HamPLÓ

Megint egy mamut méretű oldal következik, a Margit híd felújításának folytatásáról (mert ugye korábban is volt egy oldal, a kezdetekről). Terelt villamosok, pótlóbuszok és építési képek százvalahány képen, illetve pár videón, plusz néhány panorámakép az építkezésről és a díszvilágításról. Tessék szépen végignyálazni, sok munkám volt vele ;)

A Margit híd felújítása II-III.

Régebben írtam egy hosszabb bejegyzést a világrendszerek közti átszállóhelyről, a Friedrichstrasse-i pályaudvarról (Bahnhof Friedrichstrasse) - most megmutatnám azt is, hogy néz ki a hely manapság.

De előtte egy kis történelem, a Berlini Fal előttről: az eredeti pályaudvart - még csak négy vágánnyal - 1878 és 82 közt építették. Mivel a kapacitása kevésnek bizonyult, 1914 és 1925 közt több lépésben átalakították és kibővítették; ekkor épült a négyvágányos nagycsarnok mellé a kicsit magasabban fekvő, ma a kelet-nyugati S-Bahn által használt kétvágányos kiscsarnok. 1923-ban nyitották meg a Friedrichstrasse alatti, ma U6-nak nevezett metróvonalat. 

De a metróval még nem volt vége a föld alatti építkezéseknek: 1934 és 36 között épült meg az észak-déli S-Bahn alagút első szakasza, mely a pályaudvar nyugati vége alatt, részben a Spree mellett halad, majd átmegy az U6 alagútja fölött, és a folyó alatt. Az S-Bahn földalatti állomása, az U6 és a pályaudvar közt természetesen összekötő járatok épültek - amikor 1945. május 2-án a németek felrobbantották az S-Bahn alagútjának födémét a Landwehrkanal alatt, ezeken a folyosókon át árasztotta el a víz a metróhálózat egy részét is.

Kelet-berlini idill a nyolcvanas évek elejéről: csuklós Ikarus, IFA-reklám - és kerítések a viadukt átmenő vágányai mentén

A következő fejezet a Berlini Fal korszaka, melyről korábban ugyan már írtam, de azért összefoglalom: a vasúti pályaudvar két vágánya csak Kelet-Berlin felé, két vágánya csak Nyugat-Berlin felé indított S-Bahn vonatokat, két átmenő vágány pedig határállomásként üzemelt a távolsági vonatok számára. A föld alatti állomásokat - mind a metróét, mind az S-Bahnét - nyugati vonalak használták, melyek csak itt álltak meg Kelet-Berlinben, hogy az utasok átszállhassanak a vonalak közt.

A földalatti S-Bahn állomásról felvezető lépcső feletti felirat: a határátkelőhelyhez / az S-Bahnhoz / a távolsági peronhoz

Először nem akartam nagyon eltávolodni Berlintől, de ha már egyszer az aznapi vonatozáshoz vásárolt napijegyem egész Brandenburg tartományra érvényes volt, egészen Cottbus-ig elzötyögtem egy lengyel stokkból összeállított IC-vel. A konkrét választás persze persze már tudatos volt, hiszen villamosos városba akartam menni...

Cottbus, a csüngőhasú (ex-)KT4-esek egyik otthona

A jelek szerint egyes rajongók nem bírják kivárni az 50. évfordulóig hátralevő másfél évet, és kitalált előzeteseket vágnak össze az elképzelt jubileumi történethez, értelemszerűen mind a 11 eddigi Doktorral. Persze rajongóként én csak annyit tudok hozzáfűzni ehhez, hogy "fantastic!" - bár a lejátszó elindítása előtt látható preview kép helyett jobbat is választhattak volna :)

Mondjuk ez egy remix, mert az eredetit még akkor csinálta az illető, amikor a mostani sorozat még nem ért véget azzal a bizonyos kérdéssel, amire 1963 óta nem tudható a válasz:

A Fényvillamos ugyan már január 6-án elbúcsúzott a várostól (legalábbis a 2011/12-es télre), de nekem még maradt két videóm, amit elsütnék, mielőtt még megpunnyadnak a YouTube fiókomban. Az első a már hagyományos útvonalon, a 2-esen készült - a hátterek mellett az UV jellegzetes hangja a főszereplő:

A másik a 61-esen közlekedő fénytuját ábrázolja. Ez a vonal sokkal kevésbé fotogén, bár klassz lejtők találhatók rajta. Itt "művészkedtem" kicsit a snittekkel: lassú és gyors jelenetek váltják egymást.

