HamPLÓ

Gyerekkoromban fényképek alapján rajzolgattam business jeteket, és nem gondoltam, hogy valaha is látni fogok olyat. Aztán fordult a világ, és azóta mindig áll egy-két ilyen csoda a régi ferihegyi épület előtt, a kisgépes terminálnál. A Forma-1 futam idején pedig kimondottan hemzsegnek a betonon: kicsik, nagyok, két- és háromhajtóművesek! Tavaly nyáron egy reptéri túra keretében egész közelről megnézhettem őket. Klassz volt :)

Bizjet-tolongás a kisgépes terminálon

Akinek a chiptune-ok nem jönnek be, az se maradjon zene nélkül :) Kezdetnek itt van egy talán kevésbé ismert sláger a kilencvenes évek elejéről a Was (Not Was) nevű formációtól:

Amikor először hallottam, a szemöldököm a magasba szaladt, hiszen a férfi énekhang igencsak ismerős volt. De nem, az nem lehet, nem működne közre egy ilyen műanyag valamiben, gondoltam. Aztán kiderült, hogy mégis: nem elég, hogy a női vokál tényleg a klipben szereplő Kim Basingertől származik (neki se kellett volna kétszer mondania nekem, amit a dalban, ti. hogy "let's go to bed":), a másik hang valóban Ozzy Osbourné! És hogy még érdekesebb legyen a történet, majd' egy évtizeddel korábban a dal eredeti demójában (majd annak későbbi remixében) a még ismeretlen Madonna volt a párja. Persze nem egyszerre énekelték fel a részeiket, de akkor se semmi sztárparádé ennek a számnak a története!

Ugyanez igaz a Twisted Sister "Be Chrool to Your Scuel" című opuszára is, hiszen Dee Snider mellett Alice Cooper a másik fő vokalista. De a hangszeresek közt is találunk ismert neveket: a zongorát Billy Joel püfölte, a gitárszóló pedig a Stray Cats-es Brian Setzer műve. És akkor még nem is beszéltünk a klipről, melynek szokásosan hosszú kerettörténetének a Rendőrakadémia-sorozatból ismerős Bobcat Goldthwait a főszereplője. És most váltsunk stílust:

Annak idején C64-en találkoztam egy cracktro-gyűjteménnyel, aminek a zenéi annyira tetszettek, hogy átvettem őket kazettára. Az egyes részeket az évek során sikerült azonosítanom (Deflektor, Masters of the Universe, meg még egy pár, ami most nem jut eszembe), egyetlen kivétellel. Most véletlenül beleakadtam ugyanabba a "dalba", de más feldolgozásban. Sajnos nem találtam mellette infót arról, hogy ki írta, mi a címe, ezért felrakom ide, hátha valakinek beugrik, mi ez. Még az is lehet, hogy valami popsláger átdolgozása? Az megmagyarázná, miért létezik többféle változatban is C64-en. Mindenesetre az a verzió, amit én keresek, jobban meg volt hangszerelve.

Update: Nem kell keresni, "peticske" megtalálta. Azt sejtettem, hogy feldolgozás, de hogy Jean-Michael Jarre, azt nem:

Berlinben található a világ egyik legnagyobb villamoshálózata, de aki az egyvágányos, egymást kitérőkben kikerülő, erdőkön és kisvárosi utcákon átvágtató vonalakat szereti, annak sem kell messzire mennie, hiszen a német főváros határában három ilyen üzem is működik: a schöneichei, a woltersdorfi, és a strausbergi. Míg ezek közül a harmadik már alacsonypadlóra váltott, az egyikben kizárólag az ötvenes évekből származó járművek szállítják az utasokat, és a másikban is "youngtimer" klasszikusokkal (DÜWAG-okkal és Tatrákkal) találkozhattunk.

Berlin környéki villamosvasutak: Schöneiche és Woltersdorf
Régi és még régebbi járművek... még!

A napokban megint tévelyegtem egyet a youtube-on mindenféle nagy gépezetek hangjai után kutakodva. Az ilyesmivel napokig el tudok lenni, most meg is osztanék néhányat a kedvenceim közül.

A Class 50 már ránézésre is egy tipikus angol dízelmozdony, márpedig azok szeretnek füstölni. És valóban: a hetvenes évek Queen-koncertjeire emlékeztet az, ami a kipufogókból előtör! (A videó elég hosszú, úgyhogy aki siet, 7:33-tól hallgathatja meg a tizenhathengerest nagyobb fordulatszámon.)

Az iménti mozdony motorja se volt kicsi, de a komolyabb hajókéhoz képest eltörpül. Ez itt fent például egy 291 méter hosszú ömlesztettáru-szállító géptere. Egy ekkora jármű nem slusszkulcs elfordítására indul, úgyhogy a videón láthatunk mindenféle hűtő- és légrendszereket, dízelgenerátorokat, kormánylapát-mozgatást is. Ha jól értem, a tulajdonképpeni fő motor csak valamikor 3:54 körül röffen be, csak ezt nem hallani ki a zajból. Mindegy, a dízelaggregát indítási hangja is szép!

Alapjában véve olyan, mint a Sopron motoros, csak kicsit nagyobb, nem? Itt is külön tudomány, hogy mi mindent kell csinálni, mielőtt elindulnak a Láng motorok.

És most nézzünk valami még hangosabbat: a fentebbi videón a Luftwaffe egyik Phantomját röffentik be, patronos indítással. Ha jól értem, ez a szerkezet valami olyasmi, mint egy tüzérségi lövedék, ami töltet helyett (a terminológiám majdnem biztos, hogy nem korrekt, haditechnikusok javíthatnak!) forró gázt "lő ki", amit a hajtómű megforgatásához használnak (az itt látható esetben tudtommal nem közvetlenül a hajtóműlapátokat forgatják át vele, hanem az indítómotort, ami mandínerből a hajtóművet forgatja meg). Ez a verzió a látszat ellenére egész tiszta; a korai sugárhajtásúak indítópatronjai bezzeg piszok módon kormoltak!

Amíg megjön a kedvem a blogíráshoz, nézegessünk öreg autókat, ezúttal a budaörsi repülőtérről, ahol 2018 tavaszán ismét megrendezték a szokásos nosztalgia találkozót.

Az AMC Pacer elég fura szerzet: kisautónak tűnik, de ugyanolyan széles, mint a korszak többi középkategóriás amerikai kocsija. Ráadásul elég viccesen is néz ki a kis békaszemeivel meg a gömbölyű hátsójával. Én a Wayne világában láttam először ilyet: a főszereplő és csipet-csapata egy ilyenben headbangelt a Bohemian rhapsody-ra.

Mintha most több amerikai autó lett volna, mint amennyi lenni szokott - ami nem baj, mert amúgy szökőévente találkozom ilyenekkel. Ennek megfelelően nem nagyon ismerem fel őket magamtól: ezt például kis guglizás után Chevrolet Chevelle Malibu... valaminek gondolom. Majd valamelyik rezidens autómán kommentelőm kijavít, ha tévedek :)

Update: "Nem jársz messze, ez egy Chevy El Camino. Negyedik generáció, annak is a végéről, a szögletes lámpák miatt 1977-esnek tippelem." - köszönet Sam.Joe-nak!

Na, ezt viszont felismerem, ez egy tuningolt Kispolszki! Esetleg uborkakonzerv, csak nem visel kalapot. Pirosban és feketében szebb, de így se csúnya.

Most pedig jöjjenek a csillagosok, akik mindig szép számban képviseltetik magukat. Ezt a piros szépséget például biztosan láttam két éve.

Régen volt már pályaudvar itt a blogban, nem? És Szlovákia is, úgyhogy a kettőt most szépen összekötöm, és a kassai vasútállomásról fogok néhány képet mutatni :)

Fura egyvelege ez a pályaudvar a szocmodernnek és a rendszerváltás utánnak. A peronok, illetve a városból majdnem mindenhonnan látható toronyépület egyértelműen a hetvenes éveket képviselik, ...

Von Unbekannt - http://postcards.hungaricana.hu/hu/search/results/?query=SZO=%28Kassa,%20d%C3%B3m%29, CC0, Link

... mert a vasút megnyitásakor épültből később Pfaff Ferenc tervei alapján átépített régi indóháznak (lásd fentebb) sajnos nyoma sem maradt. Kassára egyébként először a Tiszavidéki Vasút érkezett meg 1860-ban, ezt az 1870-es években a Kassa-Oderbergi Vasút eperjesi, illetve oderbergi vonalai követték, illetve néhány további Tiszacsernyő és Torna felé. Az évek során eléggé elhasználódott állomásépületet a hetvenes években cserélték le a ma is láthatóra.

Von Ladislav Luppa - Eigenes Werk, CC BY-SA 4.0, Link

Pontosabban ma már nem teljesen azt látjuk, mint amit 1973-ban, 2016-ban ugyanis modernizálták az eléggé coccjalista hangulatot árasztó főépületet. Építészetileg ugyan nem volt rettentő látványos a változás, ugyanakkor szeretném, ha legalább valamelyik budapesti fejpályaudvaron megközelítőleg olyan minőségű szendvics- és süteménykínálatból lehetne választani, vagy hogy olyan tiszta nyilvános vécé állna az utazni indulók rendelkezésére, mint itt. Talán csak ülőhelyből nincs elég a csarnokban, de amúgy tiszta Németország itt várni a vonatra!

A woltersdorfi kirándulás eső miatt rövidre lett fogva, és annyira zuhogott, hogy hirtelen nem nagyon tudtuk, hova menjünk, mit csináljunk, ami jár bőrig ázással. Jobb híján egy időre lehorgonyoztunk a nemrég befejezett Ostkreuzon:

David Gilmour és Brian May neve miatt kattintottam erre a videóra, mely a szerintem elég borzasztóan sikerült össznépi "Smoke on the Water" feldolgozás készítésének kulisszái mögé enged betekinteni. A második másodpercnél aztán megdöbbenve észleltem, hogy a narrátor/riporter hangja ismerős:

Hisz ez a "kettes számú Sky Channel hang", aki műholdas csatornákkal megtámogatott középső gyerekkoromban a nyugati világ egyik audio(vizuális) megnyilvánulása volt! Ő lenne az, aki itt azt mondja, hogy "da bájanik vomen". Gyorsan rákerestem: Tommy Vance-nek hívták, és egy kimondottan hard rock- és metálkedvelő rádiós DJ volt. És most nem csak a mainstream, rádióbarát műfajra kell gondolni, mert itt például a Slayert interjúvolja, de a SOAD is feltűnik:

Milyen jó, hogy szembejött ez a dokumentumfilm, legalább megtudtam, ki beszélt hozzánk a nagy színes dobozból annak idején :)

PS: Mostanában azért nem voltak bejegyzések, mert influenszer lettem. Ja nem is, csak influenzás. De már elmúlt.

PS/2: Aki kíváncsi a teljes Smoke on the Water dokumentumfilmre, itt találja.

PS3: Az egyes számú "Sky Channel hang" természetesen ő volt számunkra:

Tudom, biztos nem ő volt a csatorna első bemondója, de amikor mi '87 végén megismertük a "Szkájt", az övé volt a legemlékezetesebb hang.

De gyorsan telik az idő, ez ma volt tíz éve... A vonal amúgy még mindig nincs készen, most éppen 2027-re várják az átadást.

Köln: amikor a levéltár eltűnt a föld felszínéről