Két éve szárnyashajóval - az azóta sajnos elbontott Vöcsök II-vel - mentünk fel Mariannal dunakanyarozni egy kicsit, idén viszont a lassabb, szárnytalan verziót választottuk, ráadásul nem a váci, hanem a szentendrei ágon át, ahol még sose jártam. Járművünk a Dömös volt, egy Moszkva típusú hajó, ami tökéletesnek bizonyult a három óra valahány perces úthoz. Számomra meglepő volt, hogy milyen - talán nem ez az igazán jó szó rá, de - intim hangulata van helyenként a Szentendrei-Dunának, mintha valami eldugott kis vízen járna az ember, nem Európa egyik legfontosabb folyójának mellékágán. Ezt a szépséget és vad kanyargást viszont nehéz lett volna megörökíteni, úgyhogy most inkább az útközben látott hajókról mutatnék pár képet.
Itt a blogban állandóan a váci vízibuszokat emlegetem, de nem csak Vácott gyártottak ilyen jellegű járműveket a második világháború után. Például Mohácson és Tápén is épültek hasonló hajók, később pedig Balatonfüreden. Az azoknál is kisebb kategória szülőhelye pedig Horány volt, apró átkelőikkel ma is tele van az ország. A Delfin 130 nevű, 1968-ben még Somoskő néven épült hajó így partra téve olyan volt, mint egy makett.
A Benta a nyolcvanas évek horányi slágertermékének, a "Csikóvár típusnak" egyik példánya; több mint egy tucat ilyen hajó épült. Az ilyenek néha magányosan közlekednek, néha pedig mellévett autószállító platformmal (ezeknek mi a neve?), mint a képen. Aki kirándult már a Duna Pest-megyei szakaszán (vagy a Velencei-tavon), szinte biztos utazott ilyennel, vagy valamelyik öregebb változatával.
Ez megy most