HamPLÓ

Megint a wikipedián bolyongtam, ott akadtam bele egy érdekes fotóba. Egy MX rakéta (emlékszünk még ezekre? gyerekkorunkban ezek voltak a fő fenyegetések ránk nézve, már hogy a híradóban beszélő bácsik szerint) nyolc, egymástól függetlenül célra vezethető robbanófejének becsapódását fényképezték hosszú záridővel egyetlen képre:

Készítette: David James Paquin (attributed) Az eredeti feltöltő Solipsist a(z) angol Wikipédia-ról volt - http://www.smdc.army.mil/SMDCPhoto_Gallery/Missiles/Missiles.html Áthozta Saperaud az en.wikipedia projektből a Commonsba., Közkincs, Hivatkozás

Aki nem szeret a linkekre kattingatni, azok számára dióhéjban: a hetvenes évek óta (minden oldalon) az interkontinentális vagy tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták egy része nem csak egyetlen robbanófejet hordoz, hanem egész készletet belőlük, melyeket a megfelelő pillanatban egyenként kioldva egyszerre több célpontot is tudnak támadni. Tehát minden csík végére oda lehet képzelni egy-egy gombafelhőt:

Nemrég - szokásosan valami mást keresve, aztán elveszve a hiperlinkek rengetegében - beleakadtam ebbe az 1912-es fotóba:

Von Franz Huber († 1930) - Linz Archiv, Bild-PD-alt, Link

Ez a kétvágányos, földszintes felvételi épületecskével rendelkező, kisvárosias környezetben fekvő pályaudvar a linzi HÉV, a Linzer Lokalbahn végállomása volt. Természetesen akkor csak átmeneti megoldásnak szánták ezt a bérelt telken sebtiben felhúzott létesítményt, ...

... ami azért vicces, mert 2004-ben még mindig használatban volt. Ahogy látható, a háttér ekkorra már városiasabb léptéket öltött, úgyhogy nem csoda, hogy ekkor már gőzerővel dolgoztak a félreeső kis állomás leváltásán.

Persze úgy szüntették meg, hogy valami jobbat adtak helyette: 2005 novembere óta a "LiLo" szerelvényei bejárnak a főpályaudvarra. A fentebbi Google Earth felvételen látszik, hogy a sínek helyét (sárgával jelölve) azóta beépítették.

Bár a Tátrai Villamosvasútról nem tudok egetverő újdonságokat írni, úgy teljes a szeptemberi lanovkás kirándulás leírása, ha ő is szerepel.

A csorbatói végállomás "Nicht einsteigen"-be menő ;) villamossal

A mai Tatranská elektrická železnica 1908-ban Tátrafüredi Helyiérdekű Villamos Vasutakként lett megnyitva, Magyarország első troliüzemének, a Poprád és Ótátrafüred közöttinek az utódjaként. A mai szemnek szokatlan megoldású szedővel közlekedő troli 1904 és 1906 közt közlekedett; a vasút nála komolyabb hálózatot tervezett létrehozni, továbbmenve a Csorba-tóhoz, illetve a másik irányba Tátralomnicra.

Az új (jelenlegi) végállomás este

A tátralomnici szárnyvonal 1911-re, a csorbatói pedig 1912-re készült el, ezzel a vasút elérte maximális kiterjedését, bár voltak tervek hosszabbításokra (Podbanszkóra és Liptóújvárra). A Csorba-tónál a vonal eredetileg a vízparton végződött, ez az üzem hatvanas évek végi nagy ráncfelvarrásakor módosult a ma látható állapotra, ahol is a méteres nyomtávú villamos közös végállomást kapott a Csorbáról érkező, szintén méteres nyomtávú fogaskerekűvel. Ugyanekkor jelentek meg a ČKD Tatra által gyártott csuklós szerelvények, melyeket 2000-től váltottak le a képeken látható, Stadler tervezésű, de a ruttkai járműjavítóban (ŽOS Vrútky) összeszerelt járművek.

Érdekes hír volt tavaly ősszel, hogy a Stadler megnyerte az említett csorbai fogaskerekű járműállományának cseréjére kiírt pályázatot, nem is akármivel! A leendő fogasok ugyanis egyrészt felépítésükben rokonai a jelenlegi tátrai villamosoknak, másrészt pedig fogasléc nélküli pályán is képesek közlekedni, azaz össze lesz kötve a fogas és a villamos.

A nagy globalizációban a vasúti járművek totális egyformasága előtt álló egyik utolsó akadály, hogy nem mindenütt ugyanazon adottságoknak kell megfelelniük. Például van, ahol a magasperon alap, viszont szűkebb az űrszelvény. Vagy éppen a metróalagút alig tágasabb, mint egy vidámparki szellemvasúté. Mindezen túl láthatunk pár elég látványos munkagépet is, mert az ilyenek gyártói elég komolyan képviseltették magukat a berlini szakkiállításon:

A 2018-as Innotrans, második oldal
Extraszűk metró, villamosok, munkagépek, motorvonatok

Ez az idei tél egészen télszerű, és én ezt - autót vezető rokonaimmal ellentétben - kimondottan élvezem. A hétvégén kicsit megint havazott, úgyhogy elindultam otthonról, meghallgatni, ahogy ropog a talpam alatt a hó.

Mivel odalent a városban elég gyengén szállingózott, felmentem a Széchenyi-hegyre megnézni a Gyermekvasút november óta ismét közlekedő gőzösét. Úgy tűnik, mintha ezer járt volna utoljára... De tényleg, valaki nem tudja, mióta nem voltak gőzösös nosztalgiavonatok itt?

A végállomásra érkezés után körbejár a mozdony. Úgy gondolom, hogy a forró kazán ellenére nem lehet különösebben kellemes a nyitott vezetőálláson dolgozni. Persze a szén pakolása közben biztos nem fázik a fűtő, de nem fagy rá az izzadtság, amikor éppen pihen? Gyönyörűek ezek a gépek, de azért elég embertelen kiszolgálni őket...

Fogalmam sincs, hogy mi akar ennek az 1962-es reklámfilmnek a tanulsága lenni, illetve hogy egyátalán kinek csinálták, de jó nézni, ahogy a keleti blokk leglátványosabb (és valószínűleg legjobban összerakott) kocsija végigszáguld Csehszlovákián* a "police" őszinte sajnálatára - hisz mégse lehetett, hogy a Veřejná bezpečnostot vegyék ennyire palira :) Bár a végén mégis örülnek a sofőrnek a rendőrök, szóval végképp zavaros, hogy mit  is láttunk...

*Ki mit ismer fel? Az eleje szerintem Prága, konkrétabban Barrandov mellett a Moldva partja, a 603-as dél felé tart (akkor még volt troli a fővárosban, láthatjuk is a vezetékeit). A régi városka Český Krumlov, a lanovka meg a Lomnici-csúcsra menő, némi költői szabadsággal, hiszen amellé soha nem lehetett kocsival odaállni.

A rockzene történetének egyik leghangulatosabb számának keletkezése az egyik szerző által elmesélve. Én nem vagyok egy kimondott Doors rajongó, de szerintem ennél hatásosabban sosem alkalmazták a Rhodes zongorát, pedig elég sokan használták :)

A duplacsuklós közúti járművek egy ideje már nem számítanak különlegességnek (egy ideig még Budapesten is próbázott egy, az Ikarus nyolcvanas évek végi próbálkozásáról nem is beszélve), de azért amikor legutóbb Linzben jártam, ki akartam próbálni a közelmúltban vásárolt XXL trolijukat. Ezt ni:

Ez itt a képen a Van Hool "Exqui.City 24" troli verziója, melynek nevében a szám a jármű hosszát jelzi, méterben. Ízlésről nem sok értelme van vitázni, de nekem nem jött be a külseje; nem értem, miért kell egy busznak úgy kinéznie, mint egy villamosnak. Lehet, hogy ez egy formatervezési tendencia, hiszen a salzburgiaknak is van hasonlóan tramgender (elnézést, de nem tudtam kihagyni:) jószáguk, de nekem a hagyományosabb (=buszos) kinézetű duplacsuklósok jobban tetszenek.

Brnóban 2009 tavaszán eltöltöttem pár napot, ami alatt bejártam az összes villamosvonalat, de nosztalgiatujával sajnos nem sikerült összefutnom. Kilenc évvel később változtatni akartam ezen az állapoton, ezért felültem egy oda tartó vonatra. Pontosabban ez volt az egyik célja az utazásnak, mert ezen felül meg szerettem volna nézni a városban működő Műszaki Múzeumot is.Végül még egy kis trolizás is belefért, szintén nosztalgia jelleggel:

Brnói kiruccanás 2018 júliusában

Ha a schöneiche-rüdersdorfi villamosnak múltidéző hangulata van, akkor az egy S-Bahn megállóval arrébb induló woltersdorfi vonal egyenesen időutazás, itt ugyanis nem hogy nincs alacsonypadlós jármű, de magaspadlósból is kéttengelyesek szállítják az utasokat.

Kész időtörés az alig 5,6 kilométeres, normál nyomtávú üzem kocsiszínje: egy fia korszerű jármű se áll a tüchtig módon felújított csarnokban vagy a díszkövezett előtéren. Talán a  jobbra látható munkakocsi a legújabb a flottában: 1965-ben Berlin számára épült, papírforma szerint egy régebbi villamos (valami ilyesmi) felújításaként.  Az üvegezett ajtók mögött baloldalt egy 1913-as, maximum forgóvázas nosztalgia, jobb szélen pedig egy szintén 1913-as kéttengelyes sejthető. Közöttük pedig...