Ha valaki menetrend szerinti járattal akar áthajózni Agárdról a tó szemközti oldalán levő Szúnyog-szigetre, valószínűleg valami aranyos úszó szappantartóval fog menni. Azzal is jópofa a foltokba tömörülő nádasok közt kanyarogni, de szokott az agárdi móló mellett egy komolyabb gép is állni:
A nyolcvanas évek elején egyszer mentünk vele a családdal, de akkor azt gondoltam, hogy ez is csak egy olyan vízibusz, mint amilyennel Pesten szoktunk utazni. Azt nem vettem észre, hogy ez a hajó kisebb azoknál - és áramvonalasabb is:
Különösen mellette elúszva (már hogy vízijárművel) tűnhet fel a hajótest indokolatlannak tűnő vonalvezetése. Ez azonban csak most indokolatlan, mert eredetileg nagyon is szükség volt rá:
Forrás: Fekecs Gábor a hajoregiszter.hu-ról
A ma Nadap névre hallgató vízibusz ugyanis eredetileg szárnyashajónak épült Vácott! Az ötvenes évek végén itthon még szinte ismeretlen volt ez a műfaj, és jó ötletnek tűnt egy ilyen járművet kifejleszteni a magyar vizekre. Néminemű kísérletezés után 1962-ben itthon tervezett és gyártott hajótesttel - valamint egy ezerkétszáz lóerős szovjet motorral - kezdte meg próbáit a Fecske névre keresztelt csodajármű. Jó hajózási tulajdonságai voltak, de ekkorra a Mahart már beszerzett két Sirály sorozatú hajót a Szovjetunióból, így nem igazán volt igény a kisebb méretű magyar típusra. Ragozhatnám a témát a rendelkezésemre álló kevés információ alapján, de szerintem érdemesebb elolvasni a főtervező visszaemlékezését itt!
Ez megy most