HamPLÓ

Vonat, villamos, metró, luxus személygépkocsik és elektrobusz, csőrös őskövület és csak kicsit újabb áramvonalas csoda, félbevágott villanymozdony és hajóvontató... és ez csak kis része annak, amit láttam!

Ízelítő a berlini Deutsches Technikmuseum kincseiből

Három a magyar igazság*: az év első heteiben megnéztem a szegediek leendő 2-es villamosát, láttam tanulómenetet a miskolci 1-es vonal azóta már megnyitott hosszabbításán, és természetesen elmentem Debrecenbe is, ahol ugyan még kicsit távolabb állnak a megnyitástól, de itt-ott már így is látszanak az új sínek.

Az új 2-es villamos (azért "új", mert régen is volt 2-es villamos Debrecenben (ha nem is hosszú ideig), de ennek semmi köze ahhoz) a város jelenlegi egyetlen villamosvonaláról fog leágazni, és egy túlnyomó részt lakótelepekkel beépített területet fog feltárni. Az útvonala nagyrészt a mai 31-es és 32-es buszokét fedi le, mely vonalak ma csuklósbuszokkal közlekednek, nem éppen ritkán.

Itt láthatjuk a kiágazást, melyet az elmúlt hónapokban építettek be. Aki még nálam is kevésbé ismeri a várost: ha nem lenne levágva a kép, a jobb oldali modern épületen túl a Nagytemplom hátulját láthatná. Eddig a pontig fog az 1-es és a 2-es villamos együtt haladni, a legszűkebb értelemben vett belvároson át.

Vasárnap este nincs kedvem magvasnak vagy viccesnek lenni, inkább csak kattingatok a YouTube-on. Most például a South Park animációs stílusát évtizedekkel megelőző "Stop - Közlekedj okosan" című sorozatot nézem, amiből annak idején gyerekként a KRESZ alapjait tanultuk:

Kellene ma is valami ilyen sorozat a tévében, nem? Mondjuk az előbb említett hasonlóság nyomán Cartman, Stan, Kyle és Kenny adhatná elő a témát. Nyilván Kenny lenne a rossz példa - mindig elütnék, de úgyis feltámadna. És az se baj, hogy a South Parkot nem a gyerekek (haha) nézik, hanem a felnőttek, mert az utcán körülnézve világos, hogy elsősorban a felnőttek viselkednek hülyén, ők szorulnak okításra :-/

Megint egy mamut méretű oldal következik, a Margit híd felújításának folytatásáról (mert ugye korábban is volt egy oldal, a kezdetekről). Terelt villamosok, pótlóbuszok és építési képek százvalahány képen, illetve pár videón, plusz néhány panorámakép az építkezésről és a díszvilágításról. Tessék szépen végignyálazni, sok munkám volt vele ;)

A Margit híd felújítása II-III.

Régebben írtam egy hosszabb bejegyzést a világrendszerek közti átszállóhelyről, a Friedrichstrasse-i pályaudvarról (Bahnhof Friedrichstrasse) - most megmutatnám azt is, hogy néz ki a hely manapság.

De előtte egy kis történelem, a Berlini Fal előttről: az eredeti pályaudvart - még csak négy vágánnyal - 1878 és 82 közt építették. Mivel a kapacitása kevésnek bizonyult, 1914 és 1925 közt több lépésben átalakították és kibővítették; ekkor épült a négyvágányos nagycsarnok mellé a kicsit magasabban fekvő, ma a kelet-nyugati S-Bahn által használt kétvágányos kiscsarnok. 1923-ban nyitották meg a Friedrichstrasse alatti, ma U6-nak nevezett metróvonalat. 

De a metróval még nem volt vége a föld alatti építkezéseknek: 1934 és 36 között épült meg az észak-déli S-Bahn alagút első szakasza, mely a pályaudvar nyugati vége alatt, részben a Spree mellett halad, majd átmegy az U6 alagútja fölött, és a folyó alatt. Az S-Bahn földalatti állomása, az U6 és a pályaudvar közt természetesen összekötő járatok épültek - amikor 1945. május 2-án a németek felrobbantották az S-Bahn alagútjának födémét a Landwehrkanal alatt, ezeken a folyosókon át árasztotta el a víz a metróhálózat egy részét is.

Kelet-berlini idill a nyolcvanas évek elejéről: csuklós Ikarus, IFA-reklám - és kerítések a viadukt átmenő vágányai mentén

A következő fejezet a Berlini Fal korszaka, melyről korábban ugyan már írtam, de azért összefoglalom: a vasúti pályaudvar két vágánya csak Kelet-Berlin felé, két vágánya csak Nyugat-Berlin felé indított S-Bahn vonatokat, két átmenő vágány pedig határállomásként üzemelt a távolsági vonatok számára. A föld alatti állomásokat - mind a metróét, mind az S-Bahnét - nyugati vonalak használták, melyek csak itt álltak meg Kelet-Berlinben, hogy az utasok átszállhassanak a vonalak közt.

A földalatti S-Bahn állomásról felvezető lépcső feletti felirat: a határátkelőhelyhez / az S-Bahnhoz / a távolsági peronhoz

Először nem akartam nagyon eltávolodni Berlintől, de ha már egyszer az aznapi vonatozáshoz vásárolt napijegyem egész Brandenburg tartományra érvényes volt, egészen Cottbus-ig elzötyögtem egy lengyel stokkból összeállított IC-vel. A konkrét választás persze persze már tudatos volt, hiszen villamosos városba akartam menni...

Cottbus, a csüngőhasú (ex-)KT4-esek egyik otthona

A jelek szerint egyes rajongók nem bírják kivárni az 50. évfordulóig hátralevő másfél évet, és kitalált előzeteseket vágnak össze az elképzelt jubileumi történethez, értelemszerűen mind a 11 eddigi Doktorral. Persze rajongóként én csak annyit tudok hozzáfűzni ehhez, hogy "fantastic!" - bár a lejátszó elindítása előtt látható preview kép helyett jobbat is választhattak volna :)

Mondjuk ez egy remix, mert az eredetit még akkor csinálta az illető, amikor a mostani sorozat még nem ért véget azzal a bizonyos kérdéssel, amire 1963 óta nem tudható a válasz:

A Fényvillamos ugyan már január 6-án elbúcsúzott a várostól (legalábbis a 2011/12-es télre), de nekem még maradt két videóm, amit elsütnék, mielőtt még megpunnyadnak a YouTube fiókomban. Az első a már hagyományos útvonalon, a 2-esen készült - a hátterek mellett az UV jellegzetes hangja a főszereplő:

A másik a 61-esen közlekedő fénytuját ábrázolja. Ez a vonal sokkal kevésbé fotogén, bár klassz lejtők találhatók rajta. Itt "művészkedtem" kicsit a snittekkel: lassú és gyors jelenetek váltják egymást.

És mielőtt valaki még megkérdezné: a díszvilágítás a felsővezeték szakaszszigetelői miatt villog. A jó nénikéjüket nekik, elrontják a legjobb beállításokat :)

Korábban már írtam az új berlini főpályaudvarról, de most az egyszerű vasútbarátságon túl időben és közlekedésszervezésileg is el szeretném helyezni ezt a létesítményt a képben.

A Magdeburg-Halbertstadt Vasúti Társaság 1868 és 71 közt építette ki a Hannoverrel kapcsolatot teremtő Berlin-Lehrte vasutat. A vonal berlini végpontja, az Alfred Lent, Bertold Scholz és Gottlieb Henri Lapierre által tervezett Lehrter Bahnhof lett, pár száz méterre a Hamburgi pályaudvartól, a Spree folyó és a Humboldt-kikötő találkozásánál:

A neoreneszánsz jellegű fejpályaudvart a kor építészei nagyra becsülték - nem nehéz észrevenni a hasonlóságot az 1884-ben átadott Keleti pályaudvarral. A fejpályaudvar jelleget (azaz hogy a sínek véget érnek itt) részben a hely, részben a kor szokásai indokolták; a különböző tulajdonban levő vasúti társaságok ritkán akartak közösködni.

A pályaudvar azonban hamarosan keresztező pályaudvar lett, amikor az 1875 és 1882 közt épített, a város fejpályaudvarainak összekötésére szolgáló Stadtbahn elkészült, ekkortól ugyanis a csarnok hátsó része mögé felhúzott viadukton levő négy vágány közül kettőn közlekedő helyi vonatok (a mai S-Bahn elődje) is megálltak itt. Ez lett a Lehrter Stadtbahnhof, melyet a kép közepétől kicsit jobbra és felfelé elég jól ki lehet venni:

Az utasok a Stadtbahn-megálló miatt elkezdték kerülni a Hamburgi pályaudvart, ezért annak forgalmát is ide irányították át (az 1880-as években a porosz állam felvásárolta a magánvasúttársaságokat, így a közlekedésszervezés is egyre könnyebb lett). A nagy törés természetesen a második világháború volt, melynek kirobbantása előtt még a Spree kanyarulatánál tervezték felhúzni a birodalom központi kongresszusi és rendezvényközpontját, a Nagy Csarnokot és előterét (melynek része lett volna egy hatalmas medence, amiben a csarnok tükröződött volna - ez lett volna többek közt nagyjából a Lehter Bahnhof helyén), a város új, északi főpályaudvarát pedig északabbra, Wedding és Westhafen közt építették volna fel (a déli a mai Südkreuz környékén lett volna). Erre nem került sor, így a pályaudvar megmaradt, még ha károsodott is. A romos épületből 1951-ben indult el az utolsó vonat, majd az évtized második felében több részletben lebontották. A Lehrter Stadtbahnhof megmaradt, bár forgalma értelemszerűen csökkent - egyébként ez volt a "nyugati oldali" S-Bahn hálózat utolsó nyugati szektoros megállója: a következő már a végállomás, a keleti felségterületen álló Friedrichstrasse volt.

"Utasok figyelem! Utolsó megálló a szovjetszektor felé" - R. W. Rynerson felvétele 1970-ből (forrás: WikiMedia Commons)

A régi terveket az egyesítés után leporolták, és alaposan átdolgozták: a város északi és déli részén egymással "farkasszemet néző" pályaudvarok helyett az 1995 és 2006 közt a Lehrter Bahnhof helyén felépült új létesítmény mindkét irányban átmenő lett: az északi-déli vasutaknak alagutat építettek, mely a belváros alatt áthaladva az egykori Anhalter Bahnhof területén éri el a felszínt, és halad tovább dél felé, a Südkreuz érintésével. Most pedig nézzük meg a mai főpályaudvar légifotóját - sajnos azonos szögből készültet nem találtam, de ha valaki bérel nekem egy helikoptert, ígérem, csinálok párat: