Valamikor '80 körül, amikor még óvodába jártam, volt egy látványos tél, amiből két dologra emlékszem: egyrészt a nekem nagyon magasnak tűnő hófalra, ami a kertből kivezető ösvényt szegélyezte, és arra, hogy egyik nap anyu jött értem, és busszal mentünk haza apu Trabantja helyett. A Diószegi és a Badacsonyi (szerintem akkor Molnár Eriknek hívták, de lehet, hogy keverem) utcán mentünk ki a Bocskaira, én pedig csak néztem a behavazott fákat, a behavazott autókat, a járdát, amin mély nyomokat hagytunk, az autók által kicsit összetúrt, de a kisgyereki szem számára érdekes formákat felvevő kupacokat az úttesten, és arról lelkendezem, hogy ez már nem is Budapest, hanem Meseország. Körülbelül így éreztem magam most szombaton Szegeden: már harminc centi hó borított mindent, de még esett, mint a megveszekedett fene. És amikor még jobban rákezdett, a Széchenyi téren megszólalt a városháza harangjátéka... lehet, hogy ez már kicsit giccsesnek tűnik, de nagyon szép volt! Mai villamosos-tömegközlekedős videómat ezzel indítom:

Ahogy az látszik, a hóeltakarítás nem volt a helyzet magaslatán, a tömegközlekedés viszont működött - le a kalappal a járművezetők előtt! A nap elején állítólag a kifutó egyvágányos vonalakon volt gond, de mire mi ideértünk Pestről, minden közlekedett (a 8-ason trolik helyett ugyan buszok voltak, de ilyen helyzetben darab-darab). Érdekes, hogy Budapesten a főútvonalakon a hóeltakarítás még csak-csak menni szokott (az itt láthatóhoz képest egyenesen pompásan), de a tömegközlekedés mégis az elsők közt áll meg (ráadásul a kötöttpálya és főleg fogaskerekű mindig dobogós helyen, ami egyszerűen őrület). Na mindegy... Kár, hogy haza kellett jönni, elcsavarogtam volna még az utcákon, bár a végére valószínűleg már nem kicsit fagyos lett volna a mosolyom :)