HamPLÓ

Gyerekkoromban a mainál sokkal több helyen lehetett a fény- és félsorompók helyett teljes szélességű tekerőseket látni (általában szakállasakat). Már úgy értve, hogy bent Budapesten: ilyen volt például a lajosmizsei sorompónál, vagy éppen a pécsi és balatoni vonalakon azon a környéken, ahol ma az Egér út aluljáróban keresztezi a pályát. Néhány éve ezért nagyon megörültem, amikor megláttam Máriaudvar megállóhelyet:

Ez a hely szerintem nem csak a csapórudas sorompók miatt különleges, hanem mert a vágány nagyon hegyes szögben keresztezi az utat, emiatt a két sorompó elég távol van egymástól. A peron viszont nem itt van, hanem az állomásépülettől délkeletre.

Egy régebbi kép 2017-ből, Nohabbal

A kézzel tekert sorompón kívül egy karos jelző is tartozik a szolgálati helyhez, bár sajnos olyan sötét volt ottjártamkor, hogy ezt külön ki kell hangsúlyoznom, különben nem vennétek észre az alábbi videón:

Aki szerint a szlovák poénpunkos bejegyzések a lelki béke ellen elkövetett merényletek voltak, az most se fog örülni :) Ezt a bejegyzést már rég meg akartam írni, de mindig eszembe jutott helyette valami vonatos vagy villamosos dolog. Most nem jutott.

Stefan Raab egy kölni hentescsaládban nőtt fel, majd 1990 körül kitalálta, hogy trancsírozás helyett inkább reklámokhoz és műsorajánlókhoz fog zenéket írni. Olyan lelkesen csinálta ezt, hogy valaki a VIVA-tól fantáziát látott benne, és adott neki egy műsort, majd még egyet.

Bár kicsit se vagyok focirajongó, valahogy úgy hozta a sors, hogy a '90-es VB döntőjét egy rakás német turista közt néztem végig egy görög faluban. Aztán '94-ben az akkor aktuális VB idején megint németek közt - konkrétan Németországban - voltam, ahol nagyjából minden a fociról szólt, hiszen a válogatottjuk címvédő volt. Ekkor láttam először a rendkívül markáns állal rendelkező Raab urat a tévében, ugyanis kiküldték riporterkedni, ő meg az interjúk mellett összeblődködött egy dalt a német csapat edzőjéről, Berti Vogtsról. A Böörti Böörti Vogts című eposz bejutott a német TOP10-be, én meg a falra másztam tőle, annyit nyomták. Nem is nyerték meg a vébét :)

Néhány évvel később aztán a tévémaci nyugatnémet változatából, az egérből csinált slágert. Hirtelen nem is tudom, hol találkozhattam a dallal, mert tutira nem néztem Vivát, de mégis hallottam. Ezután még rádiózott és zenélt egy ideig, de nem nagyon találkoztam vele, míg '99-ben el nem indította a Total TV című műsort a Pro7-en, melyben tévéműsorokból ollózott ki eredetileg nem annak szánt vicces vagy ciki jeleneteket, újságírói bakikat. Máskor meg médiaszereplőket figurázott ki, telefonbetyárkodott, és úgy általában elég szórakoztatóan ökörködött. Na meg közben sok ellenséget szerzett, be is perelték párszor.

A legjobbak azok a bevágások voltak, amikor bejelentkezett interjúra egy-egy világsztárhoz, aztán kérdések helyett ukulelén eljátszotta annak egy-két slágerét, abban a reményben, hogy az illető sztár csatlakozik hozzá. A hírességek meglepően jól viselték ezt, bár egy idő után valószínűleg már előre szóltak nekik, hogy mire számítsanak. Will Smith mindenesetre jól érezte magát, ...

... és az AC/DC-s Angus Young se rúgta ki. Mondjuk segített, hogy Raab elég biztosan elvolt néhány hangszeren, leginkább talán a gitáron. Az ukulele meg már majdnem gitár.

