Atlantisz gazdag és rátarti ország volt. Az a fajta, amelyik csak azért is mindent másképp csinált, mint a környező birodalmak. Például amikor azoknál elterjedt az írástudás, ők elégették összes pergamenjüket. Amikor amazok is rájöttek - két évszázad késéssel -, hogyan lehet sokemeletes házakat építeni, ők mindent visszabontottak, és csak földszintes épületek maradtak.

Ilyen országot örökölt Rövidlátó Freon herceg, Pénzherdáló Ammóniák elsőszülött fia. A rövidlátáson kívül volt még egy jellegzetessége Freon hercegnek: gyűlölte a vizet. Semmilyen formában nem tűrte, így gyümölcsleveket ivott, és borban fürdött, ünnepnapokon néha fordítva. Herceg lévén neki ez nem jelentett gondot, és el sem tudta képzelni, más miért nem így él. Az természetesen eszébe se jutott, hogy nem mindenki gazdag herceg, és az sem, hogy másoknak többek közt azért nem telik ilyesmire, mert a tőlük megvont adóaranyakból fizetik az ő italait és fürdőit. Egy napon aztán Freon herceg úgy döntött, olyan tettet visz véghez, amellyel örökre beírja magát a történelemkönyvekbe: kiadta főtanácsnokának, hogy víztelenítse Atlantiszt. A főtanácsnok kicsit csodálkozott az ötleten (már csak azért is, mert Atlantisz sziget volt), de szerette pozícióját, ezért parancsot adott fő víz-, hajózási és csatornamesterének, hogy készítsen terveket Atlantisz vízhasználatának radikális csökkentésére. Mivel Atlantisz demokrácia volt, ahol nem lehetett semmit csak úgy csinálni, ideológiát is gyártott a változtatáshoz: kijelentette, hogy a víz a legfőbb akadálya Atlantisz terjeszkedésének, és ha kiiktatják e gonosz folyadékot, akkor a tavak és folyók helyén új termőföldeket és lakóparkokat lehet építeni.

A fő víz-, hajózási- és csatornamester, akit a mindennapokban egyszerűen vízvezérnek hívtak, tudta, mennyire öngyilkos terv ez, és úgy döntött, iróniával reagál a felszólításra. Olyan tervet készített, mely minden sorában megfelelt az elvárásoknak: betiltotta a vízöblítéses vécéket, a túlvizezett hosszúlépést, és a közfürdőket. A felháborodás hatalmas volt, de mivel az atlantisziak (a hercegek és főtanácsnokok kivételével) sokat dolgoztak, nem tudtak elmenni arra a fórumra - amit a főtanácsnok hétköznap délre szervezett -, ahol kifejthették volna ellenvéleményüket. Szerencsére a higiéniaügyi filozófusok köre azért elérte, hogy a birodalmi tanács kidolgozatlanságra hivatkozva ideiglenesen elutasítsa a tervet. A főtanácsnok erre kijelentette, hogy márpedig az egyre növekvő vízhasználat miatt emelkedni fog a tenger szintje, így vagy visszafogják a víz használatát, vagy az egész szigetet magasabbra kell emelni. Freon hercegnek ugyan nem volt erőssége a reális gondolkodás, de ezt valamennyire megértette, ezért kijelentette, hogy utóbbira nincs pénz, tessék más megoldást keresni.

A főtanácsnok kiadta vízvezérének, hogy készítsen új tervet a vízhasználat visszaszorítására. A vízvezér munkájában ismét megpróbálta kihangsúlyozni az ötlet abszurditását: ezúttal a hal evését tiltatta volna be, hiszen a hal vízben él, és ha sok halat eszünk, akkor ezzel elősegítjük a víz szükségességének fennmaradását. Ezen felül javaslatot tett arra is, hogy a csatornákat fordítsák meg, hogy az oda befolyó dolgok a vízcsapokon keresztül visszajussanak a háztartásokba. Arra hivatkozott, hogy ez majd biztosan elveszi az emberek kedvét attól, hogy bármilyen folyékony dolgot használjanak.

Mivel éppen ekkorra esett az atlantisziak szent ünnepségsorozata, Dionüszosz Határozatlan Idejű Tisztelete, a köznép most ráért, hogy kifejezze a tervek iránti ellenérzését. Ezt látva a birodalmi tanács ismét nem mert rábólintani a víztelenítési kampányra. A főtanácsnok ekkor éktelen haragra gerjedt, és jobb ötlet híján száműzte a szigetről vízvezérét. A vád az volt, hogy a vízvezér direkt vízhajtót osztogatott a népnek, hogy azok még több vizet igyanak, majd adjanak ki magukból, majd igyanak, és így tovább. Az emberek ugyan nem emlékeztek ilyesmire, de azt látták, hogy végre elkergették azt a fura alakot, aki a víz betiltására szőtt terveket, így örültek a fejleménynek.

A víz-, hajózási és csatornahivatal vezetői pozíciója persze nem sokáig maradt üresen: Freon herceg szintén víziszonyban szenvedő unokatestvére került oda. Ő egyátalán nem értette a demokrácia működését, így nem hagyatta jóvá intézkedéseit a birodalmi tanáccsal, egyszerűen csak életbe léptette azokat. Egyebek közt betömetett minden csatornát, hogy a felhasznált víz semmilyen formában se tudjon kikerülni a háztartásokból, arra számítva, hogy emiatt az emberek majd inkább kerülik a vizet, ami a szennyvíz létrejöttéhez vezet. Amikor ez nem vált be, a vízvezetékeket is leromboltatta. Ezután kaszinókká alakíttatta a közfürdőket, azt állítva, hogy ezekből a kincstár extra jövedelemhez fog jutni, amiből meg tudják majd oldani az újabban fellépett köztisztasági és élelmezési problémákat. Végül elsüllyeszttette a szigetállam összes hajóját, mondván, igaz atlantiszi nem vágyódik a vízre.

Szomorú (de főleg büdös) idők köszöntöttek Atlantiszra, de ez nem érdekelte Freon herceget, mert ő ekkora még történelmibb célt tűzött ki maga elé: meg akarta támadni Főníciát. Hatalmas ágyúkat terveztetett, melyekkel ezer mérföld távolságból megsemmisíthetik az említett országot, ehhez pedig hihetetlen mennyiségű puskaport importált Kínából, melyeket a kikötők bezárása miatt katapultokkal dobtak szárazföldre a szállítóhajók. Egy nap aztán tűz ütött ki a városban, mely sorban érte el a puskapor-raktárakat. Vízvezetékek híján nem tudták eloltani ezeket, és nemsokára az egész sziget lángokban állt. A végső pusztulást a hercegi palota kazamatáiban tárolt puskapor berobbanása okozta, gyakorlatilag teljesen eltörölve Atlantiszt a Föld felszínéről. Mivel korábban minden hajót  megsemmisítettek, senki sem tudott elmenekülni, így túlélők híján Freon herceg víztelenítési tevékenysége kimaradt a legfontosabb történelemkönyvekből. Pár kevésbé ismertben azért írtak róla, de azok sajnos nem jutottak el a későbbi korok Freon hercegeihez...