HamPLÓ

A múltkor a GoogleMaps segítségével kerestem valamit Potsdamban, és véletlenül beleakadtam egy elhagyatott villamosba (mi másba), egy nem létező utcában:

View Larger Map

Persze a babelsbergi stúdió elég híres, úgyhogy sejtettem, hogy van csak homlokzatokból álló utcájuk, de a villamos kellemes meglepetés volt, még akkor is, ha csak egy romos munkajárműről van szó. Hiába, egy amerikai stúdiónak nem kell villamos a mű-utcába, na de egy európainak..! Mindenesetre elkezdett tetszeni a "díszletutca" intézménye, hiszen lehet, hogy ezt a babelsbergi utcát is láttam már valami sorozatban vagy filmben, mégse jutott eszembe, hogy az ablakok mögött nincs semmi. Kedvet kaptam hasonló utcák keresgéléséhez - legalábbis szörfözés szinten; a komoly szakmai elemzést, miszerint mit látunk, mikor építették, mikor és hányszor használták... na, azt átengedem másnak :) Hol is kezdtem volna másutt, mint Hollywoodban, a Vissza a jövőbe trilógia bírósági épületével:

View Larger Map

Itt tucatnyi mini-város és konkrét helyszín van elrejtve ilyen-olyan formában, úgyhogy érdemes kicsit csavarogni a fentebb beágyazott térképen (vagy legalább elolvasni Sixx írását a Universal Studios-ban tett látogatásáról). A nagy választék ellenére nekem természetesen ez lenne a kedvencem, ha egyszer eljutnék oda - mégiscsak a kedvenc trilógiáim egyike :)  De menjünk tovább! Kicsit délebbre a Paramount stúdiójának "New York-i" és "chicagói" utcáit is biztos láttuk már itt-ott:

Elő szokott veletek fordulni, hogy megnéztek valamit a Wikipedián, továbbmentek az adott szószedetből valami témába vágó linken,  aztán onnan még tovább, még tovább, amíg egyszercsak azt veszitek észre, hogy órák óta az első témához még nyakatekert módon se kapcsolódó bejegyzéseket olvastok? Bár a magyar Wikin viszonylag nehéz ilyet csinálni (mert mondjuk a némethez képest elég sovány a tudásanyag, a minősége pedig erősen hullámzó), de a minap elindultam Arkhütasztól (nem kell semmi bölcsészes sznobkodásra gondolni: férfiasan bevallom, én se ismertem a nevét - azért kerestem rá), aztán egy órával - és számos aloldallal (Kierkegaardon és a Magnus-effektuson át) - később az egyleti tellérnál kötöttem ki. Tökre nem értettem, milyen logika vezetett, bár speciel az egyleti tallér jobban érdekelt, mint Platón jóbarátja, tehát alapjában jó volt az irány, és közben tanultam egy csomó dolgot, amit azóta már el is felejtettem :)

A Youtube-on is lehet ilyet csinálni, de azért ott kisebb a merítés, nem tudsz ennyire eltérülni (ha másért nem, mert a végén úgyis pofáraesős és/vagy macskás videókat fogsz nézegetni;). Nektek mi volt a legnagyobb ilyen gép elé odaragós, a végén teljesen más témát követős élményetek?

Potsdamtól Berlinen át Cottbusig, majd vissza Berlinbe. Dízel, villany, mozdony, motorvonat... és szerintem a linkeket is érdemes végigkattingatni:

Vonatozgatás Brandenburgban

Két módon lehet jeget törni: vagy odamegyünk, ahol a jég van, és összetörjük, vagy megvárjuk, amíg a jég jön hozzánk, és összetöri magát rajtuk. Mi NZA-val - pontosabban inkább a Szabadság híd - az utóbbi megoldásra voksoltunk. Ennek ellenére, öt perc lefelé bámulás után bármire megesküdtünk volna, hogy igazából a híd halad északra, és repeszti szét az álló táblákat:

Kis kiegészítés Rocko kedvéért, hogy eldöntse, valóban winkleres-e a hang. Mondhatni "rendezői változat, a kivágott jelenetekkel", mert nekem kicsit sok volt ez a narráció :)

Lakásszerte közismert, hogy imádom a sós dolgokat, és hogy ami másnak fúúúdesóóós, azt én még megsózom, de az azért már kicsit túlzás volt, amit a gép dobott a múltkor (már hogy az automata). Ez már nem is sós rudacska, hanem rudacskás só:

Eredetileg a háború előtti Berlin (és a kontinentális Európa) leforgalmasabb teréről szerettem volna írni, de mivel lustafáradt vagyok, úgy döntöttem, hogy mégse.azt majd csak némi felkészülés után fogom megtenni - annyi klassz dolgot lehet róla írni (akár a történetéről, akár a most ott álló épületek egyikéről-másikáról), nem akarom összecsapni.

