HamPLÓ

Képes beszámoló a tavalyi év egyik legszebb estéjéről. Bár kompozni mentem, a gépek helyett a látvány volt az, ami elbűvölt. Kicsit se foglalkoztam azzal, hogy milyen propeller hajt bennünket :) mert egész hihetetlen volt az egész! Véletlenül pont a naplemente előtt két perccel értünk oda, úgyhogy még a vártnál is szebb volt a műsor:

Fénykomp és naplemente
Az év második legszebb alkonya

Ezeket a járműveket szerintem minden közlekedésbarátnak imádnia kellene, a mozgás és a motorhang élménye mellett az olyan részletek miatt is, mint a régi villamosok kurblis ablaktekerői, vagy az egyiknél a "régimetrós" cicilámpák. Ezek a hatvanas években épült gépek valahol az Ikarusaink és az UV-ink úszó testvérei...

1968-ban három váci gyártású vízibusz került az akkor alapított BKV-hoz, ezek közül kettő ma is megvan, a harmadik helyére a Balatonról érkezett pótlás - viszont az a bizonyos harmadik is dolgozik, csak maszek üzemeltetésben. Egyik se őrizte meg teljesen eredeti kivételét, ami érthető is az azóta eltelt idő miatt: az egyiket már nem kormánykerékkel vezetik, a másik vízsugárhajtást (!) kapott,  a négyből háromnak pedig "tetőterasza" is lett. Ezzel együtt még így is szép emlékei a magyar ipari formatervezésnek, úgyhogy öröm volt látni őket - és utazni velük:

Tekerős ablakok, metrós lámpák és (víz)sugárhajtás
Budapest vízibuszai 2024-ben

Persze a hajók nem tolatnak, hanem hátráznak, de nem baj, a lényeg, hogy magamhoz képest monumentálisan hosszú ez a videó az 5 perc 38 másodpercével :) Még mindig imádom, amikor motorcsónakkal minivitorlások sorát vontatják, úgyhogy azzal kezdünk, majd csupa ismerős jön: a Tünde hátrázik Lellén, az egyik szovjet jön, a Bumpszli II üldöz bennünket, egy másik szovjet tolat, aztán a Jókai is, csak Füreden, kicsit együtt haladunk a Csobánccal, elhúz közepesen távol tőlünk a Füred katamarán, a Szigliget oson el a tihanyrévi nádas mellett, a legvégén pedig a Badacsony indul Badacsony felé. Felirat is van hozzá, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni, - már ha még nincs bekapcsolva:

2015-ben volt először év végi Nohab-hajtás, akkor hat svéd gép látogatott el Tapolcára, a rég bezárt fűtőházhoz. Egy évvel később már én is ott voltam, akkor nyolc masina tepert a különvonat elején. 2017-ben két vonat lett az egyből: az egyik négy mozdonnyal a déli, a másik négy mozdonnyal az északi parton közelítette meg az immár hagyományosnak mondható úticélt. 2018 valamiért kimaradt, egy évvel később viszont megint volt különvonat, csak akkor épp Sziléziában voltam. Aztán a vírusosdi elmosta a következő éveket...

2024 decemberében viszont - igaz, egy héttel a szokásos időpont előtt - megint feldübörögtek a GM EMD 567-es motorok. Legalábbis úgy képzelem, hogy feldübörögtek, mert csak menet közben láttam őket, és ez a típus sima haladás közben nem kimondottan hangos. Persze induláskor biztos szép hangjuk volt.

A menet élén a 19-es dörmögött, én meg örültem, hogy végre nem valamelyik csíkos van ott. Tudom, rajtam kívül mindenki a csíkosat szereti, de én ilyen színűvel utaztam többet, mert akkor (1980-2000) épp ilyenre voltak festve :) Mögötte a 17-es viszont igencsak csíkos:

... és nem csak "simán csíkos", mert amikor munkagéppé alakították, villanyfűtést kapott, amit egy kék csík felfestésével jeleztek. Legalábbis nekem ezt mesélték; szerintem valószínűbb, hogy csak azt szerették volna, ha kinézetében illeszkedik a felépítményvizsgáló mérőkocsihoz. Színekből felmentésem van, majd valaki kommentben megmondja a frankót :)

Harmadik helyen az első. Ő múzeumi céllal van megőrizve, úgyhogy kinézetével a sorozat beszerzésének időszakát idézi.

Tavaly őszi-téli tapasztalataim alapján a balatoni naplemente utáni egy óra úgy telik el, hogy nyugat-délnyugat felé hihetetlen vörös színek öntik el a látóhatárt, miközben keletről szürkéslila sötétség érkezik. Eközben a déli ég csak lassan kezd el sötétedni, míg a hátad mögött hirtelen kék óra lesz. A legjobban hajóról lehet megélni ezt, de a jelek szerint tényleg csak a hidegebb évszakokban, mert a nyári naplementék hiába szépek, a télieknek a nyomába se érnek. Ez a videó a fénybe öltöztetett Széchenyi István komp egy decemberi oda-vissza útján készült; a jármű miatt jöttem, de végül az ég színei miatt örültem, hogy ott voltam! Szerintem a filmecske elején se csúnya az ég, de 3:05 körültől indulnak csak be igazán a színek. A kamera mesterséges intelligenciás képjavító-szaturizáló automatizmusai is kétségek közt örlődtek, hogy nem lehet, hogy most inkább elvenni kellene a látványból, mert így nehezen hihető lesz..? :)

2024-ben a balatoni hajózás két legfontosabb történése számomra a "Héviz" vízibusz valószínűleg utolsó utasforgalmi menete, és a "Jókai" nosztalgiahajó fehérben "feltámadása" volt. Előbbivel ki tudja, mi lesz, utóbbi remélhetőleg még sokat fogja a habokat szelni! Ezen felül utaztam a szintén nem fiatal "Arács" vízibusszal, meg majdnem mindennel - az alábbi link mögött negyvenvalahány képen mutatom meg a balatoni nyarat, régi és új gépeket egyaránt:

A 2024-es balatoni főszezon (első fele)
Elkezdődött a balatoni nyár!

Biztos én hiányoztam általános iskolában, amikor ezt tanították, de van valami neve annak a vékony világos csíknak, ami naplemente után látható a Balaton felületén a távoli horizonton? Gondolom valami fénytörés, olyasmi, mint a forró aszfalton látható pocsolya-délibáb, de miért nincs mindig? Legalábbis én nem mindig láttam, pedig végignéztem már pár naplementét a tavon. A látótávolságtól függ? A képek most hétvégén készültek, a kérdéses világos csík alatt volt egy vékonyabb, hozzánk közelebb pedig egy jóval vastagabb is. Olyan látvány volt, mint egy szelet baklava oldalról :)

Arról az 1-2 pixel magas csíkról van szó a víz és az ég határán, ami mobilról nézve valószínűleg nem is látszik, a valóságban viszont szabad szemmel nézve elég feltűnő volt.

Már többször lelkesedtem itt a blogban az angol IQ zenekar "Ever" című lemezéért - egyszer egy teljes bekezdés erejéig is -, de nemrég rábukkantam a youtube-on erre a koncertre, amit azóta kb. két-három naponta meghallgatok, és meg akarom mutatni mindenkinek. Hátha más is szereti. Nem kötelező, de hátha :)