HamPLÓ

Most rövid szünetet tartunk a villamosozásban, de azért nem megyünk túl messze a sínektől. A kérdés: miért fotóztam le ezt az épületet a berlini Hauptbahnhof felső peronjának keleti végén állva? Mit látunk? A fájlnevet megnézni nem ér ;)

Nem túl gyakran történik meg Magyarországon, hogy az ember új építésű villamosvonalon új gyártású villamost láthat. Konkrétan meg se tudnám mondani, mikor fordulhatott elő ilyesmi legutóbb (mert általában vagy a jármű nem volt új, vagy a vonal). Múlt héten mégis pont ezt a felállást örökíthettem meg Szegeden - nem elsőnek, mert a próbák már zajlanak egy ideje, de számomra mégis újdonságként:

A képen a nemsokára meginduló 2-es villamost látjuk. Füvesített vágány, magasított peron, trolikereszt, ...

... a jármű pedig a lengyel PESA cég 120Nb típusú, "Swing Szeged" fantázianevű, 100%-osan alacsonypadlós járgánya - az ország második alacsonypadlós villamostípusa a budapesti Combino után. A város kilencet rendelt belőlük, a képen látható első példány egy ideje már a nemtudoménhányezer kilométeres hatósági próbafutásokat végzi, illetve járművezető-oktatásra használják.

Persze videóztam is egy sort, és gyorsan előrebocsátom, hogy a nyitó snitten csak a videón tűnik úgy, mintha villogna a jármű kijelzője, a valóságban folyamatosan jól olvasható volt. Ami még esetleg nem látszik a képeken: a vezetőfülkében jóval több monitor található, mint az eddigi magyar villamosokon - tolatáshoz, az ajtók figyelésére, visszapillantásra. Nem csak a Bengálikhoz képest high-tech...

Kevesen tudják, hogy a világ egyik legnagyobb gitárosa és gitáros dalszerzője valahol a budapesti Király utca környékén lakik: Szekeres Tamásról van szó (mielőtt még más Király utcai gitáros magára érti;). Ifjúkorom kedvenc gitárlemezeit és kedvenc magyar metállemezeit neki köszönhetem, de korábban ő játszott Varga Miklós Európa c. lemezén is - már amikor éppen nem a zeneművészetin ült Szendrey-Karper László óráin. Később session-zenészkedett, többek közt Presser Gáborral, illetve éveken át az Omega "plusz egyedik" tagja volt, ezen felül néha külföldön is koncertezett más gitárosokkal együtt.

1999-ben jelent meg Keresztes Ildikó első szólólemeze, amin volt egy elég nagy sláger, amit éveken át játszottak a rádiók, és amit nyilvánvaló sláger mivolta ellenére se tudtam utálni - mert korábban már hallottam, Tamás egyik lemezén. Akkor egy holland srác, Edwin Balogh (ez amúgy tipikus holland név) énekelte. Azt viszont csak most fedeztem fel, hogy a számot a '99-es Omega koncerten elő is adták, félig az "eredeti", angol verziót, félig pedig az Ildikó félét, melyhez Novák Péter írt magyar szöveget. Nem teljesen világos, hogy Tamás miért öltözött függönynek, de szerintem hatalmas, ahogy az Omega háttérzenekarkodik - és hatalmas maga a szám is:

Mostanában ritkán járok Bécsbe, de azt természetesen figyelemmel kísértem, hogy az osztrák főváros vasúti (és pályaudvari) hálózata igen komoly átalakuláson megy át. Konkrétan az utóbbi tíz évben mindig volt valami kis változás abban, hogy a pesti vonat hogyan futott be a Westbahnhofra: egyszer kicsit errébb voltak a vágányok, mert ott ástak valamit, aztán kicsit arrább, mert ott építettek valamit, aztán már nem teljesen délről kerülte meg a várost, hanem a Südbahnhof mögött, és egy új építésű íven tért rá a régi nyomvonalra. Bár alapvetően majdnem mindig a Westbahnhofra érkeztem, néha a Südbahnhofot is használtam, például amikor megszűnt (vagy korábbra került? régen volt) az a délutáni vonat, amivel értelmes időben haza lehetett jutni a késő esti Dacia helyett: az ember innen elment Győrig, onnan pedig valami sima belföldi cuccal tovább. Máskor, amikor kocsival hoztak, és itt tettek ki, itt vettem tömegközlekedési jegyet, itt reggeliztem valamit. Egy dolgot nem nagyon csináltam itt: fotót. Egy nagy betonhodály volt a Südbahnhof, egyik oldaláról indultak a vonatok délre, a másikról keletre (igazából két pályaudvar épült egybe)... egyátalán nem tetszett. Így esett, hogy nem tudok saját képet mutatni, hogy mi volt régen ennek a gödörnek a helyén:

Persze nem csak simán romboltak, mint a Nyugati pályaudvar terézvárosi oldalán álló öreg vasúti épületeket: a jövőben már nem lesz szükség a két, egymáshoz képest derékszögben álló pályaudvarra, mert a kettő közt lesz egy hatalmas központi valami, ami kiváltja őket.

Ebből most még csak az építkezést lehet látni, melynek volumenéről az jutott eszembe, hogy ránézésre Budapesten az elmúlt harminc évben összesen nem mozgattak meg ennyi földet, nem építettek be ennyi betont...

Sajnos nem járok már olyan gyakran Szegeden, mint pár éve, de azért mindig próbálok időt szakítani erre a városra, és általában van is ok a látogatásra: mindig van valami változás - mindig épül valami, mindig van valami új. Most például megérkezett az első alacsonypadlós villamosuk. Ezen felül pedig - mivel az egyéb aktuális fejleményeket pár hónappal korábban már megnéztük - nosztalgiáztunk is egy sort, trolibuszokkal:

Szeged 2011 őszén

A mai bejegyzés egyetlen repülőgép képéből áll. Hogy azért kellően multihobbista jellege legyen, azt azért hozzáteszem, hogy kisföldalattira várakozás közben csináltam, a Nagy Lajos király útja szélén állva.

Nyári emlékek következnek - na nem a Kanári-szigetekről, de még csak nem is az Adriáról, hanem a tengerpartban kicsit szegényebb, vágányban ellenben gazdagabb Kelenföldről. Egyszer régebben lelkendeztem egy sort arról, hogy a Keletiben micsoda nemzetközi járműbemutató zajlik, nos, Kelenföld attól annyiban különbözik, hogy itt még teherforgalom is van.

Gurítódombot ugyan már nem használnak, de mivel a vágányzat egy része a metróépítés miatt nem létezik, sokkal kisebb helyen zajlik a mozgás, és néha furcsábban is. Korábban szerepelt itt egy videó, amin a bazi nagy Giganttal egyetlen védőkocsit tologattak, ezen túl itt adják át egymásnak a vonatokat a szlovák érdekeltségű csehszlovák dizájnmozdonyok, a Laminátkák is:

Gyenge kezdet, de azért jelezni akarom, hogy nem vesztem el, csak amint a gép elé ülök itthon, olyan álomkór jön rám azonnal, hogy még a cecelegyek is ijedten menekülnének előlem, nehogy elkapják.

Sajnos nem sikerült az összes hobbimat/kedvenc blogtémámat egyetlen képre sűríteni, de legalább megpróbáltam ;)

Egy őszi délután a Fogas mentén, egészen pontosan Svábhegy állomás és Művész út megállóhely közt. Elnézést kérek, hogy esetleg olcsónak ható poénként megint a korábban kitalált gúnynevet használom az üzemre, de sajnos nagyon ráférne egy komolyabb kezelés - ahogy az a hangokból azért többé-kevésbé sejthető is :(