HamPLÓ

Korábban láttuk, hogy Kölnben a hidak szeretnek hasonlítani egymásra, hát most egy olyan híd jön, ahol a hasonlóság még csak nem is felületes. Ez a Südbrücke, azaz a Déli (vasúti) híd:

Aki olvasta korábbi hidas bejegyzéseimet, felismerheti, hogy ez bizony a Hohenzollernbrücke testvére, csak harmad szélességben. Ugyanabban az időszakban készült, és ugyanazok tervezték; a különbség a funkcióban van: míg a Hohenzollernbrückén személyforgalom zajlik, ezt a hidat a teherforgalomnak építették.

„2013-08-10 07-15-53 Ballonfahrt über Köln EH 0613“ von Eckhard Henkel - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC-BY-SA-3.0-de über Wikimedia Commons

A korszak esztétikai elvárásainak megfelelő bástyás építmények a második világháborúban elpusztultak, a helyükön maradt tornyok így elég zord látványt nyújtanak (pláne a néhány éve kétoldalra akasztott 110 kV-os vezetékekkel), de az íves acélszerkezet így is beleillik a kölni hidak látványos sorába.

Mivel zsúfolt napom volt, csak este értem a híd közelébe. Egy tehervonatot még elkaptam a távolból videón, de aztán semmi. Persze így is elvoltam az egykori kikötő területén...

... mert úgy voltam, hogy elég, ha akkor jön valami, ha majd bekapcsolják a díszvilágítást. És jött is valami... sárga... ami megállt... majd elkezdett tolatni. Egy síncsiszoló volt, ami látványos téma lett volna - ha a hídon vagyok, még pontosabban a túlparton. Egy kicsit azért felvettem a csillagszórásból:

... aztán inkább továbbálltam, volt elég néznivaló még a városban. De a híd azért tetszett, pláne a majdnem-teliholddal!

Bónuszként pedig itt egy kép a múltkor látott "dupla Erzsébet hídról". Várakozás közben készítettem a Südbrücke alól. Tulajdonképpen akár közelebb is mehettem volna hozzá, de már este fél tíz volt, így erősen sötétedett - ami amúgy egy újabb imádnivaló dolog Kölnben, ti. hogy több mint egy órával tovább van világos esténként, mint Budapesten :)

Megint egy kis vasút, a spotterdombról: gép- és vonatmozgások Kelenföldön. A keleti oldalon cikk-cakkban vágányokat váltó Taurus némileg szokatlan volt, de láthatunk egy nemrég emlegetett ismerőst is, egy komfortkocsit - hogy még érdekesebb legyen, a vonatának a végén egy orosz kocsi lóg. Ezen túl a bemondást is érdemes figyelni, miszerint "vágányra vonat érkezik, vágányra vonat érkezik". Még jó, hogy vágányra - a peronra sokkal kellemetlenebb lenne :-/

Ismét egy visszacsatolós poszt jön, amit nyilván azért kezdek így, hogy aki lemaradt volna a hivatkozott bejegyzésről, az most pótolja: nemrég lelkendeztem egy sort Rothenburg ob der Tauber kilométerhosszan bejárható középkori városfaláról - most itt az ideje egy kicsit itthon is körülnézni.

Ha nem is túl hosszan, de azért Budán is akadnak még középkori vár(os)falak: részben eredetiek, részben visszaépítettek. A két kortinafal például már a régi krónikák képein is ott van - persze átépítették, hozzáépítettek, beleromboltak, helyreállították őket, de ma is ott vannak, és meglehetősen lélegzetelállító kilátás nyílik a tetejükről a városra. Az északira eddig is ki lehetett menni, a déli a közelmúltban nyílt meg (újra?).

A déli nagy rondella egy régi erődítés rekonstrukciója: a XV-XVI. századi építményt nem kímélte a történelem, majd a XIX-XX. század fordulóján dísz(let)kertet építettek a várnak ebbe a végébe (részben belőle is, hisz egyszerűbb a követ újra felhasználni, mint elszállítani a régit, és újat hozni helyette). A második világháború végén a régészek kihasználták, hogy ismét szétlőtték ezt a környéket, és kiásták az alapokat, majd visszaépítettek rá egy korábbi állapotot - pontosabban azt, ahogy a romok és régi metszetek, leírások alapján az a bizonyos régi állapot kinézhetett.

