HamPLÓ

Ragyogó napfényes délelőtti, és fakó koraesti felvételek a Duna budapesti szakaszáról; többször felbukkan rajtuk nagy kedvencem, az Attila ex-csavargőzös, és a sárga "vízi busz" is. A videóhoz jó sok magyarázó feliratot írtam, remélem, lesz, aki végigolvassa őket :) A "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket, már ha nincsenek eleve bekapcsolva. Az ott olvasható információk egy része a hajoregiszter.hu oldalról származik, ezúton is meg szeretném köszönni a munkájukat!

Többször emlegettem már a blogban a Sky Channel, Super Channel, Felej Csenel (© Hofi) szentháromságot, de ezeken kívül is komoly élet volt a gazdagréti lakótelep kábelrendszerén. Az adó annyira a helyi lakosok életének része volt, hogy a "25 éves Gazdagrét" című filmecske konkrétan a kábeltévé inzertjével indul, és a gyerekek egy rövid ideig énekelnek is róla. Meg a telefonról, ami szintén központi téma volt, hiszen szinte senkinek nem volt: ha telefonálnunk kellett, a házzal szemközti fülkét néztük, hogy van-e sor előtte. És emlékszik itt még valaki a telefonkötvényre?

1984-ben költöztünk a telepre, és erős túlzás lenne azt állítani, hogy félkész volt minden, mert még félig sem volt kész. Épp csak megindult a 153-as busz, ami sárba lerakott betonlapokon fordult a telep alsó végében. Nem voltak boltok, évekig Őrmezőre és az Oszt(y)apenkónál levő ábécébe jártunk bevásárolni. Gyerekként irtó izgalmas időszak volt ez: éveken át építési árkokat átugorva játszottunk kalandfilmesdit, felhalmozott betoncsövekre másztunk fel, néztük, ahogy kék MAZ-ok tréleren hozzák a paneleket, amiket aztán a helyükre daruznak. "Betonnomád" életet éltünk, de a kommunális funkciók hiánya ellenére a kábeltévé még abban az évben elindult. Nem is tudom, honnan tudtuk meg, hogy létezik, valószínűleg kitacepaózták a ház kapujára. A stúdió az egyik sorház földszintjén volt a Regős közben, néha láttuk is a műsorvezető "bácsit". Ekkor már találkoztam személyi számítógéppel, úgyhogy sokáig találgattam, mivel csinálják a csatornán adásszünetben látható karaktergrafikákat - a fentebbi kép megtalálásakor derült ki számomra, hogy Spectrummal. A felirat többször változott, bennem leginkább a "GKTV" karaktersorozat maradt meg, úgysmint Gazdagréti Közösségi Televízió. 

A fentebbi filmhiradó már '87-ben készült, és még mindig félkész állapotú a telep. De vissza a kábelhez: nem tudom, mikor, de a "sima" csatorna mellett hamar megjelent a mozicsatorna is, amin hetente néhányszor leadtak egy-egy filmet, sokat ismételgetve őket - ami praktikus volt, mert még nem volt videónk. Ezen a csatornán láttam először az István a királyt, illetve a Fény a redőny mögött című kémes valamit, melynél csodálkozva konstatáltam, hogy az akkoriban a Lindában szereplő Pécsi Ildikó régen milyen szép volt. Még nagyon gyerek voltam, de ezt azért észleltem :) Ja, és itt adták le a Gyalog-galoppot is, ami teljesen átformálta a humorérzékemet. Új filmekért akkor is valódi moziba kellett menni, de rengeteg olyan régebbi alkotást láttam itt, amit egyébként valószínűleg sose láttam volna: Az erőd, Hét tonna dollár, Az oroszlán ugrani készül, ilyesmik.

A hétfőkön (a "királyi" tévében akkor nem volt adás) élő műsorral jelentkező közösségi csatorna tényleg közösségi volt, egyszer apu is bement valami illetékes elvtárssal veszekedni. És itt preview jelleggel hamarabb láthattuk a később (szerintem érthetetlenül) kultikussá váló Szomszédok első részének végét is, amit emlékeim szerint a rendezővel készült interjú végén adtak le, és amit a műsorvezető hölgy nem nagyon értett, hogy kik ezek a emberek, és miért érdekes, amit csinálnak. A fene se gondolta, hogy akkora szám lesz a sorozat, hogy még ma is emlegetik! Évekig együtt éltünk a panellakók eposzával, annak ellenére, hogy több házsorral a képzeletbeli Lantos utca alatt laktunk: Lenke néni például éveken át a "lenti ábécében" dolgozott. A telepen eleve soha nem volt elég parkolóhely, ami a forgatásokkor még rosszabb lett, mert minden tele volt az MTV teherautóival :) A kábeltévét üzemeltető társaság, - ami egy időben Global majd TV11 néven futott - gyorsan kinőtte magát: külön stúdióépületük lett a "felső iskola" mellett, a tévén kívül pedig egy ideig zenés kábelrádiót is csináltak, amit aztán elmosott a Rádíó Dánúbiusz és a Sky Channel (a mozicsatornát pedig az HBO):

Jó múltkorában már bemutattam az északi part újdonsült mozdonyait, a német Henschel által gyártott Nohab-leszármazottat, úgyhogy most csak egy képet és egy rövid videót mutatnék róluk:

Nemrég egy hajózós túra elején Fonyódon, a végén pedig az északi oldalon kaptam el néhányat közülük. Egyik találkozást se terveztem, sőt, az elsőn meg is lepődtem, mert nem tudtam, hogy a Tapolca és Pécs közt közlekedő Fenyves expresszre is ráteszik. Pedig ráteszik, mert múlt hétvégén is láttam, csak már nem hatott rám akkora újdonságként, hogy mindent eldobva odarohanjak lefényképezni :)

Minimalista formatervük ellenére nekem tetszenek a svéd cégtől bérelt, amerikai motorral Németországban gyártott, Dániában használt dízelmozdonyok. A hangjuk különösen: erőt sugárzó dübörgés, de nem olyan hangosan üvöltős csörömpölés, mint a Csörgőé.

Az egykori Monarchiában a bécsi "M" sorozat volt a legnagyobb stílusikon a villamosok közt. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a homlokfal kiosztása hatással volt a budapesti 1500-as sorozat kinézetére is, mely később az acélvázasított kocsikat ihlette. A típus olyannyira klasszikus, hogy a bécsiek nosztalgiaként annyit megtartottak belőle, hogy akár egy teljes vonalat ki tudnának adni velük.

Az "M" sorozat viszont nem a semmiből, jött, hanem a bécsi Stadtbahn "N" sorozata ihlette, melynek egy múzeumban tárolt szerelvényét látjuk a fentebbi képen. Az eredetileg gőzvontatású, ma már csak metró- és vasútvonalak formájában létező Stadtbahnt a húszas években villamosította Bécs városa, de mivel nem voltak biztosak abban, hogy az új közlekedési eszköz sikeres lesz, a járműveket úgy tervezték, hogy akár sima villamosként is bevethetők legyenek. Bizonyos vonalakon át is jártak a tuják közé, de alapvetően megmaradtak a saját térfelükön, a  "sima" villamosvasútnak viszont annyira megtetszettek, hogy egyszerűbb és könnyebb kivitelben hasonló járműveket rendeltek: az előbb látott "M" sorozatot. 

A harmincas évek elején aztán az N sorozat húsz kocsiját véglegesen adaptálták a városi hálózatra, ez lett az "N60"-as altípus, melynek egy működőképesen fennmaradt példánya látható a fenti képen. Az adaptálás a villamoshálózaton nem szükséges elemek, például a távvezérlés kiépítését jelentette, később pedig a fékeket is a városi kocsikon megszokottra alakították. A helyiérdekű jelleggel bíró 60-as vonalon egészen a hatvanas évek végéig használták őket.

Az N/M típus a csehszlovák villamosüzemeknek is tetszett, úgyhogy a húszastól az ötvenes (!) évekig számos hasonló kinézetű járművet építettek. Ez a brnói kocsi a fenti képen 1941-ben kezdte pályafutását.

Sok másik nyugati várossal ellentétben Brüsszel nem a villamosüzem megszüntetésében látta a jövőt az ötvenes-hatvanas években, amikor a sínek közúti sávokra cserélése elég nagy divat volt. A versenyképesség megtartásához viszont egy modern járműre volt szükség, amit az amerikai PCC villamosok helyi viszonyokra adaptálásával hoztak létre. Az így kapott síndöcögények kisebbek voltak amerikai rokonaiknál, kinézetük pedig inkább a svájci "Standard" kocsikra hajazott. Az első brüsszeli PCC sorozatot '52-től '71-ig gyártották, a képen látható kocsi konkrétan 1956-os.

Tavaly decemberben teljesen véletlenül (más miatt voltam ott) végignéztem szüleimmel az év legrövidebb napjának végét Tihanyrévtől, logikus volt hát, hogy a rákövetkező napforduló előestéjét is a Balatonon töltsem. Illetve igazából nem volt ilyen cél, csak valahogy így jött ki :)

A Tihanyi-öbölből nézve az északi parti dombok mögött tűnt el kedvenc fúziós reaktorunk, körülbelül Nagyvázsony irányában. A Nap járását jól érzékelteti, hogy decemberben ezt még Balatonboglár felé tette, körülbelül 70 fokkal (dél)nyugatabbra.

A nézelődés helyszíne ezúttal is a Kelén nosztalgiahajó volt, mely az előző évekkel ellentétben nem Siófokról, hanem Füredről indult naplementés sétakörökre péntek-szombat-vasárnap (még nem minden este, mert a közlekedési vállalatoknál valamiért visszafogott menetrendű előszezon van júniusban, annak ellenére, hogy minden tele volt turistákkal). Ez a hajó elég halkan tud haladni, emiatt sokkal jobban hallani a hullámok megnyugtató csobogását, mint a települések közt járó gépekről, amiken általában üvölt a motor. A naplemente közeledtét jól jelezte, hogy a fehér vitorlák elkezdtek sárgásodni-narancsosodni. Nem tudom, hogy pontosan milyen szín ez, mert még mindig színtévesztő vagyok, de a csobogáshoz hasonlóan rendkívül nyugtató hatással van rám.

Mindig eldöntöm, hogy nem ugrálok fel fotózni/videózni félpercenként, hanem ülve, nyugodtan élvezem a pillanatot, és az utazás kb. kétharmadában sikerült is így tennem, ...

Csináltam már weboldalt a "gothai" villamosokról, illetve a keleti blokk számára ma már elképzelhetetlen példányszámban gyártott Tatrákról, most pedig az európai járműgyártás egy újabb érdekes fejezetét szeretném bemutatni, viszonylag kevés műszaki adattal, de rengeteg képpel.

A németeknek 1942-ben nem csak a természetes úton kiöregedett járműveket kellett pótolni, hanem azokat is, melyek harci cselekmények, például bombázás miatt estek ki a forgalomból. Ilyen esetekben nem lehetett válogatni: olyan típusra volt szükség, ami bárhova odatehető, ami bárhol elközlekedik! A gyorsan megtervezett, rendkívül puritán jármű aztán olyan jól sikerült, hogy a háború után nem csak az NSZK-ban gyártották tovább, hanem Lengyelországban is - mi több, utóbibban nagyobb számban, mint eredeti szülőhelyén: 

A német háborús villamos és lengyel utódai
A KSW és az N típus

Amikor 2014-ben először jöttem Pozsonyba villamosozni, a főpályaudvarhoz vezető vonal le volt zárva a pálya rossz állapota miatt, és egyetlen alacsonypadlós villamosuk se volt, mindent a különböző korú - magaspadlós - Tatrák vittek. Most viszont hétvégén a jelek szerint csak minimális számú régi villamos van kint, a forgalom túlnyomó részét az egyirányú Škoda 29T és kétirányú Škoda 30T alacsonypadlósok viszik. Ráadásul a járműállomány megújítása mellett a hálózatot is bővitik. Igaz, mi nem ezért jöttünk, hanem régi trolikkal és villamosokkal utazni, meg kicsit menni a nemrég elkészült nosztalgia Ikarus 280-assal:

Esőtől napsütésig, troliktól villamosokig: a 2025-ös pozsonyi Városi Napok
Még egy kicsit Ikarusoztunk is!

A Duna budapesti szakasza körülbelül déltől kezd el városnéző hajókkal megtelni, aztán naplemente előtt beköszönt a csúcsforgalom, amikor sokszor "több sávban" kerülik le egymást a különböző sebességgel haladó járművek. Némelyik hajó siet, mert megkerüli a Margit-szigetet egyórás útja során, némelyik viszont lassan megy, és már a Margit híd előtt visszafordul ugyanekkora menetidőn belül, szóval nincs olyan zárt sorban haladás, mint a Tavaszi Kirajzáskor. Elég lenyűgöző látvány tud lenni, és jó érzés, hogy ennyien meg akarják nézni a várost a vízről! Bővebb narrációt feliratok formájában készítettem; remélem, hogy lesz, aki végigolvassa őket, mert volt vele némi munka :) A "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket, már ha nincsenek eleve bekapcsolva. Az ott olvasható információk nagyrészt a hajoregiszter.hu oldalról származnak, ezúton is meg szeretném köszönni a munkájukat!

Idén is öröm Balatonföldvárra érkezni vagy onnan továbbindulni. Ami változott: az állomás mögötti gyönyörű parkot teljesen megtölti a varjak károgása. Már tavaly is minden tele volt velük a tó körül, de két éve még nem kellett folyamatosan a fehér pottyantásokat kerülgetni séta közben. Nem vagyok ornitológus, de lassan tenni kellene valamit a túlszaporulat ellen, nem? Na mindegy, ennek a videónak nem ez a lényege, hanem a szépséges 055-ös Gigant, ami aznap a vonatunkat röpítette hazafelé :)

A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket (már ha nincsenek eleve bekapcsolva).

A jelek szerint ez egy ilyen vízibuszos hét: az utolsó balatoni 301-es elsiratása után most egy másik nyugdíjba küldött, bár még meglévő járműről szeretnék egy döcögős gif-animációt (igazából videó, de kb. egy animgif szintje) mutatni.

A "Hévíz" vízibusz utolsó utasforgalmi napjának - ami pont mához képest egy éve volt - képeit nézegetve tűnt fel az, amit már régebben is kiszúrtam, de nem örökítettem meg, tudniillik hogy a hajók nem egyenes úton haladnak a két egymástól látható pont közt. Ennek biztosan megvan az oka, de most inkább csak azt mutatnám meg, ahogy a fehér hajó riszálta magát az irányváltásokkal. Mivel nem videóztam, a különböző beállításokkal (kivágással, zoommal) készült állóképeket raktam egymás mögé, ami nem épp 60 fps-es élmény. Biztos van valami AI tool, ami ennél jobban összefésüli a fotókat, esetleg köztes frame-eket renderel, hogy ne ugráljon a kép, de én nem értek ezekhez...

Egyébként a vízibusz mellett Tihanyrév hajóállomás is nyugdíjba ment, legalábbis a 2025-ös menetrendi idényben nem állnak meg ott a települések közti járatok. Párszor tíz méterrel arrébb a kompok természetesen továbbra is dolgoznak :)