És mielőtt valaki még megkérdezné: a díszvilágítás a felsővezeték szakaszszigetelői miatt villog. A jó nénikéjüket nekik, elrontják a legjobb beállításokat :)

Korábban már írtam az új berlini főpályaudvarról, de most az egyszerű vasútbarátságon túl időben és közlekedésszervezésileg is el szeretném helyezni ezt a létesítményt a képben.

A Magdeburg-Halbertstadt Vasúti Társaság 1868 és 71 közt építette ki a Hannoverrel kapcsolatot teremtő Berlin-Lehrte vasutat. A vonal berlini végpontja, az Alfred Lent, Bertold Scholz és Gottlieb Henri Lapierre által tervezett Lehrter Bahnhof lett, pár száz méterre a Hamburgi pályaudvartól, a Spree folyó és a Humboldt-kikötő találkozásánál:

A neoreneszánsz jellegű fejpályaudvart a kor építészei nagyra becsülték - nem nehéz észrevenni a hasonlóságot az 1884-ben átadott Keleti pályaudvarral. A fejpályaudvar jelleget (azaz hogy a sínek véget érnek itt) részben a hely, részben a kor szokásai indokolták; a különböző tulajdonban levő vasúti társaságok ritkán akartak közösködni.

A pályaudvar azonban hamarosan keresztező pályaudvar lett, amikor az 1875 és 1882 közt épített, a város fejpályaudvarainak összekötésére szolgáló Stadtbahn elkészült, ekkortól ugyanis a csarnok hátsó része mögé felhúzott viadukton levő négy vágány közül kettőn közlekedő helyi vonatok (a mai S-Bahn elődje) is megálltak itt. Ez lett a Lehrter Stadtbahnhof, melyet a kép közepétől kicsit jobbra és felfelé elég jól ki lehet venni:

Az utasok a Stadtbahn-megálló miatt elkezdték kerülni a Hamburgi pályaudvart, ezért annak forgalmát is ide irányították át (az 1880-as években a porosz állam felvásárolta a magánvasúttársaságokat, így a közlekedésszervezés is egyre könnyebb lett). A nagy törés természetesen a második világháború volt, melynek kirobbantása előtt még a Spree kanyarulatánál tervezték felhúzni a birodalom központi kongresszusi és rendezvényközpontját, a Nagy Csarnokot és előterét (melynek része lett volna egy hatalmas medence, amiben a csarnok tükröződött volna - ez lett volna többek közt nagyjából a Lehter Bahnhof helyén), a város új, északi főpályaudvarát pedig északabbra, Wedding és Westhafen közt építették volna fel (a déli a mai Südkreuz környékén lett volna). Erre nem került sor, így a pályaudvar megmaradt, még ha károsodott is. A romos épületből 1951-ben indult el az utolsó vonat, majd az évtized második felében több részletben lebontották. A Lehrter Stadtbahnhof megmaradt, bár forgalma értelemszerűen csökkent - egyébként ez volt a "nyugati oldali" S-Bahn hálózat utolsó nyugati szektoros megállója: a következő már a végállomás, a keleti felségterületen álló Friedrichstrasse volt.

"Utasok figyelem! Utolsó megálló a szovjetszektor felé" - R. W. Rynerson felvétele 1970-ből (forrás: WikiMedia Commons)

A régi terveket az egyesítés után leporolták, és alaposan átdolgozták: a város északi és déli részén egymással "farkasszemet néző" pályaudvarok helyett az 1995 és 2006 közt a Lehrter Bahnhof helyén felépült új létesítmény mindkét irányban átmenő lett: az északi-déli vasutaknak alagutat építettek, mely a belváros alatt áthaladva az egykori Anhalter Bahnhof területén éri el a felszínt, és halad tovább dél felé, a Südkreuz érintésével. Most pedig nézzük meg a mai főpályaudvar légifotóját - sajnos azonos szögből készültet nem találtam, de ha valaki bérel nekem egy helikoptert, ígérem, csinálok párat:

Péntek este, fáradt vagyok bármibe belekezdeni, legszívesebben aludnék, de nem tudok, így hát marad a videónézegetés (hű, de öreg vagyok:). Ismét gitárzene, ismét feldolgozás. Persze nem klasszikus feldolgozásról van szó, hanem egy eleve villanygitáros opusz hangról-hangra újrajátszásáról, de ez a verzió volt a legjobb minőségű, amit a Youtube-on találtam belőle. Vinnie Moore Meltdown című számáról van szó, amit egyébként Szekeres Tamás is eljátszott valamelyik lemezén, és tulajdonképpen én is csak onnnan ismertem meg. Irtó jó, döngölős téma, nagyon jó dallamos "verzékkel" és szólórésszel, és annyira jól szól a videón, hogy kicsit gyanús is, hogy igazából nem is a képen látható srác játssza ;) Persze amennyire a kézjárásából látszik, tényleg ő játszik, irigylem is érte rendesen:

Múlt héten Szegeden utaztam új vonalon, most hétfőn pedig Miskolcon fotóztam-videóztam villamost olyan vágányokon, amelyek még nem láttak menetrend szerinti forgalmat. Mit mondjak, a kötöttpályás városi közlekedés híveként el bírnám viselni, ha máskor is ilyen gyakran lenne alkalmam itthon a témába vágó újdonságokat látni!

2012. január 16-tól a miskolci 1-es villamos az eddiginél másfél kilométerrel hosszabb útvonalon, Diósgyőr végállomás helyett Felső-Majláthig fog járni.

A hosszabbítást a város kelet-nyugati tömegközlekedési tengelyét jelentő 1-es vonal és a kocsiszíni kapcsolat teljes felújítása előzte meg. Ez a helyiek életében biztos okozott kellemetlen pillanatokat, hisz villamospótlózni, átszállni sose jó, de most végre jó pályán járhatnak a villamosok, gyorsabban, halkabban. A megállók esőbeállói pedig ha teljesen elkészülnek (sajnos még csak építés közben láttam közelről ilyet), olyanok lesznek, amiket irigyelni fogok - ezerszer több értelmük van, mint a budapesti "befúj a szél - beesik az eső, de legalább útban van" típusú üvegtetőknek.

Ide tartozó sztori, hogy az első fotón a villamos azért áll, mert az útját elállta az esőbeálló darabjait (kettő be is lóg a kép bal szélén) szállító teherautó. A daruzás után nekiálltak az összeszerelésnek, pár körrel később pedig már álltak az elemek. Ha helybeli olvassa ezt: befejezték még aznap? Esetleg további megállókban is felállítottak továbbiakat?

Az itt látható képek (és a videó) járművezető-oktatás közben készültek, a sínek környéke ekkor még több helyütt építési terület volt, az új végállomás megnyitása pedig még most is kicsit arrébb van, az utascsere a végállomás előtti ideiglenes peronnál fog zajlani. A fenti képen látható megállóban (Alsó-Majláth) még "csak" a peron volt meg, és a megállótábla -  szerencsére a kép készítésekor villamos is jött, hogy teljesebbé tegye a látványt :)

Most rövid szünetet tartunk a villamosozásban, de azért nem megyünk túl messze a sínektől. A kérdés: miért fotóztam le ezt az épületet a berlini Hauptbahnhof felső peronjának keleti végén állva? Mit látunk? A fájlnevet megnézni nem ér ;)

Nem túl gyakran történik meg Magyarországon, hogy az ember új építésű villamosvonalon új gyártású villamost láthat. Konkrétan meg se tudnám mondani, mikor fordulhatott elő ilyesmi legutóbb (mert általában vagy a jármű nem volt új, vagy a vonal). Múlt héten mégis pont ezt a felállást örökíthettem meg Szegeden - nem elsőnek, mert a próbák már zajlanak egy ideje, de számomra mégis újdonságként:

A képen a nemsokára meginduló 2-es villamost látjuk. Füvesített vágány, magasított peron, trolikereszt, ...

... a jármű pedig a lengyel PESA cég 120Nb típusú, "Swing Szeged" fantázianevű, 100%-osan alacsonypadlós járgánya - az ország második alacsonypadlós villamostípusa a budapesti Combino után. A város kilencet rendelt belőlük, a képen látható első példány egy ideje már a nemtudoménhányezer kilométeres hatósági próbafutásokat végzi, illetve járművezető-oktatásra használják.

Persze videóztam is egy sort, és gyorsan előrebocsátom, hogy a nyitó snitten csak a videón tűnik úgy, mintha villogna a jármű kijelzője, a valóságban folyamatosan jól olvasható volt. Ami még esetleg nem látszik a képeken: a vezetőfülkében jóval több monitor található, mint az eddigi magyar villamosokon - tolatáshoz, az ajtók figyelésére, visszapillantásra. Nem csak a Bengálikhoz képest high-tech...