... még mindig erősen felhős volt, miközben ezeket a képeket csináltam, de ki foglalkozott ezzel? Az első részhez képest ezúttal van pár "nagyágyú" is a válogatásban, illetve néhány szokatlan/kevésbé ismert gép. Plusz néhány rácsodálkozás, hogy mi minden szolgált a hidegháborús korszak NSZK-jának haderejében. Mondtam már, hogy erre a múzeumra érdemes (jó)pár órát rászánni?
A Német Hadsereg Haditechnikai Múzeuma, Berlin-Gatow, 2. rész
A szép felhők még mindig nem tágítottak...
Elég nehezen szántam rá magam ennek a bejegyzésnek a folytatására, mert a Birodalom visszavágot leszámítva a folytatások általában rosszabbak, mint az első rész - másrészt viszont annyi érdekes hangszer maradt még, amit meg lehetne mutatni... Szakértelem híján megint csapongani fogok - ha valakinek eszébe jut valami, nyugodtan írja le alulra kommentben!
"Electronic Sackbut" by David Carroll - originally posted to Flickr as image0243. Licensed under CC BY 2.0 via Wikimedia Commons
Ez itt fenn az "Elektronikus Harsona" 1948-ból - a kanadai Hugh Le Caine a jó értelemben véve megszállott feltalálók mintapéldánya lehetett: a második világháború alatt radarokat fejlesztett, atomfizikát tanult... majd visszatért ifjúkori hobbijához, és hangszereket tervezett. Az ember a jobb kezével a zongorabillentyűzetet kezelte, ballal pedig a hang jellemzőit állíthatta be - kicsit mint az Ondes Martentot-nál; a felvételek tanúsága szerint a gép egész jól utánozta a fúvós hangszerek hangját! A képen látható szerkezet az első prototípus volt, Le Caine később egy sor másik hangszert is épített, nem ilyen barkács kinézettel.
"RCA Mark II Sound Synthesizer" by Rca mk2.jpg: Finnianhughes101 derivative work: RCA Mark II Sound Synthesizer.png: Clusternote derivative work: Clusternote (talk) - This file was derived from: RCA Mark II Sound Synthesizer.png. Licensed under CC0 via Wikimedia Commons
És ez is egy szinti: az RCA Mark II. Nem csak zajt tudott kelteni, de szekvenszerként is működött - pontosabban csak akként: nem volt zongorabillentyűzete vagy hasonlója. Programozása patch-kábelekkel, kapcsolókkal, potméterekkel, és papírra lyukasztott jelekkel történt, a különböző hangsávokat a végén sellakba karcolta. Bonyolultsága miatt nem használták túl sokan, csak a legkísérletezőbb kedvűek: például ilyeneket írtak rajta. Meg ilyeneket. Kérdés, hogy ez a "nyereség" vajon fedezte-e legalább a villanyszámlát - mert az építés költségeit biztosan nem :)
De ne gondoljuk, hogy az elektronika hajnalán csak fura zajok keltésében gondoltak: a fentebbi videón látható beszédszintetizátort például 1937-38-ban fejlesztették ki! Ez persze még csak félig volt az elektronika diadala, mert nagyon sok múlt a kezelőkön, akik hónapokon át tanulták a megfelelő hangkeltés titkait, mire elérték az imént látott szintet.
"Voxcontinental" by Original uploader was Starlingjon at en.wikipedia - Transferred from en.wikipedia; transferred to Commons by User:TenIslands using CommonsHelper. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons
De vissza a hangszerekhez! Annak idején a Hammondról írtam, hogy bár kétségkívül népszerű volt, de közel sem egyeduralkodó: többek közt súlya, ára, illetve a felhasznált elektromechanikus alkatrészek érzékenysége miatt komoly piaca volt a jobbára tranzisztoros combo orgonáknak is. Közülük az egyik leglátványosabb - szerintem - a Vox Continental volt; hangja számtalan dalban hallható, de jellegzetes kinézete miatt képileg is jól felismerhető - például az Animals-féle House of the rising sun "klipben". Megint mások például az olasz Farfisa termékeire esküdtek - mint Rick Wright a korai Pink Floydban:
A zongorák "utánzása" szintén érdekes új hangszereket eredményezett: Harold Rhodes a második világháború közben fejlesztette ki elektromos hangszerét, melyben a zongoramechanika kalapácsai húrok helyett fémrudakat ütöttek meg, melyek rezgéseit hangszedővel felfogva és felerősítve jött létre a jellegzetesen csengő-bongó hang.
