nem voltak különösebben jók.

Vöcsök IV, avagy egy Voszhod 2 típusú szárnyas '87-ből. Jól látszanak a hordszárnyak, meg a különleges tartószerkezet is, amin áll. Ezt a kb. 70 utast szállító típust egyetlen 1000 lóerős V12-es motor hajtja.

A mögötte álló Vöcsök I. ekkor már selejtezve volt, kicsivel később láttam is Neszmélyen, a hajómúzeumban kiállítva.

Még nagyobb vasak a méltóságteljesen régimódi kinézetű Ganz daru alatt: két Meteor osztályú hajó - nálunk Sólyom néven futnak. Mindig azt gondoltam, hogy a Vöcskök ennek a típusnak a kicsinyített változatai, de most jobban megnézve azért látszik, hogy egyrészt régebbiek (a Sólyom I még '71 körül érkezett Magyarországra, szüleim ifjúkori budapesti fényképein is már látni), másrészt még szebbek. Kicsit olyanok, mint a fecskefarkas országúti cirkálók, nem? Itt jobbra a Sólyom II látszik, balra pedig...

...a Prins Willem-Alexander, amit Hollandiából vásároltak, és ami kicsivel később már Sólyom III-ként közlekedett. Piszok nagy jószágok, két olyan motor kell beléjük, mint amiből a Vöcsökben egy van. Jugoszláviában, és asszem Görögországban is láttam ilyen típusú hajót - pontosabban azok valószínűleg a tengerre tervezett Kometa osztályhoz tartoztak. A Szovjetunióban nagyon komolyan nyomták a témát, csináltak gázturbinás és emeletes szárnyashajókat is, sokfelé találkozni a termékeikkel. A világ leggyorsabb utasszállító hajóinak egyike pedig talán még ma is itt porosodik valahol a környéken...

A múltkor írtam a Margit híd középső pillérjének tövében talált háború előtti sínmaradványról. Angyal Tibi barátom, aki annak idején a leletmentés szükségességét felvetette, küldött pár saját fotót a sín kiemeléséről (kikockázva az arcokat, kéretik túllépni ezen):

A dolog 2003. augusztus 27. első órájában történt; itt a BKV "különítményét" látjuk: a platós IFA mögött kedvenc Tatra/Lokomo darum és az egyik Csepel nagysegély.

A közlekedési jegyek elrakása gyerekkoromban még csak az utazás emlékének megőrzését jelentette, aztán elkezdtem olyan korok emlékeit is begyűjteni, amikben még nem éltem - és legalább ugyanannyira élveztem. Olyan ez, mind egy időutazás: az ember kezébe veszi a jegyet, elolvassa a feliratokat, megpróbálja kitalálni, mi mit jelenthetett a fecnin, honnan hova tudna eljutni vele. A gyűjteményemben különleges csoportot alkotnak az olyan jegyek, melyeken az igénybe vehető hálózat is ábrázolva van - mint például ezen a Beszkárt átszállójegyen:

Általában magyarázni szoktam itt a blogban, most mégis tele vagyok kérdőjelekkel, például hogy mit jelentenek a vékony és a vastag vonalak, illetve a pöttyök - ha valaki tudja a megoldást, kérem, írja meg kommentben!

Az ilyen jegy egy adott korszak városát, közlekedési hálózatát ábrázolja, amit képzeletben be lehet utazni. Ez a jegy háború előtti, mert rajta van az Erzsébet híd, amin a pusztítás után sok évvel, '64-ben ment át először újra villamos, amikor már rég nem létezett BSzKRt. Vagy mert MÉG rajta van a mai Tétényi úti kórház helyén állt Erzsébet Sósfürdőig járó egyvágányos szárnyvonal. Viszont '32 utáni, mert MÁR rajta van a nagyvásártelepi vonal, és nincs rajta se az Október 6. utcai, se a Rákóczi úttal a Blaha és a Keleti közt párhuzamos versenyvonal. És tovább is lehet találgatni: '38 utáni, mert már rajta van az akkor a kispesti Vas Gereben utcáig járó 51-es. '41 előtti, mert még rajta van a Karácsony Sándor utcai kerülő, illetve a belső-erzsébetvárosi 2-es. Sőt: '40 előtti, mert a pesterzsébeti hurokvágányt még nem vágták ketté. Ki folytatja a rajz elemzését?

