HamPLÓ

Porto Venere ősi település a La Spezia kikötőjét rejtő öböl és a ligur tengerpart közti sziklanyelven. Eredetileg csak átszállni álltunk meg itt, hiszen az igazán szép dolgok kint, a nyílt tenger partján találhatók, de olyan szél volt, hogy a menetrend szerinti hajók nem mentek tovább, úgyhogy volt időnk körülnézni, amíg a hajósok eldöntötték, mi legyen.

A történelem során a helyieknek kijutott a jóból: hol longobárdok, hol szaracénok, hol kalózok, hol genovaiak, hol aragóniaiak, hol franciák, hol szárdok szállták meg - vagy legalábbis lőtték szét - őket; ennek megfelelően Porto Venere megmaradt halásztelepülésnek - hatalmas paloták nélkül, kicsit kopottan, de büszkén.

Ami engem illet, a színesre festett házaknál sokkal jobban tetszett a szirt túloldalán a sziklás part. Persze Olaszországban a tenger csak mérsékelten számít különlegességnek, de budapestiként teljesen jól elvoltam azzal, hogy a szikláknak csapódó sós vizet néztem és hallgattam, nem hiányzott a szűk utcákon mászkálás :)

A másik klassz dolgot a fentebbi képen láthatjuk: a XII. században felszentelt Szent Péter-templom helyén a monda szerint egykor Vénusz-szentély állt, a város erről kapta nevét. Mások szerint persze Szent Venerius-ról, de én nem akarok igazságot tenni: simán elhiszem, hogy már az ókori rómaiak is szent helyként tisztelték ezt a szirtet.

A szinte teljesen dísztelen épület jelenlegi formája a XIII. századra alakult ki, pontosabban az akkori állapotokat restaurálták az 1930-as években. Jól látható a környékre oly jellemző fekete-fehér csíkozás a falakon, ami egyébként nem festés, hanem ilyen színű a kő. És most következik az, amitől igazán emlékezetes marad a látogatás:

A templom kis orgonáján ugyanis valaki játszani kezdett. Ránézésre mintha egy hozzánk hasonló turista jött volna véletlenül rá, hogy nincs lezárva a hangszer... már persze azzal a különbséggel, hogy az illető - velem ellentétben - már látott orgonát közelről :) Csapongott, próbálkozott, abbahagyta-újrakezdte, de kit érdekelt ez - sajnáltam, hogy tovább kellett mennünk, én órákig elhallgattam volna az orgona hangját a sok száz éves épületben!

Happy endként csak annyit, hogy végül kihajóztunk, úgyhogy folyt.köv... :)

A múltkor egyszer már elcsípett Púposból egy alkalom nem elég: most hétvégén is ki "kellett" menni a Komárom-Székesfehérvár vonal mellé. Sajnos ez, bár mellékvonal, de viszonylag egyenes és jó állapotú, ezért nem sok esély van rajta egynél többször elkapni az egy szál jó fénynél haladó menetet. Persze megpróbáltunk, de bebuktuk, bár szó szerint csak fél perccel: a tervezett fotóhelyen látótávolságban ment el az orrunk előtt.

Szerencsére ezt megelőzően a rendkívül dögös nevű Bakonysárkány állomáson jó fényben meg sikerült örökíteni az öreg, ám kedves kinézetű gépet. Ráadásul volt egy kis bónusz is: az itt a háttérben látható tehervonat...

... pár perccel a Púpos előtt érkezett, egy angol eredetű dízelmozdony által vontatva. Ekkora tehervonatok nem mindennaposak errefelé, ez is csak a hegyeshalmi vonal lezárása miatt jött erre.

Kár, hogy napnak háttal jött, egyszer már szívesen lefotóznám rendes fényben ezt a fura mozdonyt! Vasútbarát ismerőseim "Meláknak" hívják, szerintem ez nem túlzottan találó, hiszen bármilyen hattengelyes mozdonyra illhetne a "melák" jelző, de azokhoz képest ez - a magyarnál alacsonyabb angol űrszelvény miatt - inkább karcsúnak, kicsinek tűnik. Valamiért csak a Floyd Zrt. villanymozdonyait nevezik "Pink Floyd"-nak, pedig ezen is ott van a (biztosan nem véletlenül) odafestett rózsaszín csík. Nem lenne egyszerűbb dízelpinkfloydnak hívni, legalábbis addig, amíg ki nem találunk neki egy jobb becenevet?

A rózsaszín csíkos angolt leszámítva egyébként nem volt szerencsénk a tehervonatokkal. Arra számítottam, hogy az almásfüzitői zárat elkerülő szállítmányok özönét fogjuk látni, de semmi se jött. Végül egyfajta vigasztalásnak éreztük, amikor megjelent a fentebbi Hercules. Nem volt rettentően látványos, amit vonatott, de a modern dízelek közül ez a típus a kedvencem, sokkal szívesebben nézegetném őket itthon, mint a korom- és dübörgésbajnok Csörgőket!

Tegye fel a kezét az, aki meglepődött azon, hogy most egy videó következik az eddig látott mozdonyokról... most pedig magyarázzátok meg a kollégáitoknak/családtagjaitoknak, hogy miért emelgetitek a kezeiteket a monitor előtt ülve ;) Klassz hangja van az angol gépnek, nem?

A budaörsi repülőtéren megrendezett II. Goldtimer Nyílt Napon készült sorozat korábbi részei: [első][második][harmadik][negyedik] adag kép.

Nó, nézzegessünk megint egy kis csillogó fényezést, krómozást, miegymást! Ott helyben nem is vettem észre, mennyi autót lefotóztam a felvonultak közül  - pedig elvileg a Rubik "Kányát" megörökíteni mentem ki :)

Chevrolet Corvette Stingray, abból is a második példány, amivel aznap találkoztam. Ez volt az áramvonalazásnak az a korszaka, amikor már elég tudományosan csinálták, de még szépek is maradtak az autók.

Ez meg itt persze az áramvonalazás korai szakaszának gyermeke. Persze nem annyira korai, mint a Rumpfler "Tropfenwagen", vagy némelyik Tatra, de talán a legelterjedtebb: egy Volkswagen Bogár. Lehet, hogy tévedek, de a típus kezdeteire utaló rendszám talán kicsit túlzás, mert a kocsit legfeljebb úgy az ötvenes évek közepére tenném állapotilag: már nem osztott a hátsó ablak, integetőkar helyett pedig index van, de még nem a fényszóró fölött. Eleve a fényszóró körüli domborulat is fura nekem. Persze akár visszaépítés is lehet, egy későbbi modellből, valaki nem tud pontosabbat?

Azért a belseje hangulatos. Ennél nehezebb minimálnak lenni!

Ilyet asszem még nem láttam élőben: egy FIAT "Dino", a névhez illően V6-os által hajtva. Jól nézett ki, bár a hátsó lámpák - és főleg alattuk a fényvisszaverők - nagyon a Zsiguliéra emlékeztetnek. Igaz, a rokonság teljesen egyenes ági :)

Híd, ami elválaszt

A Berlini Fal kapcsán már írtam a potsdami "Kémek hídjáról", most egy másik történelmi esemény kapcsán elhíresült építményről lesz szó: a német főváros Gesundbrunnen és Prenzlauer Berg városrészeit összekötő Bösebrückéről.

Az 1916-ban megnyitott szegecselt acélhíd nem folyót vagy csatornát keresztez, hanem vasutat: távolsági (Kremmen, Stralsund és Szczecin felé) és helyi gyorsvasúti (S-Bahn Hennigsdorf, Oranienburg és Bernau felé) forgalom zajlik alatta, utóbbinak megállója is van itt, Bornholmer Straße néven:

De ez nem mindig volt így, a Fal építésekor ugyanis nem csak a hídon zajló közúti, gyalogos és villamosforgalmat korlátozták, hanem a vasutat is megosztották; a Nyugat- és a Kelet-Berlinben közlekedő viszonylatok már nem keveredhettek úgy, mint régen:

A fentebbi kép már a Fal bontása közben készült, nincsenek őrtornyok, védősávok és fegyveres határőrök, de azért látszik, mennyire elkülönült kelet (jobbra) és nyugat (balra), és hogy a keleti és a nyugati S-Bahn közt nem volt kapcsolat - pedig 1984-ig mindkettőt a kelet-német állami vasút, a Deutsche Reichsbahn üzemeltette.

Egyébként amikor azt írtam, hogy "korlátozták a forgalmat", akkor nem egy sorompót kell elképzelni két határőrrel, hanem egy óriási, egyenesen (például padlógázzal sorompót áttörve) át nem járható létesítményt, gyanúsan sok "félreállítóhellyel":

Forrás: Forum Deutsche Einheit

Végre elvonult a víz, lassan minden visszatér a normálisba, én viszont csak most jutok el odáig, hogy itt a blogban is szót ejtsek az áradásról. Vagy ha nem is szót, legalább egy panorámaképet és egy videót:

Azért a vége felé már nagyon drukkoltam, hogy ne emelkedjen tovább a víz, pedig Budapest viszonylag egyszerűen megúszta. Ezúton is köszönet azoknak, akik részt vettek a védekezési munkákban!

A múltkor mutattam egy (gyönyörű) neonfényes képet, most jöjjön pár olyan, amin (amennyire meg tudom ítélni) inkább a higanygőz lámpák fénye dominál.

Egy 52-es, de nem úgy, ahogy ma ismerjük, hanem akkor, amikor még a belső Üllői úton járt. Elég üres a kép úgy, hogy nincs kivilágítva az Iparművészeti Múzeum: a Kinizsi Mozi neonja a legfeltűnőbb dolog a villamos körül. Egyébként úgy vettem észre, hogy a most bemutatott képek többségének mintha lenne egy kis zöld stichje. Neki is álltam korrigálni, de rájöttem, hogy zöld-piros színtévesztő vagyok, úgyhogy inkább nem erőltettem :) Kicsivel később beugrott, hogy ugyanemiatt az is lehet, hogy nem is zöld az a stich, vagy nincs is - mindenki ítélje meg magának, és korrigálja a színképet saját belátása szerint.

59-es ezressel a Moszkva téri estében. Ezen a helyen ma is három vágány van, de akkoriban sokkal frappánsabban használták őket: mindhármon egy irányba mentek a villamosok, a gyalogosoknak nem kellett két irányba figyelniük, mint ma a 4/6-os kihúzójának kellős közepén áthúzódó részen.

Még mindig Moszkva tér, amikor a 4-es és 6-os a teret körbejárva fordult. Itt is három vágányt látunk, mindhármat aktívan használták is, és mindhármon egy irányba mentek a tuják. Ha megnézzük a mai felállást:

Idén ünnepli ötvenedik "születésnapját" a Doctor Who... mellett a MÁV két jeles mozdonytípusa, a Nohab és a V43-as - alias "Szili" - is. A svéd dízelről már megemlékeztem, most a villanymozdony következik - már csak azért is, mert őt nem rajongják körül annyira. Pedig darabra, kilóra, leközlekedtetett utasférőhelyre és kilométerre is biztosan veri a "turcsiorrút", igazán megérdemel egy videót. Igaz, belőle még most is szaladgál vagy háromszáz darab, ami nem feltétlenül nagy öröm, viszont világos bizonyítéka annak, hogy minden hibája ellenére a nyugati világ (!) legjobb cégei - ACEC, AEG, Alsthom, Brown-Boveri, Jeumont, Oerlikon, Schneider-Westinghouse, Siemens-Schuckert, Krupp, Krauss-Maffei, La Brugeoise et Nivelles, SFAG - jó munkát végeztek, amikor annak idején megtervezték a masinát :)

Sokat gondolkoztam azon, mi legyen az aktuális bejegyzés témája. Budapest? Vasút? Villamos? Repülők? Építészet? Zene? Esetleg az épp elvonult árvíz? Végül úgy döntöttem, inkább valami szimplán szépet rakok be, hátha másnak is jól esik a hét első napjának végén:

Siena óvárosát látjuk, ami a toszkán divatnak megfelelően dombtetőre épült. A távolban, a kép közepén a XII. században építeni kezdett, és tulajdonképpen soha be nem fejezett székesegyház látható. Döbbenetes ez a város, melynek városszerkezeti és építészeti fejlődése egy olyan időszakban fejeződött be, amiből nekünk nem hogy ekkora településünk, de gyakorlatilag ép melléképületünk se maradt...

A főhomlokzat első pillantásra túldíszítettnek tűnt, de néhány toszkán nagyvárossal később már elegánsnak és visszafogottnak éreztem. Sőt, tulajdonképpen már akkor is, amikor bementünk, lásd ezt, ezt, ezt vagy ezt a belső részletet - itt bizony nem titkolták az építtetők, hogy van mit tejbe aprítaniuk :)

És tényleg csak ennyi mára - remélem van, akinek tetszett ez a kis elszakadás a blog "szokásos" témáitól!

Nemrég arról elmélkedtem, hogy milyen keveset változott gyerekkorom óta a magyar vasút (Nohab és Szergej Kelenföldön), és most szombaton megint ilyen érzésem volt:

A Győr és Siófok közti nyári fürdősvonat legalább annyira a vasútbarátok szórakoztatását szolgálja, mint az utasszállítást, ugyanis idén megint "Pirosspenót", azaz M40-es - hivatalosan egy ideje "408-as sorozat", mások szerint "Púpos" - viszi Fehérvárig. Megéri korán felkelni, hogy az ember ilyet láthasson!

Ez viszont bónusz volt - miközben a Füstiben éppen a sorozat 50. szülinapját ünnepelték, a 006-os Nohab dolgozott: az árvíz miatt használhatatlan hegyeshalmi helyett a Győr-Cell és (Szombathely-)Cell-Veszprém-Fészkesfehérvár vonalon csorgott le egy tehervonattal.

Videót is csináltam, a Púpos és a Nohab mellett Desiróval, Bzmottal, Csörgővel, és a távolban elpöfögő román mozdonyos tehervonattal.

A Nohab szerelvényének végén volt egy kis érdekesség: a montenegrói vasút számára gyártott CAF motorvonat. Nem valószínű, hogy még egyszer láthatjuk errefelé :)

A rajongók számára pedig itt a nohabos tehervonat teljes terjedelmében is. Igazából vicces, hogy bár a MÁV az egész sorozatot kiselejtezte 13 éve, a megmaradt példányok némelyike még ma is majd' mindennap dolgozik...