Hó nem esik, mindenhonnan a Malév csődje folyik (azért a bérbeadóhoz visszainduló első három gépet én is megnéztem a flightradar24.com-on), sötét van és hideg, úgyhogy most következzen pár napsütéses kép Szegedről (mert néha azért van olyan, hogy nem folyamatosan esik, amikor ott vagyok:), teljesen "csak úgy" jeligére:
Tegnap szegény Odera-Frankfurt nem túl szép mivoltáról értekeztem, most megnézzük a villamosokat, azok milyenek voltak:
Az eddigi németországi városjárós bejegyzéseket olvasgatva biztosan volt, aki megjegyezte magában, hogy állandóan úgy lelkendezem, mintha a német turisztikai hivatal fizetne érte... nna, most meg biztos lesz olyan, aki pont azt fogja szóvá tenni, hogy mit morgok ennyit erre a városra, ha csak pár órát voltam ott, és gondosan elkerültem a turisztikai látványosságait :)
Cottbus után Frankfurt an der Oder volt a következő megállóhely. Nem sokat tudtam róla azon kívül, hogy a második világháború után a folyó másik oldalán levő városrész Lengyelországhoz került, Słubice néven. Azt azért sejtettem, hogy Németországon belül ennyire keleten kár lenne a nyugati névrokon csillogását várni, de úgy voltam vele, hogy egyetemi városról van szó, biztos színes lesz, vidám, emberekkel teli utcákkal (mint mondjuk Szeged, ahol nem tud elég rossz lenni az idő ahhoz, hogy ne érezzem mindig jól magam).
Valamiért úgy döntöttem, hogy gyalog sétálok le a pályaudvartól a belvárosig, talán itt rontottam el. Az útvonal ugyan szépen ki volt táblázva, csak hát a képen láthatóhoz hasonló látvány az embert csak mérsékelten csigázza fel.
És akkor még nem beszéltem erről. Vajon mi lehetett ez az építmény egykor? És miért nem bontották le, vagy építették újra? Ez lenne a lokális Hovéd Főparancsnokság? (Jó, ez gonosz volt, de szerintem elsősorban Budapestre nézve...)
Az utcák a domb aljához (a belvároshoz) közeledve se lettek barátságosabbak. Tudom, a látszat nem minden, és nem szégyen a szegénység - de legalábbis még mindig jobb, mintha ezt az egy utcát rendesen megcsinálták volna, és minden más romokban lenne -, de mire leértem, már azon gondolkoztam, hogy nem akarok-e ugyanezzel a lendülettel visszamenni a pályaudvarra, és az első vonattal továbbmenni valahova máshova.
Mostanában azon jár az eszem, hogy mi értelme van a téli hidegnek hó nélkül? Egyátalán, mi értelme van a télnek hó nélkül? A tél az az évszak, amikor az embernek ilyet kellene látnia:
De nem? Persze ezzel a városlakók 98%-a nem így van (az autósoknak meg csak kicsivel több mint 100%-a küld el melegebb hidegebb éghajlatra, amikor ezt fejtegetem;), de szerintem legtöbbjük csak azért utálja a havat, mert túl gyakran fordul elő a másik felállás, ti. hogy hó hideg nélkül. Na, annak aztán tényleg nincs értelme... csak csúszik, áztat, lefagy. Tudom, a hó elsősorban a vidéknek, a mezőgazdaságnak jó, de a várost is megszépíti, ráadásul halkabbá teszi. Imádok úgy munkába indulni, hogy ropog a hó a talpam alatt, és utálok úgy, hogy csak simán belémfagy a... lélegzet.
Mindezt azért írom le, mert bazi havat jósolnak a meteorológusok a hétvégére, én meg kíváncsi vagyok, vajon bejön-e nekik. Mert sajnos egy ideje azt csinálják, amikor fennáll a valószínűsége az átlagostól akár csak kicsivel is eltérő időnek, hogy bedobják a legrosszabbat előrejelzésnek, és amikor a legrosszabb nem következik be, mindenki annyira örül, hogy senki nem kérdezi meg tőlük, hogy ha ennyit tudtok, akkor tulajdonképpen minek vagytok. Szóval kíváncsi vagyok, mi lesz. Aki pedig utálja a havat, ne engem utáljon, ha esetleg tényleg havazni fog, mert annak ellenére, hogy leírtam, mennyire örülnék némi megmaradó hónak, igazából nem én fogok majd tehetni róla (ezt hogy mondják magyarul?). Ezt persze egy értelmes világban nem kéne leírni, de túl sok okos kommentet láttam már a magyar blogszférában... :P
Mostanában el voltatok kényeztetve hosszú, velős, elgondolkoztató, vagy éppen szórakoztató bejegyzésekkel, meg új weboldalakkal, úgyhogy ma csak egy képet kaptok tőlem :P
Na jó, még egy gondolatot is: hogy milyen furcsa, van, akit a csicsás lámpácskák érdekelnek erről a hídről, míg szerintem maga a vasszerkezet a legszebb benne a szigorú geometriai és méretezési követelmények ellenére is meglevő eleganciával (mely megmaradt az itt-itt rácsavarozott erősítések ellenére is), és az, hogy bár eltelt százsok év a megnyitása óta, plusz egyszer meg még a Dunába is belerobbantották, még mindig itt van, és nap mint nap átmehetek rajta.
Pár kép még tavalyról - a budaörsi reptér, Li-2-essel és dunakeszii vendégművészekkel:
Néha szoktam nosztalgiázni itt a blogban, hogy így a Sky Channel, meg úgy a Sky Channel, de volt egy másik műholdas csatorna is, ami nagy hatással volt rám: a Super Channel (Hofi örökbecsű szösszenete szerint: Szkáj Csenel, Szuper Csenel, Felej Csenel). Ez pár hónappal később jelent meg a lakótelepi kábeltévén, mint a Sky, egy időben a francia nyelvű TV5-tel, amit szerintem nagyon kevesen néztek. Míg a Sky nemzetközibb merítés volt (már csak azért is, mert nagyrészt hollandok csinálták), a Super kicsit angolabb - konkrétan ezen a csatornán találkoztam először az angol tévétörténet két sarokkövével, a Fawlty Towers-szel (alias Waczak Szálló - ráadásul pont a németes részbe futottunk bele öcsémmel legelőször!) és a Doctor Who-val (ráadásul pont a negyedik Doktor, _a_ főcímmel).
De most nem erről akarok mesélni, hanem egy konkrét műsorról. Pontosabban közvetítésről. Még pontosabban - a youtube-ot nézegetve - az az érzésem, hogy több koncert közvetítését is láttam, esetleg több koncert részleteit leadták több részletben 88-89-ben, "az elmúlt évek legjobbjai" jeligére - a Prince's Trust Rock Gala-ról van szó. A Prince's Trust egy Károly herceg által alapított karitatív szervezet; az alapítás tizedik évfordulóját rockkoncerttel ünnepelték meg, és ebből az all-star gálából népszokás lett. Én meg csak néztem, ahogy az akkor (és húsz évre visszamenőleg) elképzelhető legnagyobb sztárok együtt játszották egymás számait... hihetetlen volt! Tina Turner együtt vokálozott Paul McCartney-val, Eric Clapton (megint) együtt játszott George Harrisonnal, Brian May ritmusgitározott a Bee Gees mögött, a Level 42, a Status Quo és a Dire Straits tagjai keveredtek, a dobos általában Phil Collins volt, a zongoránál néha Elton John ült... szóval besz*rás volt. Itt van például McCartney a rockzene krémjével, igen jó hangulatban:
A színpadon az említett neveken kívül Brian Adams is látható - akiről akkor még nem tudtam, kicsoda, illetve Midge Ure - akiről viszont igen. A következő szám is Beatles, abból a kevésből, amit a mai napig szeretek (a Beatles/Illés/Fonográf háromszögben nőttem fel a szüleim révén, és némelyik lemezüket/számukat túl sokat hallottam):
A következő felvételen Joe Cocker mögött a May-Collins-Ure stábhoz csatlakozik a Queenes John Deacon is. Mekkora együttes lenne ez már önmagában is!
A múltkor villamosoztunk egyet Cottbusban, most mutatnék pár képet magáról a városról is. Na nem sokat, mert pár óra alatt még a belvárosból se láttam mindent, de ha már valahova eljutok, szeretem nem csak a síneket követni. Ez a vonatozós-villamosozós túrák során nem mindig jön össze, így például bár többször is jártam Heidelbergben, csak a távolból láttam a várat, nem mentem át az Öreg Hídon, és az óvárosnak is csak a szélén jártam.
Persze Cottbus valószínűleg sosem volt annyira szép, mint Heidelberg, ráadásul a második világháborúban tönkrebombázták, azután pedig a keleti oldalhoz tartozva másfelé fejlődött - ami rögtön látszik is a város központjában álló Stadthallén és annak környezetén.
Ugyanakkor az előbbi helyszínnek háttal állva ez a látvány tárul az ember szeme elé ("Kínai Teaházacska"). Elég hirtelen fordulat :)
Vonat, villamos, metró, luxus személygépkocsik és elektrobusz, csőrös őskövület és csak kicsit újabb áramvonalas csoda, félbevágott villanymozdony és hajóvontató... és ez csak kis része annak, amit láttam!
Ez megy most