HamPLÓ

Mit lehet mondani egy olyan napról, melynek elején némi nosztalgia villamosozás után több mint másfél órát utazol egy olyan motorkocsival, amivel már gyerekkorod óta menni akartál egyet, mindeközben pedig egy gőzmozdony robog veled párhuzamosan, alig pár méterre tőled? Aztán nemsokára további gőzmozdonyok adnak füttykoncertet, és belsőégésű erőforrások duruzsolnak a füledbe, óriási V12-estől a Warszawa apró motorjáig terjedő méretekben? Nem is tudom, hogy itthon volt-e hasonlóan nagyszabású vasútbarát program mostanában, az viszont biztos, hogy ha volt is, nem ilyen olcsón:

Rendez 2019, Pozsony
Nosztalgiajárművek találkozója a szlovák vasúttörténeti múzeumban

Néhány éve David Gilmour (a Pink Floyd gitárosa, ha valaki nem ismerné) valamiért úgy döntött, hogy eladja a híresebb gitárjait. Kicsit megijedtem akkor, hogy miért tesz ilyet, de szerencsére úgy tűnik, hogy nem a zenéléstől - vagy akár az élettől - vett búcsú volt ez, csak némi faanyagtól és fémszereléktől vált meg...

Embed from Getty Images

Ha le kellene rajzolnom Gilmourt, biztosan egy juhar (=világos színű) fogólapos fekete Stratocasterrel a kezében tenném, lásd fentebb. Egyszerűen azzal együtt kerek a róla kialakult képem: ezzel a hangszerrel nyomult a hetvenes években, és ezzel lehetett az utóbbi időkben is látni (a kettő közt más gitárokat részesített előnyben).

Embed from Getty Images

Eleinte azonban másként nézett ki a fekete Strat, ugyanis fehér koptatója volt. Mi több, mielőtt 1970-ben használtan megvette volna, a hangszer sunburst festésű volt! Gilmournál mindenesetre már fekete színben tündökölt, ahogy az a fentebbi képen látható. Igen, a kettő ugyanaz a hangszer, bár a testen kívül nem sok eredeti maradt benne, ...

Embed from Getty Images

... ugyanis a koptató cseréjével még nem volt vége a gitár evolúciójának: '72-ben például új nyakat kapott, ezúttal rózsafa fogólapút. De a többi alkatrész is meg lett bolygatva: egy időben például egy Gibson PAF hangszedő is volt benne, a nyolcvanas évek elején pedig egy ideig Kahler gyártmányú tremoló került az eredeti híd helyére.

A lényeg viszont az, hogy bár menet közben többször kicserélődött a nyak, a hangszedők, és a tremoló (itt olvasható a teljes sztori), ugyanazok a dalok továbbra is ugyanolyan csodálatosan szóltak rajta. Ebből is látszik, hogy igazából a kéz számít, nem a hangszer!

Embed from Getty Images

De persze nem csak Gilmour gitárja ment át komoly átalakulásokon az évek során: Gary Moore hard rock korszakának egyik szép emléke a '87-es stockholmi koncertről készült felvétel. Ennek egyik főszereplője egy egyetlen hangszedős, Floyd Rose tremolós superstrat volt. Az aktív EMG hangszedővel igencsak erősen szólalt meg a Grover Jackson műhelyéből kikerült Charvel So-Cal:

Pedig nem volt új ez a hangszer: még a nyolcvanas évek elején kerülhetett Garyhez, akkor még ezüst színű koptatóval és két humbucker hangszedővel:

Na, jöjjön még egy kis nosztalgia! Annak idején szerintem beszélgettünk erről kommentekben, de most hirtelen nem találtam nyomát, úgyhogy berakom ide azt a két videót, lehet, hogy másodszorra:

Sokunk gyerekkorának meghatározó élménye volt a tévéhíradó végén az időjárásjelentés zenéje, melyről már felnőttként, itt az interneten tudtuk meg, hogy a Chitty Chitty Bang Bang című mesefilm zenéjének feldolgozása. Itt az eredeti, ha valaki még nem hallotta volna! Persze nekem nem csak a zene tetszett, hanem az animáció is, tessék csak megnézni, milyen szépen "fújódnak fel" a cumulonimbusok 0:23 után! Ezekhez a mini rajzfilmekhez képest elég nagy visszalépésként éltem meg, amikor egyszer csak számítógéppel rajzolt térképek jelentek meg.

De nem csak a 19:30-kor az egyesen jelentkező "fő" híradó volt a tévében, hanem volt második kiadás is, a kettesen, este kilenc körül! Ezeknek valahogy teljesen más volt a hangulata: az adás ugyan kicsit rövidebb volt, de valahogy lazább is. Például nem voltak szakújságírók, hanem a bemondók olvasták fel a híreket, és mások voltak a különböző aláfestő zenék is, például az időjárásjelentésé. Annak idején elég ritkán néztük ezt, hiszen ugyanebben az időben még film vagy sorozat ment az egyesen, ezért lepődtem meg néhány éve, hogy emlékszem erre a zenére - amit egyébként itt lehet teljes egészében meghallgatni. A harmadik kiadást szerintem szökőévenként se láthattam, de az alapján, amit a youtube-on találtam, abban megint a Chitty Chitty Bang Bang szólt az időjárás-jelentés alatt, azaz a jelek szerint nem a kiadás számától függött, hogy mi szólt, hanem a csatornától. Amúgy másnak is ilyen kellemes emlék ez az animált, zenés időjárás-jelentés? Tök jó, hogy valaki felpakolta ezeket a youtube-ra, ezúton is köszönönet neki(k)!

Annak idején egy teljes bejegyzést szenteltem gyerekkorom tévéreklámjainak és tévéreklám-szignáljainak, de volt egy olyan fajta, amit akkor nem találtam meg a youtube-on: a Mahir reklámblokk, melynek megkülönböztetését már akkor se értettem, mert nem tűnt fel, hogy gyökeresen más dolgokat reklámoztak volna a "sima" reklámblokkokhoz képest. Most végre ez is meglett - harmincvalahány éve nem láttam-hallottam ezt a szignált! Külön felhívnám a figyelmet a honosított Pepsi "feeling reklámra"; nem is emlékeztem, hogy ilyen is volt, csak a Tina Turneresre. Tiszta Amerika :)

Mondjuk a reklámok után következő tévétorna se semmi kordokumentum! Tényleg, valaki tornázott ezekre? Mi mindig csak néztük őket, a tévémacira várva...

Időutazzunk megint egy kicsit Tomáš Dvořák felvételei segítségével! A múltkori trolik után most villamosos képek következnek.

Vajon hol ácsorog ez a magányos Stuka, látszólag a semmi közepén? Nos, ha ma állnánk ugyanitt, balra végállomásozó buszokat látnánk, no meg a Rendőrpalotát - ha nem takarná ki a felüljáró: ez ugyanis az Árpád híd/Váci út/Róbert Károly körút kereszteződése. Akkoriban még nem ment tovább a villamos Zugló felé, a 33-as járat itt jobbra (dél felé) fordult.

A változatosság kedvéért itt is végállomásozó buszokat láthatunk manapság, az István út/Árpád út kereszteződésénél álló régi házakat ugyanis lebontották, hogy több hely jusson a közúti forgalomnak.

A rákospalotai Fő utcának ezen a részén ma is jár a 12-es villamos, csak már nem kanyarodik be a Juhos utcába, hogy egy néhány utcányi tömböt körbejárva, ...

A Youtube dobta fel ezt a lejátszási listát különböző hallási érzékcsalódásokról. Mivel nem vagyunk egyformák, érdekelne, hogy másnak is voltak-e olyan részletek, ahol nagyon nem az történt, mint amit a narrátor mondott.

Ha már élőben nem lehet utazni, vonatozzunk egy kicsit vissza 2019-be (és kicsit 2020-ba) képeken és videókon! Jóelőre eltervezett és spontán vonatozások sorozata - van itt dízel, villany, de még gőzös is:

Cseh peronokon csavarogva 2019-ben
Plehácstól Búvárig, Bardotkától Kredencig

Nem igazán vagyok kiművelve Yes témakörben, ezért azt gondoltam, hogy ez a szám hiába a legnagyobb slágerük, igazából biztos nem szeretik, mert viszonylag kevéssé "prog", cserében viszont nagyon pop. Ehhez képest szétörömködik magukat ezen a felvételen :)

PS: Amúgy ezt a számot a Knight Riderben hallottam először, mik vannak :)

Most egy kis "lila álmodozós" dolog következik! Azon gondolkodtam, hogy mennyivel másabb lenne a mai Budapest, ha annak idején a vasúttársaságok nem a lehető legolcsóbb módon, földszinten vagy földből emelt töltéseken vitték volna a vágányaikat, hanem viaduktokon, amik alatt át lehetett volna kelni, és amik alá üzletek, éttermek, motorkerékpár-múzeumok ;) települhettek volna. Persze az összekötő vasút (Ferencváros és Kelenföld közt) az építésekor körülbelül a semmiben ment, a ceglédi vonalat (a Nyugati pályaudvar és Kőbánya-Kispest közt) meg a negyvenes években emelték fel a földszintről, amikor nem nagyon foglalkoztak a külvárosok városképével, ...

... de mégis, mennyivel másabb lenne, ha a Francia út így nézne ki, ...

... és nem így :) Persze Berlin kvázi óvárosi negyedét nagyon igazságtalan Zuglóval összehasonlítani, pedig direkt nem a Francia út legvacakabb szakaszát raktam ide. Sajnos Budapesten nagyon érződik a magyar vasút két jellegzetessége: egyrészt a vonalak a kevés átkelőhely miatt - nem csak a töltéseknél, hanem például a Hungária körút és Újpest közt is! - egész kerületeket kettévágnak*, másrészt pedig a környező területek is mindig a legrosszabb arcukat, pontosabban a hátsójukat mutatják a sínek felé**. Itthon vasutazás közben, ha lakott terület közelében járunk, állandóan düledező hátsó kerítéseket, rendezetlen kerteket és omladozó sufnikat nézegethetünk - na meg illegálisan lerakott szemetet. Talán nem is baj, hogy egyre több helyen hangvédő falak közé szorítják a síneket, legalább nem látja az utas mindezt.