HamPLÓ

A tűzoltóktól ezúton is elnézést kérünk ;)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Nem húsvéti, de azért van, akinek tetszik :)  

A klasszikus zenében a zeneszerző neve a védjegy, még akkor is, amikor az előadónak és az előadást összehozó hangmesternek több munkája van a koncertben, mint amennyi idő alatt a szerző anno összehozta a művet. Na jó, ez így talán túlzás, de az tény, hogy bár vannak híres hangmesterek, legtöbbjük neve haláluk után feledésbe merül, miközben Mozart Mozart marad. A könnyűzenében fordítva van: az előadó visz mindent, még akkor is, ha a produktumot nem is ő találja ki. Például a "Jailhouse rock"-ról az emberek többsége nem tudja, hogy nem Elvis írta, hanem Jerry Leiber és Mike Stoller, a Hull az elsárgult levelet pedig Malek Miklós, és nem Máté Péter. Mert vannak emberek, akik bármit el(ő) tudnak adni, megint mások viszont abban tehetségesek, hogy tudják, hogyan kell olyan dalt írni, amit az emberek szeretni fognak. Utóbbiak nevét a végén sokkal kevesebben fogják ismerni...

A rock esetében persze inkább az a jellemző, hogy a szerzők adják elő saját számaikat, de vannak kivételek. Például, amikor egy előadó/együttes fel akar kerülni a slágerlistákra, ahová saját erejéből nem tud (mert a hard rock, pláne a metál egy mérsékelten kompromisszumképes műfaj). Ilyenkor iparost kell hozni, aki tudja, hogyan lehet valamit olyanra csiszolni, hogy azt még a könyhában főzeléket kavargató háziasszonyok is meg tudják szeretni. Ilyen "iparosok" hozták létre a dallamos hard rock/metál legsikeresebb hullámát a nyolcvanas évek második felében - ez a bejegyzés egyikükről fog szólni. Felvezetésnek álljon itt a korszak egyik legnagyobb slágere:

Alice Cooper vitathatatlanul a rockzene egyik legnagyobb egyénisége, de hogy a diszkókba bejusson, szüksége volt egy Desmond Child nevű emberre, aki egyébként tíz évvel korábban egy nem túl sikeres popegyüttes, a Desmond Child & Rouge vezetője volt, és wahwah gitárral és diszkóvonyítással terhelt zenéjével talán el is tűnt volna a süllyesztőben, ha nem figyel fel rá egy Stanley Eisen nevű ember, aki főállásban a KISS frontembere volt Paul Stanley művésznéven, és aki éppen valami újat akart csinálni cirkuszrockban nyomuló bandájával. Az eredmény a Sláger Rádió egyik leggyakrabban játszott száma lett (ami azért sokmindent elmond):

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Azonnal. Oda fel.  

-Mit is mondtál?-torpant meg a Kis Ufó a Gellért-hegy tövében-Budapest a fürdők városa?
-Persze, ezzel hirdetjük magunkat világszerte!-bólintott az Idegenvezető, de már sejtette, mire akar kilyukadni a másik-A budapesti fürdők turizmusunk zászlóshajói, zócuzágen.
-És ez a fürdő mivel húzta ki a gyufát, hogy kimaradt a zászlóshajóknak kijáró figyelemből?-mutatott az kistermetű idegen a Rudas épületére.
-Hagyományőrzésből meghagyták ilyennek, hogy a romkocsmák mellett legyen romfürdőnk is. Azért van ennyire látványosan szem előtt, hogy mindenki lássa, ne kelljen sokáig keresgélni a sok felújított fürdő közt annak, aki erre vágyik.
-És ott fent a tetőtérben ki lakik, hogy annak az elejét azért szépen kifestették?-nyújtogatta nyakát a Kis Ufó.
-Az lehet a penthouse. Végülis aki oda feljutott, annak már nem fog a fejére esni a homlokzat, úgyhogy a legbiztonságosabb hely az épületben.
-Sokfele jártam már a galaxisban, úgyhogy tudom, hogy vannak látványos romok, vannak nyomasztóan expresszionista romok, -filozofált az űrlény- de ez csak simán igénytelen.
-Ez biztosítja az összhangot: a belváros minden kiemelkedése elé kell egy épületroncs. A Vár előtt ott a Várbazár, a Rózsadomb elé hatalmas fejlesztéssel visszabontották a SZOT-szállót, itt meg ez biztosítja az igazi, hamisítatlan budapesti exteriőrt.-tippelt az Idegenvezető.
-És ez a húzóágazat...-mormogta maga elé a Kis Ufó.-Persze még mindig jobban néz ki óriásplakáton, mint egy villamoson alvó hajléktalan...