Péntek este úgyse olvasná el senki, ha túl hosszan írnék, úgyhogy most inkább csak egy videó következik, melynek nagy részében a Potsdamer Platz alatti, szellemesen Bahnhof Potsdamer Platz néven ismert, négyvágányos regionális pályaudvaron készült felvételeket lehet látni. A "regionális" azt jelenti, hogy a főpályaudvarról jövő, vagy oda tartó távolsági vonatok nem állnak meg, csak a különféle neveken (RE/IRE) ismeretes személyvonatok.

A téren egyébként nem ez az első pályaudvar: a déli oldalon a második világháborúig működött a három különböző pályaudvart (távolsági vonatok, elővárosi vonatok Potsdam/Wannsee felé, illetve a déli S-Bahn gyűrűről betérő vonatok) magába foglaló Potsdamer Bahnhof, melynek területe ma park (többé-kevésbé ezalatt jönnek be a mostani pályaudvar vágányai):

Eredetileg vízi- és légiparádére indultam, de végül rendezvény és várfalomlás miatti tájékozódási futás lett belőle :)

A 2011. augusztus huszadikai légiparádé

Valamikor '80 körül, amikor még óvodába jártam, volt egy látványos tél, amiből két dologra emlékszem: egyrészt a nekem nagyon magasnak tűnő hófalra, ami a kertből kivezető ösvényt szegélyezte, és arra, hogy egyik nap anyu jött értem, és busszal mentünk haza apu Trabantja helyett. A Diószegi és a Badacsonyi (szerintem akkor Molnár Eriknek hívták, de lehet, hogy keverem) utcán mentünk ki a Bocskaira, én pedig csak néztem a behavazott fákat, a behavazott autókat, a járdát, amin mély nyomokat hagytunk, az autók által kicsit összetúrt, de a kisgyereki szem számára érdekes formákat felvevő kupacokat az úttesten, és arról lelkendezem, hogy ez már nem is Budapest, hanem Meseország. Körülbelül így éreztem magam most szombaton Szegeden: már harminc centi hó borított mindent, de még esett, mint a megveszekedett fene. És amikor még jobban rákezdett, a Széchenyi téren megszólalt a városháza harangjátéka... lehet, hogy ez már kicsit giccsesnek tűnik, de nagyon szép volt! Mai villamosos-tömegközlekedős videómat ezzel indítom:

Ahogy az látszik, a hóeltakarítás nem volt a helyzet magaslatán, a tömegközlekedés viszont működött - le a kalappal a járművezetők előtt! A nap elején állítólag a kifutó egyvágányos vonalakon volt gond, de mire mi ideértünk Pestről, minden közlekedett (a 8-ason trolik helyett ugyan buszok voltak, de ilyen helyzetben darab-darab). Érdekes, hogy Budapesten a főútvonalakon a hóeltakarítás még csak-csak menni szokott (az itt láthatóhoz képest egyenesen pompásan), de a tömegközlekedés mégis az elsők közt áll meg (ráadásul a kötöttpálya és főleg fogaskerekű mindig dobogós helyen, ami egyszerűen őrület). Na mindegy... Kár, hogy haza kellett jönni, elcsavarogtam volna még az utcákon, bár a végére valószínűleg már nem kicsit fagyos lett volna a mosolyom :)

Túl hamar "megfejtettétek" a gémeskutas képet, úgyhogy amíg nem lesz időm a következő rendes bejegyzést összepakolni, itt egy kis konzerv. Hátha átjön annyi a nyár hangulatából (rohadt meleg volt, de persze az ember sok mindent megtesz a vonatfotózásért), hogy meg lehet melegedni mellette ebben a nagy hidegben :)

Remélem még nem adtam fel ezt nektek :) Mi a meglepő a képen?