HamPLÓ

A nyár végén is igyekeztem minél több időt a Balatonon tölteni, ami elég jól sikerült. Idén is megpróbáltunk hosszában végighajózni, de csak vonatozás közbeiktatásával lehetett, mert a járatokat tekintve kettévágták a tavat. Kicsit javított a hangulatomon, hogy közben összefutottunk a vízibuszok 1930-as évekből származó ősével. Ezen felül voltunk katamaránnal csillagokat nézni, de azt nehéz lett volna fotózni, illetve az utolsó szemesi járattal mentünk fagyizni, mert szeretem a kellemeset a hasznossal - de főleg a még kellemesebbel - összekötni :)

Lassan elmúlt a balatoni nyár
2025 augusztusa-szeptembere

A múltkor Kelenföldön hagytuk abba a személyes benyomásokkal, emlékekkel és véleményekkel körített képes-videós vasutazgatást, most a Balatonnál folytatjuk - hol másutt? A magyar tenger északi partja vasútilag a közepesen közelmúltig nem sokat jelentett nekem, csak a 2010-es években szerettem meg, innen jutottam el a 2020-as évek elejére odáig, hogy sokkal jobban ismerem a tapolcai vasútvonalat, mint mondjuk Dél-Pest tömegközlekedését. Alapvetően a rendszeres Nohabos menetek voltak az igazi "kapudrogok", de ma már akkor is szívesen járok erre, ha épp nem közlekedik egy "turcsiorrú" se. 2025-ben ráadásul extra vonzerőt jelentettek a német gyártású, de amerikai motoros dán mozdonyok, amiket a svédektől bérel a magyar vasút.

Továbbra se vagyok kibékülve viszont azzal, hogy csak kétóránként van normális (IC szintű kocsikat tartalmazó) vonat Pestig, illetve hogy a Füred - Tapolca személyek Bézék. És ez a nyári csúcs, mert azon kívül "halálhörgés, siralom zajlik már helyettek", merthogy csak helyjegyfoglalás és légkondi nélküli elővárosi kocsikkal lehet arrafelé zötykölődni. Tényleg nagy különbség van nyár és nemnyár közt a tónál, de az közös bennük, hogy nem igazán kínálati a menetrend! De nem csak a Balatont nézzük meg ezen az oldalon, hanem a Gyermekvasút (egyik) gőzmozdonyát is. Meg Kelenföldet (megint), hogy aztán a valódi vasútját rég elvesztő Galvani utcában fejeződjön be a képmutogatás:

"Új" mozdonyok és szokásos fotóhelyek, folytatás
További vasúti életképek 2025-ből

Amikor októberben elkezdtem írni ezt a bejegyzést, épp nem lehetett tudni, hogy lesz-e jövőre Sziget fesztivál. Azóta kiderült, hogy lesz, de persze csak az biztos, ami már megtörtént. Például az, hogy idén volt. Engem nem a rendezvény fogott meg, mert az már jó huszonéve kiment alólam: nem nekem szól, nem az én zenéimmel. - viszont hajózásilag remek néhány nap volt!

Valamikor réges-rég, az utolsó néhány alkalommal, amikor kimentünk szigetezni, hajóval tettük, mert az volt a legkényelmesebb. Bár kétségtelenül van hangulata annak, ahogy az ember besétál a K-hídon, a HÉV-en tolongáshoz és a Mozaik utcai, korlátok közti városnézéshez már akkor is öregnek éreztem magam. A hajóval érkezés fájdalommentes volt: megvettük előre a jegyet, beszálltunk a belvárosban (azt hiszem, a Batthyány téren), kiszálltunk a Hajógyári-szigeten, és rögtön ott voltunk a fesztivál közepén, nem kellett sorban állni.

Őszintén szólva már fogalmam sincs, hogy annak idején milyen hajókkal vitt ki bennünket milyen cég, csak azt tudom, hogy 2025-ben a BKV csinálta a Jászai Mari tér - Hajógyári-sziget ingajáratot, többek közt két váci vízibusszal: az időnként rendes menetrendbe is beszálló Lágymányossal, ...

... és a BKK hajózás megszűnése óta ritkán látható Budavárral. Mindkét hajót még a Fővárosi Kishajózási Vállalat szerezte be 1966-ban, két évvel később onnan kerültek az egyesített közlekedési vállalathoz. Sajnos eredeti áramvonalas formáját mindkettő elvesztette akkor, amikor "tetőterasz" került rájuk, de a hajótest változatlan maradt, a Budaváron pedig a lendületet sugárzóan előredőlő keretű ablakok is hátul.

Két hajó persze nem elég, úgyhogy BKV kockák (100-as - az egykori "héttörpék" - és 130-as típus) is dolgoztak a járaton. Ezek utasszempontból jobbak, viszont én a vízibuszokkal vagyok :)

A forgalom gyakorlatilag egyirányú volt: szinte mindenki a Szigetre ment, visszafelé alig páran jöttek, úgyhogy a fentről gyorsan lecsorgó hajóknak mindig kicsit várniuk kellett, amíg a felfelé induló felvette az utasait. Ezen a képen két szigetes hajó is várakozik: hozzánk legközelebb az egyik BKV 100-as (Várhegy, ex-Morgó), távolabb középen pedig a Budavár vízibusz. Bónuszként jobbra a ma már maszek kézben levő Margitsziget vízibusz is látható, annak idején ez is a BKV-nál dolgozott. Nehezebben érzékelhető vendégszereplő leghátul az Országház mellett egy további BKV 100-as, mely a rendes városnéző körjáratot csinálta.

Jópofa volt egyszerre egynél több vízibuszt mozgásban látni: a műszakilag talán jobb állapotban levő Lágymányost, ...

A múltkori Szergej-fotózós bejegyzés finoman szólva nem váltott ki nagy érdeklődést, de nem baj, most itt egy másik videó, amin Badacsonyból indul vonat. Több is. Csak nyáron. Az elmúlt 2-3 évben nem sok olyan balatoni vonatos videóm volt, amiben nem szerepelt legalább egy csörgős indulás Badacsony megállóhelyről - esetleg bézés vagy nohabos - és még mindig nem fogytam ki belőlük :) A videóhoz magyarázó felirat is tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni:

Idén a balatoni retróhétvégén és a lajosmizsei vonalon is megünnepelték az M62-es, alias "Szergej" dízel-villamos mozdony üzembe állításának hatvanadik évfordulóját. Voltak az országban másutt is különmenetek vele, de ez a két esemény volt az, amire el tudtam menni. Most pedig itt volt a harmadik, mely ismét a Balatonhoz kapcsolódott:

Először abban gondolkodtam, hogy utazni kellene a Budapest - déli part - Keszthely - Tapolca - északi part - Budapest útvonalú különvonattal, mondjuk nagy kedvencemben, a komfortkocsiban, aztán rájöttem, hogy sok az a majdnem tizenkét óra ücsörgés, inkább kívülről kellene nézni.

Megpróbáltam kitalálni hogy hogyan lehetne vonattal és busszal minél többször elcsípni, de aztán szerencsére be tudtam (úti)társulni egy autóba, úgyhogy egyrészt jobb volt a társaság, másrészt nem csak peronfotóm lett. Ez a kép például Balatonszemesen készült. A mozdony mögött egy villamos fűtőkocsi látható, amire azért volt szükség, mert a Szergejben nincs fűtőgenerátor, márpedig így fagypont körül nem hátrány, ha nem jéghidegek a kocsik (meg mennek a hűtők és tűzhelyek az étkezőben). A fűtőkocsiban egy olyasmi motor dübörög, mint ami az MDmotokban volt, csak itt generátort hajt, nem motorvonatot.

A déli parton még csak hideg volt - meg szél, ahogy az a videó első jelenetében látszott-hallatszott -, az északin viszont egyre sűrűbben havazott, és el is kezdett megmaradni. Alsógyenesen és...

... Balatongyörökön még csak vidám díszítőelemként viselkedtek a hópelyhek, ...

Tavaly egyfajta csendes tüntetés volt a Tavaszi Kirajzás azért, hogy ne lehetetlenítsék el teljesen a dunai hajózást a belvárosi szakaszon, aztán ami ellen tiltakoztak, mégis meg lett szavazva, és az idei esemény valahogy vérszegényebb lett, annak ellenére, hogy sokkal jobb idő volt. De lehet, hogy csak én láttam bele a beletörődést az egészbe. Viszont most is meg lehetett nézni egy csomó hajót elég közelről:

Kicsit visszafogottabban, kicsit lassabban
Tavaszi Kirajzás 2025

A nagy nyári hajózgatásban teljesen elfeledkeztem a közlekedési weboldalam fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepelni, úgyhogy most megint pár érdekes vonatos fotó következik a közepesen távolközeli múltból:

2007 januárjában IC-vel (aki nem vonat, hanem közlekedésbarát) mellékvonalazni mentünk a Dunántúlra, és a nap közepén Hegyeshalomban kötöttünk ki. A kép közepén nem nagyon látható lapozgatós kijelzők mintha még meglettek volna idén, de ilyen vonatokat nem nagyon fogjuk már itt látni. A bal oldali vezérlőkocsis ingavonat funkcióját vélhetően valami motorkocsi vette át azóta, jobbra pedig mind a csodálatos Schlieren kocsik, mint az előttem ismeretlen ok miatt közkedvelt 1014-es mozdonyok is a múlté. Utóbbiak egyéni kinézetük ellenére olyannyira nem váltak be, hogy az ÖBB 2009-ben 14-15 évesen leállította az összeset. Egy ideig álltak, aztán Romániába adták el egy részüket, ahol soha nem használták őket, így visszajöttek. Ezután néhányat teherforgalomra használt egy magánvasút, majd párat eladtak Tanzániába.

2006 májusa: itt is két vonatot látunk egymás mellett. Ebben az esetben a helyszín jókorát változott, ez ugyanis Budafok-Belváros, ahol a nekünk bal kéz felé eső vágány a balatoni vonalé volt, a jobbra eső, illetve a mögötte nem nagyon látható pedig a pécsié. Ma már a balatoni vonal is kétvágányos, az állomás (igazából csak megálló)  pedig sokkal kulturáltabb.

Ha valakit érdekel, így nézett ki ez a megállóhely még néhány évig. Nem volt valami bizalomgerjesztő! Ekkor már csak Budafoknak hívták, a "Belváros" elveszett.

Ez az a bizonyos 2+1 vágány 2011-ben. A szergejes szerelvény a pécsi vonal pályáján halad, mert ekkor a fehérvári vonalat épp felújították, ezért bizonyos gyorsvonatok ezen a vonalon és Pusztaszabolcson, majd Szabadbattyánon át mentek az északi partra. Az érdekesség kedvéért meg lehet említeni, hogy eredetileg ez volt a tapolcai vonatok útvonala, a gyorsabb Kelenföld - Fehérvár - Szabadbattyán útvonal ugyanis a Déli Vasúté volt.

2008 júniusa: már nekiláttak az Újpesti vasúti híd újjáépítésének, de a forgalom még zajlott rajta, csak a járdákat bontották el.

2025 érdekes év volt: végre elkezdték lecserélni az ezeréves mozdonyokat, de nem teljesen úgy, ahogy számítottunk rá. Használt bérmozdonyok érkeztek: villanyfronton franciák és németek, dízelfronton német gyártmányú dánok. Én élveztem fotózni őket, főleg a Balaton északi partján üvöltő dízeleket, de azért egy kis Gyermekvasút is belefért ebbe a válogatásba - meg egy rakás Kelenföld:

"Új" mozdonyok és szokásos fotóhelyek
Vasúti életképek 2025-ből

Tavaly körbevittek a Körszállóban. Alig találtuk meg a kijáratot ;)

A bejegyzés címe szenzációhajhásznak tűnhet, de számomra a balatoni cirkálóknak hasonló presztizsük van, mint az említett luxusautó márkáknak: egyrészt a kifinomultság, a minőségi munka szelleme lengi őket körbe, másrészt a teljesítményük még ma is figyelemre méltó, annak ellenére, hogy már nem ők a leggyorsabbak. Viszont szerintem a legszebbek, ugyanúgy, ahogy nálam a Lamborghini Miura vagy a De Tomaso Mangusta simán kenterbe veri a Bugatti Veyront. És itt abba is hagyom az autós párhuzamok erőltetését, mert ingékony talajon állok, lévén az autók legutóbb gimnazista koromban érdekeltek komolyan :)

A klasszikus cirkáló Svédországból származik. Eredeti nevének - svédül "Skärgårdskryssare", németül "Schärenkreuzer" - eleje gleccserek által formált sziklás szigeteket, zátonyokat jelent, a Balti-tengeren vitorláztak ilyen hajókkal ezek közt. A schärenkreuzerek nem egyetlen konkrét terv alapján épülnek, hanem a hajótesteknek kell bizonyos szabályoknak megfelelniük - emiatt aztán nem egyformák, de osztályokba sorolva versenyezhetnek egymással. Ezeket a bizonyos szabályokat először 1908-ban vetették papírra a derék svédek, majd többször átdolgozták őket, legutóbb 1925-ben. A szám, amit mindig emlegetek velük kapcsolatban, a fővitorlázat névleges - egy bizonyos képlettel kiszámolt - méretét jelenti négyzetméterben, de ez a szám nem áll egyenesen arányban a hajó méretével, tehát egy 22-es cirkáló nem fele akkora, mint egy 40-es. Hivatalosan az alábbi schärenkreuzer osztályok léteznek: 15, 22, 30, 40, 55, 75, 95, 120 és 150, de ezek közül nem mindegyik található meg a Balatonon. Meg kell még említeni, hogy én az 50-es és 70-es balatoni cirkálókat ugyanúgy cirkálónak nevezem, mint a 22-eseket, 30-asokat, 40-eseket, 75-ösöket, bár ők nem schärenkreuzerek. Szóval minden schärenkreuzer cirkáló, de nem minden cirkáló schärenkreuzer :) 

Megjegyzés: a képeken látható hajókat a vitorlaszám alapján próbáltam azonosítani, ha nem találtam ráfestett nevet. Ez néha tévútra vitt, például fotóztam olyan hajót, ami cirkálónak is tűnt, az osztályjelzése is stimmelt, de a vitorlaszámát egy teljesen más típusú hajónál találtam meg. Emiatt elnézést kérek, ha valahol rossz a képaláírás; kiegészítéseket, javításokat szívesen fogadok!

Persze a hozzám hasonló laikus nem a nemzetközi szabályoknak megfelelést látja, hanem hogy a legtöbb balatoni cirkáló hosszú, karcsú, magas vitorlázatú. Vagy egyszerűbben fogalmazva: szép - ahogy az a fentebbi videón is látható (bár nem csak cirkálók vannak benne). Sajnos nem saját felvételek, bárcsak azok lennének!

Kezdjük a nagyvadakkal, mert azok a kedvenceim! A 75-ös cirkálók a tó királynői, messziről észre lehet venni őket, úgyhogy amikor Füreden kimegyek a mólóra, mindig azt figyelem, meglátom-e valamelyiket. Összesen három épült belőle a Balatonra: a Sirocco, a Nemere II és a képen látható Lillafüred, mely a legfiatalabb: 1950-ben készült el. 18,5 méter hosszú, az árbóca 22 méteres, a tőkesúlya majdnem 5 tonna.

Sajnos ritkán sikerül 75-öst elcsípnem: a Sirocco (itt fent jobbra) viszonylag gyakran látható Füred környékén, a Lillafüredet talán 4-5 alkalommal láttam összesen, a Nemere II-est viszont csak kétszer. 

Az én személyes kedvencem az 1944 és 47 közt épült Sirocco: a szép színű fa hajótest és az egyedi vitorladíszítés különösen látványossá teszi. Jól érzékelhetők a hajó méretei, ha azt figyeljük, hogy mekkorák hozzá képest a legénység tagjai.

Csak hogy meglegyen a nagy hármas: ez itt az 1944-ben elkészült Nemere II Balatonszemesnél egy véletlenül elcsípett verseny élbolyában. A 75-ös a régi idők versenygépe: ez a hajó 1955-től 2014-ig tartotta a Kékszalag gyorsasági rekordját!

Ezen a 2024-es Kékszalagon készült képen a távolságkülönbség ellenére is látszik, hogy a komphoz képest se pici egy 75-ös. A zeneszerzők... már tudniillik a kompon állók (én kérek elnézést) szép képeket csinálhattak róla, kicsit irigyeltem őket.