A TV Total legvalószerűtlenebb pillanatai valószínűleg azok voltak, amikor tévés bevágásokból rakott össze dalokat. Egyszer például egy műsorban rálelt egy idősebb hölgyre, aki arra panaszkodott, hogy a szomszéd hóbogyó-bokra rálóg a drótkerítésére, és tönkreteszi azt. A hölgy olyan viccesen mondta ki a "Maschendrahtzaun", azaz drótkerítés szót, hogy Raab country-balladát rittyentett köréje:

... ami aztán hetekig leparkolt a német és osztrák slágerlisták élén. Németül nem tudók is érthetik a dalt, mert nagyrészt angolul van.

Idén nem csak Felső-Sziléziába nem jutottam el, hanem Berlinbe se, pedig most lett volna Innotrans - csak aztán ugye jött a vírus. Az odavágyódás ellen nézzünk most meg egy rakás 2011-es videót! Akkoriban még kevésbé ismertem a várost, a kamerámban pedig nem volt stabilizátor, ehhez képest többet videóztam, mint a rákövetkező években! Igaz, volt is mit, hiszen majdnem minden újdonság volt számomra: láthatunk itt U-Bahnt, S-Bahnt, "sima" Bahnt, hajót, nosztalgia buszt, villamost, kis mozdonyt, régi mozdonyt... Mindezt több rövidebb videóra vágva, szóval ha valaki unja, amit éppen lát, kattintson az előreugrás gombra (">|")!

Sok közlekedésbaráttal és turistával ellentétben én nem vagyok feltétel nélkül elájulva Prágától. Ott is vannak lakótelepek és elhanyagolt utcák, ott se beszél angolul az emberek többsége, ha odamész hozzájuk, és a tömegközlekedésnek se minden aspektusa olyan csodálatos. Az viszont tény, hogy sokkal jobban rendben tartják a belvárosukat, és hogy a közlekedésre (metrók, közúti alagutak, vágányállapotok) is többet költenek, mint mi. Vagy csak jobban költik el? Mindenesetre ez a 2019 októberi kiruccanás rendkívül kellemes élményként maradt bennem. Nem csak a villamosok miatt, de kétségtelen, hogy láttam elég sok régi tuját, különösen Tatra T3-ast, melyek persze igazából nem voltak olyan öregek, mint gondolnánk, de azért hozták azt a hangulatot, amit a jelek szerint most kezdek megkedvelni (régen nagyon nem szerettem a gömbölyű Tatrákat).

Prágai ősz
2019 októberi kirándulás a gömbölyű Tatrák jegyében

Volt már pár ilyen bejegyzésem, de a legutóbbi óta megint belefutottam pár olyan dalba, ami nem eredeti változatában lett híres. Persze lehet, hogy ezek csak nekem újdonságok...

A Rod Stewart-féle "Sailing" örök klasszikus, minden slágerrádió és "Best of the 70's" válogatás elhagyhatatlan szereplője, de eredetileg nem a kócos skót énekes számára íródott. Az eredeti író/előadó testvérpár komolyabb és hosszabb együttműködést tervezett Stewarttal, de a kiadót végül csak ez az egy dal érdekelte. Mondjuk ez legalább érthető, miért.

Azt természetesen tudtam, hogy Iggy Pop és David Bowie országos haverok voltak, de azt valamiért nem gondoltam volna, hogy az utóbbi egyik legpoposabb slágere eredetileg az előbbi számára íródott. Sőt, Bowie nem csak az egyik írója a dalnak, de játszik is ebben a változatban, ami szerintem kicsit olyan, mintha egy poénból készített demó lenne, amiben Iggy Bowie-t parodizálja. Nekem jobban tetszik a feldolgozás, és nem azért, mert Stevie Ray Vaughan (is) gitározik benne, mert őt eddig nem igazán sikerült kihallanom a dalból...

