HamPLÓ

Szerettem volna megérteni a Duna apadásakor mindenfelé felbukkanó újkőkorszaki totemoszlopokat, hogy mi a jó abban, amikor egyik követ a másik tetejére pakoljuk úgy, hogy annak se funkcionális, se szépészeti haszna nincs, de nem sikerült. Aztán amikor a napokban felmentünk Kékestetőre, ez fogadott bennünket:

Nem mintha attól félnék, hogy elfogynak a kövek a Mátrából, de nem értem, hogy miért nem valami kreatívabbat csinálnak az emberek. Ennyi kőből már tök jó várat lehetne építeni!

Vagy tulajdonképpen bármit, ami másra is hasonlít, mint egymás tetejére rakott csökkenő méretű kövekre :) Már a Monty Python is megmondta, hogy a dolgok pusztán egymás tetejére pakolása hülyeség:

Persze megkérdeztem a guglit is, hogy mi a jó ebben a kőpakolászásban, és az az érzésem, hogy ő se tudja, de nem mondhatja, hogy "semmi, csak nem vagytok normálisak" :) Mert lehetne ügyesen egyensúlyozni, vagy szobrot építeni, de csak egymásra dobálni őket szerintem elég snassz:

Azt, hogy le lehetett sétálni a Margit híd középső pillérje alá, sok helyütt úgy tálalták a neten, mintha valami különleges alkalom lett volna, pedig néhány évente elő szokott fordulni. Még én is többször jártam odalent, pedig igazán nem vagyok egy kimondott hegyikecske. Mi több, a blog valaha volt legolvasottabb bejegyzése is konkrétan egy ott tett látogatásról szólt. Most már talán ha lassan is, de elkezdett emelkedni a Duna vízszintje, úgyhogy kevésbé érződik katasztrófaturizmusnak, ha felrakok még pár képet az elmúlt hetekből :)

Ez a hármas hídtalálkozó drámaiabban néz ki, amikor teljesen körbeveszi a víz, most viszont itt lehetett száraz lábbal lejutni a szigeti bejárónál levő pillér mellé. Érdekes, hogy a szigetre vezető szárnyhíd huszonvalahány évvel a híd átadása (1876) után épült, mi több, a sziget eredetileg nem is ért le idáig. Az pedig mókás, hogy a pillér felső részén látszik a betömött aluljáró kijárata, ahol a gyalogoslépcső feljött a közút szintjére.

Most olyan sokan voltak lent, hogy esélytelen volt emberek nélkül lefotózni ezt a furcsa alagútszerűséget a pillérben. Régebben lehetett, úgyhogy itt egy régi kép róla, csak úgy:

2026 áprilisában megint a "Városi Napok" miatt mentem a szlovák fővárosba, aztán valahogy úgy esett, hogy a nosztalgia villamosokkal foglalkoztam a legkevesebbet, nosztalgia trolikat meg nem is láttam. A belváros "alsó" és "felső" része közti átkötő szakaszt éppen felújították, ezért az 1-es villamos hosszabb útvonalon, az alagúton át járt, talán ennek köszönhető, hogy annak ellenére sok T3-as szerelvényt láttam, hogy hétvége volt. A T6-osok viszont mind a kocsiszínben pihentek. A legszebb persze a Tatra T2-es volt, na meg az Ikarus 280-as, amit épp csak sikerült elkapnom az út szélén állva:

A balatoni naplementéket TB-támogatott gyógyszerként kellene felírni az embereknek, ha azt szeretnénk, hogy egy kiegyensúlyozott lelkivilágú emberekkel teli országban éljünk - rám legalábbis olyan megnyugtató hatással van a tó feletti hegyek mögött eltűnő Nap látványa, mint semmi más. Volt, hogy a leghosszabb nap végét néztük meg, és volt, hogy a legrövidebbét; ezúttal egy átlagos nyári (születés)napot néztem ki magunknak gyerekkorom nagyon korai emlékeinek színhelyén, Balatonszemesen. Párás, fakó időben értünk ki a mólóra: 

Így utólag azt gondolom, azért volt praktikus, hogy gyerekként Szemesre vittek nyaralni, mert itt nem fenyegetett a veszély, hogy véletlenül betévedek a mélyvízbe, olyan lassan mélyült a strand. A mostani szárazság csak annyit változtatott ezen, hogy kétszáz méterre a parttól még nem derékig, csak térdig ér a víz az embereknek...

A naplementés járatot a Tünde nosztalgiahajó csinálta aznap. Ő ilyenkor Lellén lakik, és onnan megy át más kikötőkbe a hét egy-egy napján: van, amikor Boglárra, és van, amikor ide. Kedves kis masina ez, és jövőre már százéves lesz!

Két éve tiszta ég alatt indultunk naplementézni, és félig megvakultunk, mire elbújt a plazmagömb, most viszont felhőszínház szórakoztatott bennünket. Imádom, amikor a felhők lyukain pászmában tör át a fény - ez a hatalmas pászma itt konkrétan Fonyódot világította meg. Mindenütt másutt sötét volt, ott viszont napszúrást kaptak az este a parton sétálók...

Balatoni vonatos életképek 2026 júliusából. A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket - már ha nincsenek eleve bekapcsolva:

A tegnapi bejegyzés folytatása: egy héttel később a Siófok katamaránnal csináltunk egy Keszthely - Badacsony menetet, és az alacsony vízállás ekkor még durvább volt. Először csak az tűnt fel, hogy milyen látványos sárcsíkot hagyunk magunk mögött Szigligetről kifele menet, aztán az, hogy a motorok pörögnek, de alig mozgunk, még később pedig az, hogy a motorok teljesítménye néha fel-, néha lepörög. A végén aztán mélyebb vízbe érhettünk, mert rendesen felpörögtek a motorok, és végre fel sikerült venni a szokásos tempót. Érdekelne egy szakértő elemzés, hogy pontosan mit látunk-hallunk! Érzésem szerint nem sok híja lehetett annak, hogy fennakadjunk valami púpon, az egyik hajócsavar meg belemászhatott valamibe, ezért levették a gázt, és azt az oldali Z-hajtást körbejáratták párszor, hogy leverje magáról a szennyeződést. Mindent elmond a helyzetről, hogy egy héttel később ugyanez a járat nem állt meg Szigligeten, egyszerűen kihagyta az oda betérést, a másik járaton közlekedő kisebb szovjet hajó viszont még bement oda. Ez a víz ennek a nagy hajónak már kevés...

2026-ben a nyári főidényben a szombat reggeli Keszthely - Badacsony járatot mindig valamelyik régi katamarán járta - ezen a konkrét napon a Badacsony. Én Balatongyörökön szálltam fel, odáig a Keszthely vízibusszal jöttem, amit láthatunk is távozni a mindjárt következő videó elején.

A régi katamaránok eleve lassúak erre a járatra, de most az alacsony vízállás miatt kicsit beljebb is kellett menniük a mélyebb víz felé, úgyhogy jelentős késésünk lett.

Jó csúnyán felkavartuk így is az iszapot magunk alatt, a hajócsavarok igazából nem vízben, hanem laza sáros vízben forogtak... A videóhoz magyarázó feliratok tartoznak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket:

A 2026-os balatoni retróhétvége első napján retró expressz közlekedett Budapesttől Tapolcáig, én meg Kelenföldtől Badacsonytomajig ott utaztam a komfortkocsiban rögtön a két (!) mozdony mögött. A videóhoz kiadós mennyiségű magyarázó felirat tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni - már ha nincs eleve bekapcsolva:

Az év egyik legkülönlegesebb hangulatú estéje volt, amikor a Bartók Béla út feletti régi vasúti hidat kitolták a helyéről. Sajnos a balatoni retró szombatról érkeztem oda, pár órával később pedig indultam vissza a balatoni retró vasárnapra, ezért nem tudtam végignézni az egészet, viszont a tolások szünetében annyi buszt videóztam, mint addig soha egyetlen este alatt. A híd mozgatását végző SPMT (önjáró moduláris szállító) számára jó félméteres földréteget hordtak az úttestre, a tetején acéllemezekkel, amin a villamos nyilván nem tudott volna átmászni :) de a buszok meg tudtak küzdeni az akadállyal:

Tanulságos volt, például így tudtam meg, hogy járnak csuklós BYD villanybuszok a városban, mert amúgy soha nem figyeltem volna fel rájuk...

Nem tudom, miért, de ezt a Railjetet másfél hete a megszokott közepesen új nyugati villanymozdony (ÖBB Taurus) helyett egy jóval idősebb nyugati villamozdony (MÁV 431 165, leánykori nevén V43 1165) vontatta. Tudom, utóbbit  a Ganz-Mávag és a Ganz Villamossági Művek gyártotta, de a "50-Hz-Arbeitsgemeinschaft / Groupement d’Étude d’Électrification Monophasé 50 Hz" csoport licensze alapján, tehát tulajdonképpen annyira magyar, mint az osztrák licensz alapján gyártott Traubisoda :)