HamPLÓ

Ab van Donselaar hihetetlen mennyiségű - és minőségű - villamosos felvétele közt volt néhány városi látkép is. Némelyiken mintegy utalásféleképpen szerepel villamos is, mások egyszerű turistafotók, de így, harmincvalahány évvel később már azok is érdekesek...

Nem tudom, ebben a pillanatban éppen mi a helyzet a Budai Parkszínpaddal, mindenesetre a hetvenes években így nézett ki. "Ananászlámpák" mindenütt, duplalámpás Ikarus parkol a Tas vezér utca szélén, még ép a járdák kavicsburkolata - és maga a színpad is.

A Park Étterem gyerekkorom különleges helye volt, kilátással a tóra, és hatalmas napfénytetőkkel, amik esőben megteltek vízzel, amit partvissal kellett kinyomkodni belőlük. Egyébként a Feneketlen-tavat még mindig nem untam meg, szerintem hatalmas dolog, hogy a kerület szívében van egy ilyen zöld zug (ahol télen a jégen csúszkáló récéken lehet jókat vigyorogni)! A 61-esen még "ipari csuklós" jár, a Szent Imre templom viszont elég kopott állapotban van.

Ez a bejegyzés a lustaság a címben olvasható három betű (höhö) jegyében fog telni, különösebb magyarázatok nélkül. Az első a múltkor már látott osztrák Nyugati Vasúton készült, ezúttal kevesebb expresszel és több személlyel. Sőt: teherrel. És ha jól látom, az egyik tehervonat egyik kocsiján mintha valami keskeny nyomtávú pályaépítő gép figyelne, úgyhogy szélesebb spektrumú az összeállítás, mint azt terveztem:

Tavaly Ostravából hazafele jövet sikerült egy kis időt kedvenc felső-sziléziai villamosaim közt tölteni. Persze, ha ránézünk a térképre, rögtön láthatjuk, hogy a "hazafele jövet" enyhe eufemizmus a "legalább 150 kilométeres kitérő" szókapcsolatra, de ez az üzem szerintem bármikor megér egy kis plusz zötykölődést. Ráadásul a hely meghálálta érdeklődésünket, mert az egyik első jármű, amit láttunk, egy 1951-es gyártású kéttengelyes volt, ami egy teherkocsit húzott - indulhat ennél jobban villamosvadászat?

Aki most kapcsolódott be, és az első mondatban található linkre se kattintott rá, szégyellje magát annak csak annyit mesélnék Felső-Sziléziáról, hogy egy iparvidéki konurbációról van szó, melynek Vas-megyényi területén két és fél millióan élnek (azaz tízszer annyian, mint Vas-megyében). A népsűrűség persze kisebb, mint mondjuk a budapesti agglomerációé átlagban, viszont itt a városok közti üres területek sem igazán üresek: bányák, hatalmas üzemek maradványai, medőhányók tarkítják őket. És sínek, többek közt villamossínek, a helyközi közlekedés hagyományos eszköze itt ugyanis a tuja.

Tipikusan vegyes felső-sziléz táj: balra valami kohó vagy erőmű, kéményekkel és hűtőtornyokkal, előtte lakótelepek, jobbra egy vár, középen pedig piros villamos dülöngél egyetlen vágányon. Persze várból igazából csak ezt az egyet láttuk, de bástyák nélkül is van egyfajta történelmi turmix hangulata a területnek: a keleti széle orosz fennhatóság alatt volt egy ideig, ami faépítésű házak formájában ma is tetten érhető, nyugat fele német (bányász)városokat (Chorzów, Gliwice, Bytom, Zabrze) találunk, míg Katowicére annyira erős modern, szocmodern és mai rétegek rakódtak rá, hogy csak néhány helyen lehet a porosz nagyvárosi hatást érezni. Az egészhez hozzátartozik egyfajta Miskolc-Avas/Ózd-jellegű leépültség, szegénység és elhanyagoltság is, ami a vágányok minőségén különösen jól tetten érhető; nézzük csak, időnként hogy bólogatnak-szambáznak a járgányok:

... villamosok lesznek a hóban, mert fáradt vagyok, meg lusta, meg elaludtam a nyakam, meg a világgazdasági helyzet fokozódik, nem is szólva a duális kartézianizmusról, ami cseppet sem kapcsolódik ide, de nagyon tudományosan hangzik:

Bár a nem létező szilveszteri fogadalmamba inkább azt venném be, hogy 2013-ban többet tudjak a villamosokon túli hobbijaimmal, konkrétan a repüléssel és a zenével foglalkozni, az idei első bejegyzés mégis villamosos lesz. Igaz, amit látunk rajta, az még az elmúlt év :)

Megnéztem, mi várható a tévében, és rájöttem, hogy akkor már inkább pofára eső embereket és macskákat nézek a youtube-on. Vagy olvasgatom a saját blogom régi bejegyzéseit. Mivel köztudottan szerény gyerek vagyok (csak az ajtókat kellett megnagyobbítani a lakásban, hogy átférjen rajtuk az arcom), úgy döntöttem, ezt az lehetőséget megosztom mindenkivel.

Kezdjük például az igazságtalanul abbahagyott Tűzvonalban elképzelt negyedik évadjával:

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x01 - Nem ez a nap

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x02 - Móricz László rendőrtiszt

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x03 - A keresztezések napja

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x04 - Amikor én még kissrác voltam

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x05: Húsdarálóban a Balaton-felvidéken

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x06: Húsdarálóban II.

Hogylehetne: Tűzvonalban 4x07: A fogaskerekek lázadása

Logikusnak tűnhetne, hogy az Airway képregényt ajánljam, de inkább következzék némi cukiság, a rajzolt mackós műfajból:

Aztán volt olyan is, hogy elfogtam egy levelet, amiben egy andromenita a rokonságának lelkendezik a bevérzett bélhártya színű budapesti naplementékről:

Levél az androménai rokonságnak

Ugyanez a téma pepitában:

Szmogriadó-riadó

Na jó, most a legkitartóbb rajongók (mind a kettő) kedvéért következzék egy újabb firka:

Elgondolkodtam azon, milyen bejegyzéssel köszönjek el az óévtől - mert hát mégse akartam a ZiU-ssal -, végül erre esett a választásom: Kovács Krisztián barátom jelezte nemrég, hogy nagyonnagytakarítás keretében megválik pár régi dolgától, köztük egy rakás régi negatívtól és diától, amiket lomtalanításkor talált a városban; arra gondolt, nekem adja ezeket. Ez meg is történt, és bár úgy döntöttem, hogy a tekercseknek jobb helyük lesz majd a Fortepan-on (egyszer majd el is jutnak oda), azért átnéztem őket. Eközben figyeltem fel pár képre, amiket a Széchenyi rakparti házak ablakából készített az ismeretlen fotós. Sajnos nem volt teljes a svenk, de két részpanorámát így is össze tudtam legózni belőlük. Az egyik a bontás és építés fura keveréke alatt álló Palotát mutatja, előtérben a Lánchíddal, és a meglehetősen magasnak tűnő Dunával:

A másik panoráma szélesebb kivágást mutat, tele apró részletekkel, például a mai Hilton helyén álló romokkal, a Batthyány teret elfoglaló metróépítkezéssel, és persze a Kossuth híddal:

Egy felirat szerint a tekercset 1957-ben lőtték el/hívták elő, és bár részleteiben nem ellenőriztem végig, ez körülbelül stimmelhet is. Vagy nem:

Kiegészítés BDzsH-tól: "Hiteles források szerint a Budavári Palota B és D épületeinek (tehát az előreugró rizalit-szárnyaknak) a tetejét alkotó vasbeton koporsófödémje 1954-ig elkészült. E szerint a fotóknak (amelyek egy időben készülhettek) ez előtt kellett készülniük. A Németh Pál tervezte Fő utcai/Vitéz utcai toronyház 1948-ban készült el. A palotán látható építkezés állapotából ítélve, én a képet 1953-54 közöttire datálnám. A Kossuth hídon valóban nem kivehető a forgalom jelen léte, vagy jelen-nem-léte, viszont nem lehet, hogy a magas vízállás miatt volt esetleg lezárva? Pontosíthatja még a dolgokat a Batthyány téri metróépítkezési épületek jelenléte is esetleg, valamint a Duna vízállása is akár, ezekhez azonban feleannyira sem konyítok, mint a palotához."

Hatalmas köszönet az ismeretlen fényképésznek, akinek szívesen leírnám a nevét, ha ismerném! És köszönet Krisztiánnak is!

... valamint boldog új évet minden látogatónak! Sőt, mivel jó a kedvem: mindenkinek! ;)

Hálátlan dolog egy-egy tömegközlekedési jármű forgalomból kivonásakor blogbejegyzést írni. Ha azt írod, "ideje volt, hogy eltűnjenek végre", neked esnek a rajongók. Ha azt írod, hogy "azért volt egyfajta hangulata", jönnek azok, akik szerint ennyi pénzért jobb járna ennél. A ZiU-9-es trolibuszok kapcsán még ennél is nehezebb a pálya, mert ezeket csak kiskoromban szerettem igazán - csakhogy akkoriban minden nagy gépet imádtam, a markolóktól kezdve az úthengereken át a toronydarukig :)

Az első két ZiU-9-es 1975-ben, születésem évében érkezett a BKV-hoz. Ez már önmagában is húzós adat, hiszen míg egy vasúti járműben normál esetben van 40-50 év, egy gumikerekűnél 20 már soknak számít. Még durvább, hogy bár a volt "szovjet szférában" még közlekednek ebbe a típuscsaládba tartozó kocsik, azok jellemzően újabb gyártásúak az itthoniaknál: a legöregebb, tegnap Budapesten még utast szállító kocsi (a 904-es) pontosan aznap ünnepelte állományba vételének 34. évfordulóját! Azért ez már veterán kor, nem?

És ha az előbb a nyári Dunát láttuk, most jöjjön három aktuálisabb kép a folyó fölött átívelő hidakról. Először a Széchenyi lánchíd, ködben - a múltkori kép párja:

Aztán itt van (nem kis) kedvencem, a Szabadság híd, ugyanennek a ködnek pár órával későbbi kiadásában, a Fényvillamosra várakozás közben:

Vajon melyik oldalról fotóztam? :) Végezetül pedig itt a blogban szintén sokszor emlegetett - és mutogatott - Margit híd, a múlt vasárnapi havazás közben:

Remélhetőleg mindenki túlélte a karácsonyfatalp-faragást és az azt követő bejglitúladagolást, ennek örömére relaxáljunk egy kicsit hajókkal: