HamPLÓ

Tavaly véletlenül botlottunk bele Balatonfüreden egy oldtimer találkozóba, melynek számomra az amerikai batárok voltak a legemlékezetesebb résztvevői. Idén direkt mentünk oda, és bár most nem az "amcsi verdák" tetszettek a legjobban, azért pár kockát rájuk is kattintottam.

A történelmi és egyéb részleteket majd a kommentszekció elmondja, de szerintem ez az egyik legamerikaiabb autó ever: a Chervrolet Bel Air. Nem a legszebb (mert az a Mustang), nem is a legjobb, de ha egy filmben mutatnak egy ilyet, amint beállnak vele egy autósmoziba, azonnal el tudod helyezni, hogy hol és mikor járunk térben és időben.

Belülről is pont olyan visszafogott, mint kívülről :) 

Érdekes módon oldalról nem erőszakos, valószínűleg itt az aerodinamikával is foglalkoztak, nem csak a díszítéssel. Tudom, van, aki már azért kikergetne a világból, mert ezzel azt mondom, hogy más szögből erőszakos kinézetű autó, de szerintem tényleg az. Erőből, méretből, díszítésből akar lenyűgözni, nem kifinomultságból. Nincs ezzel semmi baj, csak rám ilyen hatással van.

A Bel Airre azt írtam az előbb, hogy a legamerikaiabb autó ever, és ez itt egy másik legamerikaiabb autó ever :) Elvileg ez egy Buick Super 1946-ból. Ha valaki esetleg nem tudta addig, ki nyerte meg a háborút, itt volt a válasz: egyrészt az az ország, amelyik ekkora autókat gyártott, de főleg az az ország, ahol az ekkora autókat meg is tudta venni valaki.

A "Buick Eight" felirat arra utal, hogy a gépsárkányt...

Az Ínség-szikla XI. kerületiként számomra mindig csak egy nem különösebben érdekes természeti jelenség volt. Túlzásnak tűnt a neve, hisz nem sziklának nézett ki, csak néhány vízből kilógó kőnek, már, amikor épp látszott belőle valami. Hát, ez most megváltozott: majdnem akkora félsziget van a helyén, mint a Margit-híd középső pillérjénél levő!

Ma nagyon meg akartam nézni a múltkori videó óta még tovább apadt Dunát, de rohadt lusta voltam nem jött össze, úgyhogy itt van még egy videó a hét közepéről. Feliratozással, meg minden:

Tudom, hogy azóta tovább apadt a víz, de nekem nem volt időm kinézni, mindenesetre 2026. július 28-án a Duna vízállása megdöntötte az addig mért legalacsonyabb értéket. A szállodahajók nem jutottak el Pestre, a kirándulóhajók nem tudtak Szentendére és a Duna-kanyarba feljutni, a Margit híd középső pillérje körül viszont hatalmas volt az élet. A videóhoz kiadós magyarázó felirat tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni - már ha nincs eleve bekapcsolva.

A cím fake news, mert nem hatszáz, illetve nem mind Ikarus és nem mind régi, de azért tényleg sok. A két évvel korábbi tapolcai Ikarus találkozó valamiért nem jött be, ezt viszont most kimondottan élveztem! Az egyes gépek korának, sőt, néha típusának beazonosítása még mindig sokszor gondot okoz, de azért megpróbáltam értelmesebbeket írni a képek alá annál, hogy "ez itt egy busz", "ez itt egy másik" :) Sokan persze csak feldobják a képet, aztán mindenki találja ki, minek kell örülni, ez viszont nekem kevés, pláne, hogy egyik-másik járműről azért lehet mit írni. Ha valahol tévedtem, vagy valakinek eszébe jut valami kiegészítés, kommentben tessék jelezni! Itt a beszámoló rengeteg képpel, illetve egy rövid és egy hosszú videóval:

A 2026-os tapolcai Ikarus találkozó
Roburral nyit az oldal, de aztán jönnek a buszok!

A Siófok katamarán tolat (hátrázik) ki a szigligeti kikötőből július közepén, folyamatos felkavart iszapot hagyva maga után a vízben. Laikusként nem nagyon tudtam megítélni, hogy ez csak kellemetlennek néz ki, vagy tényleg neccesen alacsony a víz, aztán az élet megadta a választ: egy héttel később már nem állt meg itt a katamarán, csak a kisebb hajók...

Az elmúlt pár évben a balatoni retróhétvégéken általában az első napra hagytam a fel-alá rohangászást, a másodikon inkább csak fotózgattam-videózgattam, majd más program után néztem. Idén is így volt: szombaton Badacsony és Örvényes közt ingáztunk több részletben, vasárnap viszont csak lementem, Nohaboztam egy kicsit, fotóztam még egy kicsit, aztán családoztam.

A Balatonfüredről induló Nohabig lejutáshoz a nyolcadik V43-as szolgáltatta a vonóerőt az intercity elején. Az első gépen kívül ez a példány is régi festést visel, mert ez volt az első a sorozatból, amit már Budapesten raktak össze - az első hét gépet ugyanis még Essenben legózta össze a típust tervező nyugat-európai konzorcium. Hozzá kell tenni, hogy még ebben a nyolcadik gépben is sok nyugati cucc volt, a fő alkatrészek hazai gyártásának felfutásához idő kellett. Az alaphangulatot mindenesetre szépen megadta a nosztalgiagép, igaz, én sokat nem éreztem belőle, mert a vonat végén a nyárra bérelt egyik osztrák kocsiban utaztam, mert azokban működni szokott a klíma.

Szóval Nohaboztam, aztán valahogy úgy esett, hogy megint Révfülöpön fotóztam le több résztvevő szerelvényt is, itt fent például az első Nohabot és a különvonatként közlekedő 424-es nosztalgiaszerelvényt.

A Bartók Béla út - Tétényi út - Karolina út kereszteződése feletti, immár réginek nevezhető vasúti híd műszaki érdeklődésű gyerekként mindig kedves volt számomra. Nemrég mutattam egy videót az utolsó forgalomban töltött teljes napjáról, aztán egy másik, nagyon rövidet arról, hogy hogyan tolták el a helyéről, de pár sort még szívesen írnék róla búcsúzóul, néhány kép és videó kíséretében.

A régi híd eltávolítása előtti napokban a sajtóban eleget írtak róla ahhoz, hogy ne érezzem szükségét, hogy túl sokat meséljek a történetéről. Elég annyi, hogy a Langer-tartós ívhidat 1949-ben adták át, egy korábbi, jóval keskenyebb átjáró helyett, melyen a mai Bartók Béla út S betűt leírva lavírozott át:

Ez a térkép '45 előtti, így még rajta van a hídtól a Tétényi úton dél felé induló akkori 41-es villamos is, mely a mai Szent Imre kórház helyén működő Erzsébet Sósfürdőhöz ment. Egészen hihetetlen, hogy a Tétényi úton villamos járt, nem?

Az én emlékeim természetesen sokkal későbbiek, a hetvenes évek végétől kezdődnek, és olyasmik, mint amit ezen a képen (melyért köszönetet szeretnék mondani Nagy Zsolt Leventének) láthatunk. Ekkor nem egységesen lehangoló "vasúti híd színe" volt, hanem reklámot hordozott, konkrétan szovjet autómárkákét. Sajnos nem találtam róla színes fotót, pedig emlékeim szerint a színes festés kimondottan jól állt a hídnak! Sokkal barátságosabb látvány volt, mint az utóbbi évtizedekben, bár a Zaporozsec hirdetése persze senkinek sem hiányzott :) A fentebbi fotón az UV villamoson, a tuják hajtásházából szivárgó olajjal összekent nagypaneles pályán és a holdfényjelzőn túl tipikusak még a csuklós Ikarusok a távolban. Akkoriban egy rakás ilyen járt erre: az összes 7-es busz, illetve az 1-es és piros 1-es.

A hidat 2026 júliusának első hétvégéjén tolták ki a kereszteződés fölűl, hogy aztán a töltés tetején vágják szét, ne kelljen hetekre lezárni az utat, amíg elhordják. Egy rövid videót már mutattam korábban a tolásról, most itt egy hosszabb. Magyarázó feliratozás is tartozik hozzá, szerintem érdemes bekapcsolni! Érdekes közösségi rendezvény hangulata volt az estének, nem csak közlekedésbarátok jöttek ki megnézni.

Mivel az általánosból éveken át erre jöttünk haza minden egyes tanítási nap végén, túlzás nélkül ki merem jelenteni, hogy több ezerszer átmentem a híd alatt; fura volt, hogy most ő ment át a fejem fölött :) Itt szeretném megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy egy maximálisan funkcionális műtárgyról beszélünk, mely egy olyan korszakban épült, amikor nem csak szándék nem volt felesleges díszítések elhelyezésére, de pénz se, szerintem nagyon szép formájú szerkezet volt. Ahogy az íves főtartó egyre keskenyedve átmegy függőlegesbe, az határozottan szép részlet, de a mindenféle merevítő bordák és a szegecselés is szépen tagolta a felületeket.

Jó pár éve, az utolsó néhány alkalommal, amikor még kimentünk szigetezni, hajóval tettük, mert az volt a legkényelmesebb. Bár kétségtelenül van hangulata annak, ahogy az ember besétál a K-hídon, de a HÉV-en tolongáshoz már akkor is öregnek éreztem magam. A hajóval érkezés fájdalommentes volt: előre megvettük a jegyet, beszálltunk a belvárosban (azt hiszem, a Batthyány téren), kiszálltunk a Hajógyári-szigeten, és rögtön ott voltunk a fesztivál közepén, nem kellett hatalmas sorokat kiállni, még a biztonsági ellenőrzés is gyorsabban megvolt. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy akkor milyen hajókkal vitt ki bennünket melyik cég, csak azt tudom, hogy 2025-ben a BKV csinálta a Jászai Mari tér - Hajógyári-sziget ingajáratot, többek közt két váci vízibusszal. Meg kellett néznem:

Én a vízibuszokkal vagyok!
A 2025-ös Sziget Fesztiválos hajójárat

Idén is megrendezték a balatoni retróhétvégét, bár megint azt éreztem, amit tavaly, hogy a program soványabb, mint az előző évi. Bár most legalább volt gőzös:

Igaz, nem rohangászott fel-alá mindkét nap, mint régen: szombaton lement egy nyilvános vonattal Tapolcára, vasárnap pedig visszament egy fizetőssel. Mondjuk amilyen szárazság volt, örültem, hogy nem mondták le.

A menetrend természetesen hamar megcsúszott, de azt pozitívumként éltem meg, hogy nem döglött le minden régi mozdony, és helyettük nem csupa remotorizált gép dolgozott, mint néhány éve ("remothétvége"). Nem akartam túlzásba vinni a dolgot, úgyhogy lementem gyerekbe: legyen gőzös, legyen Szergej, legyen Nohab! És mivel volt gőzös, volt Szergej, volt Nohab, nem volt mire panaszkodjak :)

És bónuszként ott volt pár régi busz is. Ezeket csak a vonat ablakából láttuk, de így is kellemes pluszt adtak. Azért persze az igazi az volt, amikor néhány éve az égen is retrózás volt, a sétarepüléseket végző Li-2-es formájában!