HamPLÓ

A napokban ismét lapátkerekes gőzös szelte a habokat a Duna budapesti szakaszán: az Osztrák Vasúttörténeti Társaság (ÖGEG) által megmentett és üzemeltetett "Schönbrunn" századik születésnapját ünnepelendő érkezett hozzánk:

A hajó 1912-ben épült a bécsi Erste Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaft óbudai hajógyárában, és több átépítés és felújítás után 2002 óta közlekedik az osztrák vasútbarátok üzemeltetésében.

Érdekes volt megint olyan hajót látni, ami nem a végétől (ti. a hajócsavaroktól) kelt hullámokat, hanem oldalt. Gyerekkoromban a "Petőfi" gőzös révén még sokszor láttam ilyet, de őt valamikor '83 környékén nyugdíjba küldték, és a kicsit később múzeumnak induló, majd inkább étteremkomplexummá váló "Kossuth" már nem hozta ugyanazt a hangulatot, hiszen csak szobor volt (van).

Azok számára, akik már azon gondolkodtak, hogy a hosszú bejegyzésnélküliség miatt kiszedik bookmarkból/RSS-ből a blogot, gyorsan egy kis életjelzés: nem voltam gépközelben, aztán meg gépközelben voltam, de erőm nem volt rá, mert

meg

illetve

valamint

.

Teljesen érthető, hogy az augusztus huszadikai parádé legfőbb szereplői a repülőgépek, hiszen maximum repülőgép-hordozók, légpárnások - és esetleg szárnyashajók - versenyezhetnek a repülőszerkezetek látványosságával, de idén úgy éreztem, hogy a kelleténél jobban háttérbe szorultak a hajók. Konkrétan az utolsó repülőgép elhúzása után a narrátor valami olyasmit mondott, hogy vége a tévéközvetítésnek, de ők még maradnak kommentálni a víziparádét, majd ezt sok percnyi monoton, idegesítő és TÚL HANGOS zene(utánzat) követte a hangosbemondókból, nulla kommentárral. Ráadásul a hajók ekkor valahol a Parlament előtt forgolódtak, így nem volt csoda, hogy a nézők 90%-a elindult haza. Hogy lelki békémet helyreállítsam, most ezekről a hajókról következik néhány kép, hátha érdekel valakit, miről maradt le.

Kezdjük rögtön a "Zuhatagi Tigrissel", azaz a Sopron vontatóval. Remek kis hajó, egyetlen baj volt vele: hogy nem voltam rajta :) Remélem, egyszer még sikerül feljutnom rá, hogy levideózhassam a két Láng motort munka közben mindenféle szögből - annak idején, amikor volt rá lehetőségem, még nem volt kamerám...

A Hófehérke gerincét még 1895-ben fektették (na, ez jó siklamlósra sikerült:), csavargőzösként. Azóta néhányszor átépítették, '56-ban például dízelmotorossá, aztán '76-ban mostani állapotára, de még mindig itt járkál köztünk.

Rám fog punnyadni, annyi videót csináltam mostanában, úgyhogy most az ágyam helyett videókat fogok beágyazni :) Kezdjük nosztalgiavillamosokkal, mert azokat nem bírom megunni, és ahogy a múltkor írtam, mostanában igazán nem kellett keresni az alkalmat, hogy az ember találkozzon velük. Persze néha az előkészületeket is érdemes megnézni, nem csak az utasos meneteket - például hogy micsoda tili-tolival jár az, hogy a járgányok a helyükre kerüljenek a kies Széll Kálmán téren:

A múltkori hosszú hétvégén tuják és hajók mellett helikoptereket is láthatott, aki jó helyen volt - bár nem annyit, mint néhány éve:

Interszitivel és Jazzcoollal a minap a GySEV használtan beszerzett Ludmilla (a.k.a. Nagyszergej) mozdonyát akartuk volna megnézni, de mivel nevezett nagyvas műszaki problémák miatt műhelyben maradt, inkább továbbmentünk a nyugat felé vezető úton. A naplemente a Semmering aljában ért bennünket, de most inkább az út elejét, Burgenlandot és Alsó-Ausztriát mutatom pár vonat erejéig:

Bónuszként pedig álljon itt egy elég értelmetlen videó: a szokásos lassú, akciót nem tartalmazó relax videóm Budapestről szólt volna, a Citadellából nézve, de rámjött, hogy kipróbáljam, mi változik, ha a felvételt három-négyszeres sebességgel játszom le. A jelek szerint nem sok minden, bár az NKH-t valószínűleg a frász törné ki, ha a villamosok és hajók így száguldoznának :)

A 2012. augusztus huszadikai légiparádé csúcspontja számomra Illés Tamás kötelék-műrepülése volt egy nem azonosított C17-essel:

Ha esetleg nem C17-es lenne a négyhajtóműves dög messze fenn a magasban, mostantól kezdve mégis az ;)

A budapesti villamos 2012-ben ünnepli fennállásának 125. évfordulóját (ami elég szép szám, a fejlett világ nagy részét megelőztük vele), részben ennek is köszönhető, hogy ezen év nyarán annyi nosztalgia- és különmenet volt, mint előtte 20 év alatt se. Ezek néhány pillanatát foglaltam össze ebben a videóban - kiegészítve a kabrió Ikarus 630-assal és kedvenc városom pamorámájával:

Gloggnitz fölött ilyen látványok jönnek szembe az emberrel, ha olyan utakra kanyarodik, amik nincsenek rajta a térképen. A jelek szerint nem érdemes térképet vinni oda (igazából persze csak újabbat/részletesebbet kellett volna), mert az út oda vitt, ahová az elején a tábla írta, ráadásul meg még baromi szép is volt :)

Csak úgy körülbelüli tájékozódási pontokként: középfele az a nagy tömb vélhetően a Rax, jobbra a közelebbi kúpok közt pedig asszem a Sonnwendstein látható - az az a hegy a Semmering-hágó fölött, aminek a tetején az adótorony van.

Vége az olimpiának, vége a szurkolói tuja közlekedtetésének is. Azt nem tudom, hogy a díszfestés marad-e a kocsin még egy darabig, mindenesetre véletlenül sikerült elcsípnem, amint a Deák Ferenc téren tartott lezáró sajtótájékoztatóról a kocsiszínbe megy:

Elnézést, hogy mostanában nem írok bejegyzéseket, de épp ihletet gyűjtök, több műszakban :)

Budapest igenis szép, és kész :)