Meg vagyok győződve arról, hogy a budapestiek nagy része még nem járt a várnak ebben a déli ficakjában, hacsak nem a régi "V" busszal, ami a sikló visszaépítése előtt pont itt jött fel. Még gyilokjáró is akad - meg sárgás fényű nátriumlámpák minden mennyiségben :-/

Szürke, felhős idővel indult a nap, a fényképezőgépem is haldoklott, de végül mégis az egyik legemlékezetesebb vasútfotós kirándulásom lett a vonatosszeallitas.hu által szervezett fotósvonat. Napos őszi idő, kék ég, piros mozdony kék kocsival és szépséges hanggal - a képek egy részét a szokásosnál nagyobb felbontással töltöttem fel, hogy alkalmasint háttérképként használjam őket...

Jászság Expressz, fotósvonat

Köln nem csak egyetlen templomról - a Dómról - híres, hanem arról, hogy nem egy, hanem rögtön tizenkét - nagyméretű - román stílusú bazilika is található a területén.

Ezek közül én se jártam még az összeset végig, de illusztrációként ide tudom tenni a Szent Gereon-templom képét, melynek legrégebbi részei a IV. századból származnak. Mai kinézete persze nagyrészt a XIII. századot idézi, de így is az egyik legrégebbi, még templomként használt építmény Németországban - a második világháborúban ugyan megsérült, de helyre tudták állítani.

Kevésbé volt szerencsés a mainzi vértanúról, Szent Albánról elnevezett belvárosi templom, melynek története a XII. század környékén kezdődött. Persze számtalanszor átépítették, a belseje a XV., homlokzata pedig a XIX. században nyerte el végleges állapotát (lásd ezen a képen a Dómtól jobbra, a kis torony alatt).

Az idei Villamosnap rendhagyó körülményeiről már volt szó, most következzék pár random pillanat a tulajdonképpeni programból, pontosabban annak kamaraerdei-kőérberki részéről. Sajnos azt pont elfelejtettem megörökíteni, ahogy a nem-hegesztett síneken a kéttengelyű tuják nem a forgóvázasoknál megszokott tadamm-tadamm csattogásssal mennek, hanem takk-takk...takk-takk jelleggel - nem indult el a kamera. Aztán van egy rész, ahol a motoros hajtányok háttérben hirtelen megjelenik a hóseprő, oda meg rá kellett volna vágni a Csillagok háborúja megfelelő jelenetének zenéjét, csak nem tudtam, mit szólna hozzá John Williams :)

Jó másfél éve írtam a környék legnagyobb városfejlesztési projektjéről, amit Bécs Főpályaudvar néven futtattak, illetve az előtte többé-kevésbé ugyanott fekvő, lebontott Südbahnhofról. Nos, 2014. október 10-én végre megnyílt a nagy mű. Illetve...

... a "megnyitás" szó viszonylag nyakatekert értelmezéséről van szó. Lokális és regionális vonatok ugyanis már 2012 decembere óta megálltak a bőven építés alatt álló építmény néhány peronján - ahogy erről írtam is akkoriban -, igazán viszont csak 2015 decemberében fog beindulni a nagyüzem. Addig - de csak idén decembertől - meg fog állni néhány távolsági vonat, de a Westbahnhof távolsági funkciójának átvitele még várat magára. Igaz, addig legalább nyugodtan lehet ilyen képeket csinálni a naaagy pályaudvar melletti naaaagy házakról és picike vonatokról, nincs kapkodás, nincs tömeg ;) Kicsit vicces mindeközben, hogy a távolsági vonatok nagy része most is áthalad az építményen, csak nem áll meg.

Azt már a múltkor leírtam, hogy nem értem a koncepciót: a plafon átlátszatlan, hogy ne jöjjön be fény, és oldalfal sincs, hogy a szél befújhasson..? Ez persze nem tragédia, csak az ember azt gondolná, egy ekkora beruházásba belefér a fényes, de huzat nélküli tér.

Október 11-én még több peronon dolgoztak még, és a kevés vonat miatt utasból se volt sok, úgyhogy kellett némi képzelőerő, ha magunk előtt akartuk látni, milyen lesz ez a hely, ha teljes gőzzel fog menni. Felemás érzéseim vannak: szeretném, ha Kelenföldön így néznének ki a peronok, ugyanakkor nem lennék boldog, ha egy Budapest Központi Pályaudvar nevű, vadonatúj építésű létesítmény így nézne ki!

A tető rombusz alakú kivágásain át...

Annak idején több embertől is hallottam, miszerint a budapesti (új) Erzsébet hídról azért szedték le a villamost, mert a kábelhidak nem szeretik a vasúti járművek okozta dinamikus terhelést. Ez alapvetően tévedés, és gyönyörűen lehet cáfolni, amennyiben az ember készít egy képet az Erzsébet híd testvéréről, a Köln északi részén húzódó Mülheimer Brückéről:

A "testvér" szó nem túlzás, több helyen olvastam, hogy Sávoly Pál a budapesti kábelhíd tervezése előtt a helyszínen konzultált kölni hídépítőkkel. A mi verziónk egyébként szerintem szebb, egyrészt a fehér szín, másrészt a nem a pilonok tetején, hanem a kapuzaton átvezetett kábelkötegek, illetve a kapuzat beugratott  bordázottsága miatt - de a hasonlóság elég egyértelmű.

A kölniekkel való konzultációra azért lehetett szükség, mert ilyen hidat addig még nem építettek nálunk - ott viszont többet is:

„Bundesarchiv Bild 102-18302, Köln-Mülheim, Rheinbrücke, Einweihung“ von Unbekannt - Lizenziert unter CC-BY-SA-3.0-de über Wikimedia Commons

A mülheimi hajóhidat 1927-ben bontották el, helyén Konrad Adenauer két évvel később nyitotta meg az új, önmagába lehorgonyzott (biztosan van erre szabatos szakkifejezés, de nem ismerem azt) kábelhidat. Érdekes, hogy a fentebbi képen látható Graf Zeppelin akkor még szintén bejáratós volt, ma mégis mennyivel régimódibbnak tűnik a hídnál. A 315 méteres középső nyílású építmény sajnos nem volt hosszú életű: 1944 októberében egy légitámadás során megsemmisült.

Bár a sajtó a négyes metró átadásával, illetve a hármas metró problémáival volt tele, egyéb téren is sok minden történt a budapesti tömegközlekedésben. Én meg - bár talán már nem annyira intenzíven, mint 14 éve - próbáltam követni a történéseket:

Budapesti életképek, 49. rész, első-második fejezet
Fényvillamos, fénytroli, kényszerű csuklósítás az 1-esen, az új Kossuth Lajos tér villamosai, búcsú a 17-estől, 48-as, meg még ez+az

Folytatása következik, de szerintem ha ennél hosszabbra eresztettem volna, alig páran olvasták volna végig :) A megosztásokat pedig köszönöm!

Korábban már írtam slágerekről, melyek nem abban a változatban lettek híresek, ahogy eredetileg felvették őket; nemrég véletlenül akadtam bele egy újabb ilyenbe. Ez még Cindy Lauper MTV-s tingli-tangli slágerének eredetijénél is jobban meglepett:

Igen, ez bizony Kim Carnes szintipop-himnuszának eredetije. Csak én érzem úgy, mintha a feldolgozásban felkavaró, negatív jelleggel emlegetnék azt, amit az originál még vidám, klassz dolognak tart? Teljesen más a hangulata!

A hatás kedvéért a bővített verziót teszem be a feldolgozásról, hogy még jobban kiélvezhessük a szégyentelen nyolcvanas évek eleji hangulatot. Emlékeim szerint ezt a számot még itthon is viszonylag szénné játszották a rádiók - meg a gyerekdiszkó az iskolai napköziben :) És ha már nyolcvanas évek "sound" - a következő szám szinte csak az intróban tér el a híressé vált verziótól, de ott aztán rendesen:

Azt kell mondjam, itt egyértelműen jobb a Tina Turner-féle verzió, bár persze az is csak egy popsláger. A dalt a szerzői eredetileg Cliff Richardnak szánták, de neki nem kellett. Később került a Buck Fizzhez, akik fel is vették, de nem voltak meggyőződve arról, hogy tetszik nekik. Végül amikor megjelent Tina verziója, nem is erőltették a kiadását. Vajon miért? :)