Múltkor voltak új villamosok, úgyhogy most inkább régiekről készült képeket fogok mutogatni, főleg a szívemhez meglehetősen közel álló 2624-esről:

Még most is hihetetlennek tűnik, hogy hazajött Amszterdamból ez a tuja, bár a 2-es vonalon kicsit stílusidegennek mondható, lévén sose közlekedett rajta. Igaz, a legtöbb helyen, ahol viszont járt (Váci út, Pacsirtamező utca), már nincsenek sínek.

Gyerekkorom jellegzetes villamosformája ez, bár akkoriban még nem vettem észre, hogy ez nem egy típus, hanem több, egymástól méretben és teljesítményben is eltérő. Egyszer ezer éve, az akkoriban még igencsak ritka nosztalgia villamosozások egyikén egy felszálló körülnézett a favázas, barna festésű 611-esen, amit már a nagymamája se láthatott eredetiben, és kicsúszott belőle, hogy "szép, szép, de nincs olyan sárga, ami az 59-esen járt?". Hát, ez majdnem olyan, és azzal ellentétben ez bárhova elmehet a mai vágányhálózaton is, úgyhogy ideális nosztalgia villamos.

Ezt a bejegyzést valószínűleg kevesen fogják értékelni, de sebaj, majd azt mondom, hogy magamnak írtam. Mostanában két olyan humorista is meghalt, akit nagyon szerettem, gondoltam, megemlékezem róluk.

Sean Lock (1963 – 2021)

Sean Lockot itthon valószínűleg senki se ismeri, kivéve azokat, akik - mint én - unalmukban gyakran ottfelejtették magukat az internet - vagy a szép emlékű BBC Entertainment - előtt, angol műsorokat nézve. Különösen a "panel show" néven ismert sorozatokra kattantam rá, és hirtelen nem is tudom, van-e ennek magyar neve. Alapvetően vetélkedőkről van szó, ahol humoristák/írók/színészek/celebek versenyzőként a nyeremények helyett inkább a szórakoztatásra koncentrálnak. Van kb. harminc angol humorista, aki vetésforgóban járja a csatornákat, ilyenekben szerepelve, Lock pedig közéjük tartozott, több műsorban is rendszeresen felbukkant. Amúgy elég belterjes társaság ez: jellemző, hogy aki szerepelt a QI-ban, az előbb-utóbb felbukkan a Mock the Weekben, a Would I lie to You?-ban, aztán meg a Sütimesterben...

Humorról alapvetően kár vitatkozni, hiszen ami nekem tetszik, az valószínűleg másnak nem jön be, és vice versa. Engem például a Csengetett, mylord?-tól és a Halló, Halló!-tól ráz ki a hideg, pedig hányan szeretik ezeket, szóval senki se írja meg kommentben, hogy "ez mind szar, nincs humorérzéked", mert úgyse fog érdekelni :) Mindenesetre az én egyéni ízlésem szerint elég jó a humorista-felhozatal ezekben az angol vetélkedőkben, Sean Lock pedig közülük is kiemelkedett.

Valahogy teljesen abszurd, ma divatos szóval "random" tudott lenni; sose tudta az ember, hogy mit hoz ki valamiből. Pedig semmi extremitás nem volt benne, egyszerűen csak teljesen hülye volt, jó értelemben. Na jó, egyszer amúgy angolosan átment 18+-osba, azt mindenki saját felelősségre nézze meg. Meg ezt is. Se. :)

A legjobban - szerintem - az 8 Out of 10 Cats Does Countdownban érezte magát, ami amúgy az 8 Out of 10 Cats nevű vetélkedő celebstábja által játszott Countdown, azaz egy másik vetélkedő. Ebben a műsorban nyerte meg például a "Répa a dobozban" című épületes különszámot. Mindig szétröhögöm magam azon, ahogy látszólag szabotálja a játékot, pedig igazából csak nyerni akar. Később aztán a visszavágót is megnyerte, szóval ennek az elég hülye játéknak ő az örökös bajnoka :)

A sok viccelődés közben komoly is tudott lenni. Legalábbis a "milyen gyászjelentést akarsz magadnak" kérdésre adott válasza ott helyben viccesnek tűnt, így utólag viszont igazságtalan, hogy nem az történt, amit mondott.

