HamPLÓ

A múltkori, szlovák gőzösös miniparádé többi résztvevője is körbeforgott a közönség előtt. Sajnos a 242-es áramvonalas gőzös hidegen szerepelt - valaki nem tudja, nem is lehetne befűteni, vagy "csak" drága lett volna?

Pár éve Zürichben, az első hó leesésekor, az ottani 6-os villamoson...

Ha valaki olyan régi buszt lát Budapesten, amit hátulról süt a nap, akkor majdnem biztos lehet benne, hogy valahol én is ott leszek a közelében - legalábbis nekem úgy tűnik, hogy akárhányszor régi Ikarus-t tudnék fényképezni, valahogy mindig rossz irányból vetődik rá a fény. Ezzel együtt, ki bírná kihagyni, ha a Széll Kálmán téren ezt a szépséget látná?

És persze az a szép, hogy a nosztalgiavonal másik végállomásán, Zugligetben se volt jobb a helyzet napsütés-irányilag:

Igazából persze részben arról van szó, hogy olyankor kellene kimenni, amikor jól süt a nap, de ez túl bonyolult lenne szervezésileg :)

... a hajó meg a hid'át :) Ez csak egy "szünetjelzés helyett" fotó, abbéli örömömből kifolyólag, hogy van ilyen képem - azt hittem, nincs, de úgy néz ki, valamikor véletlenül elcsíptem egy ilyen fuvart, és utánakattintottam egyet:

A képen a Chuck Norris híd egy darabja látható, a sok hajó közül sajnos csak a Sopront ismerem fel.

Úgy tűnik, a prágai oldal nem kelt nagy visszhangot, úgyhogy gyorsan bedobok valamit ide a blogba, hogy akinek szombaton ugyanúgy nincs kedve semmit csinálni, mint nekem, és ugyanúgy össze-vissza kattintgat a neten, mint én, itt is találjon valamit :)

A múltkori gőzmozdony sokaknak tetszett, többek közt nekem is, úgyhogy újravágtam pár régi, fényképezőgéppel készített videót, olyan jelenetekkel, amik akkor kimaradtak. Ráadásul most jobb minőség is lett, persze sajtból nem lehet várat építeni:

A felvételek a 2009-es "Közép-Európai Gőzmozdony Grand Prix"-n készültek, és egy részüket annak idején feltöltöttem, de most 100%-kal hosszabb a videó, és 30%-kal több képbe lógó fejbúbot és kezet tartalmaz ;)

A tavaszi prágai kiruccanás nem a villamosokról szólt, de azért valahogy egész sok tömegközlekedést bele sikerült szuszakolni a programba. Most pedig itt az ideje a képes élménybeszámolónak - villamos, egy kis busz, még villamos, egy pici metró, még több villamos, alacsonypadlós Bézé, meg még egy kis villamos:

Prágai tavasz

Ügyrendi javaslatom lenne: játsszunk megint egy kicsit a múltkori képmutogatós-találgatós stílusban! Én mutatok egy képet, ti kitaláljátok, hol készült - vagy elmondjátok, mi jut róla eszetekbe.

Update: Leszedtem a kitakarásokat a képekről. Találgatni így már nem annyira izgalmas, de sztorikat, emlékeket továbbra is szívesen olvasnék a képek kapcsán :) Ja, és nagyon kérem, hogy senki se törölje a képekről a készítő nevét, és pláne ne tegye rá a saját vízjelét, mint ahogy több facebook csoport is rendszeresen megteszi!

A korábbi hasonló bejegyzésekből úgy tűnik, hogy sokak maradandó emléke a középbejáratú kocsi, melyből az utolsókat a nyolcvanas évek elején selejtezték. Ebből a fajta, igencsak jellegzetes kocsiból régen volt távkapcsolású motorkocsi, ikerkocsi és pótkocsi is - a képen utóbbiból látunk egyet. Sajnálatos módon bár egy ilyen meg lett őrizve, a felújítása eddig elmaradt, így egyelőre csak az ehhez hasonló fotókon gyönyörködhetünk benne. A háttérben az út szélén látható épületeket már ne keressük - viszont a templomtorony így is elárulja, hol vagyunk.

