A múltkor mutattam néhány képet a Harz-hegység kisvasútjára kijáró nordhauseni Combinóról, most jöjjön a vonatként viselkedő villamosok nagyágyúja: a karlsruhei Stadtbahn!
Először is beszéljünk arról, miért akkora szám, ha villamos közlekedik vasútvonalon. Hisz sínen megy egyik is, másik is, nem? Hát... a valóság bonyolultabb. Először is, a villamos egyenfeszültséggel működik: a karlsruhei konkrétan 750 volttal (a budapesti 600-zal), a nagyvasút pedig jobbára váltakozóval: ebben az esetben 15 kV 16,7 Hz-essel (magyar vasút: 25 kV 50 Hz). Mielőtt valaki kommentet ír: természetesen vannak egyenáramú nagyvasutak a világban, de a feszültség ott is magasabb szokott lenni, a konkrét példát tekintve pedig irreleváns, hogy másutt mi van:) De bőven van más különbség is a villamos és a nagyvasút közt: más kerékprofilt használnak, más jelző- és biztosítórendszereket alkalmaznak, más szabályzatok alapján használják őket. És persze más fizikai igénybevételnek (például szilárdság) kell megfelelniük a járműveknek is, ennek megfelelően más szabványok alapján tervezik és üzemeltetik őket. Arról nem is beszélve, hogy általában más a tulajdonosa a városi és a városközi vágányoknak. Mennyivel egyszerűbb dolga volt a nyíregyházavidéki kisvasútnak, amikor 1911-ben úgy döntöttek, hogy Sóstógyógyfürdőig villamost (is) közlekedtetnek az öt évvel korábban megnyitott vonalon!
Villamos a Fekete-erdőben. Forrás: MCMC (Own work) [CC-BY-SA-2.5], via Wikimedia Commons
Az, amit a közlekedéstervezők "karlsruhei modellnek" neveznek, nem egy csapásra alakult ki. 1959-ben egy közeli üdülőhelyre vezető méteres vasutat (Albtalbahn) kezdtek normál nyomtávúra átépíteni, hogy bevezethessék a belvárosba. Nem azért, mert jól néz ki rajzon, hanem az átszállások elhagyása miatt: ez nem csak a meglevő utasoknak kedvező, hanem újakat is vonz. Ezután egy dízeles, csak tehervonatok által használt vonalat villamosítottak (Hardtbahn). Az újabb siker után nagyobbat álmodtak: '85-ben egy városi járművet áramátalakítóval szereltek fel, hogy nagyvasúti árammal villamosított vonalakon teszteljék. 1991-ben indult a próbaüzem az erre a célra épített, kétáramnemű tram train szerelvényekkel - akkor még teljesen a Deutsche Bahn vágányain -, majd '92-ben begördültek Karlsruhe belvárosába - a különféle paraméterű hálózatok ezzel átjárhatók lettek.
Ez a kétáramnemű tuja a képen például épp a karlsruhei piactéren halad át, hogy aztán néhány kilométerrel arrébb felhajtson a nagyvasút vágányaira, és sebesvonatként robogjon a hatvan kilométerrel arrébb levő Heilbronnig...
... ahol aztán újfent stílust váltva az utcán halad tovább. Belvárostól halad belvárosig: a környező falvakból és városokból gyakorlatilag átszállás nélkül lehet Karlsruhe vagy Heilbronn főutcájába eljutni, ez meglehetősen versenyképessé teszi a járatot más közlekedési eszközökkel szemben. A fentebbi videót úgy ágyaztam be, hogy a Heilbronnba érkezésnél kezdődjön, utána belülről megnézzük a váltást az ellenkező irányba. Pontosan így láttam először ezt a rendszert 2003-ban, ennek ellenére most is izgalmas a látvány. Talán az is észlelhető, hogy ez a villamos a vasúton se úgy halad, mint a romhányi Bzmot, pedig nem megy száznál gyorsabban, csak jól gyorsul, és ritkán lassít.
A karlsruhei közlekedési vállalat (VBK), az Albtalbahn (AVG) és a Deutsche Bahn által közösen működtetett hálózat - aminek része a sima villamos és a tram-train is - körülbelül 400 kilométeres, de persze nem pusztán azért épült ki, hogy ezzel a számmal dobálózzanak: sokkal jobban szeretik azt emlegetni, hogy bizonyos vonalakon 400%-os utasszám-növekedést tapasztaltak a "stadtbahnosítás" után.
A karslruhei Stadtbahn pályája a várostól 50 kilométerre levő Bad Wildbadban. Forrás: Andreas Praefcke (Eigenes Werk) [GFDL oder CC-BY-3.0], via Wikimedia Commons
Ez megy most