HamPLÓ

Akinek nem jön be ez a vasutas téma, ami lentebb zajlik (amit tökéletesen meg tudok érteni), az kattintson a következő linkre, mert az tényleg sokkal szórakoztatóbb:

Birkózó pandabocsok

:)

Az előző bejegyzés kommentjeiben írta valaki, hogy XY (nem politizálunk!) direkt leépíti a vasutat, hogy jóárasítva ((C) Szőke kapitány) el lehessen adni azt a haveroknak. Szerencsére utána rögtön többen is leírták azt, ami az én véleményem is: hogy ezt a vasutat senkinek nem kell kívülről, erőszakkal lerohasztania. Pont az a baja, hogy önjáró: a rendszerváltoztatgatás óta senki nem mert rendesen hozzányúlni! Mert sokan vannak, mert nagy felzúdulást keltene, ha sztrájkba kezdenének, stb. Pedig a 2000-es sztrájk óta lehet látni, hogy az ország nem áll le, ha a vasút leáll. És nem csak a "gonosz autóslobbi" miatt, hanem mert a vasútra már nem lehet számítani, és ezt sokan tudják! Aki pedig a piacról él, annak megbízható szállíttató kell, nem pedig olyan, amelyik két centi hó leesesése után félredobja a menetrendet, és hősiesen összesz*rja magát. Az országnak meg nem olyan vasúti cégre van szüksége, mely a nyilvánvaló működésképtelenség felé haladás közben nem hagyja racionalizálni magát, sőt, egyre és egyre csak több pénzt kér.

Az Utasokért Felelősséget Érző Szakszervezet délben felfüggesztette a sztrájkot. Addigra a munkába menők ugye már meg lettek szivatva, de még lehetett egy kis PR-stuntot csinálni a sajtóban, miszerint a sztrájkolók annyira jófejek, hogy gondolnak a hétvégére hazatérőkre. Ez persze a hétvégére hazatérőkön valószínűleg nem sokat segített, hiszen a vonatok az újraindulás után órákkal még mindig teljesen kiszámíthatatlanul jártak, és gondolom a legtöbben már próbáltak valami más módon hazajutni, de azért jól hangzik. Persze harcos szívű szakszervezőink azért nem adták fel, hogy kiharcolják maguknak a pénzt, ami nem jár nekik, ezért beígérték, hogy ha nem tudnak megegyezni a MÁV-val, akkor "legkésőbb hétfőn" folytatják a sztrájkot. Azaz bármikor, amikor úri kedvük úgy hozza. Így tervezzen be akárki is bármi helyváltoztatást! És ez - valljuk be - zseniális: nincs sztrájk, azaz nem fogy a sztrájk-alapból a pénz, de azért az elbizonytalanítás megvan, a vasút ellehetetlenül. Ráadásul a sztrájkolók is ledőlhetnek egy kicsit, nehogy már ne tudják kipihenni a pénteki félnapos munkafelnemvevést! Noch dazu vasárnap és hétfőn úgyis több embert tudnak megszivatni, mint szombaton...

Egy internetes fórumban bukkant fel egy, a mundért mindenáron védő, sztrájkpárti vasutas, aki egy felháborodott vasúthasználónak vetette oda az okosságot, miszerint: "ha valakinek nem tetszik a helyzet, menjen mással, senkit nem kényszerítenek, hogy vonatozzon!". Ez szerintem sokmindent elmond az egész sztrájkos szereptévesztésről. Valószínűleg sok vasutas gondolja úgy, hogy ha nincs utas, vasutasokra akkor is van szükség. Igazán elmondhatná nekik valaki, hogy ha a folyamatos vinnyogásukkal elüldözik az utasokat, akkor előbb-utóbb őket is szépen ki fogják rúgni, mert még annyi szükség se lesz rájuk, mint eddig. Mert ugyan valamennyi vasutas akkor is kell, ha csak tehervonatok járnak, de közel se annyi, mint amennyi most van. A teljes foglalkoztatottsággal büszkélkedő, százezres-milliós "házon belüli munkanélküliséget" generáló politikai rendszer ugyanis még a nyolcvanas évek végén összeomlott - merthogy nem működött. Olyan szisztéma felállítását pedig ellenezném, amiben nekem, a páromnak, a szüleimnek, az ő szüleinek, a barátaimnak, stb, piaci viszonyok közt kell megélnie, míg nekik nem, "mert hát ők vasutasok", akik annak születtek, nem csinálhatnak mást, és nélkülük megáll az élet. Ha esetleg megfordítom az érvet, miszerint "senkit nem kényszerítenek, hogy vasutas legyen", akkor meg nyilván én vagyok az érzéketlen bunkó... :-/

Egyébként még egy dolog feltűnt: a tárgyalásokat szombaton délután háromkor folytatják. Nem reggel, nem délelőtt, hanem az ebéd utáni szieszta után. Mert ez a szakszervezet nem csak az utasokért érez felelősséget, de a tagjait is kíméli, idézem:

"'Olyan sztrájktechnikát alkalmazunk, hogy a vasutasok ne nagyon fáradjanak ki' – fogalmazott az elnök." / Index /

Jajj, szegény kicsi fáradt sztrájkolók, egyem a szívüket! Magyar Wellnessvasutak Rt-t nekik!

A héten munkából kifolyólag több mint 700 kilométert tettem meg a MÁV-Start vasúti kocsijaival a Kárpát-medence mindenféle vaspályáin, így kitörő örömnek aligha nevezhető érzelmekkel fogadtam a Keleti hangosbemondójából ma este harsogó tájékoztatást, miszerint holnap hajnaltól határozatlan ideig nem dolgoznak az Ork-vadász Szakszervezet dolgozói, emiatt fennakadás lehet a vonatközlekedésben.

Hogy miért dobják megint sutba a melót? Mert magasabb fizetést szeretnének - ki nem? -, no meg két és fél havi plusz pénzt a MÁV teherszállítás eladásából az államkasszába (illetve a MÁV-hoz) befolyó pénzből. Hogy ez miért járna nekik? Szerintük ezért:

"Gaskó elmondása szerint a pluszjövedelemre azért is jogosultak, mert a privatizáció kétéves folyamata során 'nem akadályozták az átalakításokat, és nem rontották a cég értékét sem'." / FigyelőNet /

Azt már korábban leírtam, hogy a nem-vasutas adófizető állampolgárok arconcsapásának érezném, ha megkapnák ez utóbbi pénzt, de ez az indoklás olyan, hogy nyugodtan árulhatnák a gyógyszertárban vérnyomásnövelő szerként! Hát kéremszépen: én se akadályoztam az átalakítást, én is akarom a pénzt! Egyébként azért, mert valaki nem rombol, mióta jár prémium?!

Persze ilyen vészterhes időkben gyakran előkerül az a népies-naív álláspont, miszerint támogatni kell az ilyen mozgalmakat, hiszen "milyen jó, hogy vannak még, akik összefognak", és harcolnak - a gazdasági törvényszerűségek ellen... Meg hogy szolidarítani kell. De miért szolidarítsak én valakivel, aki úgy akar több pénzt a munkájáért, hogy nem dolgozik, és ezáltal engem is akadályoz? Itt ugyanis nem arról van szó, hogy a mosónők korán halnak, vagy hogy gyerekeket dolgoztatnak a bányában, hanem hogy valakik nagyobb teljesítmény kifejtése nélkül több pénzt szeretnének maguknak, és úgy akarják kikényszeríteni ezt, hogy egy csomó, a témában nem játszó ember normális életvitelét akadályozzák. Az ugyanis egy dolog, ha egy profitorientált cég dolgozója azt gondolja, hogy az rossz, ha a gaz kapitalista kizsákmányoló tőkés (aki egy pénzeszsákon ül, frakkban-cilinderben, és pezsgőt vedelve ostorozza a munkásokat - mint gyerekkorunk "tök objektív" történelemkönyveinek rajzain) minden nyereséget - amit ő termel neki - pezsgőre és sportkocsikra költ, ahelyett, hogy kicsit neki is adna belőle; és egy teljesen másik, ha egy agyondotált, mégis csontveszteséges állami közszolgáltató dolgozója úgy gondolja, hogy ő nem akar munkanélküli lenni, de nem akar többet/jobban se dolgozni, csak egyszerűen még több pénzt akar. Első esetben a dolgozó sztrájkba lép, a tulaj emiatt nem tudja időre leszállítani vevőinek az áruját, pénzt veszít, és rossz lesz neki. A második esetben a vasutas sztrájkba lép, és ezzel jól megszivatja az utasait, akik a cégét egyrészt az adóból, másrészt a vásárolt jegyekből eltartják. Azaz nem az szív, aki a sztrájkolók szerint a helyzet haszonélvezője, hanem az, akikből a sztrájkolók élnek! Ráadásul nincs már olyan, hogy szolidárisnak "kell" lenni: demokrácia van, aminek az is része, hogy nem kell automatikusan egyetérteni azzal, akire azt mondják!

Mindenesetre érdemes megemlíteni, hogy nem mindegyik szakszervezet fog sztrájkolni, csak az Orkvadászok, szóval ki tudja, melyik vonat fog menni, és melyik nem. Gondolom ez tök nagy öröm lesz azoknak, akik pénteken melóból/kollégiumból utaznának haza, vagy a hétvégén pihenni mennének. És ugye most fél nappal a sztrájk kezdete előtt szóltak, szóval felkészülni se lehetett a helyzetre. Persze azért a Fő Szakszervező azért így is megdícsérte magukat a szociális érzékenységükért:

"[...] az utasok iránt érzett felelősség érdekében jelentették be mégis a sztrájk időpontját. " / Index /

Gondoljunk bele, akkor milyen lenne a magyar vasút, ha nem lobogna bennük az utasok iránti felelősség! :-/

Na,  ez megint olyan izééére sikerült...  Felhívtak egy kisebb kereskedelmi rádiótól, hogy szeretnének telefonon át beszélgetni velem a villamosokról. Nem értettem, melyik rádióról van szó, mert nagy volt körülöttem a zaj (igen, villamos-zaj is volt benne, de főleg autók), megkérdeztem megint, ismét nem értettem. A lényeget azért kivettem; villamosokról szívesen beszélek, hívjanak fel.

Szépen fel is hívtak két órával később, addigra megpróbáltam csendes közegbe kerülni. Konkrétan itthon.

Erre a felső szomszéd elkezdett fúrni és kalapálni.

Majd' megütött a guta, de szerencsére amikor csöngött a mobil, pont abbamaradt a zaj.

Ezután némi siker jött, mert végre sikerült megértenem a rádió nevét :) Élő adás, kezdünk beszélgetni. Kérdeznek, válaszolok, megint kérdeznek... de ki-kihagy a "vétel" :O

Volt például olyan, hogy beszéltem, másik irányból csend, egyszercsak (miközben beszélek) hallom, hogy befejeznek egy kérdést. Azaz nem volt csend irányukból, csak én nem hallottam őket, helyette elegánsan beledumáltam :I

Elnézést kérek mindenkitől, aki hallotta: a hadarás sajnos elég jellemző rám, a más szavába belevágás viszont - azt hiszem - nem...

Megint felpakoltam egy sor vasúti képet az elmúlt évekből:

 
 
Jártamban-keltemben fotók
(Továbbra se nagyon komolyan véve a dolgot)

Pár éve Riannával egy őszi napon elmentünk Úttörővasutazni... már hogy Gyermekvasutazni. Nagy örömünkre pont a gőzvontatású nosztalgiavonatot csíptük el. Nagyon aranyos kis jószág volt, csak nem túl erős. Ez akkor lett világos, amikor a hárshegyi alagúthoz vezető emelkedőn a következő látványra lettem figyelmes:

Ha valakinek a borzasztó minőség miatt (az akkori fényképezőgépem sajnos csak ilyen mozgóképet tudott felvenni) nem lenne érthető: a fák közötti ösvényen futó sporttárs szép lassan "kielőzte" az emelkedőn a vonatunkat. Én persze mindig is tudtam, hogy a Gyermekvasút nem egy TGV (nincs is szükség rá), de azért ez mélyütés volt :)

Valódi hozzászólás írásához nincs kedvem, viszont miközben valamit keresgéltem a képeim közt, ráakadtam erre a két macira. Pár éve a berlini állatkertben fotóztam őket, mert nem bírtam ellenállni nekik. Alapvetően Rianna fotózott (én inkább a város egyéb nevezetességeit kattintgattam, no meg persze a villamosokat), de az ő képei elszálltak a vincseszterével együtt, úgyhogy azt hiszem, körülbelül ennyi maradt a berlini macikból. Lassan vissza is kellene menni, megnézni őket újra :)

Egyébként most konkrétan úgy is érzem magam, mint a baloldali brummogó :)

Ő pedig egy szomját oltó panda. Sokkal többet nem láttunk belőle, mert hamar visszabújt a sziklák és bokrok takarásába, de azért így is aranyos volt :)

Amikor ezeket a sorokat elkezdem összerakni, még csak pár perce van, hogy az ukránok óriás teherszállítója, az Antonov 225-ös "Mrija" (nem, nem "Mriya", mivel magyarban a nem ipszilonnal írjuk át a cirillből a "я" betűt) elmorgott Buda felett. Messze nem ez volt a leghangosabb távozó repülőgép, ami valaha elhagyta Ferihegyet, és ez azért elég dicséretes ahhoz képest, hogy a világ lenehezebb repülőgépéről beszélünk, mely persze most nem volt teljesen megterhelve, de azért igen combos tonnákat cipelt magával.

Eleinte csak a repmániások adogatták egymás közt a hírt, miszerint idejön ez a hatalmas jószág, aztán egy igen népszerű reggeli rádióműsorban is beszámoltak róla, ami miatt hirtelen úgy divatba jött a repülőgépnézés, mint legutoljára talán akkor, amikor először Ferihegyen járt a "lökhajtásos" Caravelle. Ami persze nem baj, hiszen ez ezerszer értelmesebb szórakozás, mint a legtöbb trendi dolog :)

Ugyanekkor ez azt is jelentette, hogy a fentebbi látvánnyal szembesültünk péntek délután, amikor Almár Ákos barátommal ki akartunk menni a senki földjére, jobban mondva az újabbik ferihegyi futópálya várostól felőli végébe. Még feljutottunk a földút lehajtójára (öt perccel később már ez se ment volna), de továbbmenni nem tudtunk. Igaz, a jobboldali képen látható dagonyát látva nem is akartunk. Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor megtudtam, hogy kicsit korábban száznál több autó átkelt ezen a sártengeren, és csak minden ötödik akadt el, amikor este ugyanitt ki akart jönni. A jelek szerint nem voltunk eléggé megszállottak :)

Naszóval ott álltunk az út szélén, földvár... földtúrás felé félúton, és olyan köd volt, hogy a nem éppen 40W-os izzóval üzemelő pályafényekből csak egy tompa foltot láttunk a távolban. Éppen kezdett kellemesen lefagyni a talpam (tanulság: nem szabad vékony talpú cipőben sokáig hideg aszfalton állni), amikor jött a hír, hogy a masina két órát késni fog. Már épp kétségbe estünk volna, miszerint hogyan fogunk innen elmenni (mert ahhoz se voltunk elég megszállottak, hogy két órát szobrozzunk itt), amikor szerencsére más is a távozás mellett döntött, és így szabaddá tette előttünk az utat.

Úgy gondoltuk, hogy átmegyünk Ferihegy II. (2/A) teraszára, amit az illetékesek direkt a nagyvas érkezésének alkalmából nyitottak ki. Újabb döbbenet: ilyen sorbanállást én itt még nem láttam. Azért beálltunk, de öt perc múlva a hangosbemondó megosztotta velünk a friss információt, hogy a gép még a két órához képest is vagy másfelet késni fog. Nem tudom, a sorban álló többi ember mit gondolt magában, de mi inkább elhúztunk haza. Később derült ki, hogy jól tettük, mert csak másnap reggel érkezett meg az Antonov. Majdnem sajnálni kezdtem, hogy nem mentem ki, de kiderült, hogy olyan köd volt, hogy aki ott volt, az is inkább csak hallotta a masinát, mint látta.

Azért kora délután csak kimentünk, és még pont volt elég fény ahhoz, hogy lássuk a nagy fehér bálnát a pálya melletti egyik fordulóponton. Az orra fel volt nyitva, és a részletek is jól kivehetők voltak (illetlen módon a fenekét mutatta nekünk). A méret is jól sejthető volt, tessék csak megnézni az embereket körülötte! Persze halandónak közel menni nem lehetett: az csak a sajtónak jár, akik amúgy akkora hülyeségeket írtak le a gép kapcsán, hogy csak na; még olyan is volt, aki tegnap leadta, hogy a gép leszállt, miközben akkor még Kijevben volt. Vállalom, hogy csak az irígység beszél belőlem, de biztos van még olyan ember rajtam kívül, akinek évtizedek óta ez a mániája, mégis kimarad a jóból, miközben egy csomó bohóc ott fotóztatja magát - olyanok, akik két nappal korábban még azt se tudták, mi az, hogy teherszállító repülőgép... Remélem, ha legközelebb ilyen masina jön, legalább valami körbebuszozásos-nemkiszállós-deazértfotózós megtekintésre be lehet fizetni. Ha már nem lehetek kiválasztott, legalább kicsit közelebbről meg szeretném nézni :)

