2023 nyarának számottevő részét a Balatonon töltöttem, úgyhogy furcsa lett volna, ha pont a retró hétvégét hagyom ki. Némi hajózás is belefért a programba, de a főszerepet a régi vonatok - elsősorban mozdonyok - játszották Szergejtől MDmotig, Nohabtól 424-esig:
2023 második balatoni retró hétvégéje
Augusztus végén megint régi vonatok rohangásztak az északi parton
Leggyakrabban villamosok kapcsán szoktam visszatekinteni itt a blogban, hogy hogyan nézett ki egy-egy környék régen, de most inkább szűkebben vett - és villamosokban meglehetősen szegény - hazámban sétálnék egyet a hatvanas években:
A régi balatoni műút felől érkezünk az Osztyapenkóhoz, melyről mindenki tudta, hogy t-vel kellene kiejteni, de ennek ellenére mindenki ty-vel mondta - úgyhogy kérem a kommentelőket, ne is próbáljanak kijavítani :) Azóta kicsit átrendezték a terepet, de körülbelül innen készült a fotó. A kép bal oldalán látható házak ma is megvannak, az út jobb oldala lemorzsolódott az évtizedek folyamán.
A közelmúltban megszűnt buszmegálló magasságában haladunk a belváros felé a Budaörsi úton. A jobb oldali épület szerintem még a nyolcvanas években is megvolt, a balra látható ház viszont még áll, csak hozzáépítettek a tűzfalas oldalához. A fakabát a bal szélen nem tudom, mire volt használva: akkoriban volt itt posztos rendőr?
Az én időmben itt már kétszer három, később kétszer négy sáv húzódott, úgyhogy nagyon furcsa nekem ez a keskeny, hullámzó utca a domboldalba belemarva. A terepviszonyok hatvanas évek első felében való rendezésének egyik jele, hogy a balra látható sorház ma egy támfal tetején áll.
A Budaörsi út ezen szakaszán nincsenek értékes épületek - ezt az egyet kivéve. Egykor az angol John Fowler & Co. székházának épült, nem teljesen értem, hogy miért pont ide. Egyszerűen semmihez nem passzol ezen a környéken! Az 1896-ra (!) elkészült épületről itt olvashattok bővebben. És itt jegyezném meg, hogy nem az angol vállalat névadója a leghíresebb John Fowler, hanem Csülök a Rejtő Jenő-féle légiós könyvekből :)
Ma már ez a villa sem áll itt, pedig gyerekként imádtam. Volt még pár hasonló épület a környéken, de már akkor is értettem, hogy hiába szép valami, ha lakóhelynek alkalmatlan.
Természetesen beljebb is keskeny volt a Budaörsi út: ez a fotó a Zólyom köz után készült, itt a ma kifelé vezető sávok helyén futott az utca. Ami tanulságos, hogy végig ki volt hagyva a hely a szélesítésnek; ma is számos hasonlóan kiszabályozott, de teljes szélességben meg nem épített utcát látni a városban, a legtöbbet talán Zuglóban.
A tavalyi év egyik örömteli eseménye volt számomra, hogy 45 év után megint sikerült utaznom balatoni katamaránnal, konkrétan a Badacsony nevűvel. Persze egy katamarán nem katamarán, úgyhogy utaznom kellett a másik kettővel is.
A MAHART Újpesti Hajójavító három kéttörzsű személyhajót épített a Balatonra: az elsőt, a Siófokot 1978-ban adták át, a másodikat, a Badacsonyt 1979-ben, a Füredet pedig 1981-ben. Ezek a járművek szakítottak a hagyományos szépségideállal, a felépítményt például vélhetően iskolai vonalzókészlettel tervezték:
A Siófokot 2016-ban alaposan átépítették, a másik kettő egyelőre megmaradt szögletesnek, ahogy gyerekkoromban megszerettem őket. Az utolsónak épített Fürednél felhasználták a korábbi hajókkal szerzett (negatív) tapasztalatokat: hosszabb lett, jobb súlyelosztással, kedvezőbb hajótest kialakítással:
A különbségeket leginkább hátulról lehet látni: ez itt a Füred Badacsonyban: a kormányosfülke mögött bőven van hely, többek közt a legénységi lakótér dobozának.
Összehasonlításként itt van a Badacsony: a kormányállás mögött csak egy kis erkélyszerűség van, és már kezdődik is a fartükör, melyből két Rába-MAN motor ontja a füstöt.
Nem csak a nagy eseményeket - átadásokat és első üzemnapokat - kell megörökíteni, hanem a sima pillanatokat is: tereléseket, a véletlenül elkapott nosztalgiavillamost, vagy éppen a Vár kupolájából fényképezett 2-est. Meg a fényvillamosokat, mert 2023 csúcsa számomra a fényvillamosok kirajzása volt. Nem tudom, miért, mert az előző években nem fogtak meg, most viszont a TW6000-es kivételével mindet kipróbáltam, a Fénytatrát meg konkrétan nagyon megszerettem. Persze azért a FényUV-zás is megvolt:
Életképek 57. rész: 2022 decemberétől 2023 decemberéig II.
Fényvillamosok, meg sima villamosok. De főleg fényvillamosok.
A Szántód és Tihany közti kompot jóval többen használják, mint a települések közti "sima" hajókat. Megkockáztatom, hogy a legtöbb magyar ember legalább egyszer utazik vele. Alapjában véve ez egy tömegközlekedési eszköz, de egy olyan, amit a legtöbb utas élvez. Bár maga az út csak nyolc perc, aminél a hajóra feljutás is tovább tart, jópofa, mással össze nem hasonlítható hangulata van. A legtöbben ki is szállnak a kocsiból: nézelődnek, fotózgatnak, és integetnek az ellenirányba tartó másik kompnak.
2023 nyarán csak a négy régi komp üzemelt, a két új még nem volt összerakva. Rendesen pörögtek: autók ki, autók be, és már indultak is. Nem tudom, az új hajókkal mennyire lesz más a tempó, de örülök, hogy még éppen sikerült ezt az állapotot megörökíteni:
A Szántód - Tihany komp 2023 nyarán
Még a két új komp érkezése előtt!
Sokszor felmerül érdekességként, hogy egykor hidroplán-repülőtér működött a Szabadság híd lábánál, de ennél nagyobbat is változott az a környék az idők folyamán:
Ezen az 1870-es évek közepén a Gellért-hegy tetejéről készült képen Ferencváros nagy része még nincs beépítve. Jobbra a háttérben épp csak épül az Összekötő vasúti híd első verziója, és a Duna hatalmas területet foglal el a budai oldalból ahhoz képest, ahogy ma ismerjük.
Ez a fotó néhány évvel későbbi, mert már készen van a vasúti híd, de az oda vezető töltés még mindig a vízen át vezet. Szintén készen áll az 1876-ra elkészült "Kopaszi párhuzammű", ami nagyjából a mai budai Duna-part vonalában választotta le a Lágymányosi-tónak elnevezett részt a folyóról. Ennek a gátnak a megépítésére azért volt szükség, mert a Duna hirtelen kiszélesedő részében fekvő két zátony hajlamos volt a zajló jeget feltorlasztani, ami miatt a folyó Ferencváros felé tört utat, árvizet okozva. Érdemes azt is megnézni, hogy milyen széles a Ráckevei-Duna! Ma egyértelműen a Budafok felőli a főág, de akkor ez nem volt nyilvánvaló. Az árvízveszély miatt az 1870-es években kezdték a soroksári-ráckevei ágat feltöltésekkel leszűkíteni, de csak az 1920-as évekre készült el a ma is látható zsiliprendszer. Azóta az az ág szinte állóvíz a főághoz képest...
A Szent Gellért tértől a vasúti hídig tartó mesterséges tavat a századforduló körül kezdték feltölteni, az így nyert területre épült a mai Műegyetem régi tömbje a Bertalan Lajos utca vonaláig. Ez a fotó 1926-ban készült, és már felismerhető rajta a mai városszövet egy része: a Gellért szálló, a bérházak által szegélyezett Bartók Béla - akkor még Fehérvári - út, a távolban pedig a Kvassay-zsilip az immár keskeny soroksári Duna-ággal. Az is látható, hogy az Összekötő vasúti híd más, mint az előző képeken: ezt a "változatot" 1909 és 13 közt építették - szerény véleményem szerint ez volt a legszebb az összes közül. Még mindig megvan viszont a Kopaszi-zátony a Lágymányosi-tó közepén.