"Rhodes Mark V" by The original uploader was Fetz at German Wikipedia - Own work -. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons
A Rhodes zongorát a gitárkirály Leo Fender - nem szívességből, hanem üzletet szimatolva - felkarolta, viszont mivel nem igazán szerette a hangszer magasait, eleinte csak egy a basszus tartományra szorítkozó mini kivitelt gyártatott - ez volt a Piano Bass, amit az alábbi videón egy Vox Continentállal együtt csodálhatunk meg; Ray Manzarek bal kézzel a Piano Bass-t üti, jobbal a Continentalt (utóbbit később Gibsonra cserélte):
Múlt szombaton ki kellett mennem a Nyugatiba, mert le akartam fotózni a MÁV "Hernyó" becenevű motorvonatainak egy vezérlőkocsiját az újabban kék színű FLIRT motorvonatok szomszédságában:
Na jó, ez így ebben a formában nem igaz: főleg a fentebbi kép bal szélén belógó nagy feketeség érdekelt, még pontosabban a 424-es gőzössel a Dunakanyarba induló nosztalgia vonat indulása :)
A közelmúltban néhány évig nem nagyon lehetett 424-est látni, úgyhogy meg kell becsülni, hogy legalább az egyik megint működőképes! Ezen a képen még valószínűleg folyt a víz vételezése...
A sok billentyűs hangszer után nézzünk gyorsan valami mást; valami olyat, ami közelebb áll hozzám :) Már írtam arról, hogy a Hard Rock Cafét a grillcsirke/saláta kombók miatt szeretem - na meg a falakat díszítő relikviák okán. Most utóbbiakból válogatnék, "csak úgy" alapon. Meg mert szépek.
By МаратД (Own work) [CC BY-SA 3.0], via Wikimedia Commons
Amíg az ember megvárja, hogy végre a barátnője is válasszon valamit az étlapot olvasgatja, nem csak azt tudhatja meg, hogy mennyibe kerül a crème brûlée, hanem azt is, hogy a rockzenei trófeák gyűjtése alapvetően nem a tulajdonosok ötlete volt. Eredetileg Eric Clapton szeretett volna bevágódni a londoni étterem üzemeltetőinél, amikor is küldött egy olcsóbb Fendert, mondván tegyék ki egy asztal fölé, és rakjanak mellé egy táblát, hogy ha épp arra járna, akkor adják át neki a helyet. Pete Townshend erre szintén küldött egyet, mondván "az enyém is ér annyit, mint az övé".
"Bo Diddley guitar @ HRC, St. Louis" by David from Springfield, MO - Bo Diddley Uploaded by shoulder-synth. Licensed under CC BY-SA 2.0 via Wikimedia Commons
Függetlenül attól, hogy tényleg így történt-e, az azóta globális lánccá fejlődött Hard Rock Cafénak olyan gitárgyűjteménye van, hogy a magamfajta zenebolond csak pislog. Egy gitár önmagában is szép tud lenni - itt viszont néha olyan példányokkal találkozni, amikről sose gondoltam volna, hogy valaha is össze fogok futni velük. Például Bo Diddley "kockagitárjával". Ez a kép St. Louis-ban készült - én speciel Londonban fotóztam egyet, csak rossz lett a kép :-/
.jpg#/media/File:Hard_Rock_Cafe_London_(4987625874).jpg)
"Hard Rock Cafe London (4987625874)" by Corrado Forino - IMG_2632 Uploaded by SunOfErat. Licensed under CC BY 2.0 via Wikimedia Commons
A Gibson Les Paulja a világ egyik legelterjedtebb elektromos gitárja - na de az milyen, amikor egy gitár nem csak a Les Paul _típus_ egy korai darabja, hanem rögtön Les Paul tulajdona is (volt), mint a fentebbi képen látható példány?
Egészen eddig fogalmam se volt arról, hogy Ron Wood nem eredeti Telecasteren játszik, hanem ESP gyártmányún. Persze - gondolom - nem azért, mert nem tudja megfizetni a Fendert :)
Az időjárással nem igazán volt szerencsém (bár az előrejelzések voltaképp reggeltől kezdve esőt ígértek, szóval csak ne panaszkodjak), de a wuppertali függővasút összességében sokkal nagyobb élmény volt, mint gondoltam! Érdekes volt technikatörténeti szempontból (hisz mégiscsak kb. 120 éve találták ki a működési elvét, ami máig ugyanaz), érdekes volt építészetileg, érdekes volt közlekedésbarátként - és még a bennem (nem túl mélyen) szunnyadó kisgyerek is élvezte a napijegyes viharvasutat :)
A 13 kilométer hosszú vidámparki attrakció
Függővasút a Wupper völgyében
Pár hónapja mutattam egy videót a budapesti állatkertről, és említettem, hogy a Vidám Park egykori területének egy részét is elkezdték benépesíteni, egyelőre félideiglenes jelleggel.
Ez a cukiság-cluster például nem akárhol hangoskodott...
... hanem az egykori óriáskerék magaslatán:
Azt kell mondjam, hogy ez a változás nem kellemetlen (a régi kép a Vidám Park szó szerint utolsó óráiban készült)...
... ezt az ideiglenes madárröptetőt azonban szomorúan láttam, ...
... egy kicsit még tavaly, és néha videóztam is. Például Würzburgban, miközben az ICE3-asomra vártam, és jött egy 152-eses tehervonat a szemközti vágányon. Meg Fürthben, miközben a szemközti vágányon jött egy ES64F4-eses tehervonat - sajnos az nem látszik, hogy a teherkocsik mögött az ellenkező irányba elment egy svájci mozdony által vontatott teher, pedig az érdekesebb téma lett volna, hisz F4-est itthon is láthattunk eleget. Dürrenhofot már mutattam korábban, de egy x-wagenes Trabi mindig idefér! Erlangent éppen átépítették, ezért a vonatközlekedés akadozott, de már nem emlékszem, hogy az itt látható dupla Talent 2 is késett-e. Innen Erfurtba ugrunk, ahol előbb egy 612-est látunk indulni, majd egy RegioShuttle-t érkezni. Utána előbb egy emeletes kocsiból nézünk kifelé menet közben, majd egy ICE3-asból. Ezután Düsseldorfban termünk, ahol egy TRAXX-os ingavonatot videóztam le, miközben egy másik vonatra vártam - aztán egy másik ICE3-assal (a videón sikerült 2-esnek írni) mentem vissza Kölnbe. A videó végül egy újabb emeletes vonattal zárul le, Berlinben, még pontosabban Lichterfelde-Ost állomáson, ahonnan 1881-ben a világ első villamosjárata indult. További kommentek felirat formában a videón. Jó kis nyár volt :)
Jómúltkorjában nem csak Diósgyőrben fotóztam, hanem Miskolc belvárosában is. Nem az a tipikus turistajárta hely; miközben próbáltam pár értékelhető fotót összehozni a mínusz egy-két fokban, úgy néztek rám a helybeliek, mintha ufót láttak volna - pedig az elmúlt években kimondottan fotogén irányba változtak itt a dolgok!
Ez itt például a Hősök tere a Déryné utcából nézve. Utóbbi egy bohém hangulatú utcácska, előbbi egy nagyon kellemes tér lett - sajnos tizenpár éve nem fotóztam, de az megmaradt, hogy nagyon nem ilyen volt, hanem sivárabb.
Miskolc város elesett hőseinek emlékműve - nem bírtam kihagyni, hogy a minorita templom előterében kicsit túlexponálva megörökítsem fő motívumát. Egyetlen gondom is látszik a közelmúltbeli felújításokkal kapcsolatban: hogy minden nátriumlámpák sárgájában ázik, a valódi színek eltűnnek...
... vagy legalábbis csak nehezen hozhatók elő. A Földes Ferenc Gimnázium itt látható épülete egyébként mintha porosz területről érkezett volna. Téglaborítású, tehát tetszik :)
Tudom, a cím valami eltitkolt, majdnem apokalipszishez vezető hidegháborús incidenst sejtet, de nem erről van szó: tavaly augusztusban végre eljutottam a brit Királyi Légierő egykori nyugat-berlini támaszpontján működő repülőmúzeumba, ahol a NATO és a Varsói Szerződés fegyverrendszerei sorakoztak, és miközben néztem-fotóztam őket, kétszer is megáztam :) De persze bőven megérte, mert ritkán látni a két egykori világrend technikáját így, néha szó szerint szembeállni egymással! Folytatása következik, de remélem, az első rész is tetszik:
Szép gépek szép felhők alatt, 1. rész
A Német Hadsereg Haditechnikai Múzeuma, egy bezárt nyugat-berlin repülőtéren
A 2203-as pályaszámú (sorban elvileg a harmadik), rövid (34 méteres) CAF villamos próbajáratának pár pillanata. Mivel kevés felvételt tudtam készíteni róla, nem akartam eldobni egy snittet se, de nem jött ki az egymást követő jelenetek ritmusa (ami persze lehet, hogy rajtam kívül a kutyát se érdekli), úgyhogy beáldoztam az időrendiséget :)
A járgány belseje még le volt nejlonozva, bizonyos részein pedig hungarocell profilok díszelegtek, amikkel a szűk helyeken a kocsi és a tereptárgyak távolságát figyelték.
Ez megy most