Vasutas hetet tartok: a balatonarácsi "időutazó" 424-es és a Nohab-üldözés után Berlin következik. A Potsdamer Bahnhofról már írtam korábban, akárcsak a föld alá épített jelenlegi pályaudvarról; most a múlt maradványait és a jövőt fogjuk keresgélni, némi Google Maps támogatással, hogy az is értse, miről van szó, aki még nem járt a helyszínen.

"Elveszett" sínek: a pályaudvar és a csúcsfordító

Berlin szívében, a Potsdamer Platz-nál a mai napig feltűnően üres az egykori Potsdamer Bahnhof (Potsdami pályaudvar) főépületének helye, de attól délre is hatalmas üres területeket találunk. A fenti képen látható gyep kellemes meglepetés volt számomra 2012-ben, hiszen másfél évvel korábban még így nézett ki a hely:

Ez a feltűnően üres terület egykor a Potsdamer Bahnhof rendező- és tárolórésze volt - körülbelül úgy képzeljük el, mint a budapesti Nyugati pályaudvar Ferdinánd híd és Róbert Károly körút közé eső részét. A pályaudvar a második világháborúban szűnt meg: a bombázások okozta károk miatt forgalmát még '45 februárjában leállították.

Igen ám, de a Potsdamer Bahnhof nem csak a négyvágányos távolsági pályaudvart jelentette, hanem a tőle nyugatra eső, kétvágányos Wannseebahnhofot, ahonnan Potsdam felé indultak elővárosi vonatok (ma az S1-es S-Bahn vonal látja el ezt a funkciót), és a keletre eső, négyvágányos Ring/Vorortbahnhofot is, ahonnan Lichterfelde Ost és Zossen felé indultak elővárosi szerelvények, illetve ahová a várost körbejáró Ringről is betértek vonatok. Ezek az épületek a "nagy" pályaudvarhoz képest kicsit hátrébb voltak, körülbelül a mai Bernburger Strasse magasságában - ha azt mondom, hogy olyan volt, mint a Keleti pályaudvar 1-2. és 10-13. vágánya, akkor talán könnyebben elképzelheti mindenki. A "szárnypályaudvarok" a nagy pályaudvarral együtt szűntek meg, de a Vorortbahnhofot a város alatti, észak-déli irányú S-Bahn alagút berobbantása után újra üzembe kellett helyezni, így '46-ig ismét volt forgalom a keleti szárnyban. 

De vissza az üres területhez: Nyugat-Berlin 1949-től fejlődésnek indult, de a keleti szektorok határához közel fekvő területek kimaradtak a folyamatból, a vasúti területek pedig átértékelődtek, hiszen sokkal kevesebben vonatoztak, mint azelőtt, így egyszerűen nem volt szükség annyi pályaudvarra, mint korábban. Ráadásul a vasutat Nagy-Berlin egész területén a keleti államvasút, a Deutsche Reichsbahn (DR) üzemeltette, a saját (politikai) szempontjai szerint, ami nem kedvezett a nyugatiaknak. A közeli Anhalter Bahnhof 1952-ig megtartotta távolsági pályaudvar szerepét, aztán bezárták, ezáltal még nagyobb halott területet hátrahagyva Nyugat-Berlin közepén (ez a halott terület egyébként mostani témánknál is látványosabban megmaradt). Innentől kezdve ez a terület egészen a kilencvenes évek közepéig a senki földje volt, egy több négyzetkilométeres kalandpark.

A balra/fent látható térképre berajzoltam a Potsdamer (balra) és az Anhalter (jobbra) forgalmi és üzemi területét, illetve az oda vezető vonalakat; tessék nyugodtan belezoomolni, gyakorlatilag ma is pontosan látszik, hol voltak régen a sínek! Amire felhívnám a figyelmet, az a vastag piros vonal, ami a mai Südkreuz (akkor Papestrasse) és Schöneberg (akkor Ebersstrasse) állomások közt ágazott ki a belvárost körbejáró S-Bahn gyűrű (Ring) déli részéről, onnét a Potsdamer Ringbahnhofig haladva. Ezt a szakaszt Südringspitzkehre-nek, azaz a Déli Gyűrű Csúcsfordítójának nevezték (magyarul hülyébben hangzik, mint németül), a feladata az volt, hogy a belváros körüli gyűrűn haladó vonatok érinthessék a város közepén levő Potsdamer Bahnhofot. Bejöttek, majd - ahogy azt egy csúcsfordítóban illik - visszafordultak, és folytatták az útjukat a Ringen. 1881 és 1929 közt ez a fordulás alkalmas volt a gőzmozdonyok leváltására is - bejött a kiürülőben levő mozdony, tovább viszont már egy frissen kiszerelt másik vitte a vonatot. A déli Ring és a belváros közvetlen S-Bahn kapcsolatának '44-ben lett vége, bombatalálatok miatt. Egy évvel később a síneket is felszedték, a kétvágányos delta helyén ma park van.

Hogy mit látunk a fentebbi képen? A Ring/Vorortbahnhofhoz vezető vágányok viaduktjának maradványait a Gleisdreieck metróállomásnál. Döbbenet, hogy az egykori pályaudvar egy része ma is megvan, és tulajdonképpen még az is elképzelhető, hogy egyszer majd újra használni fogják. Ez lesz ugyanis következő témánk:

Leendő sínek helye?

Berlin valószínűleg világbajnok az előre megépített műtárgyak tekintetében, tudniillik amikor egy bonyolultabb építkezésnél a jövőben szükséges dolgokat is elkészítik, hogy utólag ne kelljen megbontani a kész építményt a folytatáshoz. Persze Budapesten is van ilyen: a Kálvin téren még a hármas metró megállójának építésekor megépítették a következő vonal metróállomásához vezető folyosó csonkját, illetve állítólag a Blaha Lujza téri gyalogos aluljáró is fel van készítve arra, hogy adott esetben átvihessék alatta a Nagykörutat. Berlinben viszont tucatszámra találunk ilyen megoldásokat:

A Hotel Scandic ugyanis nem csak hogy az U2-es metró rámpája fölé (itt süllyed magasvezetésből a kéreg alá) épült, de kihagyták a helyet két további vágánynak is: egy második észak-déli S-Bahn összeköttetésnek, ami szintén az épületen át vezetne. Tessék csak azt a lyukat nézni rajta!

A "S21" névre keresztelt vonalat sárgával berajzolva láthatjuk a jobboldali interaktív műholdképen: a terv lényege, hogy a harmincas években épült, itt kékkel jelölt S-Bahn alagút mellett egy újabb észak-déli folyosót nyitna a belváros alatt, érintve az új főpályaudvart. Persze a főpályaudvar kapcsán épült már egy új vasúti alagút, ami a Potsdamer Bahnhof imént látott egykori előterén süllyed le, de ott távolsági/regionális forgalom zajlik, nem férne el rajta a néhány percenként járó S-Bahn. Sokat gondolkoztak rajta, végül arra a következtetésre jutottak, hogy újabb alagút nélkül nem oldható meg a probléma, annak ellenére, hogy az új S-Bahn nem állna meg több helyen, mint a "nagyvasút", illetve hogy egy szakaszon az U5 (jelenleg U55) metróvonallal is párhuzamos lenne.

A legérdekesebb az, hogy ezek a tervek már a harmincas években is léteztek, bár akkor kissé keletebbre haladt volna a nyomvonal, a nemzetiszocialista rendszer stílusában megálmodott új belváros alatt. Emiatt viszont az alagút egy része már készen van, illetve a Potsdamer Platz S-Bahn megállója is ezért négyvágányú: a szélső kettőn a mai forgalom zajlik, a középső kettőbe délről beköthető a Gleisdreieck felől érkező két vágány, északon pedig majdnem a Brandenburgi-kapuig megvan a forgalmi alagút fölé emelkedő két vágány, ahol a főpályaudvar felől érkező új szakasz fogadható. Utóbbit rámpát a helyi vasutas nyelv "szénapadlásnak" nevezi, jelenleg szerelvények tárolására használják, illetve vasútbarát különmenetek népszerű attrakciója.

És ha itt tartunk: az Anhalter Bahnhof S-Bahn állomásról is terveztek egy újabb ágat, ami a Görlitzer Bahnhof felé ment volna, ennek kiágazási csonkjai megvannak, akárcsak a Moritzplatz-i metrómegálló alá beépített állomás nyers váza. Utóbbit az 1920-as években metrómegállónak szánták, később beledolgozták a kelet-nyugati S-Bahn alagút tervébe, de lényegében lassan száz éve üresen áll, hiszen használni csak a második világháborúban használták: légópincének...

Természetesen nem kell arra számítani, hogy már holnap létrejön az újabb észak-déli S-Bahn összeköttetés: az első szakaszt, az északi Ring és a főpályaudvar közt 2011-ben kezdték el építeni, igaz, a főpályaudvartól északra már volt néhány előzetesen elkészített műtárgy (ezeket meg is lehet találni a beágyazott műholdképen). Elvileg 2017-ig kell elkészülnie, utána következne a Potsdamer Platz-ig tartó rész, melynek átadását 2022-re tervezik. Az onnantól a déli Ringig tartó rész még csak távlati tervekben létezik, viszont szó van a Südringspitzkehre egyik ágának visszaépítéséről is, úgyhogy a kör bezárul, visszaértünk a bejegyzés első részéhez...

Egyébként az előzetes létesítmények közé tartozik a parkolóház is, melynek felső szintjéről az itt látható "új" képeket készítettem: baloldalt tető van a beállóhelyek fölött, jobbra semmi - valahova ide kerülnének az S-Bahn vágányok. Jobbra a kerítésen túl egyébként az U2 metróvonal halad, azon túl pedig a Deutsche Reichsbahn egykori berlini igazgatósági tömbjének hátsó részét látjuk, melynek címén ma a Bombardier Transportation található: ezen a környéken tényleg minden a vasútról szól :)

Forrás: a német wikipedia bejegyzései, régi térképek, Google Earth, szóbeli közlések