HamPLÓ

Tudom, gyerekes jellemre vall, hogy egyátalán odafigyelek ilyesmire, de vállalom, hogy nem szoktam vigyorgás nélkül kibírni, ha hallom: Szeged potsdami eredetű KT4-esei meglehetősen vicces hangot adnak ki ajtózáráskor:

Ha képregényt kellene rajzolnia egy ilyen villamos ajtózáródásáról, vajon milyen betűsort írna a képre egy profi rajzoló? Tudjátok, mint a BUMM, BANG meg BOINGGG*..

*Sznobul ezt újabban onomatopoeia-nak hívják, mintha le tudná bárki is betűzni ezt a szót - nem kell megijedni, én is úgy kopipészteltem ide ;)

Több cikkbe is belefutottam a "11.11." dátum kapcsán (bár nekem anno azt tanították, hogy Magyarországon a hónapok sorszámát római számokkal írjuk), de mindegyik a világvégéről okoskodott, egyik se említette, hogy német nyelvterületen tizenegyedik hó tizenegyedikén kezdődik a farsangi-karneváli szezon is. Persze sokáig én se tudtam, hogy Mohácson és Rión kívül másutt is megünneplik a farsangot, úgyhogy engem is meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy például Kölnben az emberek úgy eldobják az agyukat a karneváli ünnepségek során, hogy csak na.

A kölni karneváli szezon minden évben XI. hó 11. napján, 11 óra 11-kor kezdődik. Ez persze csak a szervezkedés kezdete, de a tizenegyes szám később is felbukkan. Nézzük meg, hogy is néz ki ez a szezon (persze mivel nem vagyok néprajzkutató, csak annyira, amennyire én ismerem - aki többet tud, nyugodtan kiegészítheti kommentben)! Az ünnepségsorozatot 1823 óta az erre a célra alapított Kölni Karnevál Ünnepi Bizottság szervezi, de az aktív résztvevők (a későbbi felvonulók) is karneváli egyletekbe szerveződnek. Az egyesületesdit persze nem kell túlságosan komolynak képzelni, hisz az egész rendezvénysorozat lényege a jól hangulat, az életvidámság, a bolondozás - az ünneplő kölni polgár ilyenkor nem polgár, hanem "Jeck" - azaz bolond. November 11-én a belváros valamelyik terén egy reggeltől estig tartó bulival indítanak, ahol bemutatkozik a karnevál három jelképe is: a Herceg, a Földműves és a Szűz, akik amúgy valamelyik egyesület megbecsült tagjai (bónuszként a Szűzleány is hímnemű).

Karneváli zenekar. Neva Micheva fotója a Wikimediáról

Az első buli után a böjti-adventi időszakban a mulatozás kicsit háttérbe szorul, pontosabban keretek közé: ilyenkor üléseznek a karneváli társaságok, hogy zárt körben készüljenek fel a tulajdonképpen karneválra, ami a hamvazószerda előtti hétre esik. A felkészülés alatt persze jó hangulatot, társasági rendezvényeket kell elképzelni, de azért az már magában se semmi, amikor meglett emberek, orvosok, ügyvédek pózolnak az egyesületi egyenruhában, meg díszlépést gyakorolnak :) És nocsak: a karneváli társaságokat egy tizenegy tagú tanács, az Elferrat vezeti! Bár a tizenegyes szám állítólag csak később, utólag jött képbe, a német "tizenegy" szó, az "elf" ugyanis a francia "Egalité, Liberté, Fraternité" - "Egyenlőség, Szabadság, Testvériség" felkiáltást rövidítése volt a XVII-XIX. század fordulóján két évtizedig francia megszállás alatt álló városban. Hogy ezt elhisszük-e, az persze opcionális :)

Az egyik leghíresebb karneváli egylet, a Vörös Szikrák tagjai alapoznak a hétfői bulira. Öltözetük az egykori városőrséget idézi, akik a franciák előrenyomulásakor teljesen felkészülten és bátran nem csináltak semmit (legalábbis aki nem futott el).

Az "ülésezős karnevál" a nálunk is ismert farsang idején fordul át "felvonulós karneválba": hamvazószerda előtti csütörtökön 11 óra 11-kor. Ez a nap a "nők farsangja", a Weiberfastnacht, amikor az emberek még inkább csak a kocsmákban vígadoznak, és amikor a nők különleges jogot kapnak: (kortól függetlenül az alkalomhoz illően kiöltözve-kifestve) skalpként gyűjthetik a férfiak levágott nyakkendőit (aki aznap menne Kölnbe üzleti tárgyalásra, vigyen magával tartalékot, vagy vágja zsebre, ha nyilvános helyre megy), jóvátételként puszit adva az áldozatnak (Barney Stinson elég felemásan élvezné csak ezt az ünnepet;). Ezután hétfőig kisebb-nagyobb rendezvények követik egymást, majd a Rózsák hétfőjén (Rosenmontag) a belvárosban hosszú menet halad végig, a karneváli egyletek tagjainak kocsijaival, tagjaival, mazsorettjeivel és néha lovasaival. És közben ezerrel szórják az édességet a tömegbe:

"Illapart" fotója a Wikimediáról: csokidobálás a felvonulási menetből - mennyország egy kisgyereknek :)

A tömegbe szórt édességet (cukrot, csokit) kamelle-nek hívják, és amikor húsz éve ott voltam, káeurópai kisebbségi komplexusaim miatt először csak visszafogottan igyekeztem elkapni őket öcsémmel. Aztán amikor láttuk, hogy nagymama korú hölgyek is kipirulva kúsznak-ugranak az édesség után, és azon versengenek, hogy ki kap el többet, anyu is megnyugodva szállt be a játékba, és nem szólt ránk többet :)

Hamvazószerdán aztán véget ér a karnevál, ami azt jelenti, hogy a kölnieknek megint van mit csinálnia: várnak a következő tizenegyedik hó tizenegyedikére...

Állítólag túl kritikus, sőt: negatív vagyok, ezért most egy pozitív imidzset sugárzó magyar vasutas videó következik, ahol semmi se áll, semmi se csoszog, ellenben minden mozog, sőt, minden suhan... na jó, az talán túlzás... minden hussan:

Bónuszként pedig itt egy bő egyperces videó a múlt hétvégi 9-es villamos emlékmenetről. Mert bár nekem már tíz éve is kicsit furcsa volt, hogy különjárattal "ünnepeljük" meg egy vonal bezárását, azért UV-t látni őszi napfényben mindenképpen jó dolog :)

A "Gigant" becenevű V63-as mozdonyokról a múltkor volt már egy videó, de az ideális eseteket mutatott be - legalábbis ahhoz képest, amikor egyetlen (védő)kocsit rendezgetnek vele, vagy amikor ez a böhöm kocka dög kirohanós teherként három kocsival jár :)

Tegnap este valami más miatt a Lánchíd felé járva azt vettem észre, hogy fel van kapcsolva a Margit híd díszkivilágítása. Mivel nem hallottam arról, hogy hivatalosan átadták volna, úgy sejtem, valamit teszteltek rajta - ezt a feltételezést erősíti, hogy húsz perccel később a híd Budához közelebbi fele elsötétült, és csak a pesti ívek ragyogtak az éjszakában. Amíg mindkét szárny (tényleg, a szigeti bejáró kishídja is kap ilyen világítást?) be volt kapcsolva, valahogy így nézett ki:

Nem igazán voltam felkészülve a kihívásra, hogy kilométeres távolságból a töksötét éjszakában pár vékony fénypászmát pixelek formájában örökítsek meg, de a képzajból és fehéregyensúlytalanságból talán így is kitűnik, hogy a Szabadság hídi módihoz hasonlóan itt is kiemelik az acél szerkezeti elemeket, többek közt a mostani felújításkor behelyezett andráskeresztes tartókat. Elég dögösen nézett ki, és élőben az ívek közepénél tapasztalható elvékonyulás se volt ennyire feltűnő.

Persze nem bírtam megállni, hogy ne várjak egy Combinót :) Ezen a képen a részletek is jobban látszanak (a színek viszont talán sárgásabbak a valóságosnál, bár én színtévesztő vagyok, szóval igazából azt se tudom, más mit lát pontosan). Valaki nem tudja, ennyi lesz a kivilágítás, vagy ez csak egy része az egésznek, amin még dolgoznak?

Biztos lesz, aki meg fog lepődni, de elárulom, hogy legvillamosmánabb éveimben (mára ugyanis már kicsit visszavettem a tempóból), amikor minden hétre jutott legalább egy elveszett sínes bejárás vagy remizlátogatás, és minden második hónapban bejelentkezett egy-egy újság vagy rádióműsor megkérdezni, hogy én ugye mindig vágányokról és menetkapcsolókról álmodom; na, akkoriban egyetlen tévéműsort néztem rendszeresen: a Totalcart. Ami nem kis dolog ahhoz képest, hogy vagy tizenkét éve nem vezettem autót, és nem azért, mert ne lett volna rá lehetőség, hanem mert kicsit se érdekelt, sőt, kimondottan taszított... Az autózással kapcsolatos ilyen érzelmeim ellenére kimondottan szerettem ezt a műsort a két nemnormálissal, és szomorú voltam, amikor abbahagyták.

Nemrég azonban újrakezdték, és most hétvégén végre sikerült is elkapnom az adást (tudom, neten is meg lehet nézni, de tévéműsort leginkább tévében szeretek nézni), nagy reményekkel a szívemben... melyek nem nyertek megerősítést. Pedig Karotta és Winkler stílusa többé-kevésbé megmaradt, csak valahogy nem üt át a lelkesedés. Vajon ők öregedtek meg, vagy csak én? A képvilág meg végképp nem tetszik - bár vannak szép vágások, az egész olyan, mintha valami kompakt digi kamerával lenne felvéve: rosszak a fények, a szögek, a színek... A vendégelőadó pár perces filmecskéjében pedig szélzaj festette alá az Opel Zafiráról szóló monológot, amitől végképp teljesen olcsó amatőr érzete lett az egésznek. Régen se Top Gear méretű büdzséből dolgoztak, de látványosak, szórakoztatóak tudtak lenni! Csak én kaptam el rossz részt, vagy még tényleg nem állt össze a műsor igazából?

Két hete a Bakonyban és a Balaton-felvidéken jártunk Mariannommal, és gyakorlatilag véletlenül botlottunk bele Mordor (de legalábbis valami fantasy film főgonoszának lakhelye) elfelejtett kistesójába Monoszló felett, az amúgy ragyogó zöld táj közepén:

A Hegyestű egy egykori bánya, ahol anno nem teljesen bontották el a kürtőben megderment bazaltlávát, mely egy helyenként ötven méter magas barázdált oszlopot alkotott. Ami megmaradt, azt látjuk a fentebbi képen (kattintás után jóval nagyobb lesz). Legalábbis, ha jól fordítottam le magyarra a nem kimondottan köznapi nyelven íródott magyarázószöveget, miszerint:

"A vulkánkitörés a felsõ - pannonban mintegy 3,5 - 4 millió évvel ezelõtt, sekély beltengerben történt. A robbanás során nagy tömegû szórt anyag - piroklasztikum - került a felszínre. Ez lerakódva gyûrût, tufasáncot alkotott. A tufagyûrût láva töltötte ki. A tufasánc ill. az egykori lávató feküje felsõ - pannoniai homok, agyag volt. A krátercsatorna közvetlen közelében középsõ-triász Iszkahegyi mészkõ található. A tufasánc és benne a megszilárdult láva szinte azonnal pusztulni kezdett, majd a pleisztocénban és a holocénben a hátráló erózió következtében szinte teljesen lecsonkolódott." / kali.hu /

Hihetetlen látványa - és hangulata - van a bányának; aki Zánka környékén jár, mindenképpen kanyarodjon fel ide! A kőoszlop tetejére is fel lehet sétálni, de ezt kihagytuk, mert olyan köd volt, hogy az orrunk végét alig láttuk - de az tuti, hogy vissza fogunk menni pótolni a hiányosságot!

Ezer éve nem riasztgattalak benneteket Doctor Who-s cuccokkal, de most ismét megteszem: ez a videó a négy és feledik új Doctor Who évad forgatásakor készült (na jó: a nagy része) - a teljes készítőcsapat együtt bohóckodik Marshall és Ted kedvenc a Proclaimers meglehetősen világhíres dalára. Még Timothy Dalton és az eredeti előadók is ott ugrabugrálnak - a trükkösök meg teljesen megbolondultak... de a két öreg sofőr a legjobb :)

Csak azt nem értem, hogy ha ilyen jó volt a hangulat a csapatban, akkor miért kellett egy ennyire túldramatizált, túlspilázott, melodramatikus zagyvaságot csinálni a szóban forgó négy részből (de főleg a végéből, az End of Time-ból)...

Folytassuk még kicsit a kisvasúti témát: hétfőn a Mátravasút, kedden viszont a budapesti Gyermekvasút volt terítéken. Nem is annyira utazási céllal, inkább csak sétáltunk egyet a János-hegy környékén, és közben kellően sokat jártunk "véletlenül" a sínek környékén, hátha jön valami ;)

Ezen a képen Vadaspark megállóhelyet láthatjuk, mely eléggé újkeletű (csak pár éve építették), és hirtelen nem is tudom, utaztam-e már olyan vonaton, ami megállt itt. A nosztalgiák deklaráltan kihagyják, de valami időszakossága is lehet, mert most a többi vonat se használta.

Eredetileg fotózni is szerettem volna, aztán rájöttem, hogy (legalábbis ezzel a géppel) nehéz szépet alakítani ennyire fedett/szűrt fényviszonyok közt. Viszont összességében ott lenni nagyon jó volt: szép színek, plusz jó levegő (amire mostanában különösen nagy szükség van).

Gyönyörű időnk volt a hosszú hétvégén - remélhetőleg más is kihasználta az alkalmat, és fejest ugrott a legszebb arcát mutató őszbe! Én egyik nap a Mátraalján jártam, talán nem meglepő módon kötöttpályás közlekedés apropóján: e négy nap alatt ugyanis gőzös húzta a Mátravasút vonatait. Érdekes, hogy bár gyerekkoromban a Mátra volt "a" hegység, ez a kisvasút teljesen kimaradt nekem. Eddig.

A nap és a vasút nem játszott össze: a gőzös orra a hegyek felé nézett, a nap viszont hátulról sütötte, de azért így is jól nézett ki a fekete gép a sárgás-vöröses lombok közt. A mozdony egyébként időnként hihetetlen módon szambázott a girbe-gurba síneken - szerintem oldalra legalább annyit mozgott, mint előre :)

Szombaton a lajosházi vonalon közlekedett a Gyöngyi névre keresztelt, 1954-ben Resicában gyártott gőzös, de aznapra már volt programom, úgyhogy maradt a többi napon járt mátrafüredi ág.