Régebben külön bejegyzéseket készítettem azokról a sétáimról, melyeken turistaként próbáltam rácsodálkozni a városra. Ezt a dolgot aztán elengedtem, de most megint valami hasonlót csináltunk Mariannal, amikor jegyet vettem egy esti sétakörre az itt nemrég bemutatott Gróf Széchenyi nosztalgiahajóra.
Bár a hajó belülről se csúnya, nem sokat tartózkodtunk az utastérben, hiszen kétoldalt és elöl is volt terasz, ahonnan az alkonyatban gyönyörködhettünk. Ráadásul kivételesen az időjárás is a mi oldalunkon állt.
Régen közvetlen irányítás helyett ilyen telegráfokkal instruálták a hajó mélyén dolgozó gépészeket, hogy mekkora teljesítményt adjanak és melyik irányba. Ez a konkrét telegráf persze szerintem már nincs bekötve, legalábbis a karja sose mozdult el a képen látható állásból - de így is jól nézett ki a naplementében! Ha valakit érdekelne, hogyan működött ez a telegráfos "távirányítás", ennek a videónak az első 25 másodpercében megfigyelheti egy másik hajón.
Gyerekkorom mentális térképén a pesti belváros körülbelül az Erzsébet hídnál ért véget, onnan délre minden szürke volt és omladozott. Már úgy értem, hogy szürkébb volt és jobban omladozott, mint északabbra. A Váci utcában például autók jártak, és a Vásárcsarnokba is vásárolni jártak az emberek - turista leginkább akkor járt ott, ha eltévedt. A Közgáz épülete persze akkor sem volt csúnya, de a Közraktár(ak) kimondottan barátságtalan látvány volt. Most meg akkora benne az élet, hogy egy ideig a NASA központja is ott volt, már, ha a hihetünk a Mentőakció című filmnek :) Épületként nem tetszik a Bálna, de így este azért irtó jól néz ki!
A Közraktárral szemközt a budai oldal a Műegyetem épületei miatt városiasabb volt régen is - a Ch épület (és a mellette álló bérház) viszont igazán visszakaphatná a kupoláját, hogy szebb legyen az összkép!
Ez megy most