HamPLÓ

A kint tomboló, korán jött hőségen pár jeges panorámával szeretnék enyhíteni - bár az érdekesség kedvéért hozzátenném, hogy a képek augusztusban készültek:

A Pasterze nevű gleccser a Grossglockner lábánál terül el, a hegyről elnevezett fizetős útról (mely önmagában is hatalmas élmény) lehet lekanyarodni hozzá. Ez Ausztria legnagyobb gleccsere, és bár lehet, hogy manapság gleccser közelében lenni már nem olyan ritkaság, mint száz éve, nekem ez volt az első, amit közelről láttam.

Aki az előző kép alapján megijedt volna, hogy ez valami hegymászóknak való, vad hely, az nem ismer engem :) Egy teljesen az autós turizmus céljaira kiépített éttermes-kilátóteraszos-kötélvasutas látványosságról van szó, mely a parkolóház (!) tetejéről így néz ki. 1856-ban még itt volt a gleccser teteje, aztán ahogy az olvadással egyre messzebb került az úttól, építették meg a siklót...

... mely a legmeredekebb volt, amin valaha is utaztam. Főleg induláskor néz ki durván, ahogy egyre meredekebben ível lefelé a sínpár, míg el nem tűnik az ember szeme elől. A vasutat 1963-ban adták át, akkor a lenti végállomásnál volt a gleccser teteje; ma onnét még pár száz métert lefelé kell baktatni a köveken.

Itt éppen lefelé sétálunk, ekkor kezdi csak az ember agya befogni a méreteket: minden egyre nagyobb lesz, csak az emberek maradnak kicsik... Meglehetősen furcsa a sziklákkal-kőporral kevert jég tetején sétálni, és közben hallani-látni az alatta csordogáló gleccserpatakokat! A biztonságos helyek természetesen ki vannak táblázva, de egy ponton túl az is, hogy "továbbmenetel csak saját felelősségre". Naná, hogy ott voltak a legtöbben :)

És ezzel az óriásjégkockás fotóval be is fejezném ezt a bejegyzést. Aznap innen visszafelé tartva havazásba is belefutottunk, szóval igazán hűsítő élmény volt a nyárban...

A múltkor sokan nehezményezték, hogy a régi képekhez rögtön a helyszínt is közöltem, ezért most időt hagyok a találgatásra, melyik hol készült. A puszta megfejtésen túl ezúttal is örülnék a személyes emlékeknek, sztoriknak, melyek az itt ábrázolt helyekkel, villamosokkal, vonalakkal kapcsolatosak!

Update: Levettem a kitakarást a táblákról.

Mai "fényképészünk" Tim Boric, ő Hollandiából látogatott hozzánk. A holland közlekedésbarátok nem kicsit szerették (és szeretik) fővárosunkat, egy időben például két pesti nosztalgiavillamos is közlekedett Amszterdamban - Tim képei erről a szeretetről tesznek tanúbizonyságot: messze nem csak a sárga tujákat örökítette meg, hanem az embereket is, ahogy várakoznak, fel- vagy leszállnak. Ezen túl a helyszínek is olyan elevennek tűnnek a fotóin, hogy szinte hallom a hangokat, érzem a szagokat...

Igen komoly zavar támadt a tér-idő kontinuumban: a villamos és a rá váró botos-kalapos bácsi mintha József Attila Budapestjéről jött volna, a közlekedési táblák, a TEFU-s IFA és az UAZ kisteherautó, illetve a sárga szoknyás hölgy pedig néhány évtizeddel későbbről. Merre járunk?

Ez a kép viszont annyira hetvenes évek második fele, hogy Piramis-poszter nő a falra tőle :) A jobb oldali ház ma is megvan, villamos is jár itt a mai napig, de nem pont így, nem pont itt. Hanem hogy?

Hasonló ingek, hasonló színek, masszív "munkaidő vége" hangulattal megspékelve - a síneket és a háttérben látható kéményt manapság ne keressük, nincsenek már meg...

Újabb kanyar, újabb favázas villamos, újabb azóta eltűnt épület. A képről Cseh Tamás stílusában lehetne dalt írni - de azért a helyszín megfejtését is elfogadom válaszként :) Aki mégis nótázni szeretne, a szövegbe szője bele a jobboldalt látható Żuk-ot is, a hátára fekete négyszögbe jókora fehér karakterekkel felfestett rendszámmal együtt!

A fényképekért ezúton is köszönetet szeretnék mondani a fotósnak, Tim Boric-nak!

Tudom, egy igazi vasútbarát nem írna le ilyet, de engem bizony elborzasztott a nyíregyházi kisvasút, amikor 2009-ben végre eljutottam oda. És nem azért, mert pár év alatt lelassultak-lerövidültek a vonatok, hanem mert ennek a vonalnak valószínűleg már 30 éve se volt értelme, csak ottmaradt, és addig járatták, amíg végképp szét nem mállottak a kocsik és a mozdonyok. A települések, melyeken átmentünk, nem voltak rosszabbak a magyar átlagnál - sőt! - de a vasút maga valami szub-indiai színvonal volt (persze nem kihasználtságban). Igaz, erre az érzésre rátett a bozóttűzön (?) áthaladás, meg az eleve 50 perces késéssel indulás (amihez visszafelé még hozzájött 40, úgyhogy eszembe se jutott, hogy megnézzük a másik ágat). Mindenesetre nem csodálkoztam, hogy körülbelül négy hónappal később Herminatanyától kifelé már busszal pótolták a vonatokat, decembertől pedig teljesen szüneteltették a forgalmat. Aki szerint meg a XXI. században így kellene közlekednie az embereknek, az valamiért haragszik rájuk :-/ A videón feliratok formájában további információk és gondolatok olvashatók az élményről:

A minapi nagyváradi villamosos videókon felbuzdulva, most, hogy végre normálisabb minőségben is fel tudom tölteni őket, úgy döntöttem, újraszerkesztek pár régi .avi-t, amit még fényképezőgéppel rögzítettem. Nem akarok nagyon kocka lenni, ezért nem a nyíregyházi kisvasúttal kezdem, hanem a nyíregyházi állatkerttel... Persze úgy is fogalmazhatunk, hogy olcsó trükkel - cukisággal - akarok kattintásokat szerezni ;)

Erről most tényleg fogalmam sincs, hogy pontosan hol készült. Valahol Ausztriában, egy olyan részen, ahol bármerre néztél, képeslaptémát láttál...

Na, nekem ne morogjon senki, hogy miért nem tudott róla: a hosszú hétvégén a  BKK és a BKV szépen rákészül a budapesti villamosüzem 125. születésnapjára, különmenetek formájában. Még a nosztalgia kisföldalatti is fordul pár kört, de aki fel szeretne férni rá, gyorsan jelentkezzen a virtuális szórólapon olvasható címen:

Most ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját a repüléstörténeti emlékek feltámasztásával és működtetésével foglalkozó Gold Timer Alapítvány, ennek örömére tegnap nyílt napot rendeztek Budaörsön. Ők hozták a régi gépcsodákat: a Li-2-est és a Po-2-est, plusz a Cimbora vitorlázót, a Rákosmente Oldtimer Egyesület pedig legalább harminc  (de inkább több) földi járművet - autókat, buszokat, teherautókat, motorokat.

A belsőégésű motorok rajongói sokféle különböző motorzajt hallgathattak meg, a szerencsésebbek utazhattak is egyikkel-másikkal.

Reggel jó korán kiértünk Riannával, így meg tudtam örökíteni az első motorindítást, és az oldtimer autók bevonulását is. A videón - a teljesség igénye nélkül - látható Po-2, dömper, Nysa, Ford Consul Cortina és Taunus, Bogár,  egy Adler - talán valami Junior, Csepel D344, Steyr-Puch Haflinger, két Ikarus 31-es és egy 55-ös, egy oldal- és pótkocsis Pannónia, egy világháborús kinézetű GMC teheruató, Trabant 501-es, egy R44-es helikopter, és persze a Li-2-es.

Ha lesz időm, később készítek egy teljes weboldalt a látottakról, most csak egyfajta szubjektív képmutogatásként: fent a Po-2-es...

... ez pedig egy DUTRA dömper: az a gép, amire a legtöbben fel akartak mászni :) Ma már tényleg nem egy mindennapi jószág a körbeforgatható vezetőülésével!

Visszamegyünk két és fél hónapot az időben, a tél tetőzésének idejére, amikor vélhetően sikerült az évtized havazásának közepét elcsípni a napfény városában:

Szeged, derékig hóban

Folytassuk a tegnapi játékot, először néhány fekete-fehér képpel a színes hetvenes évekből!

Tiszai Vegyi Kombinát, Zrínyi Nyomda - az ember szinte Las Vegas-ban érzi magát a sok neon miatt :) Hol járunk, mi hiányzik a képről? És hány helyre mehet a villamos a háttérben?

Millió részleten el lehet időzni eme kép kapcsán, és arra kérném az olvasót, hogy ha van kedve, tegye is ezt! Ki az, aki még vett ajándékot a háttérben látható üzletben, kinek  volt olyen motorja, mint amilyen a rövidujjú inges úriember mögött van, és milyen célt szolgált az a kerek doboz a lottózó előtt? És mit lát az, aki ma ugyaninnen fotóz? A bónusz kérdés pedig az, hogy hova vezetnek a villamos előtti (melletti) sínek.

Egy elegáns ugrással 1969-ben termünk, egy kopott, szűk utcában, ahol a két legszínesebb dolog a Wartburg balra a távolban, és a Stuka villamos. Hol járunk?

Végezetül vissza a hetvenes évekbe - ennek a képnek a helyszínét nem túl nehéz kitalálni, bár azóta egy bevásárlóközpont telepedett oda, ahol a villamos fordul. De mintha a háttérből is hiányozna valami... vajon mi?