Szóval ennyi jutott nekünk, meg a felszálló gép dübörgése az erkélyről hallgatva - és így is baromi klassz volt! Jim barátom bátrabb volt, ő a felszállás tervezett idejére kiment az estébe, a kerítés mellé. Száz szónak egy a vége, de a futópályának kettő is van, úgyhogy kétségbeesetten hívogatott, hogy a neten mit mondanak, merre száll fel a gép. (Az Index fórumának ezen a két napon a "Mikor, milyen vas érkezik?" c. topicja volt az egyik legforgalmasabb, tehát a jelek szerint más is kíváncsi volt ugyanezekre az információkra.) És ahogy Murphy szerint lenni szokott, a felszállás előtti negyed óráig azt hittük, hogy szegény Jim rossz végen van. Aztán kiderült, hogy mégsem, úgyhogy a felszállást a lehető legközelebbről élte meg. Lelkendezett is utána a telefonba, én meg csendben irigyeltem. Dehát végülis én voltam olyan lusta, hogy nem indultam el  - a hideg estébe, a városnak szó szerint másik végébe, a bizonytalanságba, a sárba - asszem öregszem ;)

Egyébként nagy dícséret jár a ferihegyi reptér üzemeltetőjének, egyrészt a reptéri terasz megnyitásáért (mert zárva szokott ilyenkor lenni), másrészt hogy az érdeklődőket folyamatosan tájékoztatták, mire várhatnak (már amennyire tudni lehetett, hiszen nem ők döntötték el, hogy mikor indul el a nagyvas Kijevből) - úgy a terminálon, mint kint a kerítés mellett. Nagyon remélem, hogy látták, micsoda érdeklődés volt, és egyszer berendeznek valami rendesen megközelíthető kilátódombot a pálya végébe, és a teraszt is "spotter"-barátra csinálják meg. Illetve igazán kinyithatnák Ferihegy I. teraszát is, mert amióta a fapadosok oda járnak, klassz dolgokat lehetne ott is látni.

Biztos lesz, aki meglepődik ezen a vallomáson, de néha a gumikerekű járművek is tetszenek. Főleg ha elég nagyok és régiek. Ez jellemzően a buszokat és teherautókat jelenti, amikből anno nagyon szépeket csináltak ebben az országban. És amikből - eléggé illogikus, de nagyon örömteli módon - évről-évre több működőképes bukkan fel. Eleinte csak filmforgatásokon és speckó találkozókon lehetett ilyeneket látni, mostanában viszont már szinte mindenféle eseményen képviseltetik magukat, úgyhogy keresni sem kell őket. Az alábbi linken található képek is véletlenül készülhettek, egy október 23. tiszteletére rendezett nosztalgia életkép kapcsán.

Voltaképp nem teljesen világos, hogy miközben tucatnyi működőképes régi busz rója az országutakat, van "múzeumi" vontatóhajó, a világ perpillanat talán még mindig egyetlen repülőképes Li-2-ese (a másik Moszkva melletti lakott, de tudtommal balesete volt évekkel ezelőtt, nem tudom, változott-e valami azóta) is Budapesten lakik, és gőzmozdonyban sem vagyunk rosszat, a budapesti villamosok miért vannak szivatóágon. De az biztos, hogy tetszik az oldtimer mozgalom erőre kapása. Csepellel teli hátsó kertet már láttam, remélem egyszer valahonnan egy Ikarus 60-as is előkerül, mert az még hiányzik a listámról.

Sőt, ha jobban meggondolom, Budapest megpróbálhatná megrendezni a világ első nosztalgia-közlekedési hetét. Persze turistaidényben. Rendszeres nosztalgiavonatok érkeznének az ország-világ minden sarkából a pályaudvarokra, amik előtt régi buszokra és villamosokra lehetne átszállni. Aki térképnek akarja látni a tájat, az régi repülővel és hőlégballonnal szállhatna főlébe, aki alulról akarja a Várat fotózni, azt pedig csavargőzösök (és lapátosak) szállítanák a Dunán. Ide gyűlhetne a világ minden ráérő oldtimer-tulajdonosa, és őket követve a világ összes oldtimer-rajongója is. Budapest régies állapota szerintem gyönyörű hátteret biztosítana egy ilyen rendezvénynek. Szerintem ennek több értelme lenne, mint hogy innen induljon a Dakar rallye. Meg annál is, hogy közvetlen BKV-busz menjen Bamakóba.

De amíg erre sor kerül, elégedjünk meg ezzel a pár képpel:

 
 
Öreg pöfögények a Lövőház utcában
Csepel-csodák és egyebek...