HamPLÓ

Potsdamtól Berlinen át Cottbusig, majd vissza Berlinbe. Dízel, villany, mozdony, motorvonat... és szerintem a linkeket is érdemes végigkattingatni:

Vonatozgatás Brandenburgban

Két módon lehet jeget törni: vagy odamegyünk, ahol a jég van, és összetörjük, vagy megvárjuk, amíg a jég jön hozzánk, és összetöri magát rajtuk. Mi NZA-val - pontosabban inkább a Szabadság híd - az utóbbi megoldásra voksoltunk. Ennek ellenére, öt perc lefelé bámulás után bármire megesküdtünk volna, hogy igazából a híd halad északra, és repeszti szét az álló táblákat:

Kis kiegészítés Rocko kedvéért, hogy eldöntse, valóban winkleres-e a hang. Mondhatni "rendezői változat, a kivágott jelenetekkel", mert nekem kicsit sok volt ez a narráció :)

Lakásszerte közismert, hogy imádom a sós dolgokat, és hogy ami másnak fúúúdesóóós, azt én még megsózom, de az azért már kicsit túlzás volt, amit a gép dobott a múltkor (már hogy az automata). Ez már nem is sós rudacska, hanem rudacskás só:

Eredetileg a háború előtti Berlin (és a kontinentális Európa) leforgalmasabb teréről szerettem volna írni, de mivel lustafáradt vagyok, úgy döntöttem, hogy mégse.azt majd csak némi felkészülés után fogom megtenni - annyi klassz dolgot lehet róla írni (akár a történetéről, akár a most ott álló épületek egyikéről-másikáról), nem akarom összecsapni.

Péntek este úgyse olvasná el senki, ha túl hosszan írnék, úgyhogy most inkább csak egy videó következik, melynek nagy részében a Potsdamer Platz alatti, szellemesen Bahnhof Potsdamer Platz néven ismert, négyvágányos regionális pályaudvaron készült felvételeket lehet látni. A "regionális" azt jelenti, hogy a főpályaudvarról jövő, vagy oda tartó távolsági vonatok nem állnak meg, csak a különféle neveken (RE/IRE) ismeretes személyvonatok.

A téren egyébként nem ez az első pályaudvar: a déli oldalon a második világháborúig működött a három különböző pályaudvart (távolsági vonatok, elővárosi vonatok Potsdam/Wannsee felé, illetve a déli S-Bahn gyűrűről betérő vonatok) magába foglaló Potsdamer Bahnhof, melynek területe ma park (többé-kevésbé ezalatt jönnek be a mostani pályaudvar vágányai):

Eredetileg vízi- és légiparádére indultam, de végül rendezvény és várfalomlás miatti tájékozódási futás lett belőle :)

A 2011. augusztus huszadikai légiparádé

Valamikor '80 körül, amikor még óvodába jártam, volt egy látványos tél, amiből két dologra emlékszem: egyrészt a nekem nagyon magasnak tűnő hófalra, ami a kertből kivezető ösvényt szegélyezte, és arra, hogy egyik nap anyu jött értem, és busszal mentünk haza apu Trabantja helyett. A Diószegi és a Badacsonyi (szerintem akkor Molnár Eriknek hívták, de lehet, hogy keverem) utcán mentünk ki a Bocskaira, én pedig csak néztem a behavazott fákat, a behavazott autókat, a járdát, amin mély nyomokat hagytunk, az autók által kicsit összetúrt, de a kisgyereki szem számára érdekes formákat felvevő kupacokat az úttesten, és arról lelkendezem, hogy ez már nem is Budapest, hanem Meseország. Körülbelül így éreztem magam most szombaton Szegeden: már harminc centi hó borított mindent, de még esett, mint a megveszekedett fene. És amikor még jobban rákezdett, a Széchenyi téren megszólalt a városháza harangjátéka... lehet, hogy ez már kicsit giccsesnek tűnik, de nagyon szép volt! Mai villamosos-tömegközlekedős videómat ezzel indítom:

Ahogy az látszik, a hóeltakarítás nem volt a helyzet magaslatán, a tömegközlekedés viszont működött - le a kalappal a járművezetők előtt! A nap elején állítólag a kifutó egyvágányos vonalakon volt gond, de mire mi ideértünk Pestről, minden közlekedett (a 8-ason trolik helyett ugyan buszok voltak, de ilyen helyzetben darab-darab). Érdekes, hogy Budapesten a főútvonalakon a hóeltakarítás még csak-csak menni szokott (az itt láthatóhoz képest egyenesen pompásan), de a tömegközlekedés mégis az elsők közt áll meg (ráadásul a kötöttpálya és főleg fogaskerekű mindig dobogós helyen, ami egyszerűen őrület). Na mindegy... Kár, hogy haza kellett jönni, elcsavarogtam volna még az utcákon, bár a végére valószínűleg már nem kicsit fagyos lett volna a mosolyom :)

Túl hamar "megfejtettétek" a gémeskutas képet, úgyhogy amíg nem lesz időm a következő rendes bejegyzést összepakolni, itt egy kis konzerv. Hátha átjön annyi a nyár hangulatából (rohadt meleg volt, de persze az ember sok mindent megtesz a vonatfotózásért), hogy meg lehet melegedni mellette ebben a nagy hidegben :)

Remélem még nem adtam fel ezt nektek :) Mi a meglepő a képen?

Tudom, olcsó dolog a vasutat MÁV-ot szidni, de az emberek valószínűleg nem ezért szokták szidni, hanem mert nem különösebben nehéz olyan dolgot találni, ami miatt az ember nem érzi jól magát vonatozás MÁV-val utazás közben. Ennek ellenére az elkövetkező panaszokhoz azért hozzá kell tenni, hogy tulajdonképpen nem is teljesített rosszul a cég, hiszen egész komoly hóhelyzet volt (Szegedhez képest Budapesten könnyű nyári zápor volt, nem havazás!) , akár állva is maradhatott volna úgy, ahogy szokott van. Ehelyett a vonatunk "leközlekedett", odaértünk Szegedre, aztán vissza is értünk, és nem volt fél óránál nagyobb késésünk sem. Nem ironizálok, amikor azt mondom, hogy ez tulajdonképpen teljesítmény.

DE: azért hatezer-sokszáz forintért (menettérti a műbőrrel díszített dekoritlemez osztályra) kicsit laza volt, hogy:
1. Indulás előtt negyed órával a Nyugatiban a vonat végén (a Körút felé eső) levő kocsikra nem engedték felszállni az embert, mondván, hogy azok itt maradnak, csak az eleje megy Szegedre. Oké, akkor menet előre - az IC kocsikon úgyis van még hely, és most a menetrendkönyvileg hópelyhecskés helyzet miatt nincs IC pótdíj.
2. Aztán egyszercsak elindult kifele a vonat, indulás előtt 10 perccel. Gondoltam,  kiszabadítják mögülünk a mozdonyunkat, csak ugye ehhez kicsit tili-tolizni kell. Ez így történt, de előtte...
3. ... felszállt egy vasutas, és elkezdett rimánkodni, hogy mindenki szálljon le, mert ezek a kocsik ittmaradnak, csak a hátsók (a Körút felé esők) mennek.
4. Leszállás, futás, tolongás, újhelyszerzés több száz önkéntes sportoló részvételével.

5. A kocsinak, amivel utaztunk (mezei fülkés szutyok), a peronján több centi hó állt. A kocsik közti átjáróban is. A vécében is. A folyosó elején is, de ott már legalább olvadt. Az ablakkeretekben azért jégtömb volt végig.
6. A fülke fűtése legalább ment - ezerrel, szauna. Ugyanakkor...
7. ... az ablak szélén bepermetezett a hó (pedig be volt zárva, amennyire lehetett), ezért alulról forróság, oldalról jégpermet. A forróság miatt a permet hamar elpárolgott, úgyhogy szinte száraz maradt az az ülés - de ha történetesen nem tudtam volna eggyel arrébb csusszanni (csak hatan voltunk a nyolcszemélyes fülkében), akkor nagyon utáltam volna.
8. Kb. 25 perc késéssel indultunk.
9. Az egyik vécében hiányzott a lefolyót alulról fedő gumilap, amit (elvileg) az öblítés mozdít meg, ezért lentről a csövön át folyamatosan jött fel a porhó, úgy másfél méteres magasságig. Hó-bidé, akár akarod, akár nem. Most már sajnálom, hogy nem mentem vissza a kameráért, le kellett volna filmezni (fotózni is csak álló helyzetben fotóztam).

10. Dorozsma után megállás, állás, állás, semmi tájékoztatás (jó, a kalauzok nem lehetnek ott mindenütt, de ha egyikük leszáll, és körbekiabál, a hír elért volna mindenkihez). Aztán, amikor az emberek már azt találgatták, hogy akkor most gyalog kell-e a maradék utat megtenni, elindultunk, és gyökkettővel valahogy beértünk az állomásra.

Hó nem esik, mindenhonnan a Malév csődje folyik (azért a bérbeadóhoz visszainduló első három gépet én is megnéztem a flightradar24.com-on), sötét van és hideg, úgyhogy most következzen pár napsütéses kép Szegedről (mert néha azért van olyan, hogy nem folyamatosan esik, amikor ott vagyok:), teljesen "csak úgy" jeligére: