HamPLÓ

A múltkori, Budai Várban készült fotók után turkálás közben kerültek elő Pécsett készült utcaképek is a fiókból, most ezeket mutatnám meg. Nem valami különleges alkalomkor  készültek, hanem csak úgy, turista tempóban, de talán még az előzőeknél is több kocsi látszik rajtuk. Igaz, cserébe viszont kevesebb van belőlük :)

Pécs számomra mindig egy véletlenül egy tengertől távoli középhegység oldalára tévedő mediterrán középváros szürreális, ám nagyon barátságos látomásával  (ez de hülye költői kép:) volt egyenértékű. Jó az idő, jókat lehet enni, nagyokat sétálni, jó a hangulat,  és senki sem rohan sehová. Apuék is mindig  ifjúkoruk nagy bulijait emlegették a város kapcsán... Ezen diák alapján Pécs nem volt kihalt szellemváros akkor sem: ahhoz képest, hogy a hetvenes évek első felében vagyunk (ráadásul nem Budapesten vagy a Balatonon), meglepően színes a kocsikavalkád. Persze kevés kivétellel keleti járgányokat látunk: függőleges hátsó lámpás Nagypolszkit, ezerkettes Zsigulit, Skoda 1000MB-t, Zastavát (bár az már majdnem nyugatinak számított), Trabantot, Nysát, és még egy rejtőzködő Skoda mikrobuszt is. És persze az egész mögött ott trónol Gázi Kászim pasa dzsámija, no meg a Misina - hogy ne csak a pléhkasztnikat figyeljük.

Annak idején imádtam a Hadtörténeti Múzeum udvarát, ahol mindenféle nagyobb darab haditechnikai cuccok voltak kiállítva, kézzelfogható közelségbe hozva azokat a dolgokat, melyekről az akkori hazai ismeretterjesztő irodalom is bizony a tárgyszerűség néminemű mellőzésével írt csak. Ott sorakoztak a mindenféle MiG-ek, és pár rakéta is volt. Aztán bezárt ez az udvar, és nem is nyílt meg újra, valamiféle romokat találtak a helyükön - én pedig szomorkodtam, hiszen alapvetően pacifista beállítottságom ellenére csíptem a haditechnikát. Igaz, melyik gyerek ne csípné? Persze vannak fontosabb dolgok az életben (pláne egy kamaszéban), de azért néha jó meglapogatni egy naaagy páncélozott izébigyót! :)

Néhány (jónéhány!) évvel ezelőtt aztán jött a hír, hogy Kecelen a Pintér Műveknél megnyílt egy haditechnikai park, ahová a Hadtörténeti dolgai is kerültek. Nosza, elugrottunk oda - tavaly ősszel. Van ez így :) Sajnos a park szemmel láthatólag pénzhiánnyal küzd: némi takarítás-festés-kalapálás ráférne a kiállított dolgokra, no meg rendes táblák, hogy a hozzám hasonló kocaérdeklődő is tudja, mit néz éppen. Ennek ellenére még így is lenyűgöző a gyűjtemény, mind méretét, mind sokszínűségét tekintve! Fotózni csak mérsékelten sikerült, egyrészt az időjárás, másrészt az exponátumok elhelyezése miatt, de reményeim szerint azért így is sikerül kedvet csinálnom másoknak egy látogatáshoz:

 
 
A HM és a Pintér Művek haditechnikai parkja, Kecel
MiG-ektől ZiL-ekig, gőzmozdonytól a rakétákig...

Mivel a múltkori, hetvenes évekbeli utcaképes bejegyzésből autómán beszélgetés lett, úgy döntöttem, folytatom korábbi sorozatomat, a villamosfotózás közben mintegy melléktermékként készült autós képeim mutogatását. Kezdjük talán ezzel a könnyed SUV modellel:

Halvány lila segédfogalmam sincs, hogy ez a LIAZ mikori lehet, hiszen az ötvenes évektől kezdve sokáig gyártották ezt a formát. Kukásautóként már leváltották a Bedfordok, majd Mercik, de más formában még velünk van. A felsővezeték-javító tornyoskocsi felépítmény miatt eleve érdekes jószág, de az állapota miatt egyenesen csoda ez a pöfögény! (Bár a hűtő fölötti töltőcsonkot körülvevő dombor-fémlemez kicsit fura.)

Az előzőhöz hasonlóan ő is csehszlovák eredetű: egy Praga alapú autódaru - ha jól sejtem, ezt a teherautót hívják V3S-nek? Turcsi orra miatt nagyon bírtam kiskoromban, és nem hittem volna, hogy harminc évvel később még mindig lehet munkában látni belőle!

Picit szakadjunk el északi (ex-)szomszédunktól, és ugorjunk vissza 2002-be, az Október 6. utca és az Arany János utca (?) sarkára:

Ez a Moszkvics szerintem évekig parkolt itt, mire - az egykori Október 6. utcai villamosvonal nyomainak kutatása közben - rászántam magam, hogy lefotózzam. Legközelebb, amikor arrajártam, már nem volt ott, szóval szerintem jól tettem. Jól sejtem, hogy ő egy 403-as? Esetleg 407-es? Hogy lehet ezt ránézésre megmondani?

Így pénteken ismét kikapcsolódás jelleggel vésnék fel valamit ezekre az elektronból készült lapokra. Mivel a múltkor már volt "cukiság", most egy városos-képmutogatós bejegyzés következik.

A "megyek az utcán és ami tetszik, lekattintom" jellegű otthoni turizmus a jelek szerint a véremben van, mert annak idején apu is hajlamos volt az ilyen fotózgatós csavargásra - a hetvenes évek elején például végigfotózgatta a Vár épületeit, a kapualjakat, ülőfülkéket, az utcákat, tereket. Pár hete ezeket a képeket akartuk megkeresni együtt az otthoni fiókok mélyén, azonban csak nagyon kevés ilyen témájú diát találtunk. Konkrétan valami azt súgja, a tulajdonképpeni képek nincsenek is meg, amit megleltünk, csak a "resztli". Ennek ellenére ezek a képek is érdekesek, hol ezért, hol azért, úgyhogy megosztanám őket a világgal:

Itt van például ez a fotó akkoriból, amikor a Nemzeti Galéria még nem költözött be a Palotába. A Savoyai-teraszra vezető átjáró előtt egy drótkerítéses kapu látszik, és a kép párja (amit most nem tennék be), szintén arra utal, hogy a Palota még építgetés alatt áll. Profán megjegyzésként felhívnám még a figyelmet a baloldalt látható Skoda 1000MB-re is :)

Kapualjak. Valahol tök durva, hogy teljesen hasonló képeket csináltam tavaly nyáron.  A Varga-család a tudtán kívül dokumentálja a város történetét? :)

Sajnos a képek az NDK titkos fegyverére: ORWO diafilmre készültek, így mára a színeiket elkezdték összekeverni (például nagyon szép lila zöldeket és bíbor kékeket látni némelyiken), besötétültek, és itt-ott meg is repedtek (az apró foltokra és karcolásokra most oda se figyeljünk!).

A budapesti Tatra villamosok nem igazán szoktak a Kiskörúton előfordulni, mivel a Szabadság hidat a XIX. század végén még nem ilyen széles járművekre tervezték. És mivel a főváros nem vállalta be, hogy a közelmúltbeli felújítás után kizárólag tömegközlekedési+gyalogos+biciklis híd lesz belőle, és itthon szokatlan forgalomszervezési eljárásokba sem vágott bele, a helyzet még ma is az, hogy ha két Tatra akarna átkelni egymás mellett elhaladva a hídon, akkor legalábbis a tükreiket alaposan ledarálnák - meg valószínűleg azt is, aki kihajol az ablakon.

A ma kora hajnalban (igazából éjfél után valamivel) lezajlott próbamenet alapján azonban a Kiskörúton egyébként elférnek a széles jószágok. És persze egy ilyen menet a magamfajta villamosmániásokra mágneses hatással van, szóval pár képet tudok is a menetről mutatni :)

Tatra a Fővám téri villamosmegálló bejáratánál - és elfér! :) Persze előbb kiszámolták, hogy elfér, de a puding próbája akkor se maradhat el.

Egyébként kérném a kommentek közt a "micsoda balkán, ilyen is csak nálunk fordulhat elő" c. közhelyek elkerülését - másutt, nálunk boldogabb-gazdagabb helyeken is vannak hasonló korlátozások. A kérdés igazából az, hogy a hetvenes évek végén miért vettek a szokásosnál szélesebb járműveket, illetve hogy az idén már harminc éve futó típus indokolttá tenné-e még mindig a további átépítéseket - a nemzetközi szokásokhoz képest ugyanis a 2500 mm-es szélesség nem kimondottan szabványos, pár kivételtől eltekintve leginkább a Tatra gyárra volt jellemző (egy csomó NDK város emiatt keskenyebb Tatrákat rendelt). Manapság Európában szélesebb (2650 mm), de talán még gyakrabban keskenyebb (2300-2400 körül) típusokat üzemeltetnek. Persze az új üzemeket azért általában már eleve szélesebb járgányokhoz építik ki.

A Tatra-iker a Deák téren, jól hátrahúzódva a sínek végébe, hogy ne akadályozza az éjszakai buszokat. Érdekes látvány volt itt, kíváncsi vagyok, milyen gyakran fogunk ilyesmit látni!

Kivételesen nem Yngwie J. Malmsteenről lesz szó :) Nyilván már sokan látták ezeket a videókat a neten, de én csak most botlottam beléjük, a Doctor Who (mi más?) kapcsán, úgyhogy most osztom meg őket azokkal, akik idetévednek. Naszóval, 2005-ben Amerikában egy csapat geek kitalálta, hogy mindenféle kockafejeknek való kütyükkel fog zenét pénzt csinálni, például egy speciálisan kialakított, MIDI-vezérelt dupla Tesla-tekerccsel. Ezt aláfestik egy Moog-gal, egy dobgéppel, pár lámpával, a cirkuszi hatást fokozandó pedig beküldenek egy teljesen agyament fickót Faraday-kalitkaként viselkedő fémláncos ruhában a két villámgenerátor közé, és már kész is az attrakció.

Tudományosnak nem mondanám a dolgot, maximum az alapját (de azt meg már százvalahány éve kitalálták), az itt látható zenék raádáasul nem is sajátok, hanem klasszikusok (diszkóritmusban), viszont az élmény ott helyben valószínűleg elég fantasztikus lehet. Eddig még csak a müncheni Deutsches Museumban láttam "villámgenerátort" (mindenki menjen el oda, ha érteni akarja azokat a dolgokat, amikről fizikaórán szó volt), az elég hangos volt; ez szerintem a sokáig tartó kisülések miatt valószínűleg büdös is lehet, már amennyiben az ózon illatát büdösnek mondjuk (egészségtelennek mindenképpen egészségtelen). Viszont ki foglalkozik ezzel, ha a Doctor Who főcímzenéje szól?

Vagy a Birodalmi induló? (Tényleg, a szikrák között bohóckodó figura hova tűnt? Elment bekenni magát naptejjel, hogy ne égjen le az ívek mentén keletkező UV sugárzástól?:)

Vagy hogy még egy gyerekkori kedvencet említsek, a Vissza a jövőbe zenéjét is játsszák. Persze igazán jól nem szól a dolog, de azért itt még uniszónót is játszik a két ív, ha jól hallom:

Mivel hozzá vagyok szokva, hogy a kommentelőim mindenhez értenek, én meg amúgy is elég hülye vagyok a fizikához, valaki elmagyarázhatná, pontosan milyen tulajdonságát szabályozzák a cuccnak, hogy a kisülések meghatározott hangot adjanak ki!

Szakértőink hosszas kutatással kiderítették a lentebb látható gimnáziumi jegyzet-részlet keletkezésének körülményeit: egy történelemórán készült. Még azt is megkockáztatták, hogy az óra témája a francia forradalom és a jakobinus diktatúra volt. Hogy miből gondolhatják mindezt... Talán a "Bestsellerek 1789-94" feliratból? :)

Mit mondjak, lehetett egyfajta lelkiállapotom; csak vigyorgok, ahogy olvasgatom az elképzelt könyvek és újságok feliratait: "Emberi és polgári jogok nyilatkozata (lektorálta T. Jefferson)", "Nemzetőr (szerkesztő: La Fayette)". Aztán ott van a "Boulevard-lap" Delacroix "A Szabadság vezeti a népet" c. festményével, melyen a cilinderes mellékalak "Oh La la!" felkiáltással bámulja a szabadságot jelképező nőalak melleit (most tekintsünk el attól a ténytől, hogy Delacroix eredetileg nem is az 1789-es forradalom tiszteletére festette a festményt (évtizedekkel később) - ezt már szerintem maguk a franciák se tudják). Meg Robespierre elképzelt horrorregénye, az "A fém éle" (újrakiadás), illetve a "Sajtószabadság" című kiadvány, "betiltva - szamizdat kiadás" felirattal. A kedvencem mégis a "Jakobinus kiskönyvtár" sorozat "Kis matematika" című kötete, rajta a főbb témakörökkel: hogyan osszuk meg a népet? ha egy láb 33 centi, mennyi egy fej? új naptárrendszer átszámítása.

Nem akarom fényezni magam, de szerintem teljesen korrekten összefoglaltam a francia forradalmat, nem? :)

Pénteken egyszerre leesett a csizmám mindkét talpa (már hogy a bal és jobb oldali is), emiatt szombaton sima félcipőben mentem ki az utcára, ennek viszont az lett a vége, hogy jót zakóztam egy rejtőzködő jégfolton. Jobban mondva nem zakóztam, hanem farmeroztam: letérdeltem a Télistenség előtt, némi anyaghiányt okozva úgy a farmerben, mint a térdemen. Emiatt ma nyugis, itthon ülős napot tartottam, sok tévénézéssel, zenehallgatással.

Eközben ugrott be, hogy pár zenétől egy az egyben visszajönnek hangulatok, jelenetek a gyerekkoromból. Az egyik ilyen szám Amii Stewarttól a "Húúúú huhhu hu hú húúú", eredeti nevén a Knock on wood:

Erről egészen pontosan az ugrik be, ahogy apuval hazafele jövünk a Közlekedési Múzeumból, az Egressyről a Thökölyre kanyarodva a Trabanttal. Mellettünk még jár a 44-es és 67-es villamos, a Trabi meg még nem rázkódik szét a kockakövön, mert a kockakő még nincs teljesen szétnyomódva-megsüppedve-foghíjasra cakkozva. Én még tök lelkes vagyok a múzeum élményétől, a villamosra nem is nagyon figyelek oda, pedig... :)

Nem tudom már, a Trabantban hogyan volt akkoriban zene, de valahogy sok zenei emlékem kapcsán autókázás rémlik - még az is lehet, hogy tévesen. A második Trabantunkban már biztosan volt egy idő után rendes rádió (6 voltos Videoton, magnó nélkül), de úgy rémlik, mintha sokáig csak egy kis elemes kézirádió lett volna odarögzítve a műszerfal mellé. Egy időben konkrétan az a klasszikus dizájnú, lekerekített műanyag Phillips recsegő volt, amit talán ma is lehet kapni retróként (pár éve láttam valahol külföldön egy boltban), de mintha más is lett volna korábban, valami régiesebb. Na mindegy! Egy másik szám, amit akkoriban nem lehetett kikerülni, a "Van még cigi" című volt, ettől is teljesen nosztalgikus hangulatba kerülök:

Legalábbis más magyarázatot nem nagyon tudok kitalálni az alábbi képen látható járműre. Pontosabban a jármű és a körülötte - mit körülötte: benne! - uralkodó időjárás közt feszülő ellentétre.

Persze nyilván nem csupán a lilára fagyásból áll a szolgáltatás. Például rá van írva, hogy "hop on, hop off" - a többi ilyen szolgáltatóval ellentétben ők nyilván nem állnak meg ehhez ;)

PS: Hogy ne mondhassák, hogy nem haladok a korral, a népszerű vizuális mém (ez a "kockafejű majomkodás" kibermodoros megnevezése, bár a logopédia, izé, wikipédia másképp gondolja), az "epic win/fail" mintájára (de)motivációs plakát formátumban is megcsináltam:

Heh, besz*rás, miket rajzoltam 19-20 évvel ezelőtt: autókat! Igaz, egy Audi-szappant már láttunk korábban, de úgy látszik, akkoriban tényleg csak repülőgépeket és autókat skiccelgettem... Igaz, a villamosokon és vonatokon ekkor már régesrég túlvoltam: azokat 4-5-6 éves korom környékén rajzoltam leginkább (az egyik rajzon, ami talán megvan valahol anyuéknál, a MÁV-ot MÁW-nak írtam, mert még nem ismertem a betűket); az élet periodikus ismétlődése miatt érthető, hogy 15 évesen visszajöttek az autók, amiket 3-4 évesen nem rajzoltam, csak szerettem (nagyi mindig mesélte, hogy ahogy gyalogoltunk az utcán, mindegyik autóról megmondtam, hogy micsoda - kivéve a Peugeot-t, mert azt nem tudtam kimondani:). Naszóval, ez itten a "Varga Firecracker", 1990 decemberéből:

Úgy sejtem, hogy a tetejét és a fenekét valamelyik Porsche 911-ről vettem, az orra meg talán Ferrari 308... Mindenesetre annyira belefeledkeztem, hogy még a belsejét is megrajzoltam :)

(Remélem legalább Rocko örül a tematikának egy kicsit;)