A Gothawagenek és Rekók történetének megírása után elkezdett zavarni, hogy nem tudok magyar, de sokszor külföldi nyelvű oldalt se odalinkelni az oldalaimon szereplő mindenféle Tatra T3-as modellekhez. Ilyenkor általában valami olyasmit szoktam a képek alá írni, hogy "ezt a T3XY.Z-t egy 1968-as T3XX-ből modernizálták 2017-ben", de ez szerintem nem igazán segíti a könnyű olvashatóságot. Most megpróbálok egy rövid regisztert csinálni legalább azokról a változatokról, amelyekkel az oldalaimon találkozni lehet. Nem akarok viszont történelmi visszatekintést írni, mert azt NZA már megcsinálta odaát a villamosok.hu-n!

Ha valakit esetleg nem érdekelne a gömbölyű Tatrák családfája, szerintem pusztán a képek miatt is érdemes végignézni az oldalt. Kicsit fura, hogy pont én mondom ezt, aki nem voltam rajongója a csehszlovák villamosoknak, de mostanra eljutottam oda, hogy már-már tetszenek :)

A "gömbölyű Tatrák evolúciója
A T3-as és rokonai

Már írtam arról, hogy velem kapcsolatban két dolog biztos: az egyik a tériszonyom, a másik meg a lanovkák - avagy másképp: drótkötélpályás felvonók - iránti vonzalmam. Szlovákiában utaztam már néhány ilyennel, de a Pozsony mellett fekvő dévényújfalui minden jel szerint ki fog maradni, az ugyanis a Volkswagen-gyáron belül működik:

Ezen a műholdas képen csak a kábeleket tartó oszlopok látszanak, meg az, hogy miért volt szükség erre a lebegő vasútra: a gyártócsarnok (balra lent) és a tesztpálya (jobbra fent) közt elterülő vágányokat, egy nem kicsi parkolót, és végül magának a tesztpályának az egyik felét kell "átugrani".

Nem semmi a párhuzamos húzó/tartó kábelekkel működő - azaz funitel rendszerű - létesítményen utazó kocsik látványa! A lanovka gyártójának videóján pedig azt is láthatjuk, hogyan állnak rá az autókkal a lebegő platóra, illetve hogyan gurulnak le arról:

Őszintén szólva én azt hittem, hogy erről a fotótúráról már csináltam weboldalt, de úgy tűnik, nem. A C-50-es mozdonykáról persze írtam még azon frissiben, de a teljes beszámoló helyett csak képeket találtam feltöltésre előkészítve. Nosza, gyorsan pótlom, jobb később, mint soha :)

A kis mozdony nagy napja
C-50 által húzott vonat a Gyermekvasúton 2016 októberében

A múltkor mutattam egy sor videót a szlovákiai vasútfotós túrák során felfedezett szlovák poénzenekarról, a Horkýže Slížéről, és csak utólag vettem észre, hogy gyakorlatilag pont azok a dalok maradtak ki a válogatásból, amiket a rádióban hallottunk útközben. Gyorsan pótlom eme hiányosságot :)

Talán ez volt az a dal, amelyikre a leghamarabb felfigyeltem, a dadogós verze miatt. Azt gondoltam, hogy biztos a szöveg tartalmához van köze a beszédhibának, de úgy tűnik, nem: a nóta arról szól, hogy valakik találnak egy atombunkert egy nyilvános vécé mögött, lemennek oda bulizni, és amikor valakit felküldenek cigiért buli közben, kiderül, hogy odakint kitört a háború. Vidám egy téma, komoly klippel :)

Erről a dalról sejtettem, hogy ugyanaz a csapat játszhatja, mint az előző nótát, és nem voltam teljesen biztos abban, hogy nem tényleg beszédhibás az énekes a nagy "Horí, horí, horí, horí, horí, horí"-zásban. Halvány lila segédfogalmam sincs, hogy miről szólhat, de jó kis zúzós punk.