A következő nagy változás az 1937-ben átadott Petőfi - akkor Horthy Miklós - híd építése volt. Ehhez a tó jelentős részét feltöltötték, nagyjából a túlparton fekvő Haller utca vonaláig. A feltöltés anyaga az akkoriban zajló építkezések közben kitermelt föld, illetve a bontások - állítólag például a Tabáné - törmeléke volt. Sínmániásként érdekes még számomra a szálloda bal sarka mögött sejthető hátsó íves vágány: ez a tétényi és törökbálinti HÉV végállomásához tartozott!
"Földszintes" vasútbarát vagyok: nem mászok se fára, se hegyoldalra a fotózáshoz, pedig ez Szlovákia gyönyörű vonalai mentén nem feltétlenül rossz ötlet. De mászás nélkül is lehet szép dolgokat látni, úgy a vonalak mentén, mint a számos vasúti parádén, amiken szó szerint sokkal közelebb lehet kerülni a gépekhez, mint az itthoni rendezvényeken. Nincsenek túl messze lerakott korlátok, nincsenek mogorván kiabáló biztonságiak, van Kofola, de nem kell inni belőle ;) és mégse hullanak a vasútbarátok. Ennek megfelelően a 2023 májusában megrendezett kassai Rušňoparádán is jó volt nézelődni. Volt pár gőzös, voltak Búvárok, végre feljutottam egy ikermozdonyra, előtte pedig fotózgattam egy kicsit a Hernád völgyében:
Rušňoparáda 2023, Kassa
... előtte pedig egy kis nyílt vonal a Hernád völgyében
2023 gyorsan eltelt. Rettentő érdekességek sajnos nem történtek: nem nyitottak meg új vonalat, de még csak nem is kezdtek ilyesmit építeni. Sőt, még új vonal építésének elkezdéséről se beszéltek. Elindult viszont az újjászületett 23-as villamos, két balesetezett Combinóból építettek egy újat, és végre a CAF-ok is felmehetnek Hűvösvölgybe. Ezen felül megnézzük az elég kopott Váralagutat, és a MOL-toronyból az 1-es villamosra és vasútvonalra eső kilátást is:
Életképek, 57. rész: 2022 decemberétől 2023 decemberéig
Ez még csak az első rész, folytatása következik!
Nem vagyok buszrajongó, úgyhogy eléggé össze-vissza szoktam a régi Ikarusok találkozóit látogatni. 2007-ben ott voltam Tatán, aztán legközelebb a 2018-as tapolcai összeröffenést néztem meg. A következő alkalom jóval hamarabb eljött, mert már három évvel később elmentem a ferihegyi Aeroparkba. Most pedig megint ott jártam. Volt mit nézni, nem is tudom megmondani, melyik gép volt a kedvencem.
V. Ferihegyi Ikarus Találkozó, Aeropark
Szegény repülőgépek fuldokoltak a buszokban :)
A balatoni hajózást tekintve a 2023 előtti húsz év teljesen elment mellettem. A képzeletemben még mindig egy rakat vízibusz és pár katamarán járta a magyar tengert, mint gyerekkoromban, és eme változatlanság illúzióját alátámasztotta, hogy a szántódi kompok körülbelül ugyanúgy néztek ki, mint bármikor előtte.
Aztán amikor 2023 májusában először rándultam ki a siófoki kikötőbe, a medence túlpartján egy mini óceánjáró pihent. Egészen más volt, mint amit errefelé megszoktam!
Később derült ki, hogy néhányszor láttam már ezt a hajót Budapesten, csak akkor még a Kaptan Sevket Iyidere névre hallgatott. Ahogy az sejthető, nem ide gyártották: 2001-ben Törökországban építették, és a Boszporuszon közlekedett, mielőtt 2003-ban Budapestre került. Ilyen távolságból nehéz lenne megmondani, hogy ezen a 2004-es képen még eredeti nevét viseli-e, mert a hajoregiszter.hu alapján még abban az évben átkeresztelték Balaton I-nek, majd egy évvel később felhajózták a névadó tóra. Érdekes, hogy a jelek szerint nem maradtak ilyen hajó nélkül a török vizek: egy meglehetősen hasonló kinézetű, de 2004-ben épült jármű ma is közlekedik ott Kaptan Sevket Iyidere I néven.
A hozzánk került hajót Szent Miklósnak keresztelték el új lakóhelyén. Ahogy a bevezetőben írtam, szerintem olyan, mint egy tengerjáró, szemből látszik is, hogy milyen széles, ...
Ez megy most