... ja nem, csak Bahnhofsgastwirtschaft. De túlburjánzó német összetett szavak nélkül is érdekes látvány egy ilyen tábla - ez az "ittasellátó" négy nyelven, szinte tökéletes állapotú zománctáblán hívogat:

Mindig azon gondolkoztam, hogy szép, hogy kiírják ennyi nyelven, de vajon mit tudnának kezdeni egy orosz, egy német, egy angol vendéggel? És főleg mit tudtak volna kezdeni akkor, amikor ezek a táblák fénykorukat élték? Egyébként érdekes, hogy amíg a vasúti kocsikban az angol feliratok nem voltak jellemzőek - volt helyette francia és olasz (az orosz ugye magától értetődő volt), itt a valóságban is gyakran használt nyelveket választottak. Volt erre valami előírás, tehát ezek központilag előírt feliratú táblák voltak, vagy az Utasellátó jobban tudta, milyen nyelven érdemes hirdetni magukat?

Pénteken  Budapestre érkezett a szlovákok Skoda gyártmányú nosztalgia gőzöse, a szerkocsival valahol 200 tonna környékén nyomó (ha hülyeség az adat, az internetet tessék szidni) 498.104, becenevén "Albatrosz". Valamikor sok éve egyszer már láttam ezt a mozdonyt (illetve lehet, hogy az a példány cseh tulajdonban volt), és nagyon tetszett, úgyhogy kiszaladtam megnézni:

Sajnos ahogy Erpúpon (Rákospalota-Újpest állomás) átrobogott, nem füstölt nagyon, úgyhogy az igazi gőzmozdony-feelingért a Füstibe is ki kellett menni:

Na, ez már inkább gőzösös pillanat volt :) Szép ez a dög: hosszabb, nehezebb és gyorsabb is, mint a mi kis mindenes 424-esünk (igaz, újabb is), és szerintem az is jól áll neki, hogy a magyar mozdonyok többségével ellentétben nem fekete, hanem csillogó kék!

A hosszú hétvége alatt nem csak régi villamosok közlekedtek a városban, de szombaton a 11-es pályaszámú nosztalgia kisföldalatti is fordult pár kört a Mexikói út és a Vörösmarty tér közt. A jármű kora (az átépítések ellenére a kocsi alapvetően mégiscsak 1896-ból származik) miatt ez nem fordul elő túl gyakran, úgyhogy éltem a lehetőséggel, és még időben engedélyt kértem a BKV Zrt-től, hogy a kocsiszíni csarnoktól az alagút végéig követhessem az "Öreg Hölgyet".

A világ első alacsonypadlós, forgóvázas villamosának ma is működő példánya: a 11-es kocsi. Hogy nem csak számunkra érdekes a Siemens és a Schlick által tervezett és gyártott jármű, azt az is mutatja, hogy az egykor épült húsz kocsiból kettő külföldi múzeumokban található: egy - a 12-es - a Hannover melletti Wehmingen társadalmi munkában üzemeltetett gyűjteményében, és egy - a 19-es - a Maine állambeli Kennebunkportban. Az 1-es és a 19-es pedig a Deák Ferenc téri múzeumban látható. A fentebbi fotón a háttérben a szemfülesek egy raktárként használt régi pótkocsit is felfedezhetnek, ezeket 1959/60-ban építették (közülük egy - a 81-es - szintén a Deák téren van).

A reggeli napsütésben azt is meg sikerült örökítenem, ahogy a bevezetőben említett nosztalgia villamosok megérkeznek a Mexikói úti végállomásra, mely rögtön a kocsiszín mellett található.

Szintén a bevezetőben említettem, hogy ezeket az öreg kocsikat többször is átépítették. Ez azt jelenti, hogy 1973/74-es selejtezésükkor állapotuk - kevéssé meglepő módon - nem egyezett a gyártáskorival: hosszú életük során átépítették az ajtókat (eredetileg  rövidebb és egyszárnyú volt), lerövidítették a patkó alakú üléssort (hogy több állóhely legyen), átépítették a menetkapcsolót, a fényszórókat, az áramszedőket; a forgóvázakat pedig többször lecserélték (egyszer a BSzKRt a harmincas években, és egyszer a Fővárosi Villamosvasút az ötvenes-hatvanas évek fordulóján).