Egész konkrétan emlékszem, hogy Nagymegyer felől Pozsony felé kanyargás közben figyeltem fel ennek a számnak a szövegére: "Lesbian and Gay Song". Wow, Szlovákiában ilyen komoly dolgokról énekelnek a punkok? Aztán kiderült, hogy a dal arról szól, amikor az ember fia vagy lánya ráhajt valakire, az meg lepattintja, hogy "bocsi, meleg vagyok". Legalábbis, ha jól értem. r/thathappened? A dal maga szerintem rettentően fülbemászó, a klipet viszont körülbelül ingyen csinálták hozzá :)

Erről a funkmetál opuszról valamiért nem esett le, hogy ugyanaz a csapat játssza, mint amelyik körülbelül egy tucat másik számot a rádióban. Figyelem: aki nem bírja a csákánnyal és lapáttal szétvert Škoda 100-asok látványát, az ne kattintson rá :)

Ez se tudom, hogy miről szól, és a klip se sokat segít. Azt viszont már sokadszorra látom, hogy az egyik gitáros Synyster Gates-es Schecteren nyomja, pedig ez a zene elég messze áll az Avenged Sevenfoldtól.

A "Ratatata" cím annyira önmagyarázó, hogy még klipet se csináltak hozzá, pedig kellemes egy darab ez is. A fentebbi (lemezborító)kép egyébként a banda szülővárosában, Nyitrán készült, bár szerintem kicsit belefotosoppoltak.

Az akkumulátorról működő motorkocsik a vasút legújabb reménységei. Már leszámítva azt a tényt, hogy egy olyan régi ötletről van szó, hogy már az ilyen járművek legutóbbi sikeres generációját is évtizedekkel ezelőtt (konkrétan 1995-ben) selejtezték. Fontos, hogy ez a bejegyzés semmit sem akar mondani arról, hogy jó vagy rossz ötlet az akkumulátoros energiaellátás, csak már régóta akartam ezekről a szappantartó alakú járművekről írni, és most végre meg is teszem :)

515-ös sorozatú motorkocsi immár múzeumban. Készítette: Anirban Chakraborty - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, Hivatkozás

Az elektromos járművek nagyon mennek manapság, és sokan azt hiszik, hogy újdonságról van szó, holott csak csak egy újabb - sokadik - nekifutást láthatunk. Elektromos volt például az első gépi hajtású budapesti busz, de az 1920-as években a posta is használt elektromos kisteherautókat. És ezek csak a hazai példák, mert külföldön néhány helyen például a villamosokat is akkumulátorokkal hajtották eleinte, hogy ne kelljen felsővezetéket építeni a városi utcák fölé. Utóbbi próbálkozások általában nem jártak sikerrel, mert az akkori akkumulátorok meglehetősen kellemetlen szagúak voltak.

Von Unbekannter, nicht zu ermittelnder Fotograf - Die Lokomotive, April 1909, PD-alt-100, Link

Természetesen a vasutakat is érdekelte a "tiszta" energiával hajtás, de míg másutt általában csak kísérleteztek velük, Németországban tartósan és nagy darabszámban üzemeltettek ilyeneket. A fentebb látható Wittfeld-féle akkumulátoros motorkocsik például 1907-től egészen a hatvanas évekig közlekedtek! Természetesen nem döntöttek sebességi rekordokat, sem távolságiakat: maximum 60 km/h-val tettek meg egyszerre 100-160 kilométert - igaz, ezek a paraméterek a XX. század legelején tulajdonképpen nem számítottak rossznak!

ETA 176. Von Benedikt Dohmen (Benedictus) - Selbst fotografiert, CC BY-SA 3.0, Link

A második világháború után ismét felmerült villamos hajtású motorkocsik beszerzése a nem villamosított vonalakra, az eltelt időnek megfelelően immár korszerűbb berendezésekkel. A nyugatnémet ipar színe-java 1952-54-ben teszt jelleggel nyolc ETA 176 jelzésű (később 517-es sorozatú) motorkocsit szállított a Deutsche Bundesbahnnak. A beszerzési ár ugyan magasabb volt, mint egy dízel járműnél, az üzemeltetés viszont gazdaságosabb, és a jó gyorsulásnak köszönhetően a menetidő is csökkent.