Az eddigi németországi városjárós bejegyzéseket olvasgatva biztosan volt, aki megjegyezte magában, hogy állandóan úgy lelkendezem, mintha a német turisztikai hivatal fizetne érte... nna, most meg biztos lesz olyan, aki pont azt fogja szóvá tenni, hogy mit morgok ennyit erre a városra, ha csak pár órát voltam ott, és gondosan elkerültem a turisztikai látványosságait :)
Cottbus után Frankfurt an der Oder volt a következő megállóhely. Nem sokat tudtam róla azon kívül, hogy a második világháború után a folyó másik oldalán levő városrész Lengyelországhoz került, Słubice néven. Azt azért sejtettem, hogy Németországon belül ennyire keleten kár lenne a nyugati névrokon csillogását várni, de úgy voltam vele, hogy egyetemi városról van szó, biztos színes lesz, vidám, emberekkel teli utcákkal (mint mondjuk Szeged, ahol nem tud elég rossz lenni az idő ahhoz, hogy ne érezzem mindig jól magam).
Valamiért úgy döntöttem, hogy gyalog sétálok le a pályaudvartól a belvárosig, talán itt rontottam el. Az útvonal ugyan szépen ki volt táblázva, csak hát a képen láthatóhoz hasonló látvány az embert csak mérsékelten csigázza fel.
És akkor még nem beszéltem erről. Vajon mi lehetett ez az építmény egykor? És miért nem bontották le, vagy építették újra? Ez lenne a lokális Hovéd Főparancsnokság? (Jó, ez gonosz volt, de szerintem elsősorban Budapestre nézve...)
Az utcák a domb aljához (a belvároshoz) közeledve se lettek barátságosabbak. Tudom, a látszat nem minden, és nem szégyen a szegénység - de legalábbis még mindig jobb, mintha ezt az egy utcát rendesen megcsinálták volna, és minden más romokban lenne -, de mire leértem, már azon gondolkoztam, hogy nem akarok-e ugyanezzel a lendülettel visszamenni a pályaudvarra, és az első vonattal továbbmenni valahova máshova.
Ez megy most