Ma. Rendszerint az átlagnál később járok ebédelni, amikor már eléggé ki van fosztva a menzán a pult. Az étlapot nem is nézem, rögtön megszólítom a pultost:
-Mi van még?
-Áá, még minden!
-Akkor kérek egy lencsefőzeléket.
-... Elfogyott.
-Jó, akkor egy szárnyasragulevest.
-Őőőő... Az is.

Csattanó nincs, csak egy korgó gyomor.

Az ókori görögök - mint azt mitológiának nevezett propagandagépezetük azóta is folyamatosan reklámozza - sok mindent tudtak, amit az emberiség csak évszázadokkal később fedezett fel újra. Feltalálták többek közt a matematikát, a demokráciát, az olimpiát - és a leszbikus szerelmet. Mindez figyelemre méltó, de még náluk is többet tudtak az ókori Atlantisz-lakók, kiknek dicsőséges civilizációjáról azért tudunk oly keveset, mert múltjukat és eredményeiket - földrészükkel együtt - elnyelte az óceán. Nem maradtak utánuk romok, arannyal teli amfórák, nincsenek valós vagy vélt örököseik; mégis jelentős fejlettségről tanúskodik a puszta tény, hogy bár semmilyen kézzelfogható bizonyíték nincsen arra, hogy valaha is léteztek, mindenki hallott róluk!

A kevés fennmaradt legenda egyike szerint Atlantisz lakói kezdetben háromlábú lovakon jártak, melyeket főistenüktől, Belpetetanusztól kaptak ajándékba (ti. amiért az ő hívei lettek). Az atlantiszlakók már csak ilyenek voltak: hitük folyamatosan ingadozott az egy- és többistenhit közt. Kezdetben volt Belpetetanusz, az "Egy és Oszthatatlan", majd jött Efretepsz, aki elhozta nekik a tűzgyújtás és a barbecue titkát. Ekkor más istenek is vérszemet kaptak, és sorra halmozták el ajándékaikkal Atlantisz lakóit, hogy inkább bennük higgyenek: Hadriotus például hajókat adott, melyekkel a helybeliek el tudtak jutni a legfelkapottabb üdülőhelyekre (hogy kifosszák azokat), Kolawiger pedig olyan forrást fakasztott, melynek vizétől kisimult a nők arcbőre...

A régi isteneknek még az emléke is elhalványult volna, ha Belpetetanusz nem egyezik meg Atlantisz történelmének leghatalmasabb főpapjával, Cellulitivel. Az alku értelmében az egykori főisten utakat épített és járműveket adott, cserében ő maradt a tíz különböző istenből álló Istentanács örökös elnöke (valamint az utak használati díjából is járt neki nyolc százalék). Atlantisz vallása ezentúl görög típusú többistenhit volt (Belpetetanusz egyébként jelentős jogdíjakat fizetett Zeusznak a vallásrendszer módszertanáért). Úgy tűnt, minden rendben van, csak egy apró kényelmetlenség keserítette meg az atlantisziak örömét: az újból teljhatalommal rendelkező főisten a négysávos utakhoz háromlábú lovakat adott, melyek bár igen tetszetősek voltak és nagy népszerűségnek örvendtek, viszont nehéz volt használni őket. Ennek ellenére az atlantisziak nem háborogtak, mert tudták, hogy nincs joguk utólagos panaszra, így a háromlábú lovakat sokféleképpen hasznosították, például mozgó várfalakat emeltek belőlük. Persze hagyományos célra is felhasználták őket: két lovat összekötve egész jó hatásfokkal lehetett kocsit vagy ekét vontatni. A bátrabbak nyereggel is megülték őket, de sok volt a baleset.

