Múltkoriban kis kitérővel mentem haza, mert ki akartam próbálni, hogyan lehet LED-del megvilágított mozgó vizet filmezni sötétben. Persze nem jöttem rá, de azért élveztem a próbálkozást:
Egyébként ezt a videót a kommentekben már körbemorgott Vegas HD újabb verziójával csináltam - remélem, másnál is normálisan lejátszható...
Tegnap délután még úgy terveztem, hogy az éjszaka folyamán összerakom az aktuális budapesti életképes oldalt, és a publikussá tételt ma kora délutánra időzítve meg is osztom veletek. Ehhez pár képet még át kellett volna méreteznem (a nagy része már megvan), pár videót összevágnom (a "forgatókönyvet" már korábban megcsináltam hozzájuk), szöveget köríteni az egészhez... cipőkanállal (kávéval:), de beleférhetett volna. Aztán amikor viszonylag későn értem haza, úgy döntöttem, összerakom a videókat, a képek és a szöveg meg majd sorra kerül valamikor vasárnap, vagy jövő hét elején. Pár órával később viszont még mindig ott tartottam, hogy az egyetlen addig összeszerkesztett videót se tudtam legyártani (renderelni), mert a nem-lineáris videószerkesztő (ez magyarul is pont olyan jól hangzik, mint a non-linear video editing) program mindig el találta szállni magát. Mintha túlpörgött volna a proci, visított a hűtőventilátor, visított, aztán egyszercsak sutty, se Vegas HD, se eredmény. Volt már ilyen korábban is, ezért nincs három percnél hosszabb HD videóm a youtube-on, de most hiába vagdostam egyre rövidebbre az anyagot, sehogy se akart összejönni. Hosszas beállításkeresési-guglizási-BIOS-állítgatási-anyázási kampány után végül feladtam; legyártottam 720p-s "kisHD-ban", és most így osztanám meg veletek, egyfajta előzetesként:
A tematika szerintem világos, ha pedig mégse, segítségnek ott vannak a feliratok - az elmúlt hónapokban megint jó sok villamost és trolit láttam, de nem bírtam megállni, hogy ezúttal ne tegyek mellé néhány repülős snittet is: filmes helikoptert a Vár fölött, kisebb és nagyobb sugárhajtásúakat Ferihegy környékén, Gripent a Hősök tere fölött, és egy pici A380-ast is. Fogyasszátok egészséggel!
Szünetjelzés helyett jöjjön egy újabb videó, Gigantos tehervonatokról. Egyik-másik egész normális hosszúságú szerelvény, és persze dübörögnek-csattognak-csikorognak is, ahogy azt kell (?)...
A Gigant évtizedeken át a legimpozánsabb villanymozdony volt, amivel találkoz(hat)tam, és bár sejtem, hogy nem fognak egyik napról a másikra eltűnni (elsősorban azért, mert nincs pénz új mozdonyokat venni a helyükre), azért már elég öregek ahhoz, hogy lassan érdemes legyen elkezdeni megörökítgetni őket. Ma este elég sokat szórakozik velem a YouTube, ez meg egy régebben feltöltött, aztán úgyfelejtett videó, de remélem azért lejátszódik mindenkinél:
Az a furcsa, hogy teljesen minimalista dizájnról van szó, de ha a külföldi kortársakat (DB 151, DR 250, vagy az eltérő felépítésű FS E656) megnézem, még mindig a legnormálisabb kinézetű hattengelyes villanymozdonyok egyike. Az is igaz, hogy van pár olyan típus is, ami meglehetősen hasonlít rá, de még sose gondoltam végig, hogy vajon melyik volt előbb... A leglátványosabban hasonlító mindenesetre későbbi. Mindenesetre a hetvenes évek szögletességét jól elcsípték, arányos lett, és nem avult el a kinézete azóta se. Ezt persze sokkal könnyebb észrevenni mondjuk a kortárs osztrák villanygépekhez képest, melyek már tíz éve is öregnek tűntek. Azt tudom, hogy teljesítményét és jellemzőit tekintve annyira azért nem sikerült jól a gép, de ezen hajlandó vagyok túltenni magam :) Igazából inkább csak az érdekelne, hogy vajon miért nem mindegyik a prototípusok festését (valamelyiket) kapta? Önkényuralmi jelkép nélkül persze, de szerintem nagyon elegánsan néztek ki, főleg a 002-es...
Amikor múlt hónapban beugrottam Potsdamba, csak a nap végén jutott időm arra, hogy a városból kifele vezető villamosvonalakon is utazzak egy kicsit. A szürkület miatt fotózni már nem nagyon lehetett, de nézelődni azért még igen. A Marie-Juhacz-Strasse-nál végződő ág elég új építésű: '96-ban adták át, ennek megfelelően a vonalvezetése bár kacskaringós, de egyben kicsit unalmas is. Kicsit be is zombultam a félhomályos zötyögéstől, és nem figyeltem fel arra, hogy az egyik megállóban a vezető kiüzemelte a villamost. Nem láttam, hogy miért tette, például járművezető-váltás miatt, de azt már sikerült elkapnom, amikor visszakapcsolta a Combino Classic-ot. Érdekes volt, szabályszerű bootolás: először az utastájékoztató kijelzőkön még a telepített szoftver verziója látszott, a pecsételős "lyukasztók" jellegzetes kattogtatással elkezdték kitekerni magukon a pontos időt és helyszínt, bekapcsolódott a világítás, beindult az utastájékoztatás, majd elindult a szellőzés is:
... aztán szépen elindult a villamos is.
Ennél kevés dolog lehet angolabb - Doctor Who kiegészítők a blackpooli villamos pályája mentén:
Mielőtt valaki megkérdezi: az áramszedő azért van egy nagy virágtartóra téve, mert a felsővezeték az emeletes járművek miatt jó magasan van. Ezek a kocsik persze nem emeletesek, ők földszintes English Electric sínbuszok.
És hogy lássunk valami még izébbet, itt egy Centenary kocsi. Ahogy a kép készítője, John Carlson fogalmazott, ezek a villamosok a TARDIS ellentétei: belülről kisebbek, mint kívülről :)
A héten hallottam, hogy mindenféle gondok vannak a Petőfi híd környékén, például a Salgótarjáni utcai kocsiszíni útvonal újjáépítése miatt ismét a Nagykörútra küldött Ganz csuklósok ledöglenek. Egy járművezető ismerős írta, hogy ő konkrétan azt látta, hogy a híd pesti oldali végén a dilatáción szikrákat szórnak a kerekek - ami a visszavezetés rossz állapotára utal.
Na, ennek köszönhetően pénteken Almár Ákossal errefele vezetett útunk, mert meg akartam nézni, mi a helyzet, tényleg láthatók-e ívek. És tényleg: a Boráros téri megállóból szépen látszott, hogy a dilatáción a szerelvények nagy része tényleg szikrázott. Főleg felfelé menet, de némelyik lefelé is. Miközben próbáltam egy olyan helyet keresni, ahonnan ez levideózható, egy pillanatra úgy láttam, mintha akkor is ívet húzna a dilatáció környéke, amikor nincs rajta jármű. Aztán egy félresikerültnek hitt felvételt itthon megnézve kiderült, hogy jól láttam: a hídra felfelé kapaszkodó, emiatt nagy áramot felvevő szerelvény közelségében átüt a dilatáció két oldala akkor is, ha éppen nem halad át rajtuk a vaskerék. Csak fél másodperc, de jól látható-hallható:
Fórumokon utánaérdeklődve kiderült, hogy a probléma már ismert néhány napja; a pályások ránéztek, aztán nem történt semmi... Végülis nem gond, ha ívek lobbannak, kóboráramok kóvályognak egy acélhíd dilatációs szerkezetén, hiszen semmi más gond nem lehet, mint hogy a járművek nem tudnak jól működni, az áramfogyasztás nagyobb lesz a kelleténél, illetve hogy esetleg gyorsabban rozsdásodik szét a hídnak ez a része :-/
Állítólag azóta már megcsinálták, többek közt a videónak is köszönhetően, de akkor se vagyok nyugodt, mert ilyesmit eddig körülbelül Indiában vagy Egyiptomban tudtam volna elképzelni, nem a Nagykörúton. Remek állapotok lehetnek, ha még egy szem előtt levő, kirakat jellegű vonalon ilyen állapotban van az infrastruktúra...
Nem vagyok az a típus, aki csak úgy hasraesik a plázák és irodaépületek üveggyöngy-építészetétől, de ez a berlini Potsdamer Platz-on álló komplexum legutóbb annyira megtetszett, hogy idén is visszamentem egy kicsit nézelődni. Persze a fotókon csak mérsékelten sikerült megörökíteni a látványt, de azt talán így is sikerül érzékeltetnem, hogy elég lenyűgöző épületről van szó:
Tulajdonképpen "csak" arról van szó, hogy egy tizenpár emeletes irodaház/szálloda/étterem/mozi-komplexum ovális belső udvara fölé jókora sátortetőt húztak. Nem bonyolult ötlet, de ez az udvar egy (jó értelemben vett:) "kinn is vagyok, benn is vagyok" érzetet kelt az emberben, amit még érdekesebbé tesz a rálátás a Potsdamer Strasse túloldalán levő BahnTower-re (a felhőkarcolóra a kép közepén). Érdekes ez: ha csak simán kint állunk a szabadban, nem foglalkozunk a fejünk felett tornyosuló Világegyetemmel, de ha egy épületben vagyunk, akkor egy ilyen belső udvar olyan térérzetet ad, hogy nem győzzük nem észrevenni, milyen kicsik is vagyunk :)
És persze, hogy még érdekesebb legyen a dolog, a térérzetet nyakon öntötték folyamatosan változó díszkivilágítással, és egy számítógép vezérelte szökőkúttal. Az ember csak áll a hatalmas tető alatt, és bár tudja, hogy ilyen szökőkutat, illetve változó színű világítást bárki építtethet magának, összességében mégis le van nyűgözve. Ez a "pláza" tehát saját jogán turistalátványosság, és forgalmának egy részét valószínűleg pont az adja, hogy aki a fotózgatás-videózgatás közben megéhezik-megszomjazik, itt ül be valamelyik sörözőbe vagy étterembe. Mint mondjuk én. Hozzáteszem, hogy kilenc euróért degeszre vacsoráztam magam (májgombócleves + valami tészta édesség + almafröccs) a legelső sörözőben, ahol találtam egy üres asztalt, tehát nem is drága hely. Konkrétan szerintem ennyiért a jóval kevésbé élményszámba menő Ma...sztodonban se laktam volna jól... ami eléggé röhej, ha jobban meggondolom.
Ez itt a mozi ki-bejárati része az udvarban - talán az emeletek nagyságából lehet sejteni, mekkora lehet a tető. Nagy - sokkal nagyobb, mint amit a gépem objektívje be tudna fogni :)
Hátha van még valaki, aki nem ment ki Budaörsre likettesezni, például mert nem tudja, milyen klassz ezt a repcsit akár csak nézni, hallgatni - nem hogy repülni vele egy kört:
"Az évad utolsó sétarepülése a HA-LIX-el 2011. október 16-án lesz, Budaörsről, 10:00 kezdettel. Jelentkezés és részletek: info@goldtimer.hu. Szép, tiszta sarvidéki levegőt ígérnek a hétvégére. Természetesen minden segítőt, érdeklődőt szívesen látunk!" (Zs.E.)
Tudjátok, róla van szó:
És persze érdemes arra is gondolni, hogy ha az ember kimegy oda, általában egy csomó más klassz dolgot is láthat :)
Szeptemberben nem hivatalos baráti látogatást (ezt a szöveget sose értettem kiskoromban a hiradóban) tettem Cottbusban. A városról és villamosairól szerzett benyomásaimról majd később lesz szó, most csak ideraknék két rövid videót, két eléggé eltérő mozdony indulásáról.
