A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját, hanem rögtön böngészőből használható emulátorba is bedolgozta őket. Nekünk csak annyi a teendőnk, hogy rákattintunk a szívünknek kedves címre, megvárjuk, amíg betöltődik, és... és itt következik az első időutazásos élmény, hogy a játékok körülbelül annyi idő alatt töltődnek be, mint annak idején a fizikai gépen. Pontosabban érzésre azért valamivel gyorsabban, de nem tudom, hogyan tudnám a különbséget lemérni.
A totális retró élményhez nyomjunk F12-t az emulátor ablakában, ott válasszuk a "Drive" menüpontot, és az alatt kapcsoljuk be a "Drive sound emulation"-t a jó kis 1541 hangokhoz! (ide jól jött volna egy kerregős 1541 videó, de nem találtam megfelelőt) Ugyanitt - már hogy az F12 megnyomására megjelenő menüben - találjuk a "Machine settings"-et is, amely alatt a "Joystick settings"-nél tudjuk beállítani, hogy melyik botkormányt milyen billentyűzetkombinációval utánozzuk. Némelyik játéknál el lehet ezzel játszadozni, mire megmozdul a szereplőnk, de megéri a küszködést! Akit pedig esetleg zavar a rasztercsíkos kép, a "Video settings" alatt kapcsolja ki a CRT emulációt. Egyébként tök vicces, hogy a játékok cracktrókkal együtt vannak feltöltve, némelyik többfélével is. Így valódi az élmény!
Amikor befejeztünk egy játékot, érdemes az F12 menüben kilépni az emulátorból, hogy ne keveredjenek össze a vezérlőszervek. Ezen kívül néha nem működik az F12, mert a böngésző saját maga értelmezi azt, nem adja tovább az emulátornak. Ilyenkor tapasztalatom szerint érdemes újratölteni a blogbejegyzést.
A válogatást kezdjük mondjuk a világ legjobb játékával, a Wizard of Worral! Nagyon nehezen készült el ez a bejegyzés, mert leragadtam az ezzel való játszással :) Érdekes módon a Krissz-féle böngészős átirat szerintem jobb játékélményt ad, de így se rossz, bár nálam a hang elég zajos volt. Igaz, a játék hangjai eleve csak zajnak nevezhetők. Brrr, mi ezt annak idején tényleg kibírtuk órákon át? Amúgy például itt rögtön át kell állítani a joystickot a bevezetőben írt módon.
Azt hiszem, az első flipper, amivel találkoztam, a fentebb kipróbálható David's Midnight Magic volt. Alapesetben a bal flipflop a TAB, a jobb pedig a SHIFT gombra mozdul meg, és ne lepődjünk meg, ha a sokadik megnyomás után a Windows megkérdezi, nem ragadt-e be valamelyik billentyűnk :) Kicsit furcsa, hogy a gombok lenyomásának erejétől független a nyelvecskék mozgása, de ez így volt szép.
Még egyszerűbb élvezet volt a Choplifter. A joystick emulációt állítsuk át az egyes portra, és kezdhetjük a hősködést (a helikopter a space hosszabb nyomására fordul át másik irányba)! Ezzel is hány órát eljátszottunk, pedig néhány év után talán már magunk is tudtunk volna írni egy ilyen bonyolultságú játékot. Az akkor összecsipegetett tudásból ma már csak arra emlékszem, hogy voltak sprite-ok, és lehetett az ütközésüket egymással és a háttérrel figyelni. Hasznos tudás volt... most azon gondolkodom, vajon megvan-e valahol az a kockás füzet, amiben a sprite-okat számolgattam.
Az előzőnél jelentősen komolyabb játék volt a remek zenéjű Great Giana Sisters. Mivel akkoriban még sosem láttunk Nintendót és Super Mario Brost, fogalmunk sem volt róla, hogy ez tulajdonképpen egy másolat - és miután megtudtuk se találtuk kevésbé élvezetesnek :)
Igyekeztem olyan játékokat összeválogatni, amiket könnyű billentyűzettel játszani - a Test Drive például elég használhatatlannak tűnt joystick nélkül, meg néhány verekedős is. A fentebb látható Blue Max igencsak primitív volt a maga bumfordi módján (például a repülőgép emelkedéséhez nem hasra kellett húzni a joystickot, hanem felfelé tolni), de azért azt hiszem, értem, miért játszottunk vele annyit.
A 2018-as Innotrans, második oldal
Ez megy most