Pár emberöltő múlva a patkóiparban népszerűvé vált az a nézet, miszerint lovanként három patkó nem üzlet: minimum négy patára lenne szükség, de inkább ötre vagy hatra. Kísérletezni kezdtek, végigpróbálták a különböző számú lábakkal rendelkező lovak előnyeit és hátrányait (ebből arra lehet következtetni, hogy az ókori Atlantisz egészen fejlett génsebészettel rendelkezett), végül négynél állapodtak meg. Pár hónap múlva a tehetősebb atlantiszlakók már négylábú lovakon jártak. Belpetetanusz iszonyú haragra gerjedt, amikor ezt meglátta; nagy felindulásában elpusztította Atlantiszt, összes lakójával együtt. Semmi sem maradt a földrészből, a fejlett civilizáció utolsó hírmondójából, a háromlábú lovakból is csak néhány példány maradt fenn a szomszédos szigeteken, aztán kiszorította őket a tricikli.

Felébredtem hajnalok hajnalán, és kicsit csavarogtam a Youtube-on unalmamban. A végére meg rájöttem (nagyon sokadszorra:), mekkora szám is ez:

Aztán itt van az Ogre Battle egy másféle verziója, mint ami lemezre került:

Mit a túrót fogunk mi, álmatlan netes zenemániások csinálni, ha esetleg földbe áll a Youtube? :-/

Pedig többen is mondták nekik, hogy nem érdemes ajándékot elfogadni a röcsögei éjszakai élet császárától...

-> Még. Több. Kocka. <-
Klikkeljmá'odafel!

Egy hosszú és tespedt hétvége után:

Igaz történet nyomán. Vagy van valakinek ötlete ehhez a rajzhoz? :)

-> Régebben voltak ám jó kockák is <-
De komolyan!

A Thököly út az én idealizált városképemben mindig egyfajta második Andrássy út volt, már amennyiben annak Kodály köröndtől kifele eső szakaszára gondolok: kétoldalt fák, a kerítések mögötti kertekben tornyosuló villákkal, díszes bérpalotákkal. Csak hát az idők során elkopott a varázs, a város és a kerület vezetése pedig sose akart erre a hangulatra rágyúrni, inkább valami ún. világvárosi főútvonalat akart látni, alul metróval, fent kétszer két sávon haladó autókkal.

Mondván, hogy ez egy főútvonal. Persze az: csakhogy egy olyan, amin ma a délutáni csúcsban is lehet két zöldhullám közt több sarok hosszúságban üres úttestet fotózni. Igaz, legfőképp azért, mert az autósok ha csak tehetik, elkerülik a foghíjas kockakövet, illetve mert a Keleti felé perpillanat nem járható át (itt jegyzem meg, a dugó mindig a Mexikói útnál, a Hungária körút kereszteződésében, és a Rákóczi útba betagozódásnál jeletkezett - ami azt jelenti, hogy nem a saját keresztmetszete miatt tűnik zsúfoltnak a Thököly). Ennek ellenére Zugló nem dőlt össze - a jelek szerint erre az a megoldás, hogy kétszer két sáv aszfalt kerül az aknamező tetejére, és akkor végre jöhetnek az autók. Mert hát egy egy budapesti kerületi főutca nem lehet meg dugó, zaj és por nélkül. Ha mégis meglenne, majd ők odacsábítják őket! Nehogymár ilyen legyen!

De most nem is erről szeretnék írni, és nem is arról, hogy vajon valaha leesik-e a helyieknek, hogy a négyes metró, melynek perpillanat a Keletiig való eljutása is egyre nyögvenyelősebb, valószínűsíthetően évtizedig-kettőig nem fog eljutni nem hogy Újpalotáig, de még a Bosnyák térig sem. Hanem hogy az emberek jó része valószínűleg észre sem veszi, milyen jópofa/szép/fura/nemtommilyen épületek mellett robog el a hetes busszal (ami a hepehupás kockakövön csoszog, miközben a már több mint tíz éve használaton kívül álló sínek még mindig nem rosszabb állapotúak, mint bármelyik átlagos budapesti villamosvonalé).

Például a topic címében is említett Bates Ház tesója mellett:

Oké, nem száz százalékig olyan, de azért a hasonlóság elég vicces. Persze ki tudja: lehet, hogy a Hitchcock-film sztoriját egy rosszul sikerült budapesti kirándulás ihlette?

Erről a házról meg egy másik thrillert lehetne írni: arról, hogy hogyan vesztette el a tetejét :)