De hogy ne ilyen szomorúan emlékezzünk rá, nézzük meg inkább ezt a QI válogatást, ott se hazudtolta meg magát!

Norm MacDonald (1959 – 2021)

A Saturday Night Live-ról már sokszor írtam itt a blogban. Tizenöt-tizenhat éves koromban fedeztem fel magamnak az amerikai humoripar eme zászlóshajóját, és ilyen-olyan formában azóta is próbálom követni. Norm MacDonald ebben a műsorban lett ismert, itthon viszont szerintem csak azok hallották a hangját, akik eredeti nyelven nézik a Family Guy-t, amiben néha ő volt a Halál. A fentebb beágyazott jelenet szereplői közt ott van Robert Downey Jr. és a még fiatal Will Ferrell, szerintem mégis a bandavezért játszó MacDonald a legjobb benne. Az az "Oh no, that’s not good" zseniális, ahogy maga is röhög a jelenet abszurditásán :)

Pedig állítólag nem is szeretett jelenetekben szerepelni, az igazi lételeme az SNL kamuhíradója, a Weekend Update volt. És ott tényleg gyilkos volt... már hogy átvitt értelemben... egyesekkel ellentétben... mármint hogy mások szerint.

Mostanában újra elkezdtem villamosokat fotózni, főleg akkor, amikor van valami szokatlan téma. Például amikor a hűvösvölgyi vonalon pályát karbantartottak, és emiatt a 61-es és az 56(A) a Széllká téren fordult:

Hűvösvölgybe ugye nem mehet fel CAF (rövid a végállomás, és talán a Nagyhíd megálló is), de ha épp nem is kell, akkor miért ne tehetnének a két rövidített vonalra néhányat?

Itt egy másik alacsonypadlós, ezúttal 56A-ként.

A 19-esen normál esetben is közlekednek CAF-ok, magát a járatot viszont csak ideiglenesen terelték át a Duna-partról a Margit körútra valamelyik hétvégén.

Ahhoz sajnos messze nincs elég alacsonypadlós, hogy minden vonalra jusson belőlük, hétvégén viszont van annyi tartalék, hogy a 69-esre kerüljön néhány. Mit mondjak, a Laky Adolf utcai megálló nagyon nem így nézett ki még néhány éve!

Mert én speciel nem annyira, múlt hétvégén mégis kibuszoztam az Ikarus-találkozóra a ferihegyi Aeroparkba. Már tavaly (vagy tavalyelőtt? összemosódott az elmúlt két év!) is ki akartam menni, de lusta voltam. Hát most nem!

Mondjuk elég kiakasztó, hogy 2021-ben ilyen járművel kellett kimennem a reptérre. Pfujj :) Valamikor húsz éve már utaztam ezzel a Farossal, Kaposvár és Mesztegnyő közt. Ha akkor új lett volna, lassan már akkor is réginek számítana...

Az a lámpácska az egymással szembeni ülések közti asztalon szerintem zseniális. Amúgy teltház volt - még jó, hogy korán kiértem a buszpályaudvarra, ráadásul előre megváltott jeggyel, így még válogathattam a helyek közt!

Prágában járva mindig elgondolkoztam azon, hogy kellene egyet hajózni a Moldván. Például ezzel az 1940-ben épült lapátkerekes gőzössel.

A gőzös most augusztusban ugyan nem jött össze, de a hajózás igen, a Vyšehrad sziklái alatt áthaladó szakaszon ugyanis nem járt a villamos, viszont Výtoň megálló közelében át lehetett szállni a kieső szakaszt pótló vízi járatra.

Hozzáteszem, hogy ez nem akkora különlegesség, hiszen Pesten is volt már metrómegálló-pótló hajó, sőt, ebben a pillanatban is jár hídpótló járat. A jármű, amivel utaztunk, eredetileg 1978-ban épült, majd 2010-ben felújították. Alapjában véve egy étteremmel egybekötött városnéző hajó, bár az evéssel-ivással kapcsolatos funkciók nem működtek, a teljesen berendezett bárpult ott szomorkodott a sarokban.

Útközben elmentünk emellett a lapátkerekes gőzös hajótest mellett, melyről semmit se tudok. Vajon fel fogják valaha újítani?

Múlt hétvégén a síneket javították a Szabadság hídon, emiatt nem jártak villamosok a Kiskörúton. De nem maradtak üresen a vágányok, mert a vágányzár előtt átvittek pár régi és új villamost a Károly körútra, elvileg az Európai Mobilitási Hét tiszteletére, de szerintem inkább azért, hogy végre lássuk őket két ínséges év után :)

A 611-es természetesen nem volt meglepetés, hiszen az 1908-ban épített favázas kocsi 1987 óta a budapesti nosztalgia-közlekedés alapjárműve.

A CAF felbukkanása már meglepőbb volt, hiszen ez a jármű nem járhat rendszeresen a Szabadság hídon - üresen, egyedi engedéllyel viszont átcsoroghatott.

Több mint két éve írtam egy hosszút a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) járműveiről, ez a kép jó illusztráció lett volna ott, hiszen a rajta látható két sárga motorkocsi eredetileg ennek a cégnek a flottájához tartozott.

A 611-eshez hasonlóan 1987-ben helyreállított 436-oson azt láthatjuk, hogy hogyan néztek ki a BVVV villamosai az 1910-es években: az "L" sorozatú favázas kéttengelyest 1913-ban vásárolták.

Ma van húsz éve annak, hogy először felszállt a felújított Li-2-es. Lassan már a második életében is korosnak számít :)

Bár idén nem volt annyi időm a hlavní nádraží forgalmát figyelni, mint 2018-ban vagy 2019-ben, de azért pár vonatot így is megörökítettem augusztusban egy borús délutánon. Sajnos Búvárt egyátalán nem láttam, dízelből pedig csak tolatómozdony és motorvonat volt, de annál bővebb volt a kínálat a "Pershingek" mindenféle változatából. Érdemes bekapcsolni a feliratot ("CC" feliratú gomb), ott igyekeztem leírni, mit látunk éppen:

Aki régebb óta követi ezt a blogot, az tudhatja, hogy közismert rockzenei érdeklődésem ellenére nem kicsit kedvelem az ABBA-t, és most végre nem valami régi dalt linkelhetek be tőlük, hanem egy újat. Igen: 2021-ben, 40 évvel az utolsó lemezük után. Végre egy kellemes meglepetés ettől a borzasztó évtől!

Érdekes, hogy ez a dal - és a másik, ugyanakkor publikált darab - a diszkós áthallások ellenére nem ahhoz a stílushoz megy vissza, amivel igazán híresek lettek (Dancing Queen, Money Money Money és társai), hanem mintha az utolsó lemezükről, a '81-es The Visitorsról származna, ami nem volt egy vidám csingilingi darab, sőt, a korábbi popzenéjükhez képest szinte sötét volt és idegen. Az új dal dallama szerintem hamisítatlan ABBA, csak persze mintha Agnetha hangja nem csilingelne úgy. De hát miért is csilingelne: hetvenen felül van az egész banda, és se ők, se a világ nem ugyanaz; a szövegben is szerepel, hogy "nem ugyanaz vagyok". Érdeklődve várom a novemberben megjelenő lemezt.

Előző rész: a korszak BASF-jei

A múltkori bejegyzés kommentjei közt említette valaki a BASF melletti talán másik legkomolyabb európai gyártót, az AGFA-t. Természetesen ez a márka is felbukkant nálunk a panelban. Sőt, talán már korábban is, amikor még öntött betonos (szerintem alagútzsalus) házban laktunk :) Még hagyományos, tekercses magnószalagként ismertem meg, az emblémájuk - a Polimerével együtt - elég mélyen bevésődött.

Az első kazettánk (konkrétan az egyes sorszámú) valószínűleg a márka lakáson belüli ismertsége miatt lett AGFA, de ez az 1980-81 körüli kivitel biza elég régimódian nézett ki - bár az ezüst rozetta tetszett. Utóbbi miatt valahogy előkelőnek tűnt a kazi, pedig ez volt a német-belga cég egyik legolcsóbb gyártmánya.

'82-ben aztán dizájnt váltottak: megérkezett a négyzetháló! Ha valaki a nyolcvanas éveket akarja grafikailag érzékeltetni, érdemes négyzethálót rajzolnia, mert az valahogy nagyon ment akkoriban. Ennél már csak az lehet "nyolcvanas évekebb", ha a négyzetháló neonszínekben izzik :)