Az első egy hattengelyes lengyel dízeldübörgény, amit a Berlinből érkező, Krakkóba továbbinduló IC elejére akasztottak. A SU46 sorozat a hetvenes évek közepének terméke. Már nem annyira otromba, mint elődje, az SP45/SU45, de azért elég lengyelesen néz ki, bár leginkább csak a hatalmas fényszórók miatt, melyek évtizedeken át minden lengyelországi mozdonytípust elcsúfítottak. Mivel fotózhatatlan helyen állt, elsősorban a hangját akartam megörökíteni:
A másik gép nagy kedvencem, a Siemens ES64U2-e, amit mi Taurusként, 1047-esként, Teknőként, Milkabikaként/Repcebikaként ismerünk. A német vasútnak nincs túl sok belőle, ráadásul eddig csak München környékén találkoztam velük DB színekben, úgyhogy meglehetősen megörültem, ahogy a kihaladó IC mögött felbukkant egy piros példány. Aztán pár órával később még jobban megörültem, amikor egy reklámfestéses darab várakozott indulásra az én vonatom melletti vágányon. Kicsit para volt, hogy elérem-e sajátomat, de mivel eddig csak osztrák és magyar verzióban fotóztam-videóztam, bevállaltam a kockázatot. Mert hát az a szolmizálás, amit induláskor csinál, megéri a várakozást :)
Egyébként érdekes egy mozdony oldalán Porsche-reklámot látni - bár amióta láttam az elektromos 911-est, már semmin nem csodálkozom...
Azon filózom, miért van az, hogy akárhányszor járok Berlinben, a volt Nyugat-Berlinről mindig felületes benyomásokat sikerül csak szereznem. A Zoologischer Garten pályaudvar és az Állatkert kivételével nem sikerült még igazán személyes emléket szereznem itt, pedig az esetek többségében még a szállásunk is "vesztberlini" volt. Mégis csak metrómegállók és utcák maradtak meg - sok széles utca, a keleti oldalnál kellemesebb sorházakkal, több kertes résszel, de valahogy nem túlzottan markáns arculattal.
És itt megrögzött villamosmániásként gyorsan le kell szögezem: nem a villamos hiányáról van szó, mert a kelet-berlini villamosok se igazán bűvöltek el - Berlinben közlekedésmániásként a vasút/S-Bahn és a metró sokkal jobban tetszik. Köpenick persze klassz, Alt-Schmöckwitz környéke is, de amúgy azok a helyek, ahol Berlinben villamos jár, 80%-ban úgy néznek ki, mintha a külső Kerepesi utat (az Örs és a Szentmihályi út közt) egy csomó másik külső Kerepesi út keresztezné - csak a lakótelepi házak másfélszer-kétszer olyan magasak, mint nálunk. A villamosvonalak meg sose akarnak véget érni: csak mennek, mennek, bekanyarodnak, mennek, mennek, átmennek egy bezárt gyárövezeten, aztán még több külső Kerepesi út jön, aztán átmennek egy parkon, aztán még annál is több külső Kerepesi út jön... :)
Nyugat-Berlin ma is elég élesen elkülönül a volt Kelet-Berlintől, és érdekes módon - valószínűleg mivel a fejlesztések az egyesítés óta elsősorban a keleti oldalra mennek - a mai napig "NSZK-sabb", mint a legtöbb nyugat-német város. A képen látható Vilmos császár emléktemplom környéke például azt idézi fel bennem, hogy milyen volt az NSZK (Köln, Frankfurt am Main, Düsseldorf), amikor '89-ben először jártam ott. Mivel a volt nyugati nagyvárosok azóta is folyamatosan fejlődtek, átalakultak, ők már a XXI. században járnak, itt viszont még mintha mindig itt lenne a nyolcvanas évek végének hangulata. Vagy csak én érzem így? Tapasztalatom szerint jó néhány Berlinben élő magyar olvassa a blogot, ők is így érzik ezt?
Ez megy most