De ez persze csak az egyik vetülete a dolognak, mert ott van a grafika, ami a ma megszokott 45/90 fokos szögek helyett ívekkel operál. És az a rengeteg szabály és megkötés - nem véletlenül lett Örkénynél egyperces novella egy jegy hátoldalán olvasható szöveg... Persze azt is vegyük észre, hogy milyen klassz, hogy egyátalán volt olyan, hogy átszállójegy egyórás használati idővel: az órát is rályukasztotta a kalauz, nem kellett se chip, se mágnescsík!

Budapest valószínűleg túl nagy volt ahhoz, hogy minden fontosabb megállót egyenként feltüntessenek a jegyen, de voltak helyek, ahol megtették ezt. Ez itt például egy majna-frankfurti (igen, ez a hivatalos magyar változata a Frankfurt am Mainnak:) jegy, fogalmam-sincs-mikorból. Na jó, a "Rpf" (Reichspfennig) árazás azért elárulja, hogy 1924 és 48 közötti lehet. Aki pontosabbat akar tudni, kikövetkeztetheti ennek a térképnek a segítségével, el lehet vele szórakozni egy ideig :) Érdekesek a helymegnevezések rövidítései, illetve az, hogy a Pálmakertet és az Állatkertet milyen látványosan jelölték. Talán fizettek is ezért a közlekedési vállalatnak?

Ezen a stuttgarti jegyen is felbukkannak a budapestin látott vastag és vékony vonalak, lehet találgatni, hogy mit jelentenek. Kicsit más rendszerű a papír, délelőttöt ("V", mint vend...Vormittag) és délutánt (N, mint Nachmittag) jelöltek rajta, húsz perces felbontásban. Nem lehetett egyszerű egy látásra felfogni a kalauznak egy ilyen fecnin, hogy valaki még benne van-e az érvényes távolságban (3 szakasz), illetve időben!

Persze egyből azt kezdtem nézni, hogy hol jártam, melyik vonal van még meg, mi jár ott. Akinek játszani van kedve, keresse meg azokat a szakaszokat a rajzon, amikről mostanában írtam: ahol a villamos a döbbenetes lejtőn rohant fel, és ahol az utolsó méteres nyomtávú tuját búcsúztattuk!

Függetlenül attól, hogy kinek hogy tetszett a múltkori Amiga-zenés mutatvány, én élveztem szöszmötölni vele, úgyhogy nekivágtam a következő MOD-nak is. Kerek hat órát elszórakoztam azzal, hogy ezúttal jobban illeszkedjenek a vágások a zenéhez, mint a múltkor, és szerintem egész jó lett. A fájl adatai szerint ezt modult 1994. augusztus 28-án csináltam, vélhetően kora hajnalban - eklektikus egy darab, kicsit tán túl sok is az üresjárat benne, de a 00:38 és 00:46 közti részre mindig rácsodálkozom, hogy ezt tényleg én csináltam? Az egész "dal" csak azért készült, hogy megismerkedjek a visszhangot utánzó ismétlésekkel, illetve kipróbáljam azt, hogy két sáv hol azonos dolgot játszik, hol különbözőt, az összehangot azért megtartva. Ilyenkor nagyon kevésnek tűnt a négy sáv, amiből kettőben melodizálhattam - egyet-egyet ugyanis elfoglaltak a dobok és a basszus. Aki nem tudja elképzelni a négy sávot és a szerkesztést, valahogy így nézett ki. Tiszta kőkorszak, nem? De imádtam :)

A múltkori, 1941/42-es budai életképek után ismét BSzKRt korabeli képek landoltak a postafiókomban, ezúttal Adorján Pétertől, aki Nagy Antalné jóvoltából oszthatta meg velünk Vida Ferenc hagyatékát. Túl sok információt nem kaptam hozzájuk, úgyhogy ha valakinek eszébe jut valami: felismer valakit, tud valami plusz részletet, nyugodtan írja le kommentben!

Valószínűsíthetően a régi hűvösvölgyi végállomáson várakozik indulásra ez az S típusú villamos 1931. július 6-án - vélhetően egy tanfolyam végének örülnek a résztvevők. Az öltözet, főleg az oktatótisztek egyenruhája elsőre is feltűnő, ezen felül érdekes még a kocsi oldalfalának alsó, fehérre festett részében a reklám, illetve az ablakok elé leengedhető árnyékoló vászon. Előbbi azt mutatja, hogy a bevétel már akkor is fontosabb volt, mint az egységes kinézet, utóbbi pedig ma is elkéne nyaranta, nem?

Aki ilyen villamossal akar utazni, ma is megteheti, a BKV 611-es számú nosztalgiakocsija ugyanis ilyen típus - bár értelemszerűen nem BSzKRt, hanem korábbi állapotra felújítva.

Másik tanfolyam, néhány évvel később: Q típusú kocsi várakozik 1934. június 7-én a kelenföldi kocsiszín akkor még szinte új csarnoka előtt. A korabeli utcakép jellegzetes része volt az alsó fehér sávban csak félig látható fejfájás-csillapító pasztilla reklámja, ami Beretvás Tamás kőbányai gyógyszerészmester találmányát hirdette. De vajon ki lehet a kalapos, óraláncos úr a csoportosulás közepén? Esetleg a vizsga hatósági biztosa?

Ugyanott, ugyanakkor. A balról negyedik ablakban a fiatalember esetleg a sikeres vizsgát bizonyító oklevelet mutatja a fényképezőgépnek?

Ilyen villamos is van (ugyancsak korábbi állapotban), a szentendrei múzeumban. Működőképes, de nem szokták használni, mert régi, viszonylag gyenge, érzékeny szerkezet, vigyázni kell rá.

Egy másik tanfolyam csapata, 1934. szeptember 15-én, ezúttal egy középbejáratú kocsi előtt pózolva. A képeket nézegetve jöttem rá, milyen keveset tudok a villamosüzem személyzeti oldaláról, jelesül arról, hogy mit jelentett pontosan a különböző színű egyenruha, a rangjelzések a galléron. Aki ismeri ezek jelentését, ne fogja vissza magát, meséljen a kommentek közt!

A "Piros Spenót" édesapámnak az Úttörővasúton rövid ideig szolgáló zöld Mk48-asokat jelentette, amik később többnyire pirosan bukkantak fel mindenfelé, nekem viszont az M40-eseket, melyek egy része gyerekkoromban még eredeti festésében tündökölt - aztán bepirosult mind. És ami még rosszabb, gyorsan elkezdtek fogyatkozni. 2013 nyarán azonban, a nyári szezonban megint menetrend szerint személyvonatozott az egyik:

A Púpos visszatér

Ilyen duplalámpás Karosát asszem még Csehszlovákiában se láttam: egészen a Kossuth Lajos utcáig el kellett jutnom, hogy lefényképezhessek egyet. Figyelmesebbek egy úttisztító Unimogot is láthatnak a képen, de hol van az érdekességben a kockabuszhoz képest... :)

Egy másik keleti klasszikus: jópár éve ezzel a "kétéltű" MTZ traktorral rendezték össze szezonzárás után a szentendrei múzeum exponátumait úgy, hogy minél több beférjen a csarnokba télre. Nem értek hozzá, de létezik, hogy ezek a belorusz traktorok nem is rosszak? Csak mert a legtöbb KGST "márkával" ellentétben az MTZ nem tűnt el, sőt, egyre újabb és újabb modelleket látok belőle.

2002-ben fotóztam ezt a szurkos (?) izét a Fehérvári úti SZTK előtt. Szerintem már a város második világháború utáni újjáépítésénél ott lehetett, de az is lehet, hogy még régebbi, csak akkor még faküllős kerekei voltak :) Persze, ha jól gondolom, a kockakövek réseit kitöltő anyagot melegítették benne, úgyhogy tényleg nem az a hi-tech cucc, amit ötévente cserélni kell, de iszonyú vénnek tűnt. Mi a rendes neve ennek a szerkentyűnek? Azt megtanultam a múltkor, hogy az aszfaltot melegen kavargató szerkezetet "masztikátornak" hívják, de ez egyszerűbb annál, nem?